Minden az anyaméhben történt. Boszorkány voltam, a fivérem viszont megfosztott a képességeimtől. A mágiám az övé lett, így pedig emberként jöttem a világra. Viszont lehetséges, hogy nem minden mágiám lett az övé. Talán egy nap felébred a bennem szunnyadó erő, hogy fényt hozhasson a silány életembe.
Család
Számomra mindig csak anyám volt az, akire igazán számíthattam. Apámat egy kicsit sem érdekeltem, mert nem volt mágiám, így a figyelmét a fivéremre, az ikremre irányította inkább. Egy részem még meg is értette, miért őt választotta, de a lelkem mélyén mindig fájt, hogy a saját apám szinte semmibe vesz. Ha még hozzám szólt, leginkább azt éreztette velem, hogy mennyire nem érek semmit a szemében. Anyám szeretett. Most is szeret és ez az, ami engem valahol képes volt megnyugtatni. Ha ő nem lett volna, nem tudom, mihez kezdek magammal. A fivéremre viszont kitérnék néhány szó erejéig. Gyerekkorunkban sokszor próbáltam keresni a társaságát, annak ellenére, mennyire különbözőek is voltunk. Később jöttem rá, hogy pont emiatt nem érdemes a közelébe férkőznöm. A családunk széthúzott teljesen. Mire felfogtam volna, már ketté is szakadt. Én anyánkkal maradtam, Victor pedig apánkkal tartott. Mai napig nem tudom, önszántából ment-e vele, vagy csak kényszerből.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
A zene volt az életem. Mikor minden szétesett, kellett valami, amibe kapaszkodhattam. Ki akartam fejezni magam, az érzéseim, papírra vetni a gondolataimat, vagy bármi és végül egyetlen megoldást találtam. A megnyugvást a zene jelentette. Anyám gyerekkoromban sokszor pszichológushoz akart küldeni, hogy ott beszéljem ki magamból a problémáimat, de mindig is makacs jellemet képviseltem. Ellenkeztem és védekeztem, csak hogy ne kelljen azt tennem, amit ő akar. Ennek kapcsán semmiképpen sem. Nem volt kedvem egy pszicho-mókusnak kivesézni, hogy mennyire szar, ahogy az apám semmibe nézett, vagy az, hogy a saját fivérem elvette az egyetlen barátomat tőlem, Damient. Utóbbi talán nem is pontosan a fivérem bűne volt, de mindig, mindenkinek kell egy bűnbak. Nekem ő lett az. Sosem voltunk igazán közel egymáshoz. A szüleink válásával ez pedig véglegessé is vált. Nagy eséllyel nem egymást fogjuk keresni, bármekkora bajba is keveredünk. Jó ideje nem is hallottam az ikremről. Nem tudom, mi lehet vele. Amikor a billentyűkön zongoráztam, a zene teljesen átjárt engem. Nem kellett gondolkodnom, mikor, melyik hangot ütöm le, ösztönösen jött és a dallam magával ragadó volt. Egóság vagy sem, elismertem a saját zenémet, de félreértés ne essék, nem szálltam el magamtól. Bármelyik nőt megkaphattam volna, de általában nem éltem ezzel a lehetőséggel. Néhány futókalandon túl nem hajkurásztam a testi élvezeteket. Naivság talán, hogy az igazira vártam, de ez volt a helyzet. Már ha van egyáltalán olyan nő, akinek megfelel egy ilyen sérült srác. Végül megtörtént. Talán. Hazautaztam az anyámhoz Mystic Fallsba, hogy kiszakadjak a szürkének mondható hétköznapokból és kicsit magam mögött hagyjam a turnékat, a rajongókat, a kötelességeket. Így esett meg, hogy miután anyám körbevezetett a városban, egy este a Founding Fathers pubban kötöttem ki. Hiányzott a zongora és mivel a hely rendelkezett egy ilyen csodálatos hangszerrel, engedélyt kértem a csapostól, hogy használatba vegyem. Meglepő volt azonban, hogy ezen a helyen is mennyien ismernek. Sok ember elhallgatott és csak engem bámult, lányok súgtak össze a hátam mögött, kuncogtak. Autogrammot akartak talán kérni, de végül egyikük sem volt olyan bátor, hogy megkörnyékezzen. Én szúrtam ki egy vörös kisasszonyt. Felkeltette valamiért a figyelmemet, így miután a dal végére értem, hozzácsapódtam. - Elnézést, szabad ez a hely? – Mosolyogtam rá és amint zöld jelzést adott, lehuppantam mellé. Azonnal beszélgetni kezdtünk és őszintén mondom, olyan jól éreztem magam vele, mint nagyon régóta senkivel.
Az első és eddig utolsó csókunk óta nem láttam. Fel akarom keresni őt, de még nem vettem rá magam. A telefonszámával szemezek nap, mint nap, közben azon stresszelve, hogy rövidesen tovább kellene állnom. A menedzseremet ígyis figyelmen kívül hagyom vagy három napja. Nem csinálhatom ezt már túl sokáig, lépnem kell. Találkozni akarok vele. Tudni, hogy ebből lehet-e több vagy csak én kergetek hiú ábrándokat.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘ Képesség ℘D szint℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.
Először is hadd üdvözöljelek nálunk, drága Cedric! Nagyon remélem, tetszeni fog neked a fórum, a közösség, s mindaz, amit a csodálatos adminok elénk tárnak! Úgy néz ki ma nagyon szerencsés vagyok, hogy két elfogadásra is felkértek, ráadásul egyik lap jobb, mint a másik. A tiéd különösen tetszik, bár nyilván az elfogultság beszél belőlem, hiszen nagyon elcsavartad vörös kis fejemet. Sosem fordult még ilyesmi elő velem, csak egyszer, még jó pár évvel ezelőtt, persze ezekről te még mit sem tudsz. Nagyon kíváncsi leszek a cuki pofidra, mikor kiderül, valójában pont Damien az a srác, akit egykor szerelmemnek tekintettem, bár ezzel még ráérünk, hiszen csak egyszer találkoztunk. Ám egy percig se aggódj, nemsokára felkereslek, s egész biztos felbolygatjuk egymás életét - főleg én a tiédet, előre is elnézést Na de térjünk át kicsit a lapodra, nagyon elragadtattam magam, annyira örülök neked. Minden sorban ott volt az a Cedric, akit én már az első hirdetésemnél magam előtt láttam, akire vártam hetekig, s aki most végre megérkezett. Az idézetet külön ki kell emelnem a lapodból, nagyon passzol az én kis zongoristámhoz, annak pedig még inkább örülök, hogy az első találkozásunk is helyet kapott a sorok között. Még rengeteg szépet tudnék írni rólad, a lapodról, meg arról, mennyire boldog vagyok, de a többit megtartom a játéktérre. Jó játékokat neked, és érezd szuperül magad, drága! :<3:
Kezdőlap
Nagyon remélem, tetszeni fog neked a fórum, a közösség, s mindaz, amit a csodálatos adminok elénk tárnak! Úgy néz ki ma nagyon szerencsés vagyok, hogy két elfogadásra is felkértek, ráadásul egyik lap jobb, mint a másik. 
Sosem fordult még ilyesmi elő velem, csak egyszer, még jó pár évvel ezelőtt, persze ezekről te még mit sem tudsz. Nagyon kíváncsi leszek a cuki pofidra, mikor kiderül, valójában pont Damien az a srác, akit egykor szerelmemnek tekintettem, bár ezzel még ráérünk, hiszen csak egyszer találkoztunk. 
Ám egy percig se aggódj, nemsokára felkereslek, s egész biztos felbolygatjuk egymás életét - főleg én a tiédet, előre is elnézést 
Minden sorban ott volt az a Cedric, akit én már az első hirdetésemnél magam előtt láttam, akire vártam hetekig, s aki most végre megérkezett. Az idézetet külön ki kell emelnem a lapodból, nagyon passzol az én kis zongoristámhoz, annak pedig még inkább örülök, hogy az első találkozásunk is helyet kapott a sorok között. Még rengeteg szépet tudnék írni rólad, a lapodról, meg arról, mennyire boldog vagyok, de a többit megtartom a játéktérre. 
