Az árus mintha túlságosan is örülne, mikor a lány rábólint a vásárlásra. Elfogadja a pénzt Damientől, majd a hógömböt bepakolja az ajándéktasakba.
- Legyen szép az ünnep! – Azzal átnyújtja a csomagot és végignéz a pároson. Ekkor lép oda az asztalhoz egy másik párocska is, így a férfi elmegy őket kiszolgálni egy gyors elköszönés után.
Amint Damien átadja a csomagot a lánynak, a nála levő kulcs kissé megkergül. Zizegni, izzani kezd a lány nyakában. Ha viszont ez nem lenne elég, az ajándék tasak hirtelen vonzani, szívni kezdi Heathert és Damient is, mint valami porszívó. Védekezni ellene nem nagyon tudnak, pillanatokkal később a tasakba kerülnek, miniatűr változatban, a hógömb mellett. Nagyjából ugyanakkorák lehetnek, mint az a tárgy. Ám nem telik bele sok idő, szinte felfogni sem tudják, olyan gyorsan történik: csettintést hallanak, majd a hógömbben találják magukat, még apróbb változatban.
Aztán valaki felemeli az ajándéktasakot a földről… és kiemeli a hógömböt. Rájuk nevet. Az árus az, vagy legalábbis eddig azt hitték, hogy csak egy sima, mezei árus.
- Boldog karácsonyt, kicsikéim – Suttogja, de még a suttogást is kiabálásnak érzékelheti a párost. Ha Heather mágiával próbálkozna, az visszacsapódik rá, ugyanis a hógömb üvege nem engedi áthatolni a varázslatot.

Az árus épp törölgetett egy hógömböt, mikor a fiú visszalépett a kirakathoz. Csak a szeme sarkából figyelte, apró mosollyal az arcán, de a kalap, amit viselt, beárnyékolta az arcát. Viszont, ahogy a lány közelebb lépett, a kulcs, bárhol is rejtegette, vibrálni kezdett, mintha csak azt üzenné Heathernek, hogy valami nem stimmel itt.
A kalapos férfi odafordult a pároshoz végül, mikor a lány kezébe került a hógömb, de nem akarta megzavarni őket, így csendesen pakolászni kezdett a kirakott hógömbök és apró kütyük között.
- Most kereken 4 dollárért a tiétek lehet – Jegyezte meg a kalapos egy mosollyal a fiúra nézve, majd a lányra, mintha csak azt sugallná, tényleg ne hagyják itt ezt a hógömböt. – Igazi kincset ér, főként, ha emlékek fűznek hozzá titeket. Na nem ehhez… bocsánat, hallgatóztam – Lesütötte a szemét a férfi, majd előszedett egy ajándék tasakot. – Ezt megkaphatjátok ingyen – A tasak oldalán egy fiú és egy lány volt. Önmagukra emlékeztethették a párost.

Kora délután volt. A hó úgy hullott, mintha kötelező lett volna; ellepett vele mindent, amit csak ért. Csodálatos látványt nyújtott, azonban a gyerekek hamar nyomot hagytak a hófödte utcákon. Hóangyalok és hóemberek készültek, ez pedig csak még inkább hozzáadott a télies, karácsonyi hangulathoz. Denverben hagyomány volt minden évben a nagy, karácsonyfa díszítés – ebben minden városlakó részt vehetett. Temérdek dísz kerülhetett a fára, mindenki stílusa elvegyült rajta. Kicsit díszes volt, kicsit csálé, kicsit ilyen és kicsit amolyan… mégis mindenki odáig volt érte, pontosan azért, mert mindenki beleadta a szívét és lelkét. Nyomot hagytak és ez szívet melengető volt.
Damien, és a nővére, Heather is ezt akarták tenni, habár a fiút győzködni kellett, ugyanis gyerekesnek gondolta az egészet – legalábbis ezt mondta, de ahogy sétáltak a nővérével, kezében az angyalka formájú dísszel, kezdett megjönni a kedve. Újra gyereknek érezte magát, aki imádta a karácsonyt. De aztán felnőtt, ahogyan a nővére is.
Éveket töltöttek külön és ez mindkettejüket megviselte. A lány hosszú időn át győzködte magát, hogy az öccse él, de néha még ő is képes volt feladni a reményt, mígnem néhány hónapja a fiú megkerült. Rengeteg mindent kellett megbeszélniük, s habár bepótolni a kiesett időt nem tudták, abban mindketten kiegyeztek, hogy többé nem engedik el egymást.
A város karácsonyfájáig még hosszú út vezetett, csilingelő nevetések és rohangáló gyerekek közepette; s végül, mielőtt eljuthattak volna a végcélig, Damien megtorpant egy kirakat előtt. Hógömböket árultak, megannyi más karácsonyi holmi mellett. A fiú még emlékezett arra, hogy Heathernek volt egy pontosan ilyen hógömbje… évekkel ezelőtt, mikor még gyerekek voltak.