Te voltál a keresőm, de most mégis Én kereslek Téged.
Minden akkor kezdődött, mikor összebalhéztam farkasként valakivel, majd annyira kiütöttek, hogy másnap a kórházban kötöttem ki. Ezzel alapvetően nem lett volna baj, de a gond ott kezdődött, hogy engem hónapok óta keresnek. Meghalt a húgom (nem vérszerinti) és habár baleset volt, én mégis elszöktem. Azóta nem mentem haza, nem is tervezek.
Te viszont, ahogy megláttál, úgy érezted, segítened kell nekem...

Tudom, van egy stílusom.
Mondjuk ki: paraszt mód viselkedek, de ennek megvan a maga oka. Farkasként azt gondolom magamról, hogy szörnyeteg vagyok. Nem akarok másoknak ártani. De a farkasénem erősebb nálam, az agresszió pedig állandóan eluralkodik rajtam.

A terv az lett volna, hogy idővel egymásba gabalyodunk, azaz szó szerint megmentesz engem. Kihúztál volna abból a sötétségből, ahová magamat száműztem.

De nem csak hozzám kapcsolódsz. A fentebbi nevek közül különösen Lysandra az, akinek fontos vagy. Mert te elsősorban az ő keresettje voltál. (Vele mindenképp beszélj! Ő tudja a sztorid teljes részét, én csak az engem érintő részeket tudom! )

Számítunk rád. Bár siess, mert ha a farkasom előbb jön, akkor lehet, neki ígérem oda "magam".