I'm not arrogant, I just happen to know more than everyone else.
Becenév:
Owen, Keran
Titulus:
doktor
Születési hely, dátum:
Dublin, Írország, 1989. szeptember 11.
Faj:
guardian
Rang:
guardian
Beállítottság:
demiszexuális
Play by:
Nick Gehlfuss
Átváltozás:
Azt hiszem, ez az erő már a születésemtől kezdve mindvégig bennem volt. Nem tudnám megmondani, mikor ébredtem rá pontosan a feladatomra; kicsit olyan, mintha egész idő alatt a részem lett volna. Mint a lélegzés, a járás, a mosolygás - annyira ösztönszerűen azonos veled, hogy fel sem ismered a jelentőségét, míg valaki meg nem próbálja elvenni tőled. Így volt ez velem is.
Család:
Anya halála az egész családot megviselte. "Két dolog van, aminél semmi nem erősebb, fiam", mondta apa a temetés után. "A halál és a rák." Be akartam bizonyítani, hogy téved és én erősebb vagyok, ezért lett belőlem orvos. A bátyámat is mélyen érinthette a tragédia, belőle ugyanis rendőr lett. A munkánk sajnos többször keresztezi egymást, mint azt szeretném...
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
A műtőasztalon lepergett előttem az egész életem. A fájdalom elmosta a valóság határait és sötét, mindent felemésztő örvénybe taszított. A fejem felett kiabáló orvosok és a gépek csipogásának hangját átvették a gyerekkoromból ismerős zajok és emlékek: anyával a konyhában, a vasárnapi ebédnél, a bátyámmal épp egymást verjük, a helyiséget betölti a frissen sült, csokoládés pite illata, amiért ádázan megbirkózunk, ki érhessen hozzá az első falathoz. Én vagyok a nagyobb és az erősebb, de ő a bátrabb és az indulatosabb. Anya mértani pontossággal osztja ketté nekünk a süteményt, ami időszakos békét teremt köztünk. Évekkel később az esős, hideg reggel a temetőben, bokáig süllyedünk mindketten a sárban. A bátyám apa másik kezébe kapaszkodik, így nem látom az arcát, de hallom, hogy sír. Anyát lassan leeresztik a gödörbe a nővérünk mellé, akiről mindössze annyi emlékem van, hogy az ölébe fog, vörös haja az arcomat cirógatja és édeskés citrom illatot áraszt. Újra! Hátra! A fájdalom mellkason csap, visszazuhanok anya ölébe. A bátyám már elaludt apáéban, de egyikük sem mozdul. A jégvirágos ablakon túl fehérbe borult tájat figyelem egyre laposabban pislogva, miközben anya befejezi a hóemberről és a mókusról a mesét. A kandalló halk ropogása az utolsó, amire emlékszem, mielőtt elnyomna az álom. Töltés kétszázra! Kipattan a szemem. A kórház folyosóján álldogálok, zsebre dugott kezekkel figyelem a Dublint ellepő hóréteget. A fehérség elvakít, hunyorogva nézek félre. Egy férfi áll mellettem, soha életemben nem láttam még, mégis ismerősnek hat az arca. Ő is a tájat nézi, de a pillantásomat érezve felém billenti a fejét és elmosolyodik. Van a mosolyában valami sötét és gonosz, amitől összeszorul a gyomrom. Látom, hogy mozog a szája, a hangja mégis késve jut csak el hozzám: Ennyi volt? Sípolást hallok, csengeni kezd a fülem. A férfi felém fordul, arcán ugyanaz a magabiztosság. Hátra! Elém lép és mellkason lök. Elveszítem az egyensúlyom és zuhanni kezdek, az ablak szilánkosra törik mögöttem, apró darabjai felhasítják a húsom. A beton fog fel, testem a parkoló aszfaltján csattan. Elveszítjük... Anya megáll felettem, kedves mosollyal fölém hajol. Az az utolsó gondolatom, hogy ha az imént látott fickó Isten volt és ő fogad majd a Mennyekben, akkor egészen megéri meghalni. A vérem elborít mindent. Még nem, kedvesem. Anya mellém guggol és a mellkasomra teszi a kezét. Hangjának nosztalgikus gyengédsége könnyeket csal a szemembe, aztán a fájdalom újra mellkason üt és eszméletemet vesztem.
Amikor magamhoz tértem, a fivérem arcát pillantottam meg legelőször. Az ágyam mellett ült és a nekem szánt joghurtot kanalazta. Amint észrevette, hogy magamnál vagyok, egyből felugrott a székéből és mellettem termett, fölém hajolt, hogy lássuk egymást. Bár mosolygott, a szemén látszott az elmúlt éjszaka kialvatlansága és az is, hogy sírt. A nevén akartam szólítani, de olyan száraz volt a torkom, nem jött ki rajta semmiféle hang. Próbálkozásomat észlelve kiszélesedett az arcán a mosoly. - Na, most már utánam költözöl végre Amerikába?
***
A nővér felírta az instrukcióimat a kórlapra, majd az ágy végébe akasztva magamra hagyott egy pillanatra a gyerekkel. A kisfiú begipszelt karjára, majd a bekötött fejére néztem, mielőtt a torkomon köszörülve körbeforogtam volna. Sehol senki. Lassan, óvatosan közelebb húzódtam, mintha semmiség lenne, úgy helyeztem a tenyerem a gyerek fejére. Párszor végigsimítottam a haján, majd lehunytam a szemem. A tenyeremből áradó, fehéres fény eltüntette az eszméletlen fiú arcáról a fájdalmat, vonásai kisimultak, halványan elmosolyodott. Motyogott valamit álmában, amit nem értettem, mivel pont ekkor jött vissza a nővér. Nem vette észre, hogy elrántottam a gyerektől a kezem, pusztán csak rácsodálkozott a gépek kijelzőire, melyek néhány perce sokkal rosszabb eredményt mutattak. Megvontam a vállam, mintha én sem értettem volna a jelenséget, aztán tovább indultam a dolgomra. Amint háttal fordultam, széles, elégedett mosoly jelent meg az arcomon, amit a nap további részében le sem tudtam törölni onnét - még akkor sem, mikor elolvastam az öcsém sms-ét, melyre a kávészünetben, két gyors vizit közt válaszoltam. Este scrabble party apánál. Készítsd az apród. Ám ekkor az a furcsa, hátborzongatóan ismerős érzés belém hasított. Mint egy felerősített deja vu összekeverve a legerősebb hatodik érzékkel, amit csak ember elképzelni tudott. Olyan volt, mint egy felismerés és egy fenyegetés is egyben: hamarosan meg fogsz halni. Megláttam a kambionom.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Hétf. Okt. 12, 2020 9:07 pm
Az erõd áldás
és egyben átok is
Dr. Eoin Ciaran Byrne
Kedves Dr. Byrne!
Őszintén mondom, én nagyon örülök, hogy ezúttal egy orvos érkezett közénk, ráadásul angyali kiválasztott, avagy guardian. Születésedtől fogva jó vagy és ezt mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy használva az erőd és persze a tudásod: gyógyítasz. Több ilyen emberre lenne szükség. Habár az, hogy az áldásod mellé egy "átok" is jár, ami két lábon érkezik, nos... a legkevésbé sem örömteli. Nem tudom, milyenek a kambionok, de a legendák szerint velejéig romlottak, már születésüktől fogva. Arra kérlek, vigyázz magadra és sose add fel! Oh, a testvérednek meg üzenem, jól tette, hogy magával hozott ide, közénk. Amerika szép hely, annak ellenére is, hogy mennyire veszélyes.
Azért azt még megjegyezném, hogy mennyire olvasmányos volt az előtörténeted! Imádtam minden egyes sorát, láttam magam előtt az egészet. Az élet és halál közti lebegést, édesanyádat... Nem tartalak fel tovább, foglalózz és csípj el valakit játékra! :<3: