A vámpír egyetlen szót nem szólt hozzám, viszont minden figyelmét nekem szentelte. Épp ez volt a célom, legalább időt nyerni a lánynak, valahogy ki kellett juttatnom a sikátorból. Eleve nem szerettem a szorult helyzeteket, ott pedig szó szerint sarokba voltunk szorítva. Magam miatt nem aggódtam, de amint a vámpír megragadta a boszorkányt, már nem is rólam szólt a szituáció.
A figyelemelterelés olyan jól sikerült, hogy a lény lazított a szorításán, a kis boszorkány pedig így könnyedén el tudott szabadulni, majd futásnak eredt. Szerencsére nem állt meg egy pillanatra sem, így kijutott az utcára, én pedig mágiával a sikátor másik végébe reptettem a vámpírt, hogy a lány után tudjak menni. Egyedül mégse hagyhattam, ha egy vámpír ellen sem tud semmit tenni. Védtelen volt, akár egy halandó, szinte kételkedni kezdtem abban, valóban van varázsereje. Hiszen az, miszerint boszorkány, nem jelenti, hogy tud is varázsolni, az pedig... elég kellemetlen mikor az apokalipszis felüti a fejét.
Én magam is kijutottam az utcára, még egy pillanatra visszafordultam, de nem láttam sehol a lényt. Ez nem sok jót jelentett, de nem foglalkozhattam ezzel. Odaértem a lány mellé, és begyógyítottam a megmaradt, apróbb sérüléseit is, amennyiben nem állított meg a vámpír.
- Hé, jól vagy? Nem maradhatunk itt, menedéket kell találnunk. - jelentettem ki ide-oda tekintve, hátha felbukkan újból a vámpír.

Meg akartam óvni a lány életét, a halál teljesen értelmetlen lett volna, ráadásul boszorkányként akár még a hasznomra is lehetett. Bár nem úgy tűnt, mint aki olyan bőszen használná a mágiáját, mint ahogy azt illett volna, de ezt a félelem számlájára írtam. Néhány perce megpróbált segíteni, amit értékeltem, nem hibáztattam érte, amiért nem járt sikerrel. Nem is volt több ezer éve felkészülni mindenre, mint nekem.
Közel voltam, igazán közel, karnyújtásnyira volt tőlem a vámpír, de a lány is, akit magához szorított, szemfogai pedig ott voltak a lány nyaka mellett. Nem tehettem semmit, hiába tudtam volna gyorsan cselekedni, a vámpírok sem voltak éppen lassú teremtmények.  
A boszorkány eközben az utcát kémlelte, s elég egyértelmű volt számomra, mire készül. Reméltem, a meglepetés ereje a segítségére lesz, a vámpír ugyanis nem számított rá, hogy bármit is tesz, rémületre volt felkészülve, nem bátor tettekre. Ha ki tudott szabadulni, vagy legalább kicsit elszakad a férfitől, az igazán megkönnyítette volna a dolgomat.
- Oké, csak nyugalom. Engem büntess, ne őt. Nem jelent nekem semmit, így ezzel nem éred el a célodat. - Hazudni nem tudtam neki, így azt nem mondhattam, hogy az élete nem jelent semmit, maga a lány viszont tényleg idegen volt számomra. A szavaimmal próbáltam időt nyerni a boszorkánynak.

Nem kedveltem túlzottan mások társaságát, főleg az idegenekét nem, de a káoszban nem volt rossz szólni valakihez. Még ha az egy tapasztalatlan természetfeletti lány is volt.
Szavaira csak némán bólintottam, azt már nem tettem szóvá, hogy épp emiatt vagyok a felszínen, megakadályozni a pusztulást, legalábbis azt, hogy tovább romoljon a helyzet. Épp elég szörnyűség történt a világgal az elmúlt napokban, nem volt szükség valódi világvégére.
Habár nem tudta befejezni a mondatot, ebből már könnyedén ki tudtam találni, egy újabb kis boszorkányhoz van szerencsém, ám időnk sem volt tovább beszélgetni, vagy jobban belemenni a témába. A vámpír nem volt ismerős, de túl sok szörnyeteggel találkoztam, mióta itt vagyok, talán összefuthattam vele is.
Pontosan tudtam, miféle igét akart használni a lány, talán az ijedtségtől nem sikerült neki, hiszen erős koncentrációt igényel minden varázslat. Tiszta elmét, amit abban a pillanatban rémület szennyezett be.
- Intézzük el ketten. A lánynak semmi köze ehhez. - kezdtem, majd jelentőségteljesen néztem a boszira. Próbáltam tudatni vele, hogy készüljön, ugyanis nem terveztem ott maradni a vérengző vérszívóval. - Szóval, mit vétettem ellened? - kérdeztem rá a vámpírnál, majd oldalazva megpróbáltam észrevétlenül eljutni a lányhoz. A vámpír szemfogai eközben előbújtak, az arca eltorzult. Tudtam, ebből baj lesz, s nem magam miatt aggódtam.
Megpróbálkoztam egy teleportáló varázslattal, amelyet először arra akartam használni, hogy a lány előtt érjek földet, majd arra, hogy a sikátorból kijussunk az utcára. Ha a vámpír nem zavart meg ebben, akár sikerrel is járhattam.