Nem azzal van a baj, amit az idő felemészt, hanem azzal, amit meghagy: amit nem lehet elfelejteni.
Becenév:
Lorie
Titulus:
Loriebaba
Születési hely, dátum:
nem kell ezt tudni senkinek
Faj:
szirén
Rang:
szirén
Beállítottság:
heteroszexuális
Play by:
Amy Jackson
Átváltozás:
Mindig mindenben és mindenkiben a jót akartam látni, az emberekben is. Azt hittem, ők képtelenek a gyilkosságra, ám mégis beigazolódott az emberségről az, amit addig nem hittem el. Megöltek engem. A halálom után alkut kötöttem, Arcadius adott egy esélyt nekem szirénként, hogy én is tönkretehessem azokat, akik ezt tették velem. Tudtam, mivel jár az egész átváltozás, valahol mélyen örültem, hogy tovább élhetek, persze, nem volt könnyű, sok olyan dolgot kellett bevállalnom, amit előtte csak gondolatban hallottam.
Család:
Család? Közel egy évezrede annak, hogy volt családom, de úgy igazából ők sosem szerettek, talán édesanyám babusgatott, míg pici gyermek voltam, meg tanított egy-két alap orvoslásra tizenéves koromban, viszont az apám... Ő sosem tisztelt, sosem akart lánygyermeket, neki a fia volt a mindene, én bármit tettem, sosem volt jó neki semmi. Rászedte anyámat is, hogy velem csak minimálisan törődjön, mert csak egy lány vagyok. Mindezt ki sem kellett mondaniuk, mert tudtam, mit gondolnak.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
"Loreley! Azt azonnal tedd le, azokhoz az íjakhoz csak én és a bátyád érhetünk hozzá... Te nem. Hányszor kell még elmondanom, hogy felfogd végre már?! Anyád is csalódik benned mindig. Képtelen vagy arra, hogy meghúzd magad, és ne barátkozz azzal a falu szélén lakó öreggel, rossz ember! " A mai napig bennem élnek apám dermesztően rideg szavai, a lánygyermeke iránti idegenkedés, a csöppet sem kedves gondolatai rám irányulva... Én sosem tudtam felérni odáig, hogy apám foglalkozzon velem is, és tizennégy lehettem, amikor ellenem fordította anyámat. Senki nem szeretett a szülőfalumban, mert beszélgettem mindig azokkal, akikről úgy hittem, nem tehetnek semmiről sem, mégis mindenki kiutálta őket. Pszichikusi erőm erősödött folyamatosan, mindenki gondolatát ismertem. Nem tettem olyat, amiért meg kellett volna engem ölni bárkinek is. Nem érdemeltem meg.
" Adok neked egy esélyt, hogy újra élhess. Újra lehess valaki, de ahhoz tenned kell olyanokat, amiket nem tagadhatsz meg! " Ezen szavak azonban csillogást hoztak a szemeimbe. Élhetek, de feltételekkel. Bármit megtettem volna, hogy a bennem forrongó bosszúvágy előtörhessen. Arcadius adott egy esélyt: szirénné változtatott. Beteljesítettem a bosszúmat, a gyilkosokból áldozatok váltak. Én pedig mondhatni akkor éreztem magam a legjobban, amikor megtehettem azt velük, amit ők is velem és más ártatlanokkal.
***
Mystic Falls. Ez az a hely, ahol mostanában elég sűrűn megfordulok. Lélektelenül, feltűnést nem keltve, csupán érdeklődően viszonyulok mindenhez. Azaz hamarosan el fogom kezdeni azt, amit már el kellett volna, azonban félresiklott ezelőtt valami, s abba kellett hagynom az újdonsült hobbimat: Stefan Salvatore követését, "barátságot" köttetni vele. A tervem nem túl könnyed és laza, mégis egy részét annak veszem, hiszen a bosszúállásból már mutattam: kitűnő vagyok.
Pár évvel ezelőtt újabb fájdalom ért engem. Megölték azt, aki új életet adott nekem. Amikor tudatosult bennem, hogy Arcadius halott, én egy kissé összeomlottam, de láthatatlanul. Ő volt számomra az, akit jobban tiszteltem a saját édesapámnál is, még úgy is, hogy nem volt leányálom az, amire kért, viszont megtettem, mert tudtam, nincs más választásom... Belemartak a lelkembe azzal, hogy olyannak vették el az életét, akit én mondhatni szerettem. Én pedig az övékbe fogok. Terveket szövögetek Stefan ellen leginkább. Közelébe próbálok férkőzni iszonyatos módszerrel, de talán kellene egy igazán erős szövetséges nekem, akiben megbízhatnék úgy, hogy ne kelljen csalódást éreznem.
Tudom is, hogy ki lenne jó szövetségesemnek, de azt hiszem olyan kell, aki szimpatikus számomra, ez pedig Kai Parker. Bizony-bizony, nem valami könnyű eset ő, de valahogy úgy érzem, ő is hasonlóan van egyes dolgokkal, akárcsak én. Például a drágalátos Katherine is egy közös téma lehetne köztünk, meg talán az én vendettám célszemélye is, bár még én sem vagyok tisztában azzal, hogy kivel mennyire legyek kegyes és kedves...
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Jan. 06, 2021 2:26 pm
“We choose our own path.
Our values and our actions they define who we are."
Loreley
Kedves Loreley!
Mindig nagy öröm, mikor megérkezik egy canon karakter a fórumra, főleg akkor, ha nekem is közöm van hozzá. Stefan élete sosem volt fenékig tejfel, valami általában belerondított a boldogságába, a hétkönapjaiba, de épp emiatt nem vált soha unalmassá a története. Te pedig úgy érzem csak rontani fogsz a helyzeten, vagy ahogy én látom, izgalmassá fogod tenni. Hiszen ki ne örülne annak, ha egy szirén betoppan az életébe, aki éppenséggel mérges, mert a pokol előző uralkodója halott?
Sok nehézséget kellett kiállnod már emberként, a képességeidnek és a nemednek hála, így nem lehetett könnyű életed. Arcadius viszont rád talált, meghallotta a segélykiáltásodat, s kiemelt a porból, hogy valami jobbá változtasson. Érthető, miért ragaszkodtál hozzá, miért volt ő számodra az apafigura, de vajon megéri miatta belevágni egy bosszúhadjáratba? Azt hiszem ez már csak a játéktéren derül ki. A lapodban benne volt a lényeg, külön megfogott, hogy kiemelted az életedetet meghatározó személyek mondatait, összességében pedig igazán elnyerte a tetszésemet, sőt, meghozta a kedvemet egy jó kis szirén-vámpír játékhoz! A részleteket már megbeszéltük, a játékra pedig hamarosan sor kerül, így nem is húznám tovább az időt. U.i.: A királynő is kíváncsi rád, így amennyiben nem bánod, majd ő is felkeres a közeljövőben.
Foglald le a lefoglalni valót és érezd jól magad nálunk !