Caroline & Zoe

❖ let's start planning

Mindig a legfontosabb szempont az, hogy neki megfeleljen. Igazából senki más véleménye nem számít, mint azoknak, akik összekötik az életüket. Nekik kell, hogy tökéletesnek tűnjön a nap mások véleménye azon felül sokkal kevésbé számít.
- Oké igyekszem visszafogni a kíváncsiságomat és nem beleütni az orromat olyasmibe, ami nem tartozik rám, de attól még nagyon is furdalja az oldalam a kíváncsiság. - Szerettem volna megtudni, de nem akartam túlságosan belemélyedni az életébe most, hogy éppen csak megismerkedtünk. Biztos vagyok benne, hogy nem szívesen beszél a dologról így már az is meglepő, hogy ennyi információhoz sikerült jutnom. Talán egy kicsit sokat ivott egy este és valaki más mellett ébredt, aki nem is a vőlegénye? Ez lehetséges, de ugyanakkor talán az igazság mindennél fontosabb. Más kérdés, hogyha esetleg fogalma sincs arról, hogy mégis mi is az igazság. Engem mondjuk tuti, hogy megőrjítene, ha nem tudnám az igazat így addig nem nyugodnék, míg meg nem tudnám. Legyen az akármi. De persze mindig szembenézni az igazsággal, mert általában sokkal kényelmesebb egy hazugságban fürdőzni.
- Apró dolgokon mindenki összekap egyszer-kétszer. De ami mindig a legfontosabb egy kapcsolatban azaz őszinteség, a nyíltság. Ha nem tudod megbeszélni a problémáidat a társaddal, vagy megoldást találni egy kényes esetre, akkor az a gyökereiben fertőzi meg az egész kapcsolatot. - A titkok soha nem vezettek semmi jóra. Elena is meg akart mindenkit óvni a világtól, amelynek a részesei vagyunk, de a hazugságok tengere sokkal több embert sodort bajba, mint mentett volna meg. Néha tényleg jobb, ha őszinték vagyunk egymással.
- Épp elég, vagyis pár hét. Habár az inkább azért volt, hogy felhívjuk valaki figyelmét, de ettől még koránt sem veszített a hitelességéből. - Még mindig rettenetesen boldog emlékként él bennem az esküvőm, mert habár más célja is volt, de egy olyan dolgot képvisel, amit sosem fogok elfelejteni.

❖ remélem tetszik  

-Igen, igazad lehet – valószínűleg tényleg így van. Nézem még egy pár percig a függődíszt majd úgy döntök, hogy a végén lehet, hogy vissza fogok térni érte. Még van időm eldönteni, de egyelőre még alig találtam ki, hogy mi is lenne jó esküvői dísznek. Még lehet, hogy annyi mindent fogok itt találni, hogy a végén a fél üzletet felvásárlom.
A lány olyan aranyos, ahogy azt mondja, a titkom miatt őrületbe kergeti magát. Nem bírom visszafogni magam és felnevetek. Na nem rajta, inkább azon, hogy valakit ennyire érdekel, hogy mi lehet az, amit nem mondok el, pedig még engem sem ismer.
-Én szeretném elmondani, de sajnos azt nem lehet. Annyira bolond voltam…vagy nem is tudom. Igazából az is lehet, hogy semmi hibát, mert meg sem történt az, amit én gondolok – most biztos azt hiszi, hogy csak össze-vissza fecsegek. Pedig nem. Csak nincsenek pontos emlékeim, így azt sem tudom, hogy mi történt. De a szívem mélyén abban reménykedek, hogy van más magyarázat arra, hogy miért is voltam egy ágyban meztelenül, egy idegen lány mellett. Előfordulhat, hogy csak valami történt a ruhámmal és ezért le kellett vennem. Az ágyba meg csak aludni feküdtem be. Talán egyszer majd megtudhatom, hogy mi történt. Addig viszont nem is tudom, igyekszem magamban tartani a történteket. De valóban jó lenne már valakinek elmondani a feltételezésem, mert egyre nehezebb magamban tartani. Egy idegennek lehet könnyebb lenne megnyílni, mint mondjuk Charlienak. De mi van, ha elítélne? Azt nagyon nem akarom.
Elgondolkozom a válaszán.
-Korábban sosem voltak nagyobb problémáink a vőlegényemmel. Nem sok konfliktuson vagyunk túl. Időnként egészen apró dolgokon kaptunk csak össze – valóban a lány búcsú előtt nem sok minden volt, amin össze tudtunk veszni. De szerintem, ha egyszer elmondom neki, hogy mi történt akkor abból nagyobb vitát fog szítani. Bár nem csak nekem vannak titkaim. Például, jelenleg én sem tudom, hogy ő merre lehet és mégis mit csinálhat. Lehet, hogy nekem is rosszul fog esni, ha egyszer elmondja. Csak jönne már haza.
-Ez igazán érdekesen hangzik, de a lényeg, hogy végül mindenki megtalálta a boldogságot – legalábbis ezt kívánom nekik. De annyi biztos, hogy egészen érdekesen alakultak náluk a szálak. Én nem tudnám elképzelni, hogy egyszer Charlie-val párt cseréljünk. Mondjuk még nem is ismerem a fiút, akivel ismerkedik. De Conradot nem cserélném le senkiért.
-Neked mennyi időd volt mindenre? – csodálkozom a szavain.

Caroline & Zoe

⬤ Remélem tetszik

Caroline & Zoe

❖ let's start planning

- Szerintem nincs olyan, hogy sok. Mármint amíg neked tetszik az a lényeg. Neked kell igazán elámulnod és boldognak lenned nem pedig másnak. - Mindenkinek más az, ami tetszik. Van, aki szereti a legminimálisabbra venni az esküvőjét, de van aki szeretne mindent beleadni. Én inkább az utóbbi csoportba tartozom bele és ezt soha sem titkoltam el és nem is fogom.
Figyelmesen hallgatom, ahogy válaszol a kérdésemre, de akármennyire is szeretném, hogy ez csillapítsa a kíváncsiságomat csak még inkább fokozza és azt hiszem, ha megpróbálnám magamba fojtani a kérdést, akkor itt helyben felrobbannék.
- Tudom, hogy valószínűleg átlépek egy határt, amit nem kellene, de fel kell tennem a kérdést, hogy mégis miféle hibát. Persze, ha nem szeretnél válaszolni, akkor nem kell viszont valószínűleg az őrületbe kergetném magam a találgatásokkal, úgyhogy részben hálás lennék, ha elmondanád nekem, hogy mégis miről van szó. - Egyáltalán nem kötelessége megosztani velem, hogy mégis mi is volt ez a hiba. Valahogy egy részemnek van egy sejtése, hogy mit takarhat a bizonyos hiba ugyanakkor nem akarom magam túlságosan belelovagolni a témába. Viszont, ha nem kapok választ, akkor pontosan azt fogja csinálni az agyam és onnantól kezdve nincs menekvés.
- Baj az mindig van, de megoldást találni rá sosem egyszerű. - Néha már nagyon szeretném, ha tényleg a boldog befejezésünket élnénk és nem kellene minden áldott nap egy újabb katasztrófával szembenéznünk, de ugyanakkor azaz érzésem, hogy pontosan ez számít már mindennapi normának, hogy velünk valahogy mindig történik valami.
- Hát szerettem volna ebbe az álomképbe ringatni magam, hogy minket egymásnak teremtettek, de.. Mielőtt még egymás mellett kötöttünk volna ki a legjobb barátnőmmel járt. Aki végül dobta a testvéréért, szóval.. Csűrt-csavart szálakon keresztül, de végül egymás mellett kötöttünk ki. - Részben őrültem is, hogy így alakult, hiszen azt hiszem sokat értem azóta, hogy megismertem. Talán annak is volt mindez köszönhető, hogy első körben ellökött magától mondhatni, hiszen a látóköre teljesen Elena-ra szűkült, aki Katherine hasonmása mégis nem is különbözhetne tőle jobban.
- Hát ez már kapásból több idő, mint amennyi alatt a sajátomat összehoztam, úgyhogy semmi sem lehetetlen. Bár elkel ehhez a segítség az egyszer biztos. - Azt hiszem én sem készültem el volna a szokásos kis háttércsapatom nélkül, akik már hozzászoktak a stílusomhoz és az elvárásaimhoz így nem is volt olyan nehéz összehozni mindazt, amit megálmodtam hihetetlen rövid idő alatt.

❖ remélem tetszik  

-Nekem tetszik, de nem érzed úgy, hogy ez egy kicsit már sok lenne? - kétségeim vannak a függődísszel kapcsolatban. Sokszor lebeszélnek valamiről, ami nekem tetszik, de másnak már túl csicsás. Mondjuk ebben nem tudom mi lenne a kivetnivaló, szerintem nem csak gyönyörű, de ízléses is.
Sejtettem, hogy rá fog kérdeni, hogy mi lehet az a de. Mégis miért nem tudom soha beragasztani a szám és elhallgatni? Miért kell mindig túl sokat beszélnem? Ezáltal pedig olyan mederbe terelni a beszélgetést, amiről valójában nem is akarok beszélni? Nem ez a legjobb alkalom, hogy felfedjem a titkom, bár biztos könnyebb lenne egy idegennek. Viszont nem is akarom már az első pillanatokban elkergetni azáltal, hogy elmondom neki, mennyire csúnya dolgot követtem el.
-Én nagyon szeretem a vőlegényem – kezdek magyarázkodni egy hosszabb szünet után. De egyszerűen nem tudom, hogyan is folytathatnám. Akár kitalálhatnék valamit, ami igaz is meg nem is. De nem szeretek az embereknek hazudni.
-Hibát követtem el – teszem hozzá. Nem tudom, hogy ez kielégíti-e a kíváncsiságát, de bízom benne, hogy beéri ennyivel is. Vagy lehet, hogy pont arra vágyom, hogy tovább faggasson. Annyira nehéz már lenyelni a szavakat. Magamban tartani azt, ami annyira bánt, hogy lassan már felemészt.
-Csak nincs valami baj? – kérdezek rá. Általában akkor kell a figyelemelterelés, ha valamiről szeretnénk megfeledkezni. Akkor, ha valami nagyon nem úgy megy, ha mi azt szeretnénk. Lehet, hogy neki is hasonló gondjai vannak, mint nekem. Remélem, hogy nem. Én is jobban örülnék, ha minden rendben lenne köztünk Conraddal.
-Ez nagyon aranyos, pont, mint a tündérmesékben – meglátni, megszeretni és örökké együtt lenni. Nincs is ennél szebb.
-Azonnal tudtad, hogy ő az igaz? Akit neked szánt a sors? Szerintem minden lány erről álmodik, szerencsés vagy – persze én sem panaszkodhatok. Mi is hasonlóan ismerkedtünk meg Conraddal. Tudom, hogy ő az, akivel nem csak lennem kell, de lenni is akarok, életem végéig.
- Az biztos, hogy azzal sok teher lekerül a vállukról és nem kell vele túl sokat foglalkozni. Nekem is egyszerűbb lenne, mert nyakamon az esküvő és még alig vagyok kész bármivel is. De inkább vegyen el több időt és legyen egyedi – még szerencse, hogy nem vagyok az a pánikólós típus. Akkor már rég elvesztettem volna a fejem és azt se tudnám mihez kezdjek. Mindenbe belekapnék, de végül semmivel se készülnék el.
A következő szavaival sikerült megnyugtatnia. Úgyhogy már nincs, ami visszatartson a válogatástól.
-Másfél hónap múlva lesz – nem tudom mit jelenthet neki a hamar szó, de nekem ez már biztosan az.

Caroline & Zoe

⬤ Remélem tetszik

Caroline & Zoe

❖ let's start planning

- Szerintem szép. De a legfontosabb, hogy neked tetszen. - Azt hiszem, hogy a díszítés általában inkább a női félnek kell kedvezzen persze azért kerülni kell az olyan dolgokat, amelytől teljesen kifut a világból a vőlegény, de számukra koránt sem ezek lesznek azok a dolgok, amelyek hatalmas jelentőséggel bírnak. - Az egésznek nektek kell tetszenie, nem másnak. Mert olyat sokkal könnyebb összehozni, ami két embernek is tetszik, de ami mindenkinek, na az felér a lehetetlennel. A legtöbb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz legkevésbé kritizálhatót alkotni. - Sajnos mindenkinek az ízléséhez illőt nem lehet választani. Egyszerűen csak annyit tehet, hogy megpróbálja meggyőzni majd az egész harmóniájával, hogy mégis csak egy kicsit mindenkinek a stílusa az egész.
- Ó-ó. Mi az a de? - Tudom, hogy még igazából a nevét sem tudom és most ismerkedtünk meg, de ha már most kétségei vannak, ami nem teljesen biztos, de valljuk be egy ilyen végezetű mondat nagyon sok mindent jelent csak éppenséggel jót nem. Aztán még talán egyszerűbb is egy idegennek elmondani a kételyeit, mint valakinek, aki közel áll hozzá és rávághatja, de hát minden annyira tökéletesnek tűnik. A legrosszabb dolog, amit mondhat valaki, amikor segítséget kérnek tőle.
- Igazán nincs mit. Önző céljaim vannak vele, hogy eltereljem a saját figyelmemet is. - Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen figyelemelterelés fog egyenest az ölembe hullani, de  határozottan hálás voltam érte.
- Egy valóra vált álom. Már nagyon régóta terveztem az álomesküvőmet, de végső soron minden készülődés mellett az volt a legjobb, hogy ahhoz mentem hozzá, akit mindennél jobban szeretek. Sőt mikor megismertem kijelentettem, hogy júniusi esküvőnk lesz és bumm, az is lett. - Még mindig igazán szerencsésnek tartom magam azért, hogy a sors végül összesodort engem és Stefan-t. Lehet, hogy volt néhány bukkanó, de mostanra már nem is lehetnék boldogabb mellette.
- A többség azért szereti a szettet mert hamar megvan és sokkal egyszerűbb is. Így viszont ugye veszít az egész dolog a személyiségéből úgyhogy támogatlak a döntésedben. - Sokkal jobb saját magadra formálni a dolgokat, mintsem egy előre összekészített mintát felhasználni, amely valószínűleg már több száz esküvőn tündökölt és ezért teljesen unalmassá is vált.
- Megoldható emiatt ne aggódj. - Még akkor is, ha nem el lehetne elintézni és megtalálnám rá a megoldást. Nem magam miatt tenném, hanem azért, hogy valaki boldog lehessen így pedig már hamar jó cselekedetté alakul az egész.
- A kék és a rózsaszín az már alapból összeillik a fehér meg mindenhez megy a lila pedig hm.. Lehetne egy kicsit kékesebb árnyalata a lilának, ami azért eltér a tervezett kéktől. - A megfelelő árnyalatokkal dolgozva végül is össze lehet hozni belőle valamit. Talán a virágokkal lehetne a legjobban egy összhatást megvalósítani eme színkombinációból. - Mikorra tervezitek az esküvőt? Mert ha nem túl koraira akkor biztos, hogy be tudnak még belőle szerezni többet is.  

❖ remélem tetszik  

Az egyik polcnál megtorpanok. Egy halványkék és rózsaszín függődíszt pillantok meg, ami még csillog is. Ez teljesen az én ízlésemnek megfelelő lenne, de lehet, hogy már túlzás.
-Erről mit gondolsz? – nézek a lányra. Úgy sejtem neki is hasonló lehet az ízlése. De tévedhetek is. Viszont szeretném, ha nagyon őszinte lenne. A többi barátnőm valószínűleg lebeszélne. Nem tudom mi lenne a jobb, ha inkább a vendégeknek kedveznék, vagy a saját és a vőlegényem kedvében próbálnék járni. Inkább az utóbbi, végtére is a mi nagy napunk lesz. A legjobb az lenne, ha egy köztes megoldást találnék, ami mindenkinek megfelelő. Jajj! Annyira bizonytalan vagyok…
Ahogy ismét elindulunk a lány felnevet, mire összeráncolom a szemöldököm.
-Nem vagy fura. Legalábbis nálam jobban nem hiszem. Én is imádom az esküvőket, olyankor minden olyan szép és jó. Ahogy a két ember eggyé válik… annál nincs is szebb. Persze ha a kapcsolat valós érzelmekre épül, mert van olyan, amikor az hiányzik. Én nagyon szeretem a vőlegényem, de… - inkább elharapom a mondat végét, mielőtt olyat mondanék, amit megbánok.
-Köszönöm, hogy segítesz – mosolygok ismét.
-Mesélsz az esküvődről? Milyen volt? – nem ismerem, ezért elképzelhető, hogy a válasza nem lesz. De azért reménykedek benne, hogy többet megtudhatok róla. Szeretem az ilyen történeteket és én is szívesen fogok beszélni, az enyémről.
-Hm – elgondolkozom a szavain.
-Azt hiszem akkor én mégsem szeretnék az átlaghoz tartozni. Tudod nem vagyok az a típus, aki egy konkrét szettet kiválasztani. Szeretek belenyúlni, variálni. Inkább mindenből egy kicsit – gondolhattam volna, hogy mások az egyszerűséget szeretik. Jobb nekik, ha valami előre megvan, de én biztos találnék olyat, amit nem használnék fel, nem kellene vagy egy másikból pótolnám.
-Igen, azt hiszem az jobban illik hozzám. Hozzunk létre mi egyet – akár egész nap itt tudnék maradni vele és válogatni. Úgy sincs most jobb dolgom és a fontos az, hogy ez meglegyen.
-De várj! Remélem van itt lehetőség arra, hogy amit összeállítunk, azt majd kiszállítják a lakhelyemre – nem gondoltam át ezt olyan jól. Nem, hogy innen a szállásomig, de a repülőn pláne nem tudnám elvinni.
-New Orleansból jöttem… szóval nem tudnám magammal vinni – fejtem ki neki is a gondolatmenetemet.
-Szeretném, ha a kék és a rózsaszín dominálna. Ez a két szín a legjellemzőbb ránk, de főleg inkább rám. Talán még a fehéret is el tudom képzelni, vagy az aranyat, de még a lilát is – az utóbbi talán egy kicsit kilóg a sorból. Ezen még gondolkoznom kell.
-Ó, igen. Egy varázslatos helyen lesz a vacsora. Még szerencse, hogy volt szabad időpontjuk, mert azt a helyet mindenki szereti. Egy nem túl nagy, de annál szebb étterem. Egyszer vagy talán kétszer voltam csak bent, de akkor is ámulatba ejtett – nagyon lelkesnek tűnhetek. De valóban szeretek ott lenni, nem is tudnék most jobb helyet az esküvőmre.
-Remélem van még több a raktáron, mert nekem egy kicsit több kellene – mondjuk kétszer ennyi. A kezembe veszem az egyik hintót és közelebbről is megnézem. Pont olyan, mint amilyennek képzeltem és milyen szép lesz, ha már fel lesz díszítve.

Caroline & Zoe

⬤ Remélem tetszik

Caroline & Zoe

❖ let's start planning

Elindulok a kiszemelt részleg felé, de nem túl sietős léptekkel, hogy nyugodtan ragadjon meg a tekintete azon, ami még esetleg tetszene neki. Habár jó, ha az embernek vannak elképzelései, hogy mit is szeretne valahogy abban is van valami varázslatos, amikor egy ilyen helyen meglepetések köszöntik, amitől kicsit kibővül azaz alapkoncepció, amit megálmodott.
- Óóóóóó.. - Felnevettem, hiszen talán nem túl meglepő, hogy azt gondolta, hogy itt dolgozom, bár ugyanakkor egy kicsit kínos is, hogy mennyire képben vagyok mindennel, hogy ténylegesen nem dolgozom itt. - Igazából nem dolgozom itt. De nem vagyok fura. Legalábbis remélem, hogy nem fura, hogy szeretek idejárni annak ellenére, hogy már megvolt a magam álomesküvője. Viszont még így is nagyon szívesen segítek neked. - Remélem, hogy nem ijesztem el ezzel, de van valami megnyugtató ebben a helyben. Reprezentálja a boldog befejezést amelyet habár azt hiszem én megkaptam, de a világnak valahogy elfelejtettem meghívót küldeni így mindig van valami, ami egyenesen az ölünkbe pottyan és várja, hogy megoldjuk neki aztán mindegy hogyan, de persze mindig nehéz olyan megoldáshoz jutni, ahol nem sérül meg valaki.
- Általában úgy gondolom, hogy a többség szeret egy előre elkészített szettet kiválasztani az egyszerűség kedvéért. De ha van hozzá érzéked, akkor kialakíthatod a saját szetted, stílusod ami az egészet rögtön egyedivé varázsolja. - Ebből kiindulva pedig a fiatal Caroline-nak nem mindig volt a legjobb kombinációs ötletei. De ez is inkább abból származott, hogy túlságosan sok mindent szerettem, ami elengedhetetlennek tűnt akkor az esküvőre. Viszont ez az ízlés mára azt hiszem már sikeresen tökéletessé alakult.
- Elsősorban mégis milyen elképzeléseid vannak? Esetleg színek terén, helyszín meg a többi? - A kis hintó, amit keres még elég vékony alap, amihez szinte bármit igazíthatunk, de természetesen most nem is az én ízlésem a kérdés, vagy én mit akarnék, ha esetleg tartanánk egy aranylakodalmat, ahol valószínűleg pontosan ugyanannyi évesek lennénk, mint voltunk, hanem sokkal inkább az ő véleménye a mérvadó.
- Akkor az már megvan, hogy hol tartjátok? - Közben megérkezünk az áhított tárgyhoz, miközben az agytekervényeim már erősen pörögnek azon, hogy mégis mi minden lenne szükséges hozzá. Virágok mindenképpen. Esetleg gyertyák vagy égősorok. A lehetőségek tárháza szinte végtelen.

❖ remélem tetszik  

Ha a lány elindul én követem.
- Csodálatos ez a hely- jelentem ki ahogy, a sorok között haladunk. Néha egy-egy helyen, polcnál megállok. Az biztos, hogy itt mindent megtalálhatok a tökéletes esküvőhöz. Már maga a hely is olyan, mintha egy mesevilágban járnék.
- Biztosan szeretsz itt dolgozni- nézek körbe. Egy ilyen helyen én is szívesen tölteném a napjaim. Bár még azt sem tudom mihez kezdjek, magammal. Jelenleg nincs munkám és nem is tudom, hogy mi az amit elvállalnék New Orleansban.
Énekelni szeretnék, de nem tudom hol kezdhetném. Megmutatni magam a világnak, boldoggá tenni az embereket a hangommal. De már azzal is beérném, ha egy kisebb közönség előtt felléphetnék. Klubokban, bárokban, vagy akár egy esküvőn.
- Mi az amit a legjobban visznek? - teszem fel a hirtelen eszembe ötlő kérdést. Legtöbb esetben a magam stílusát követném. Szeretek kitűnni a tömegből és általában az egyedit választanám, a megszokott helyett. De szeretném tudni, hogy mi az ami itt, felkapott lett. Talán valami különleges, ami egyébként nem jutna eszembe, viszont nagyon is illene hozzánk.
- Vagy mi az ami szerinted nem hiányozhat egy esküvőről? Mivel díszítenéd még a helyet? - kérem ki a tanácsát. A díszítésnek, még egészen az elején járok, a hintón kívül egyáltalán nincs meg, hogy mit szeretnék. Bármilyen ötletnek tudnék örülni. De első sorban, inkább kézzel készíthető dekorációt szeretnék. Olyan jó lenne elkápráztatni a vendégeket, valamivel. Mondjuk amit kitaláltam, azzal is lesz munka bőven. Főleg mire kitalálom, hogy egészen pontosan, hogyan is nézzen ki. Reménykedem benne, hogy a végeredmény pontosan azt fogja tükrözni, amilyenek Conraddal vagyunk. Legjobban talán pont őt, a vőlegényemet szeretném lenyűgözni.
- Egy mesebeli esküvőről álmodom -teszem hozzá még, hogy tudja milyen elképzeléseim vannak.
- Azt hiszem, ehhez a legjobb helyen járok - mosolyodom el. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen üzlet, ahol tényleg minden a tündérmesék világára épül. Ahol mindent megkaphatok, amire csak vágyom. Csupán csak jobban körül kell nézni és kincsre bukkanhatok.

Caroline & Zoe

⬤ Remélem tetszik

Caroline & Zoe

❖ let's start planning

Kicsit szükségem volt arra, hogy elszakadjak a valóság kegyetlen ridegségétől és attól, hogy igazából soha nem lesz igazán vége a káosznak az életünkben. Azt hiszem már akkor egy örök kapcsolatot létesítettünk vele, amikor megszülettünk. Mystic Falls magában hordozta a mágiát már a kezdetektől fogva így csak idő kérdése volt, hogy mikor szippant be minket is az a világ, amelynek a létezéséről nem is tudtunk. Mégis sokkal jobb, hogy megannyi dolog miatt fáj a fejünk, mintha már rég a föld alatt nyugodnánk tudatlan áldozatokként. Azonban néha igen is szükségem van arra, hogy egy kicsit normálisnak érezzem magam, habár az elmúlt időszakban többé-kevésbé sikerült még megőrizni a normalitás minimális értékét néha igazán szeretek elszakadni és azt tenni, ami régebben is megnyugtatott. A vásárlás.
Habár már többé-kevésbé megvolt a magam álomesküvője, hiszen hozzámentem ahhoz a férfihoz, akit mindennél jobban szeretek és a legvégén igazából csak ez számít. Mégis ahogy elsétáltam a kirakat előtt valahogy muszáj volt bemennem és egy kicsit körbenéznem. Elfogott a nosztalgikus hangulat, ahogy régen, még kislányként néztem befelé ugyanezen üzlet ablakán keresztül és csodálkoztam, tervezgettem magamban.
Kicsit bele is temetkezek a gondolataimba, ahogy a kínálatokat vizslatom és hirtelen észre sem veszem, hogy valaki közelít felém. - Ó! Szia. - Köszöntem vissza legalább annyira barátságosan egy mosollyal az arcomon, majd teljesen felé fordulok, hogy megnézhessem mi is az, amit szeretne. - Oh, az ott hátul van.. Bár inkább megmutatom. - Kicsit úgy érzem, hogy már úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet és azt hiszem nem is állok túlságosan távol tőle. Hiába változik a kínálat valahogy megannyi álmodozó év alatt már kiismertem, hogy mit merre lehet nagy valószínűséggel megtalálni. A kulcs az egészben, hogy a legtöbbször útközben még olyan dolgokon is megakad az ember szeme, amiről nem tudta, hogy szüksége van, avagy vágyik rá.  

❖ remélem tetszik  

A ruhám már megvolt afelől, megnyugodhatok. De valami még hiányzott. Nem is tudom, pontosan mit szerettem volna még az esküvőre. Elkezdtem bújni a netet, hátha ihletet meríthetek a képekből. Persze tündérmese témájú esküvőt szeretnék, erre is kerestem rá. Jobbnál jobb ötletek jöttek elő.
A legjobban egy kicsi hintó tetszett meg, amik virágokkal voltak feldíszítve. Ebből tökéletes asztali dísz lehetne. Próbáltam utána nézni, hogy a környéken hol juthatnék alapanyaghoz, főként ehhez hasonló hintóhoz. De nem jártam szerencsével, New Orleans ajándékboltjainak webshopjában egyáltalán nem találtam. Valószínűleg akkor a boltban se lenne.
Végül egy Mystic Fallsi weboldalon akadtam rá, az elképzeléseimnek megfelelő tárgya. Ahogy jobban körülnéztem az oldalon, rengeteg hasonló apróságot találtam. El is gondolkoztam, hogy lehet jobban járok azzal, ha személyesen megyek el a boltba, mint rendelek.
Repülőre ültem és most itt vagyok. Nem olyan nagy üzlet, mint ahogy azt gondoltam, de valóban rengeteg dolgot árulnak. Olyan nagy a választék, hogy nehéz lesz eldönteni mire van szükségem és mi az, ami csak felesleges pénzkidobás lenne. Nem szeretnék egy vagyont itt hagyni, már így is jóval többe kerül az esküvő, mint azt terveztem.
Első körben viszont a hintót kellene beszereznem. Előveszem a telefonom és visszakeresem a képet, hogy megmutassam egy eladónak. Remélem nem csak egy- két darab lesz belőle. Még nem tudom pontosan hányan leszünk, de olyan húsz asztalra terveztem. Mindegyikre raknék hármat, az összesen hatvan.
Miután megtaláltam a képet, körülnézek, hogy kihez is mehetnék oda segítséget kérni. Végül egy szőke lányon akad meg a tekintetem. Egyedül áll és nem úgy néz ki, mint aki vásárolni akarna. Elindulok felé.
-Szia! – köszönök barátságosan.
-Meg tudnád mondani, hogy hol találom ezeket? – mutatom felé a telefonomat, hogy tudja miről beszélek.

Caroline & Zoe

⬤ Remélem tetszik