"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
A lány szavaira egy pillanatra zavarba jövök. Hogy reklámarc én? Még sosem kaptam hasonló bókot. Persze azt már mondták rólam, hogy sokat tudok beszélni és hamar lelkessé válok, ha valami szuper dologról van szó. -Ez nagyon kedves tőled, de csak a tapasztalataimat osztom meg – valóban csodás ez a hely. Szerintem mindenkinek tudnia kellene róla. Viszont, ha megismernék, akkor veszítene a varázsából is. Mivel sokat tesz hozzá az is, hogy alig lézengenek bent páran. Pont így szeretem ahogy van. -Ó, a mesevilág. Én is nagyon szeretem őket – bólogatok. -Úgy megnézném a rajzaidat – kíváncsi is vagyok és egyben szeretem a művészetet. Nekem nem jelent gondot, ha egy múzeumban kell tölteni órákat. Nagyon el tudok lenni a képek nézegetésével. Biztos a lányé is szép lehet. -Mindenesetre, remek ötletnek tartom, hogy a könyvből lennének hozzá az idézetek. Szerintem a vizsgán is plusz pont fog érte járni – biztatom, de valóban így is gondolom. Én értékelném a munkába fektetett időt és az energiát is. Rajta pedig látszik, hogy egyiktől sem retten vissza, ha nem szeretné, hogy a lehető legjobban sikerüljön. A válaszán elmosolyodom. Remélem, hogy valóban csupa pozitív benyomással fog innen távozni. Hiszen tényleg tökéletes a kávézó, nekem legalábbis biztosan az. -Szerintem ízleni fog. Én nem szeretem kimondottan a fekete kávét, sőt nem is tudom meginni. Számomra túl keserű, de itt egyszer kostoltam, nem mondom, hogy a kedvencem lett, de egészen finom íze volt. Szerintem azt nekem valamivel felturbózták, valami extrát csempésztek bele, amit azóta sem tudok, hogy mi lehetett, de jó volt. Mondjuk tudják is rólam, hogy nem iszom simán a kávét, úgyhogy szerintem csak nem akarták, hogy kárba vesszen, ezért lett olyan, amilyen – vagyis valóban finom. De azt nem sikerült vele elérni, hogy máskor is azt rendeljek. Mert még így sem lett a kedvencem. Van más, amit jobban szeretek és persze a megújuló itallap is sokszor csodát rejt. -Az utóbbit mondanám. Én ugyanis szeretek kísérletezgetni, új ízeket kipróbálni, amit szintén tudok neked ajánlani. Persze van, amikor úgy érzem, hogy csak a jól megszokott cappucinomat vagy lattémat szeretném. Attól függ milyen napom van. Ma, ha lesz új a kínálatban, szerintem azt fogom választani – mosolygok. Kíváncsi is leszek, hogy a tulaj vagy a barista lányzó kitalált-e valamit. Mondjuk valami olyat, ami pont az én ízlésemnek megfelelő. -Svédország, gyönyörű hely lehet – bólogatok ismét. -Freya – nem is tudom hirtelen honnan olyan ismerős az istennő neve. -Mondd csak minek az istennője, Freya? – kérdezek rá, hátha a válaszából kiderül, hogy hol hallhattam már róla. -Akkor mehetünk is, ne ácsorogjunk itt az esőben – és elindulok a bejárat felé.
Amikor vizsgáink vannak, olyankor mindig tudom irigyelni azokat akik sokat tudnak beszélni egy dologról, úgy el tudják vinni a témát más mederbe, hogy a vizsgáztatók észre sem veszik és már arról beszél a felelő, amiről sokat tud. Én arról is csak keveset beszélek, ami tényleg nagyon érdekel. Csak tőszavakban és akkor is be tud zavarni, ha néznek. Ezt persze nem úgy értem, hogy zavart a lány beszéde. Sőt hálás voltam, hogy ő életben tartotta a társalgást. - Remek reklámarca lennél ennek a helynek. Szerintem aki most hallgatna téged, tuti, hogy azonnal betérne, még ha nem is szereti a könyveket, akkor is. Nagyon sok múlik azon, hogy valaki tényleg elő is tudja magát adni. A vezetők nagyrésze emiatt az egy remek tulajdonság miatt szerzi meg a pozicióját. Tényleg irigylésre méltó. - Művészeti karon vagyok, a témám pedig a mesevilág. Én már meg is festettem a zene hatására, de szeretném az eredetit is elolvasni és abból idézgetni szövegrészeket a jelenetekhez. Én pedig ilyen vagyok, ha érdekel valami akkor százszázalékban benne vagyok és nem tántorít el semmi. Elég lett volna csak megalkotni hozzú egy képet, de nekem muszáj volt extrázni természetesen. Túl egyszerű lenne az élet, ha nem bonylítanám magamnak. Sőt ami még extra, hogy én magam éneklem el a számot a videóhoz. Ha ezek után nem kapok csillagokba repítő jegyet, akkor semmitől. - Minden tetszik, amit meséltél róla. Biztosan pozitív élményeket fogok itt szerezni. Nem olyan lánynak tűnik, aki eltűrné a bunkóságot, vagy az igazságtalanságot. H ilyen történne itt vele, akkor biztosan nem térne vissza. Ha pedig pocsolya ízű lenne a kávő, akkor nem híresztelné. Szóval ez mindenképpen egy nyerő felállás. Úgy értem, a kávét mindenki, gazdagon szereti, erősen és aromásan. Az, hogy ki mivel dobja fel, a maga dolga, de az alap az ugyanaz marad. A kiszállingozó aromája a kávénak pedig arra enged következtetni, hogy eléggé frissen van pörlölve, őrölve és főzve. Mi mást is kívánhatna az ember lánya ilyen esős időkben? - Kávékülönlegesség? Áh megvettetek kilóra. Még otthon ittam a Frey kávézóban egy multikulti nevű kávét, amiben barnacukortól kezdve van még narancshéj is. Annyira Isteni. Talán nem is ittam még annál finomabbat! Már a gondolatra is érzem, hogy elkezdenem az ízlelőbimbóim életrekelni és visszaemlékezni az ízorgiára. Hirtelen úgy véltem, hogy ennél lassabban vissza sem jöhetne az itt dolgozó lány. - Neked melyik a kedvenced? Vagy esetleg olyan jó minden, hogy választani sem lehet? Alig telt el pár perc és a szőke lány már rá is beszélt, hogy tegyen törzshelyemmé a könyesboltot, ahol még sosem voltam. Ügyes. Ezért tényleg fizetséget kéne kérnie. - Szia Zoe. Egy mosollyal kösöntöttem immár a nevén és valóban. Milyen édes egy név. - Óh és köszönöm. Szeretem is nagyon, a skandináv istennő, Freya után kaptam. A szüleimmel Svédek vagyunk, de igyekszünk nagyon beilleszkedni. Ahogy a szemeim elnéztek a válla felett láttam a vörös tűzgyűrűket lobogni a tulajdonosaik után. - Nézd csak, már itt is vannak, hogy beengedjenek minket.
Örültem, hogy nem zavart el és hagyta, hogy a társaságában várjam meg a nyitást. -Ne aggódj, szerintem itt biztos meg fogod találni azt, amit keresel. Talán még annál többet is. Mármint úgy értem, hogy itt annyi csudajó könyv van, tudsz majd miből válogatni – fejtem ki a gondolatmenetemet. -Olyasmi – nem tudom mi számít törzsvendégnek, de viszonylag sokat járok ide. Szóval akár mondhatnám azt is, hogy az vagyok. -Ha el akarsz bújni, menedékre van szükséged, arra kiváló ez a hely – bár nem tűnik olyannak, mint aki nem szeret társaságban lenni. De ha mégis erre vágyna, jobb helyet nem is találhatna. Ide nem sokan járnak és mindenki olyan kedves. Szerintem ő is szeretni fogja ezt a kis kávézót. Hagyta, hogy végig mondjam a kis történetet és látszólag nem is untattam. -Miből lesz vizsgád? – érdeklődtem. -Szerintem nem lesz gond, ha gondolod szívesen segítek keresni is – ajánlottam fel a segítségemet. Úgy sincs most jobb dolgom és szívesen is tenném. Általában még meg se kell kérni, mint most, én ajánlkozom, ha valakinek valamire szüksége van. -Ennek nagyon örülök és hidd el, nem fogsz benne csalódni. Szerintem nem – olyan jó, hogy valaki az én elbeszélésem alapján már így áll hozzá valamihez. Tetszik amikor pozitívan tudok hatni másokra. -Isteni a kávéjuk és ahhoz képest, hogy milyen apró a hely, elég nagy a választék. Sőt, nagyon sok kávékülönlegességük is van. Ha szeretsz kísérletezgetni, akkor ez a te helyed lesz – én legalábbis imádom, hogy ha valami számomra megfelelő ital kerül fel a listára. -Nagyon odafigyelnek a vendégeikre is – valamivel mindig meglepnek. Ha megjelenek mindig tudják éppen mire vágyom. Már azt hihetném, hogy az itt dolgozók is boszorkányok, annyira tudnak a gondolataimban olvasni. -Milyen különleges név – elgondolkoztam, hogy hallottam-e már valakit, hogy így hívnak. De nem, biztosan ez az első alkalom. -Zoe vagyok – mutatkoztam be és kezet fogtunk. -Honnan származol? – kíváncsiskodtam, mert abban biztos voltam, hogy nem itt született.
-Szent igaz. A mosolyom kedves volt és teljesen őszinte. Akkoriban még nem tudtam megjátszani, az arcom olyan volt mint egy nyitott könyv. Mostanra viszont már nem esik nehezemre bárkit is megtéveszteni. Egyébként meg valóban igaza volt, társaságban repülni tud az idő. Nem eset nehezemre hallgatni amiket mond és válaszolni rá. - Egy könyvet kerestem az interneten és a mindent is tudó szerint, ez az egyetlen bolt, ahol megtalálható New Orleanson belül. De ezek szerint, te már törzsvendég lehetsz. A szemeiben fellelhető fény, a magabiztossáh, ahogy megindult az üzlet irányába és szószerint majdhogynem betört, mind erre engedett következtetni. Ha pedig egy ilyen fiatal lány törzsvendég, akkor bizonyára remek ami itt található, bármennyire is eldugott helyen legyen. Minden amit mondott, meghozta a kedvem arra, hogy én is törzsvendéggé avanzsáljak itt. Nem kellett hozzá más a részéről, csak egy kis vidámság, kedvesség és egy csipetnyi nosztalgia. Pont ezt keresem, ha belépek egy helyre. Nem kell több motiváció. -Ez mind remekül hangzik, biztos vagyok benne, hogy én is meg fogom itt találni az igazit. Negy szükségem lesz rá a vizsgamunkámhoz. Anélkül nem lesz olyan. Kíváncsi lettem, hogy vajon mondták-e már neki, hogy a vonásai nagyon szépek. A vonásai, a szemei körül megjelenő szinte láthatatlan barázdák, az egész kisugárzása, szinte már természetfeletti. Ha hinnék az ilyesmiben, azt mondanám, hogy valami ...nem is tudom mik vannak. Talán az elfekhez tudnám hasonlítani, amik mostanában olyan népszerőek ha témát választ az eber egy festményre. Lehet, meg is fogom kérni, hogy lefesthessem. Remek modell lenne a vizsgamunkám portré témájának. - Nem fogok hazudni. Még sosem voltam itt eddig, de teljesen megvettél mindazzal, amit mondtál. Ha pedig kávét is árulnak hozzá, akkor fel is lehet írni arra a törzsvendég listára. Már tényleg nem hiányzott sok, hogy megjelenjen a lány, aki itt dolgozik, viszont ezalkalommal már nem volt olyan unalmas a várakozás. - Oh, Freydis. Mármint Freydis vagyok nemrég költöztünk ide a szüleimmel. Neked mi a becses neved?- A kezemet nyújtottam felé egy kézrázás reményében.
-Remélem nem bánod, ha megvárom veled a nyitást. Társaságban jobban telik az idő – ha már úgyis mind a ketten ide várunk, akkor beszélgethetnénk is, amig a hölgy visszatér. -Egyébként, honnan ismered ezt a helyet? – kíváncsiskodok. Annyira eldugott és olyan kevesen járnak ide. Főként az idősebb korosztályt szoktam itt látni. A mi korunkbeliek jobban szeretik a Starbucksot, vagy más flancos helyet. Nem mintha én nem járnék oda. Csak van olyan amikor jobban esik egy kis nyugalom. -Emlékszem még, amikor először tévedtem be ide – kezdek nosztalgiázni a lánynak. -Először azt hittem, hogy csak egy sima könyvesbolt. De annál jóval több. Néha olyan ritkaságokra akadhat itt az ember, amit sehol máshol nem találna meg – nézek rá ismét a lányra. Remélem nem untatom a kis történetemmel. -Az első alkalommal is így jártam. Már hónapok óta kerestem egy verses kötetet, de még az interneten se akadtam nyomára. Itt fél óra keresés után, már a sajátoménak tudhattam – érek a sztori végére. -Meg persze a kávé se utolsó szempont – amibe már alig várom, hogy belekortyolhassak. Na nem abba, amit mások isznak. Sose lennék képes abból a keserű löttyből akár csak egy kortyot is lenyelni. De a cappuccinot szeretem és egy jó fehércsokis latte macchiatonak sem mondanék nemet. -De mesélj, te miért szeretsz ide járni? – kíváncsi vagyok, hogy ő miért pont ezt a helyet részesíti előnyben. Lehet, hogy ő is jobban szereti az olyan helyeket, amik nincsenek szem előtt.
" You can"t turn back time, but it can turn you around to look back." Bármennyire is szeretném, sosem fogom tudni teljesen kitépni az emlékeimből az emberi mivoltomat. Még az újjászületésem előtt. Az esős idő pedig mindig arra az egy napra fog emlékeztetni, amikor összefutottam az első lánnyal, akivel talán sikerülhetett volna valódi barátságot kötnöm amerika betondzsungelében. A neve Zoe volt, olyan tündéri és ártatlan, mint amilyen a lány is volt, amikor összefutottunk New orleans egyik könyves boltjánál. Mintha csak tegnap történt volna.
Az egyik vizsgamunkámként egy szép történetet terveztem megfesteni és alávágni a hozzátartozó gyönyörű zenét, amit találtam az interneten és videót szerkeszteni belőle. A címe: The Willow Maid. Azonnal megragadta a képzeletem és már alkottam is. Csodálatosan elmeséli a viszonzatlan szerelem veszélyeit, amik az önzőség fegyverével teszik tönkre az érintett feleket. Állítólag ebben az egy könyves boltban lehet megtalálni a könyvet egész New Orleansban. Micsoda véletlen, hogy finom kávé aromás illata kényeztette az orromat, az ajtóhoz közelítve. Ha egy jó kávét is fel tudnak ajánlani, akkor megvettek engem egy életre. Otthon Svédországban is van pár ilyen, a tengerpart mentén. Annyira hiányzott a sós tengervíz és a meleg kávé illatának, furcsa de mégis otthonos illata. Az ajtó kilincsét fogva, már nyitottam volna be viszont megakadályozott az éppen kifelé tartó, kedves mosollyal rendelkező lány. Talán korombeli lehetett, a haja vörös, tüzes gyűrűkben omlott a vállára és szeplős is volt! Egyből szimpatizáltam vele. Még akkor is, ha éppen azt magyarázta, hogy negyed órára le kell lépnie, vagy húsz percre. Talán fél órára. Nem kérdeztem, hogy miért, egyszerűen megértően félreálltam, megígérve, hogy megvárom. Ebból már hósz perc is eltelt, nekem pedig egyetemistaként mi másom lenne, ha nem időm? A jobbom felől léptekre figyeltem fel, tudtam, hogy nem a vörös hajú eladó lányka lesz az. Valahogy mindig megéreztem az ilyesmit. Különleges aurája volt a szőkeségnek és egyből a kandalló melege jutott eszembe. Felvettem a legkedvesebb mosolyom. - De igen, illetve remélem. Én is ide várok, az eladó kishölgy max fél órás távollétet jósolt, amiből hátra van még.- A karórámra tekintettem és utána vissza a lányra. - Még kilenc perc. Remélhetőleg tényleg nem több, mert egyre erősebben esett az eső és kezdett átszivárogni a varrás melletti kis lyukakon, azon az anyagon, ami az eső elől hivatott megvédeni a másik üzlet ablaka előtt álldogáló/nézelődő embereket.
Lucy nénikémmel a városban terveztük tölteni a napot. Már kora délután volt, mikor bejelentette, hogy neki lenne egy elintézni valója. Viszont oda nem tarthatok vele, úgyhogy megbeszéltük, hogy két óra múlva ott találkozunk, ahol elváltunk. Úgy döntöttem, hogy a kedvenc helyemen fogom tölteni az időm. A városban van egy eldugott, aprócska kis könyvesbolt, ami egyben kávézó is. Nem sokan ismerik, de én pont ezért szeretem. Ha magányra vágyom, mindig ide jövök. Általában átnézem az újonnan érkező könyveket és ha találok olyat, ami megtetszik, megveszem. Utána leülök és egy kávé mellett elkezdek olvasgatni. Most is ezt terveztem. Már elég közel jártam, amikor szemerkélni kezdett az eső. - A fenébe! - szitkozódtam, majd körbepillantottam, hogy nem vette-e észre valaki, hogy magamban beszélek. Szerencsémre senkit nem láttam az utcán. Gyorsan a táskámba nyúltam, megkerestem az esernyőm és felhúztam. Nem szeretném, hogy az emberek őrültnek tartsanak. Nem mintha az ő véleményük határozna meg, de azért mégis fontos. Annak idején amikor még nem tudtam, hogy más vagyok, azaz boszorkány, még többet foglalkoztam vele. Azóta rájöttem arra, hogy így is, úgy is más vagyok, mint ők. Ha jobban belegondolok elég sok mindenben megváltoztam azóta. Gondolataimba mélyedve érkezek a kis kávézóhoz. Valószínűleg ezért nem is vettem észre a kis táblácskát, mi szerint a tulaj rögtön jön. Már csak akkor tűnik fel, mikor az ajtó nem akar kinyílni. Ismét körbe nézek, hátha várakozik még valaki arra, hogy kinyisson. Egy kicsit távolabb meg is pillantok egy lányt, aki ugyancsak vár valamire, bár ahhoz elég messze áll, hogy ő is pont ide várjon. De azért elindulok felé, hátha tud valamit. - Szia! - köszönök rá mosolyogva, mikor odaérek. -Ne haragudj, de nem tudod véletlenül, hogy mikor fog kinyitni a könyvesbolt? - kérdezem tőle barátságosan.
Kezdőlap
