Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 36 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 36 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (415 fő) Kedd Okt. 15, 2024 11:27 am-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásFlorian Huxley EmptyKedd Jan. 05, 2021 11:31 pm

Florian Orion Huxley
Play by: Stephen Amell




Becenév
Ori, Rian

Titulus
Desolate Soul

Születési hely, dátum
Mystic Falls, 1973. április 28.

Csoport
Vámpír

Rang
Vámpír

Beállítottság
Heteroszexuális

Egyedi képesség
VÁLASZHELYE

Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye. Egyedi képesség kifejtésének helye.
Átváltozás
Nem mindig voltam vámpír és nem is akartam az lenni. Azonban akkoriban nagyon rossz társaságba keveredtem… miután a jegyesem balesetet szenvedett és életét veszítette, kifordultam önmagamból. Nem találtam a helyem. Olyan emberekkel barátkoztam, akiket alapesetben messzire elkerültem volna. És a vicc az egészben, hogy a többségük nem is ember volt – hanem vámpír. Fel sem tűnt, de jó ideig belőlem táplálkoztak, el-elfeledtetve velem mindezt. Aztán elkezdtem összerakni mégis a képet, a kiesett időket… és mikor képes voltam nyíltan szembeszállni velük, meg akartak ölni. Azt hiszem, az egyik lány volt az, aki megmenthetett a biztos haláltól, mert mégis csak magamhoz tértem a város egyik eldugott szegletében, egy… hát, zsákban. Azok a vámpírok tényleg azt hitték, végeztek velem és ahelyett, hogy kiszipolyozták volna az utolsó csepp véremet is, inkább maguk mögött hagytak.
Én pedig aznap éjjel nem bírtam a vérszomjammal, így esett meg, hogy befejeztem az átváltozást. Emberi vért ittam és… és azóta vámpír vagyok.
Nem mondom, hogy annyira csodálatos lenne, mert az érzelmeim, a fájdalmam jó ideig túlontúl erős volt, amit Lily elvesztése okozott.
Oh, mindennek már 15 éve. Repül az idő... de egy előnye van: az idő már koránt sem látszik meg rajtam úgy, mint régen.
Család
Nekem sosem volt igazán családom – sosem találtam a helyem legalábbis a tulajdon szüleim között. Más voltam, mint ők. Más értékrendet képviseltünk, nem értettünk egyet nagyjából semmiben, így mikor elég idős lettem, egyszerűen a saját lábamra álltam. Összepakoltam a cuccaimat és elköltöztem. Azóta vissza se néztem feléjük, habár a nővérem egy ideig igyekezett tartani velem a kapcsolatot. Mára azonban már… jobb, ha halottnak hisznek. Hisz sosem állt szándékomban elmondani azt, hogy mivé váltam. Nem tartozik rájuk és nem is tartozott soha, hogy milyen életem van. Nélkülük amúgy is mindenképpen jobb volt nekem.
A valódi családot Lily jelentette nekem éveken át. Aztán most, az utóbbi időben úgy érzem, Nayeli az, aki átveheti Lily helyét az életemben és a szívemben egyaránt. Legalábbis nagyon hinni akarok ebben, mert egy részem úgy érzi, megérdemlem a boldogságot még én is. Nayeli pedig legalább annyira aranyos és édes, mint Lily volt számomra.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!

Számomra mindig is csak egy nő létezett. Liliana DeFleur. Lily. Az én kicsi Lily-m. Ő volt a legtökéletesebb nő a világon, akit csak elképzelhettem magamnak. Gyönyörű volt, okos és kreatív. Gondoskodó. Mindannak ellenére, ami vele történt – legalábbis felém mindig túlontúl jó volt és értékeltem benne mindent. Szerettem. Olyannyira szerettem, hogy megkértem a kezét és képes lettem volna megöregedni az oldalán. Akartam mindezt. De a sors nem kedvezett nekünk.
Még az esküvő előtt történt, hogy balesetet szenvedett. Meghalt. Nem tudtam érte semmit tenni, és kikészített, hogy elveszítettem. Úgy éreztem, mintha az egész szívemet kitépték volna a helyéről és nem maradt volna a mellkasomban semmi más, csak az üresség.
Ott hagytam a munkámat. Egyszerűen képtelen voltam bejárni a céghez elvégezni a napi teendőket és agyban ott lenni a megbeszéléseken. Nem is érdekelt többé. Nem volt miért dolgoznom, nem volt miért pénzt gyűjtenem – nem volt jövőképem.
Lily halála után a nővérem felkeresett egyszer, de nagyon csúnyán beszéltem vele és elküldtem őt – azt hiszem, megértette, hogy nincs szükségem rá, a családra, senkire. Csak Lily hiányzott, rá volt szükségem. Azóta a nővérem sem keresett többé.
A bezárkózásból végül az lett, hogy elkezdtem szórakozóhelyekre járni. Úgy éreztem, ha iszok, és kellőképpen részeg vagyok, legalább nem azon kattogok, hogy mennyire elcsesződött az egész életem. Magamra maradtam. Úgy éreztem, sosem állok újra talpra.
Ez akkor sem változott, mikor néhány srác és lány elkezdtek felkarolni engem. Látták, mennyire szarul vagyok, így mindig odahívtak magukhoz inni, beszélgetni, hülyéskedni. Nem tűnt fel, hogy ők nem emberek. Nem tűnt fel semmi ebből, mert talán nem is érdekelt. Nem számított volna, ha megölnek. Csak élveztem az alkohol adta érzést, a mentsvárat. Aztán idővel mégis csak feltűntek a harapásnyomok a nyakamon és bár nem emlékeztem mi történt, tudtam, hogy valami komoly dolog. Elkezdtem jegyzeteket készíteni az emlékeimről, a harapásnyomokról… és végül összeraktam, hogy Ők lehetnek a tettesek.
De mikor ellenük fordultam, én húztam a rövidebbet. Mint azt már említettem, meghaltam és az egyik lánynak köszönhetően visszatérhettem vámpírként. Azóta sem tudom, hálásnak kéne-e lennem, amiért megmentett, vagy gyűlölnöm kéne őt, ahogyan a többi társát. Mindenesetre azóta nem találkoztam velük. Gyaníthatóan csak átutazóban voltak a városban.
Idővel, mikor elkezdtem talpraállni és elfogadni, mivé váltam, egyre jobban belemerültem a természetfelettiek világába. Így ismerkedtem meg egy boszorkánnyal, aki megajándékozott egy napfénygyűrűvel, hogy teljesebb életem lehessen. Vele azóta is sokszor találkozok, talán… egy részem neki köszönheti, hogy elkezdtem újra magamra találni.

Megismertem valakit. Nayeli-t. Nem tudom, miért, de vele újra elkezdtem boldognak érezni magam – a titkolózások ellenére is. Hiszen hogyan kellett volna elmondanom neki, hogy vámpír vagyok? Tudom, hogy a lehető legrosszabb egy kapcsolatot hazugságokra építeni, de nem tehettem mást. Sőt, mikor úgy adódott, hogy elkezdett gyanút fogni, még az igézés művészetét is használtam rajta. Muszáj volt. Nem akartam újra elveszíteni valakit, aki fontos lett nekem. Nem akartam, hogy a vámpírlétem éket verjen közénk és emiatt kisétáljon az életemből. Azt hiszem, még egy ilyet tényleg nem éltem volna már túl.
Megkedveltem Nayeli-t és megkértem a kezét. Nem tudom, hogy lehet-e olyan jövőnk, mint amit Lilyvel elképzeltem annak idején – vele más volt. Egészen más volt. Lilyvel láttam magam előtt a jövőnket. Láttam magunkat gyerekeket nevelni. Láttam magunkat öregen egymás mellett. Ha viszont Nayelire nézek, nem látom a közös jövőnket.
Valószínűleg azért, mert vámpír vagyok. Nem öregszek, nem élek… halott vagyok. Mégis hogyan lehetne Életem, ha már nem is élek?
Fõkarakter: Isaac Lestrange

Az álarc mögött: Eliffe


Fedora Démon
Vámpír
a legsötétebb rémálmod
Fedora Démon



163
C szint:
Kalmithil
Florian Huxley 51d06ff7dfcd440b5f9256021206687be553d696
E szint:
Toothless

Az életem ennyi titkot rejt :
0
Akinek az arcát viselem :
Lee Dong Wook
Az álarc mögött :
Fedora

Florian Huxley Empty
TémanyitásFlorian Huxley EmptyPént. Feb. 05, 2021 5:21 pm

Akiket szeretünk, a...
haláluk után sem feledünk!

Florian Huxley

Kedves Florian! Florian Huxley 2566525366

Egy újabb mesés ET-vel/Karakterrel gyarapodott az oldalunk. Örömömre szolgál, hogy Nayeli után téged is én fogadhatlak. Majd kiugrok a bőrömből. Florian Huxley 3808243726

A lapodat olvasva, amint a szerelmed elvesztéséhez értem, egy kicsit megrázkódtam… Együtt tudtam érezni azzal a fájdalommal, ami a gyász után ért téged. Hasonlóképpen viselkedtem volna abban a helyzetben.  Egy fontos személy elvesztését nehezen fogja fel az ember… ráadásul beletörődni, talán mondhatom azt, hogy lehetetlen. Florian Huxley 277465677

A vámpírokkal való kapcsolatod, sem volt túl rózsás, sőt ez enyhe kifejezés. Akkor még ember létedre ügyesen megoldottad, a „rejtélyt” ami körülvett. Az persze már egy másik dolog, hogy a történtek után te magad is vérszívóvá váltál. Szerencse vagy sem, de akárhogyan is nézzük még életben vagy és ez a fontos. Nayelivel való viszonyod pedig majd kialakul. Szurkolok, hogy a jó irányba haladjon a dolog. Florian Huxley 748718716

Összességében csodálatos lappal érkeztél. Nayeli már biztosan tűkön ül, hogy megérkezz végre, ezért nem is várok az elfogadásoddal. Szóval, örülök, hogy itt vagy köztünk. Foglalni ne felejts el és irány a játéktér. Florian Huxley 165619248


Castiel Doyle
Ötök testvérisége vezetõ
mágiával rendelkezõ vadász
Castiel Doyle



163
C szint:
Kalmithil
Florian Huxley Tumblr_inline_nzmwvyG0WP1s8tmiz_100
E szint:
Pharael

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
12
Titulus :
► A Tékozló Fiú ✭✮✯
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
34
Lejátszási listám :
Who's that sexy thing? ✭✮✯
Florian Huxley Tumblr_inline_ptdroq15BD1rqq37j_400
Grimme more ✭✮✯
Love lockdown ✭✮✯
I am not okay ✭✮✯
Akinek az arcát viselem :
► Richard Madden ✭✮✯
Tartózkodási helyem :
► Denver ✭✮✯
Keresem :
℘ ℘ ℘ :
Florian Huxley Tumblr_inline_ptdrnnDEE21rqq37j_400
Az álarc mögött :
Fedora ✭✮✯

Florian Huxley Empty
 

Florian Huxley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Huxley Vogel