What about the world today?
It’s all about power then


"Kijövök a homályból. Kijövök az árnyékból. Kijövök a ködből. Kijövök. A hamvakból emelkedek fel. Elfuthatsz, de nem bújhatsz el. Egy lélegzet a bőrödön, megérkeztem. Itt vagyok. Egy erő, amivel el kell számolni. Egy penge, amivel szórakoztál. Itt vagyok. Egy játék, ami soha nem fogsz megnyerni. Ez a sírod, halld, ahogy csalogat. Itt vagyok."

You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Reagan Blair
Társadmin
Castiel Doyle
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hello Brother
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Nincs



A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done



Poszeidón haragja

Killian Lacroix Empty
Yesterday at 4:12 pm



Hard To Believe

Killian Lacroix Empty
Yesterday at 2:58 pm



Two Princes

Killian Lacroix Empty
Yesterday at 12:57 pm



Sikátor

Killian Lacroix Empty
Pént. Ápr. 09, 2021 2:04 am



Imogen Ward

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 10:29 pm



Daisy & Bluebelle törmelékekkel teli szobája

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 7:21 pm



Jenna Coleman

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 5:26 pm



Partnerkeresõ

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 2:27 pm



Walker lakás

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 2:23 pm



Elhagyatott, omladozó épület & kilátó

Killian Lacroix Empty
Csüt. Ápr. 08, 2021 8:59 am



Képzeletek tere

Killian Lacroix Empty
Szer. Ápr. 07, 2021 2:02 pm



The monsters are inside us

Killian Lacroix Empty
Kedd Ápr. 06, 2021 7:44 am
I was feeling Epic
April ℘ top 10

7 Hozzászólások - 22%
4 Hozzászólások - 13%
4 Hozzászólások - 13%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
3 Hozzászólások - 9%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%
2 Hozzászólások - 6%

Share
 
Killian Lacroix
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásKillian Lacroix EmptyCsüt. Márc. 18, 2021 7:08 pm

Killian Lacroix
There is somebody who is thinking about you right now and wishing that you were around. That's the wonderrful thing about friendship. You always feel loved and cared about.


Becenév:
Kil, Lian (még a Zack is belefér...)
Titulus:
Mr. Ismeretlen
Születési hely, dátum:
New Orleans, 1862. szeptember 13.
Faj:
boszorkány
Rang:
Elszívó boszorkány / boszorkánymester
Képesség:
Az ötök "átka"
Beállítottság:
Biszexuális
Play by:
Colin O'Donoghue

Átváltozás:
Ezt az egészet nem mondhatom átváltozásnak. Amióta az eszemet tudom, mindig is boszorkány voltam. Vagyis… elszívó boszorkány… igen, egy hajszálnyit másabb, mint az átlagos boszi.
Család:
Egy átlagos embernek a család fogalma a következő: Apa, Anya és a gyerekek. Esetleg még más rokonok is, de a lényeg, hogy boldogságban élnek egymásközt… Na, az én esetemben ez közel sem volt így… a puszta létezésem irritálta az egész családomat. Egy szörnyetegnek tartottak. A képességem miatt legfőképpen. Gyűlöltek, viszont ez a gyűlölet kölcsönös volt…

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

… A szemeimet lassan nyitottam ki, illetve lassan is tértem magamhoz… A fejemet forgattam minden irányba… csak egyetlen dolgot tudtam megállapítani, hogy nem ott vagyok, ahol eddig voltam. Na, de… hol is van az pontosan? Kérdezném magamtól, azonban bárhogyan koncentrálok, egyszerűen nem jut az eszembe, hogy hol is kellene lennem. Korom sötét van. Az égvilágon semmit sem látok. A sötétség tengerén tengődöm, miközben egyre furábbnál furább gondolatok fogalmazódnak meg a fejemben. – Vajon meghaltam? Ez a pokol? – Az nem lehet… valahogy érzem a csontjaimban, hogy a pokol más… de akkor mégis, mi ez a hely?…

Erősebben próbáltam rájönni az itt tartózkodásom okára, azonban túlerőltettem a fejemet és nyilalló fájdalom hatolt végig rajta. Szapora pislogás után, egy fényesen világító lényt véltem felfedezni a távolban. Messze volt, viszont amint észrevett, egyre jobban közelített felém… A pozíciómból sehogyan sem tudtam menekülni, így csak vártam a vízi lény támadását. Ahogy közelebb és közelebb került… annál világosabb lett minden… olyan erős fényt árasztott magából, hogy nem tudtam nyitva tartani a szememet. Megvakított. Nem volt más választásom, így lehunytam a szemem, nagy levegőt vettem és úgy vártam a biztos halált… de… de nem történt semmi.

Pár percig nem is mozdultam meg... Óvatosan nyitottam ki ismét a szememet… a sötétséget felváltotta a fény… minden fehér volt… konkrétan egy szobában voltam, ahol a fehér szín dominált. Ahogy leellenőriztem magamat én is abban a színben pompáztam… – Mi folyik itt? – Néztem körbe, hogy egyáltalán valamelyik tárgy ismerős, avagy sem… de, nem volt az… – Ez most, akkor a mennyország? – Tettem fel magamnak a teljesen abszurd kérdést… ha a pokolnak vélt hely sem volt az, akkor ez sem lehet a menny…

Éppen egy ágyon ültem és gondoltam felfedezem a szoba rejtelmeit, így felpattantam és megvizsgáltam minden kis zugot. Eléggé tágas volt maga a szoba. Pont megfelelő volt egy fő számára. Mindent meg lehetett találni, ami szükséges volt ahhoz, hogy itt lakjon az ember. – Tehát itt kell élnem? – A kérdések csak jöttek szüntelenül. Nem tudok elmenni a tény mellett, hogy esetleg már nem vagyok az élők között…

Nagyot nyeltem, majd visszaültem az ágyra. Az éjjeliszekrényre pillantottam, végül meglepett arckifejezésre váltottam… egy kép jelent meg a szekrény tetején, ami addig nem volt ott… Félve ugyan, de a kezembe vettem, hogy jobban meg tudjam vizsgálni. Egy családi fotó volt. Hunyorogva néztem a kisfiút rajta… – Ez, én vagyok? – Ismét a kérdés… viszont ez most jogos volt… ha jól emlékszem rólam nem készült hasonló… hogy mi? Emlékszem?... Mielőtt bármit is tettem volna, egy erősen fülsiketítő sípoló hang törte meg a csendet… a képet kiejtve a kezemből a fülemhez kaptam a kezeimet. Az ájulás kerülgetett, miközben önkénytelenül is az ágyra dőltem… – Arhh… nem bírom! – Hangosabban mondtam a kelleténél… lassan kezdett elsötétülni a világ, azonban ez nem következett be és néhány másodperc múlva meg is szűnt a hang.

Sóhajtottam párat és még kellemetlen is volt a szag. Dohos volt a levegő. Teljesen máshol voltam, mint eddig. Felkeltem az ágyról… ágyról? Nem volt már itt ágy… csak a sima padló. Megvizsgáltam a helyet… ez egy pince volt. Az ablakon beszűrődő fény vonzott… így kíváncsian odaléptem, tudni akartam mit látok odakint… egy kislány nevetését hallottam meg először, majd a látókörömbe került, ahogy egy labdát pattogtatott. Boldog volt… nélkülem. Nélkülem? Miért kellene, hogy ott legyek vele? Azt sem tudom ki az ott… vagy mégis? – L… Liezel? – Összeráncoltam a szemöldökömet és a rajtam eluralkodott düh kiterjedése előtt, valami visszarántott az emlékből… Ismét a szobában találtam magamat…

A fülemben csengtek a koven vezető szavai… – Ez a gyermek egy szörnyeteg… Tilos nem ekképpen kezelni! – Mérgemben szét tudtam volna törni azt a szekrényt… dühös voltam… le akartam vezetni valahogy a feszültséget… de egy láthatatlan erő nem engedte. Leláncolt. – Mi? Ki… műveli ezt? – Rajtam kívül senki sem volt itt, de mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül… próbáltam ellenállni, de semmi haszna nem volt. Elhomályosult a látvány előttem, majd egy újabb kirándulásra vezényelt egy újabb emlék… legalábbis amint kirajzolódott az előttem elterülő táj, rögtön felismertem a helyszínt… egy erdőben találtam magamat. Igen… fura, hogy ezt merem kijelenteni, de valóban felismertem… ez az a hely, ahol… khm… meghaltam? Na, jó… ez kezd hátborzongató lenni. Az engem körülvett démonokat figyeltem és megszólaltam volna, de az egyikük felém intézett pár szót. – Ezzel a vacak eszközzel, hívtál segítséget? – Hatalmas vigyor ült az arcára, miközben a földről felkapott mobilhoz hasonló tárgyat nézegette. – Nem jön az erősítés… ennek itt, vége! Neked… véged, Zack Reed! – Hangzottak el a szavak a szájából. Reagálni sem tudtam, olyan gyorsan történt minden. Több szúrást is éreztem a testemen. Kivégeztek…

Leláncolva tértem vissza ismét… szétfeszítettem a testemet és egy üvöltés keretében szabadultam meg a láthatatlan béklyóktól… – Argh!! – Felszabadult érzés volt… a mosdókagyló felé vettem az irányt. Remegett az egész testem, ezért meg kellett kapaszkodnom. A csap feletti tükörbe néztem bele… egy sápadt arc tekintett vissza rám. Egyáltalán nem volt csoda, ugyanis az elmúlt… öhm… nem is tudom, mióta vagyok itt. Pff… A lényeg, hogy felkavaró volt mindaz, ami megtörtént… Elfordítottam a csapot és a víz segítségével, megmostam az arcomat. Ekkor jött egy újabb látomás… A tükörben egy spirálszerű alakzat jelent meg, majd a szoba átalakult kimondottan egy mosdóvá. Hiába nem akartam felismerni a helyet, de tudtam, hogy hol vagyok… sőt, a falakon áthallatszott egy ismerős dallam is… A Grill wc-je… – Csodás! – Jegyeztem meg, bár egyáltalán nem voltam valami boldog emiatt… Egy ismerős hang késztetett arra, hogy megforduljak. – Theodore! – Ahogy kimondtam a nevét, a testem magától mozgott és elindult a fiú felé. Amint a közelébe értem, egy az egyben lesmároltam. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk… illetve kezdtünk volna, amikor is ő eltűnt. Már nem éreztem a szájának a kellemes ízét… nem éreztem az illatát. Semmit.

Üres érzés fogott el… Egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Kinyitottam a szememet és ismét a fehér szobában voltam, egyedül. A számhoz kaptam a kezemet. – Theodore… – Kerek szemekkel figyeltem a tükörképemet. Egymás után nyeltem párat… – Neeeeem… nem. NEM kérek több emléket… Köszönöm. – Csóváltam a fejemet és közben a szobában sétáltam fel és alá idegességemben… sajnálatomra azonban ez nem volt kívánság kérdése… az emlékeim egy részét visszakaptam, de bevallom a hátam közepére sem kívántam az egészet… Még mindig fogalmam sem volt mi történik itt, de ennyi minden után nem is akartam, hogy kiderüljön. Nem… nagyon nem. Csak valaki mondja meg, hogy halott vagyok és kész… mi olyan bonyolult az egészben… elfogadnám…

Sóhajtok egy hatalmasat… majd a tévé előtti kanapéra ülök le… és jól is teszem, mivel amint elfoglalom a helyemet, elkap a rosszullét… A hasamat fogom, minden egyes fájdalom oda koncentrálódik. Ha ez még nem lenne elég, a vér szagát kezdem érezni… először az orromból, majd később a szememből is ez a nedű folyik elég rendesen. – Még ez is? – Mondanám, hogy meglepett a dolog, de akkor hazudnék… az emlékeimnek egy újabb állomása következik… már szinte hallom is a szokásos bemondó szöveget… mintha egy metrón ülnék… – Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! – Kissé feszülten várom a megállót és nem is kell sokat várnom, már meg is érkezem egy barlangszerű helyre… ismételten egy démon fogságában találom magam, viszont a kínzása nem halálos. Információt szeretne kicsikarni belőlem, azonban meg sem szólalok. Egy pillanat alatt megelégeli és támadni készül, de megjelenik egy férfi és segít rajtam. – Kai? – Kérdezném, de inkább csak magamban. Kai, hát persze… a kötelék miatt talált rám, emlékszem… Egy pislogás után hirtelen ugrik a jelenet előrébb amint magamhoz tértem a… halálból… vagyis nem tudtam eldönteni, hogy vajon meghaltam? Bár Kai megmentett, szóval a válasz a kérdésemre az, hogy nem… nem haltam meg. A férfi előtt a valódi alakomat is megmutattam, így talán, de csak talán, erősebb lett a kötelékünk, mint azelőtt…

Egy nagy lélegzetvétellel csapódok vissza a kanapéra… a fájdalom elillant és a vér az arcomon levő nyílásokból megszűnt, de mintha nem is folyt volna onnan a vér… – Különös… – Morcosan néztem előre és elgondolkodtam, hogy ha Kai akkor nincs ott, végem lett volna? Bááár… biztosan nem… az átok miatt tuti, hogy egy másik testben ébredtem volna… sosem tudtam eldönteni, hogy ez szerencse vagy sem…

Az emlékek közötti utazást a szervezetem eléggé megviselte. A legtöbb dologra már emlékszem, de még mindig nem tudom, hogy a fenébe kerültem erre a helyre… pontosítok, először abba a sötét űrbe… Ahogyan ezen gondolkodtam, a világos szoba egyre jobban kezdett el sötétedni… Szépen egymás után kapcsolódott le az összes lámpa. Pár másodperc után ismét vak sötétségben tudhattam magamat… – Most hova megyünk? – Kérdeztem lényegében magamtól, mivel tudtam, hogy a saját agyam játszik velem. Egy pillanatra gyertyák fénye ragyogta be az ismeretlen szobát, ez biztosan az emlékemből való volt… csak erre tudtam gondolni…

A mellettem álló férfi nem Kai volt, hanem… – R…Rhys? – Meglepett arccal néztem rá… először nem is esett le, hol vagyunk, de amint rá akartam kérdezni, már nem volt titok… Az idegen, aki előttünk állt először köd formában próbált meg ránk ijeszteni, végül emberi alakot vett fel és a Rhys-nél lévő kulcsot követelte… Nem adta át neki és ezért büntetést szabott ki rá. Kínzás hangja hallatszott mögöttünk, illetve valamivel fojtogatott engem. A földön terültem el. Képtelen voltam a védekezésre. A férfi végül beadta a derekát és átadta neki az eszközt, de a gonosz nem tartotta a szavát, miszerint elengedi, a hang alapján Iris-t és persze becses személyemet. Oké… betartotta legalábbis egy részét… Iris megmenekült, de velem nem bánt kesztyűs kézzel… sőt, a fojtogatás nem maradt abba, ráadásul felemelt és a mellkasomhoz tette a kezét. Kiemelte a lelkemet… bár ebből én nem érzékeltem semmit, mert az egész cselekedete előtt elájultam…

A mellkasomon átívelő fájdalommal tértem vissza a jól megszokott „fehér” szobába… Na, igen… mivel a fények lekapcsolva maradtak, így inkább mondanám fekete szobának… Ez a megnevezés jobban illene rá. A sötétségben voltam ismét. Egy dolog azonban változott, hogy most már tisztán emlékszem mindenre, ami történt velem… Az előző kérdésekre, ha most válaszolnék, akkor azt lehetne mondani, hogy igen… meghaltam és innen talán nincs is kiút. Az a szörnyeteg… a lovas, vagy, hogy is hívják… elragadta a lelkemet, így még egy másik testbe sem tudok „ugrani”… Ez olyan, mint egy börtön. Az én börtönöm. Ez a legjobb megfogalmazás. Talán megérdemlem, nem tudom…

Mindenesetre egyáltalán nem volt ínyemre a kialakult helyzet. Nem tudtam mihez kezdjek magammal… Ki akartam valahogy szabadulni ebből a „ketrecből”, de ötletem sem volt, hogyan lehetséges ez egyáltalán… Dörömböltem a szoba falán, bármilyen ostobaságnak is tűnt… minden lehetőséget meg akartam ragadni, hogy jelezzek a többieknek… – Kai! Rhys! Srácok! Itt vagyok! – Kiabáltam torkom szakadtából… persze mindhiába… az „itt” nem a legpontosabb meghatározás a hol létemről… de azon kívül, hogy egy börtönben vagyok, nem tudtam jól leírni, hogy mégis mi ez…

A falat ütöttem tovább… egyszer csak halványan egy ismerős hangra lettem figyelmes. – Zack… – Nem lehetett jól kivenni, mivel a távolból hallatszott, de tudtam, hogy Kai hangja az. Próbáltam a hang forrását keresni… egy fél percbe telt és egy ajtó rajzolódott ki ott ahol a fallal oly nagy szeretettel bántam. Nem haboztam és a kilincsre markoltam rá, végül egy határozott mozdulattal nyitottam be az ajtón. Erős fény áradt be a szobába, ami megvilágította azt… nagy levegőt vettem és elindultam a társam hangjának irányába…

but tonight you're a stranger or some silhouette

Kai Parker, Isaac Lestrange and Lycoris Fairwell szívét megdobogtatta




Killian Lacroix
Elszívó boszorkánymester
másból nyeri a mágiát
Killian Lacroix Tumblr_inline_p7jsb4rpF41rt2432_100
E szint:
Benandanti
Ez az én történetem :
Killian Lacroix Tumblr_inline_nv15fsgJ2w1qlt39u_250
who am i?you can not be sure
Titulus :
mr. anonymous
Kapcsolatban :
Killian Lacroix Tumblr_inline_pfypulS6oL1qlt39u_250
the reason is youlycoris
Tartózkodási hely :
where the wind blows ➤ around lycoris
Zenedoboz :
i'll be goodme

daylight ➤ lycoris
hold onlycoris
Léptek száma :
1
Az álarc mögött :
Killian Lacroix Tumblr_inline_nv15fzIT171qlt39u_250
bossfedora

Killian Lacroix Empty
TémanyitásKillian Lacroix EmptyPént. Ápr. 02, 2021 11:13 am

Sosem hittem volna, hogy valaha
a barátomnak tudhatlak téged

Killian Lacroix

❝I'm only human
And I bleed when I fall down
I'm only human❝

Hello, mate! Killian Lacroix 3808243726

Tudom, lassan már félsz velem beszélni, mert mindig megkérlek, hogy vigyél el egy újabb karaktert. És félhetsz is ettől, mert... ezzel a lapoddal egy életre lenyűgöztél! Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726 Amikor felkértelek a karakterre, álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen jól megragadod majd! Tehát nem tudom, mitől is féltél igazán. Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726 Csodálatos, fantasztikus, elképesztő! Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726 És totálisan bezsongtam tőle. Killian Lacroix 450640341  Killian Lacroix 2908646552  Killian Lacroix 69927724  Killian Lacroix 2909147992 Khm. De egy kis komolyság azért kellene ide, ugye?
Nos, Killian... Zack. Nekem mindegy, mi a neved. A lényeg valójában az, hogy olyan barátra leltem benned, akit nem engednék el többé. Nehéz bevallanom magamnak, neked, bárkinek - de igaz. Nem tudom, mihez kezdenék, ha véglegesen elveszítenélek.  Killian Lacroix 3739568389 Noha tudom, hogy borzalmas vagyok az érzelmek kifejezésében, azért remélem tudod, hogy fontos vagy. De ehhez nem értek. Majd igyekszem! (Azt hiszem, az elég bizonyítás a részemről, hogy szembeszálltam a lovassal; bár erre sajnos egyikünk sem emlékszik... szóval... eh.... gratulálok magamnak. Killian Lacroix 1390903549 )
Tetszett, hogy mindenkire kitértél, amikor összeraktad a lapot. Liezel, az Ötök, Theodore, én és Rhys is... mindenki, aki fontos szerepet játszott és játszik az életedben, itt van. És ez nagyon tetszett. Killian Lacroix 2909147992 Bár Rhyst igazán kihagyhattad volna, gyanús nekem a fickó *baromira féltékeny*
Nem is húzom tovább az idődet, bár írhatnék egy sohavégetnemérő-s elfogadót, mert tényleg annyira tökéletes lett! Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726


Foglalózz és játsszuuuunk! Killian Lacroix 3808243726  Killian Lacroix 3808243726 Visszahoztad a kedvemet is az oldalhoz most ezzel a csodás lappal amúgy. Killian Lacroix 3724360513


Killian Lacroix szívét megdobogtatta




Kai Parker
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Killian Lacroix Tumblr_inline_p7hva8qklC1twex1h_540
B szint:
Sylph
Ez az én történetem :
Titulus :
⇝ CobraKai1972
Kapcsolatban :
Queen of Hell

in future
Tartózkodási hely :
⇝ In the Hell
Egy lélek titkai :
Zenedoboz :
Léptek száma :
172
Az álarc mögött :

Killian Lacroix Empty
 

Killian Lacroix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal