We will die for what we believe in..
That's true, because i believe anything in the world, and I would die for this.
Nothing is true..
Why?
We all have the capacity to lie. We deceive other people, because we think it serves our purposes in some way. Why does the world lie? This is a question with many answers.
It's a bad situation..

Egykoron a kezemet is tűzbe tettem volna érte, de mára már csak féktelen harag maradt, amelyet iránta érzek. S minden egyes éjszaka, amikor is álomra hajtom a fejem, majd széttép a tudat, miként tette tönkre az életemet. Látom magam előtt színtisztán a képet, ahogy egy székhez kötözve, nézeti velem végig a szüleink halálát. Miközben a lehető legkegyetlenebb mosoly terül szét az arcán. Élvezettel kínozta őket, s hallgatta a sikolyuk, mintsem egyféle nosztalgikus zenét. Elborzadva, mégis könnyes szemekkel, s egy fájdalmas üvöltéssel töltöttem meg a teret.. hisz' elvette tőlünk mindazokat, akiket szerettünk. S ezzel egykori ártatlansága egy pillanat alatt foszlott köddé, amíg, akit annyira imádtam, nos teljesen befedte a sötétség. Talán megmenthettem volna őt, ha nincsen túl késő, ha előbb észreveszem ezt az egészet, s ha meglátom rajta a problémák okát, de sajnos, nem így történt. Magával rántotta a feketeség, s én plazma vetítésként nézhettem végig, miként megbukik a saját életünk. Abban a pillanatban vétkezésnek fogtam fel, s egészen mélyen reménykedtem benne, míg meg nem változtatott, s ki nem iktatott lelkiekben.
Két és félévet tölthettem el a személyes kis társaságában. Mindenféle módon megnyomorított, a szolgálója voltam, s lestem lépten-nyomon a parancsait, míg meg nem ölt. Felakasztott, s az életemet kiontva boldog volt. Azt hitte meghaltam, de nem... nagyon nem, hiszen csak egy szimpla testcserét végeztem el, amelyet az évek során ő maga is alkalmazott. Egy ártatlan nő után lohol... elakarja venni Dahlia életét, én pedig esküszöm, miszerint nem hagyom. Az egyedüli nő az életemben, aki segítő kezet nyújtott viszonzatlanul, s aki nem várt cserébe semmit. A legkevesebb pedig az, hogy megállítom a családom utolsó tagját, s életét véve, nos megtisztítom végre a világot tőle. Nem árthat senkinek, nem ronthat bele semmibe, és a legfőbb, nem szennyezi a levegővételével többé az oxigént. Megkapja mindazt, amit érdemel -, a halált.

Everything is permitted..
Really?!
I'm not sure, because life is so complicated.
I have learned, that goodbyes are always hurt; memories - good or bad - will forever bring tears in my eyes.. and sometimes, words can never replace feelings.

Kényelmesen dőlök hátra a székemen, ahogy közelebb vonom magamhoz a tálat. Érdeklődve figyelem a felbőszített természetfeletti lényeket, miként jólesően pop-corn-t zabálok. Veszekednek valami orbitális nagy baromságon, amelyet igazából én magam teremtettem meg az elméjükben. Vicces is, mennyire könnyedén egymás ellen fordíthatóak egyesek. Csak egy kis varázslat kell, nem de?
- Mondtam már, hogy ne érj hozzám, te kis korcs, vagy bundát készítek belőled, hiszen úgy is közeleg a Karácsony. - Jegyzi meg a vámpír, ahogy lök egyet a vérfarkason.
- Azt hiszed, hogy a nagy szád visz majd a győzelembe? Ha annyira nagy tag vagy, akkor gyerünk, ess nekem. - Morogja szigorú él vonulattal.
- Megnyúzlak, esküszöm..
- Ne esküdözz, inkább cselekedj, ha nem szeretnéd azt, miszerint a fogaid legyenek Farsangkor a jelmez kellékeim. - Áll meg vele szemben az ordas, ahogy megragadja a felsőjénél. Újabb pop-corn szemek kerülnek bele a számba, amelyeket hangosan elrágcsálok. Egyre jobb... sőt azt hiszem, már az egész ünnep stádiumot végig vettük.
- Hogy mit csinálsz?! - Egyetlen dühös mozdulattal szegezi neki a falnak.
- Tán csak nem süket vagy? Mosd ki a füled máskor, ha lesz rá egyáltalán alkalmad! - Megragadja a hajától fogva a másikat, s a földre kerülnek végül hemperegve. Egymást ütik, rúgják, vágják, míg el nem fáradnak. Zihálva kötnek ki egymás mellett, ahogy a vérfarkas előszed egy karót, a vámpír lábába vágva.
- Az Istenit! - Sziszeg, ahogy a karóért nyúl, igyekezvén azt kihúzni magából, s mire sikerülne neki egy újabbat kap. Erre felnevetek, miként a fájdalomtól eltorzul az arca, s aztán farkas vérét ontja.

- Ez aztán... - Állok fel tapsolva, ahogy megközelítem a győztes félt. - Minden elismerésem a tiéd, de úgy gondolom, elfelejtettél valamit. - Veszem elő az öngyújtóm, amit bekattintok, majd a lánggal felgyújtom, ahogy aztán a másik jószágra is rádobom. - Legközelebb valami jobb show-t akarok, ez kissé unalmas volt. Bár.... élveztem, ahogy marakodnak, de nem volt az igazi. Túl lapos volt, hogy egy érintésen civakodnak. Hm, egy szerelmes pár... oh, igen, bingó. - Gonosz mosollyal az arcomon fogtam meg a tálkát, és eszegettem a kukoricaszemeket, miként távoztam a helyszínről, s annak a teljes környékéről.