"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Na az érzelgős költői kérdéseket inkább annyiban hagyom. Nem kell sírni, elvégre kurva nagy boldogság van itten, ilyen inni kell nem rinyálni. Ez olyan, mint mikor valaki megnyeri a lottót és elkezd sírni meg keseregni. Na ez nálam úgy nézne ki, hogy megvenném a legdrágább piát, amit kapni lehet és egy hatalmas bulit csapnék. No de sírás, na az nem lenne. - Tudod talán tényleg téged kéne elvegyelek. - válaszolom nevetve. - Nem picsogsz annyit, mint az átlag. De azért tudsz picsogni. - Nem engedem, hogy bármiből győztesen jöjjön ki, még akkor sem, ha poénnak szánja a dolgot. Meg akarom mutatni, hogy ma én vagyok az aki diktál és nem fordítva. Na baszd meg. Ha egy csaj a leendő esküvőjéről beszél, akkor a legjobb, amit egy férfiember tehet, hogy vagy elfut jó messzire, vagy ha már muszáj férjként részt vennie rajta, akkor befogja, mindenre bólogat és mosolyog, aztán a nászéjszakán meg minden dühét beleadja a dolgokba. Így mindenki jól jár, mert a lány is olyan éjszakát kap kétszer is, amiről mindig is álmodott a srác meg lenyugszik. Így megy ez. A túl sok a szép meg a jóval nem tudok vitatkozni, adták volna nekem a fele lóvét és húznék is Bora Borára lógatni a lábamat úgy három évre. Tetszik, hogy tölti a bort, úgy tűnik, hogy évek hosszú nevelése kifizetődik. Mennyit kérleltem, hogy igyon, de nem, mert ő nem és most mégis el tudja engedni magát egy ilyen közegben is. - Örülök, hogy jól érzed magad, bár biztos voltam benne. Itt nem én és nem is te vagyunk a szenzációk. Ez az az este, amikor mint árnyék tehetünk bármit és soha senki sem fog erre emlékezni. - megyek át költőibe, de csak egy ideig. - Na jó, ha valamelyik koszorúslányt tarkón hányjuk azért akkor a láthatatlanságunk eltűnik. - Bumm micsoda varázslat! A kaja már igen csak kellett a pofámnak, két marokra tömöm magamnak, egy falattól majdnem meg is fulladok, de akkor is tömöm tovább. Kell ez a szeszre. Amúgy meglehetősen jó, legalább a szakácsok megdolgoztak ma a pénzükért. Lehet még egy sört is küldetek majd nekik. persze szigorúan anyámék kontójára. Fel sem tűnnek a lányok, amíg fel nem hívja a figyelmemet arra, hogy valóban, ezekkel ma este bármit csinálhatnék. Rájuk mosolygok, mert imádom, mikor utána összevihognak és megbeszélik, hogy kit hogy dugnék meg vajon. Egy átlag este lehet, hogy még le is állnék velük, de nem ma. - Elég jó kis kurvák, de azt hiszem ma a terem legszebb lányának a társaságában maradnék. Persze ha nem bánja az a tündér. - Na jó vissza kell vennem a piából, de ahogy egyre többet iszok, egyre jobban nem veszek észre mást. - Ne most. Majd a szobában, elég nagy a közönség ehhez, hogy megbeszéljünk ilyesmit. Inkább igyunk még egy kicsit. - És már emelem is a poharam, koccintva vele. - Tudod... - fogom meg a kezét. - Tudod lehet, hogy az erdőtől nem vettem észre a fát. Talán te vagy az...- kortyolok a piámba - aki nekem kell. És már húzom is a táncparkett felé, mert egy lassú és nyálas szám indul. Átkarolom, de ezúttal közelebb húzom, mint azelőtt, hagyom, hogy arcaink oldalról összeforrjanak, eljutottam arra a pontra, hogy tudom mit akarok és ez a semmi sem számít estéje. - Mond el szíved vágyát. - suttogom a fülébe. - Mond el nekem. Egymásnak ne hazudjunk. Nem várom meg a mondanivalóját, a bor tettre késztet és megcsókolom, de a derekam ringása nem áll le, ugyanúgy vezetem, mint eddig. Nem hosszan, nem röviden, de szenvedéllyel adom magam neki oda. A csók után elhúzódok és elengedem, elmegyek a picsák mellett, akiknek az arckifejezése felér egy súlyos testi sértéssel, de hát ma más kukac után kell nézniük, én ma - a jövőben - foglalt vagyok. Felkapok két üveg bort és felfelé indulok. Nem érdekel a mulatság, nem érdekel a party, azt hiszem, hogy most csak az érdekel, hogy kettesben legyünk és beszéljünk amiről kell. Beszéljünk az őrületről, amit megtudtam, arról, hogy ez egyáltalán jó ötlet-e, arról, hogy mégis mit csinálunk. Meg arról, hogy nem vagyunk normálisak. Hátra sem nézve a szobába veszem az irányt. A Jakuzzi halkan súg, mivel tudom, hogy követni fog az ajtót résnyire nyitva hagyom, magamat ledobom a kanapéra a már kibontott borral. És a pezsgő még csak most hűl...
Még mindig ideges voltam, bár már kezdtem hozzászokni, hisz ez az érzés aligha változna valamit az elkövetkezendő egy-két napban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a hétvége már az első pillanattól kezdve kárhozatra volt ítélve. Már nem az esküvő vagy a társaság miatt, hanem amiatt a furcsa érzés miatt, ami a gyomromban kezdett el először megjelenni közvetlenül a korábbi buliban történt csókcsatánk után. A cipőmmel babrálok, mert úgy érzem nem bírnám állni Seth tekintetét, ami azóta csüng rajtam, hogy kiléptem a fürdőszobából. Mondjuk hazudnék, ha azt állítanám, nem esik jól az elismerő pillantás, főleg tőle. Mert nagyon is jól esik, igaz kicsit nehezemre esik lazának tűnni, mert a szívem legalább kétszer olyan gyorsan dobog, mint általában és az előbb még a térdem is megremegett. Nem örülök, hogy ekkora hatással van rám, mert így igazán könnyen a szakadék felé terelem a barátságunkat, de nem tudok mit tenni a köztünk lévő kémia ellen. És nem is akarok - a hangsúly ezen van. Boldogan mosolygok a telefonja kamerájába, amikor újra fényképezésre kerül a sor, hiszen a zsigereimben érzem, hogy ezek most tényleg vállalható képek lesznek. Nem mintha nem lennék odáig azokért, amelyeken hülye fejeket vágunk, de így kiöltözve igen is illett egy normális képet készítenünk. És ha azt állítja, hogy remek lett, akkor elhiszem neki. Még így, hogy én a saját szememmel nem is láttam az elkészült képet, biztos voltam abban, hogy ez is a gyűjteményem szerves részét fogja képezni. Amióta ugyanis jó barátságot ápoltunk, azóta eléggé megszaporodtak a közös képek, a szobámban pedig szinte mindenhol látni egy-egy képünket. Vagy a falra felragasztva, vagy épp képkeretbe állítva a polcokon. Kár lett volna elsumákolni, hogy mióta az életem része volt, sok minden százszorta jobbá vált. Erre emlékeztettek a képek is, amelyek még a legrosszabb pillanataimban is meg tudtak mosolyogtatni.
Elképedve nézek körül a feldíszített helyiségeken. A kedves jegyespár nem fukarkodott a pénzzel, amikor a szervezésre került a sor, ebben már biztosak lehetünk. Én kifejezetten esküvő párti voltam, de ez még nekem is soknak tűnt. - Nyugi, én nem fogok sírni. Azt sem tudom, hogy ők miért sírnak. Mi lenne, ha temetésen volnánk? - Tényleg nem értem, miért kell itatniuk az egereket. Meghatottságtól sírni... ilyenben még sohasem volt részem, ezért nem is tudom se átérezni, se megérteni őket. - Köszi! - Felelem mosolyogva, amikor kijelenti, hogy dögös vagyok és inkább erre koncentrálok, mintsem a mondata másik felére. Viszont az a diadalittas vigyor, ami megjelenik az arcán, nem hagy nyugodni. Tettetett ijedtséggel pillantok le a kezemre és emelem fel kettőnk közé, mutatva neki is. - Hol a gyűrű, Seth? Hol a gyűrű? - Játékos felháborodással kérdezem meg, persze nem gondolom komolyan, mindössze tovább viszem az előbbi poénját. Ha oltár elé vinne, az előtt ugyanis kijárna nekem egy szép gyűrű. A szertartás viszonylag hamar lezajlott, bár észrevettem, hogy mikor a friss házasok a fogadalmaikat olvasták fel maguknak, szinte mindenki sírásban tört ki. Kicsit már kellemetlenül is éreztem magam, amiért én száraz szemekkel és rezzenéstelen arcocskával ültem végig azt. Nyilván szeretném, ha egy nap valaki hasonló szavakat intézne hozzám és biztosan jól is esnének ezek a szavak. De ezen is sírni? Inkább örülni kéne, hogy valaki tényleg ennyire szeret minket. Erre mindenki könnyeket hullat. Ahogy átvonulunk a másik terembe, nevetve konstatálom, hogy ismételten egy elszeparáltabb helyen vannak a névkártyáink. Esélyünk sincs vegyülni, bár őszintén, semmi kifogás ez ellen, amúgy se ismerek túl sok embert, maximum csak Seth testvéreit. Gyorsan leülök a székemre, ha már ilyen lovagiasan kihúzta nekem és kíváncsiságtól csillogó szempárral fordulok felé. - Úgy bizony! Konkrét elképzeléseim vannak, hogy miket szeretnék majd látni a saját esküvőmön. - Tudom, hogy cukkolásnak szánta, de attól függetlenül is őszintén válaszolok a kérdésére. - Egyébként szép volt a ceremónia és itt is minden nagyon szép, de nekem ez már túl sok. Szerintem a kevesebb jobb. - A véleményemet nem rejtem véka alá, hiszen ha jól sejtem, nagyjából osztozik velem ebben. Ha mégsem, akkor viszont megeszem a képzeletbeli kalapomat. Egyszerűen kizártnak tartottam, hogy odáig lett volna ezért a nagy felhajtásért, hisz nem véletlenül ülünk / vagyunk mindig egy kicsit elszigeteltebb helyen. Nem csak idelent, de odafönt a szobánk is teljesen más helyen van, mint a többi vendégnek. Koccintok a welcome drinkkel, ami kellemesen csiklandozza meg a torkomat. Habár nem túl erős, mégis kell valami, amivel leöblíthetem, Seth pedig mintha a gondolataimban olvasna. Mielőtt ugyanis megszólalhatnék, már tölti is nekem a Rosé-t, én pedig elégedetten konstatálom, hogy milyen jó az ízlése. Amint kiiszom a poharam tartalmát, már el is kapja a kezem és hirtelen a táncparkett közepére húz. Tudtam, hogy nem úszom meg tánc nélkül az estét, ám nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beleveti magát a bulizásba. Összevont szemöldökkel, kérdőn nézek rá, de végül hagyom, hogy végigvigye a tervét. Lehunyom a szemeimet, arcomra pedig azonnal mosoly ül ki, amint megérzem a derekamon a kezét. Nem tudtam, mit akar kihozni az egész helyzetből, de a legjobb barátom volt, bíztam benne, így cseppet sem aggódtam amiatt, hogy valami baj történne. Lehunyt szemekkel táncoltam végig a dalt, hagytam, had vezessen a táncparketten, s habár némi enyhe szédülés be-beköszöntött nálam, remekül szórakoztam. Meglepődve érzékelem a homlokomra adott csókot, néhány rövid pillanatig még a lélegzetem is elakad miatta. De nem tudok megszólalni, helyette, miután kinyitottam a szemeimet, csak némán mosolygok és állom a pillantását, hogy aztán minél előbb visszasétáljunk az asztalunkhoz. - Még bort? - Kérdezem, amint újra az asztalhoz érünk, de választ nem várva már töltök is mindkettőnknek. Nem hiszem, hogy jó ötlet volna a családja előtt lerészegedni és nem is áll szándékomban. Mindössze az a helyzet, hogy remekül érzem magam és tudom, hogy az alkohol ellazító hatása is rendesen dolgozik bennem. Az érzésnek pedig, ami szüntelenül megdobogtatja a szívemet még nem akarok búcsút mondani és jól tudom, hogy ennek a jelenlétét is az alkoholnak köszönhetem. - Nem számítottam arra, hogy ennyire jól fogom érezni magam. Úgyhogy köszönöm, hogy elhoztál! - Mosolygok rá, majd mielőtt tovább tartanám a szemkontaktust, mint az barátok között illő és helyes volna, benyakalom az italomat. Közben pedig megjelennek a pincérek is a finom fogásokkal. Mi pedig ketten kapunk egy nyolc főre elkészített tálat. Hát ha eddig nem, most már tényleg biztos lehetek abban, hogy éhen halni nem fogunk. Bár nem szándékozom pukkadásig jól lakni, mert amennyire édesszájú vagyok, úgy inkább a desszert és a torta hoz majd lázba. - Ez tényleg csak a kettőnké? - Hitetlenkedve nézek Seth-re, mert nem létezik, hogy ennyi kaját csak mi kapjunk. Ez őrület! - Egyébként az a pár lány le sem veszi rólad a szemét... Engem meg legszívesebben kinyírnának. - Állapítom meg nevetve, ahogy az ismeretlen lányok felé biccentek a fejemmel, majd falatozni kezdek. Tekintetem aztán hirtelen Seth újdonsült mostohaapjára kúszik. Rögtön felrémlik, amit korábban a szobában mondott, ezért a mosoly lefagy az arcomról, s némiképp még az étvágyam is elmegy. - Amúgy... hogy érzed magad? Mármint, hogy "tudjuk ki" hivatalosan is anyukád férje lett? - Suttogom neki, nehogy más meghallja a beszélgetésünket. Talán rossz az időzítés, de tudni akartam, hogy viszonylag jól viseli-e a kialakult helyzetet. Ugyan a férfi "foglalkozását" nem állt szándékomban szóvá tenni, remélem tudta, hogy erre céloztam. És reméltem, nem veszi majd tolakodásnak, egyszerűen csak aggódtam érte.
Nem csak neki, nekem is nyugtató a pia. Ahogy lecsúszik a torkomon tudom, hogy nem ez az első és nem is az utolsó ma este amit le fogok gurítani, alig várom, hogy vége legyen a hivatalos résznek és lehessen addig inni amíg a bolygót nem tudom megnevezni amin vagyunk. Persze figyelnem kell a teljes elázás elkerülésére, hiszen hajnalban itt még vár a pezsgő és egy jó ellazult beszélgetés. Merthogy Nessa véralkohol szintjét is tervezem megemelni azt este folyamán, remélem ellazul egy kicsit. Felfogom amit látok, mikor kijön a fürdőből csak nem tudom megérteni. Mintha nem is ő lenne ebben a szerkóban, az első gondolat ami átfut a fejemen, hogy megkérdezem a nevét, de azért igyekszem az állam gyorsan összeszedni. Belegondolva igazán nagy kiöltözik mindenki partykon nem is voltunk, én meg eleve a levetkőzünk partykon voltam leginkább, ahova éppen nem nyakkendőben meg frakkban kellett a rossz népnek megjelennie. A kifojt nyálam gyorsan letörlöm a pofámról, mert még nyelni is elfelejtettem egy percig, ez meg csak a cipőjével bajlódik. - Állj! - kapom elő a telefonom az ajtónál a tükör előtt, kivételesen a legkomolyabb képemet veszem elő és úgy kattintgatok. - Fasza lett. - a szemébe nézve mondom és addig nézek bele, míg mielőtt pont el tudnánk veszni egymás tekintetében. Nyitom neki az ajtót, végül is így kívánja az illem. Ja meg akkor a nők menjenek betonozni is... Hát én inkább meg sem szólalok, ahogy leérünk olyan látvány tárul elénk, hogy a legcsicsásabb karácsonyi mesevilág is kis falunapnak tűnik ehhez képest. Tudtam én, hogy nagy felhajtás lesz, de azt nem, hogy ennyire. Kicsit kezdem megérteni, hogy miért telt harminc sírógörcsbe mindenki részéről a szervezés. - Csak te el ne kezdj bőgni, túl szép vagy most ahhoz, hogy elcseszd a sminked. - jön ki belőlem az őszinte replika. Hiába a barátom, attól még nagyon dögös ebben a cuccban én meg újfent meglegeltetem a szemem a testén, sosem tudtam ellenállni annak ami jó. Jégszobor, csokiszökőkút Xl, egzotikus virágok, de még mintha egy bohóc is lenne a távolban. Mi a francot keres egy bohóc egy esküvőn? Mire szólnék Nessának, hogy odanézz, az éjjel mindenkit ki fog belezni egy láncfűrésszel, ő már a mamzit magyarázza, a tekintetem egyből rámegy. Jézus ez tényleg azt hiszi, hogy mi. - Hát amilyen dögös vagy, lehet én is az oltár elé viszlek még ma. - válaszomban kiélvezem a diadal percét és vigyorgok rá. Végül is annyira nem jár messze az igazságtól, hiszen nem is olyan régen az egyikünk még pucér volt. Lehet nagy lepedőmágus az öreglány, a fáradozásaiért kap egy kacsintást, csak az isten mentesen meg tőle, hogy két bólé után többet akarjon a fiatal bikától. A szertartáson volt minden ami kell: síró csajok és melegek, csodálatos zene, öröm és boldogság. Mire vége már érzem, hogy szomjas vagyok, ezért Nessát kézen fogva viszem az asztalunkhoz, ami külön kérésemre az "ifjú" pár asztalának legvége, így a privát szféránk megmarad, valamint a kajából sem kell mással osztozkodni, kettőnkre jut nyolc főé. A welcome drink már kikészítve vár minket, Nessának kihúzom a széket, mint a filmekben, így foglal helyet. - Mit szólsz? Gondolom már te is százszor megszervezted az esküvőd.. - nyomom a kezébe a poharat és már kínálom is fel az enyémet koccintásra. - egyben lehörpintem a rövidet, kellemesen erős csak, nem az a kiütős fajta. - Mit szólnál ha boroznánk? Van itt ez a rosé, nagyon finom, már ittam. - emelem is el előlünk a kinyitott üveget és a válaszát meg sem várva öntöm. Neki úgyis kell valami amivel leöblíti a szeszt. A zene közben beindul, szerencsére nem öreges, pörgős darab. - Gyere! - Meg is markolom a kezét a pohár bor után és a tánctérre húzom, annak is a közepére. Kajáig még van idő, még vagy ezren fotózkodnak, cigiznek, gratulálnak, de már néhányan ropják, hogy elűzzék az időt. - Hunyd be a szemed. - adom ki parancsba neki, hiszen a zene lassúra vált. Bal kezem a derekára csúztatom óvatosan, hogy alig érezze, a jobbal pedig a hátát támadom meg a derekától simítva. - Ne nyisd ki, hadd vezesselek. - és elindítom, vezetem az egész számon át. Remélem azért nem hány be a piától, bár még azért sokat nem ittunk, de hát ami nekem nem tétel másnak már az lehet. Lehelek egy csókot a homlokára a tánc végén, de lányos zavaromban nem is tudok mást mondani, csak az asztal felé bökök, hiszen lassan meg kell ülni a tort. Mosolygok.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Kedd Május 16, 2017 11:03 am
Seth & Nessa
Nem, a vámpírok és a vérfarkasok még mindig nem férnek a fejembe, s legszívesebben... legszívesebben fogalmam sincs, hogy mit csinálnék. Annyi biztos, hogy az egész őrületet, ami próbálná szétnyomni most a fejemet, száműznöm kell magamtól, méghozzá sürgősen. Erről beszéltem... hiába mondja poénkodva, hogy ő csak az enyém, nekem ez kicsit más jelentéssel bír, ami még inkább zavarba hoz. Rám valahogy sose néztek a srácok úgy, de talán az egésznek csak annyi volt az oka, hogy iskolán kívül nem is láttak belőlem sokat. Még így is meglepődik mindenki, ha a suli folyosóján Seth odaszól nekem valami bennfentes poént. S úgy néznek rám, mintha egy másik bolygóról származnék és semmi jogom nem volna ahhoz, hogy Seth-tel beszéljek. Ez azért dühítő, mert ennyire azért még én se vagyok se stréber, se pedig szürke kisegér. Zavarodottan nézek rá, következő kijelentését hallva. Rögtön visszasírom a korábbi gondolatomat, miszerint ráakaszkodik egy koszorúslány és bevonszolja a táncparkettre. De aztán csak bólogatok párat és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Talán még jót is fog tenni, ha kicsit kilépek a komfortzónámból. Amúgy is, erről szólt az egyességünk. Én segítek neki feltornázni a jegyeit, ő meg valami csoda folytán megreformálja a szociális életem. Ezért se mondhatok folyton nemet valami hülye kifogással párosítva. - Ha-ha! - Ennyi felelet telik tőlem mind a romantikára, mind pedig a hajnali fürdőzésre és a megjegyzésére, miszerint nem bírok rá nézni, ha meztelen. Amint megengedi, gyorsan el is tűnök a fürdőben. Normálisan megtörölközöm, ledobom magamról a vizes cuccaimat és felveszem a száraz ruhadarabokat. A koktélruhámmal megszenvedek kicsit, de végül minden a helyére kerül. Pont a fülbevalót teszem a fülembe, mikor benyit és már át is nyújt egy poharat. - Az jól jön. Egészség! - Koccintunk, jókedvemben mosolygok is egyet, de amint előkerül a telefonja, és már lőné is azt a selfie-t, kinyújtom a nyelvem. Istenem, hány hasonló kép lapulhat még a telefonjában... Megmondtam neki, ha nem pont akkor fényképez le, mikor teljesen meg lennék elégedve magammal, akkor nyelvet nyújtok. - Majd egyet akkor is csináljunk, ha indulunk lefelé. - Legyen már egy ilyen csinos, kiöltözős, normális kép is rólunk a sok elhülyéskedős, bohóckodós mellett, ami már van. - Kész, kész... Már kész is vagyok. - Kijövök a fürdőből és széttárom a karom, egyúttal jelezve, hogy tényleg elkészültem. Na jó, majdnem. A magas sarkúm ugyanis ott van az ágy szélénél, de amíg ő a fürdőben lesz, addig felkapom azt is. Így is teszek, amilyen gyorsan csak tudok, nehogy a végén még szó érje a ház elejét. Míg egyedül vagyok a szobában, addig megiszom a poharam tartalmát. Hm, nem is volt rossz, ez már szinte ízlett is. A szobában lévő tükörnél még megigazítok azért egy-két kósza hajtincset, na meg a rúzsomat, de aztán ha készen vagyunk, akkor el is indulhatunk. Talán meglepődhet, hogy milyen magabiztosan mozgok a magassarkúban, pedig szoktam én ilyen cipőt hordani, hozzá vagyok szokva, csak épp nem az iskolában. - Váó. - Szólalok meg, amint leérünk az aulába, ahol ugyanis minden egyes négyzetcentiméterről árulkodik, hogy itt esküvő lesz. - Húha... azok a lányok már most sírnak, pedig még el sem kezdődött az esküvő. - Értem, hogy megható az egész, de azért ilyen szinten itatni az egereket nem kellene. Vagy csak lehet azért nem tudom normálisan felfogni a dolgokat, mert még sosem sírtam örömömben? Lehetséges. Nekem a sírás egyet jelent a fájdalommal, ezért nem fért soha a fejembe, hogy egy ilyen alkalomnál miért kell pityeregni. - Az ott egy jégszobor? - Kérdezem elképedve, mielőtt kitörne belőlem a nevetés. - Hát nekem ezt látnom kell közelebbről. - És már el is indulok az attrakcióhoz. Személy szerint nem vagyok oda az ekkora felhajtásért, de ha erre a hétvégére ezt dobta a gép, akkor bizony én megfogom csodálni ezeket a különlegességeket. Seth pedig vagy hülyének néz vagy nevet velem együtt. Csak egy röpke pillanatra nézek el Seth-ről, amikor tekintetem találkozik egy ismeretlenével. A néni kedvesen rám mosolyog, majd ahogy Seth-re pillant, még szélesebb mosoly húzódik a szájára. Búcsúzás képpen még rám kacsint, aztán elvonul a ceremónia színhelyére. - Az a néni a fejében szerintem összeadott minket. - Mondom kuncogva. A szobában történtek és az újabb csók miatt feszülten is érezhetném magam, de talán tényleg megtette a hatását az a pohárka alkohol és némi nyugtatással szolgált. Hiszen nem kattogok a témán, vagy legalábbis nem komolyan, ha már viccelődök vele. Pedig a folyékony gátlásoldó és feszültség-elmosó nélkül tuti, hogy zavarba jöttem volna ennyitől is. Bár lehet még zavarba fogok jönni, függetlenül az alkoholtól, hogyha nem tudok oldalról beslisszolni a székekhez, hanem ugyanúgy kell végigvonulnom a sorok között, ahogy pár perc múlva a menyasszonynak is.
Örülök, hogy kicsit el tudunk vonatkoztatni a témától, végső soron azért ez egy hideg zuhanyként érhette. Mármint úgy az egész, elég hülyén hoztam fel egyszerre a "mi" témát meg a "megrengetem a világod" témát. Azt hiszem eljött annak az ideje, hogy kicsit többet igyon a kelleténél, bár lehet, hogy ma igazán nem lesz nehéz rávenni. Legalábbis fordított esetben én már ölelgetném a whiskey-s üveget az tuti. Megmosolygom, hogy nem néz sült bolondnak és belül felüvöltött bennem az oroszlán, egyrészt mert elhitte amit mondok, a másik meg az, hogy nem futott el a végtelenségbe sikongatva. Valahogy mindig meg tud lepni a józanságával. - Köszi. - Én is felemelkedem a forró vízből és újra megcsípi a testem a hideg, de most mellőzőm a pucérkodást és én is magam köré tekerem a törölközőt, úgy érzem ez a helyzet miatt most már amúgy is illendő. Tanultam a dologból, legközelebb kialakítom a megfelelő helyzetet az ilyen dolgok közlésére és csak szépen sorjában mindent. A jakuzzit nem kapcsolom le, van ez a perverzióm, hogyha már sokat fizetünk valamiért, akkor használjuk ki rendesen, nehogy már rajtam gazdagodjon meg valaki. Vagyis nem épp rajtam, de a családi vagyonon. Persze majd ha egyszer benő a fejem lágya, meg egyetemre is felvesznek, meg netán el is végzem maradandó agysejt pusztulás nélkül a buliktól, akkor majd átveszem a családi bizniszt, de erre van még legalább tizenöt évem. - Aha, ezt. Úgysem én leszek a szenzáció. - Végül is ki fog engem nézni? A kutya se. Már most magam előtt látom, ahogy a húgaim odáig lesznek anyáért meg egymásért én meg le se leszek szarva. De ez amúgy sem az én napom. Az mi dolgunk ma semmi más, mint jól érezni magunkat. Egy farmert azért hoztam, egyrészt holnapra, másrészt éjfél után biztosan felugrok átvenni a sportcipőmmel együtt, nem bírok sokáig ebben a puccos göncben meglenni. - Ne aggódj, csak a tiéd vagyok. - Nem folytatom, hogy nem, no para, nem fogok egy koszorúslánnyal kéz a kézben az oltárhoz vonulni meg enyelegni, ízlelgesse csak a mondatot, aztán értse ahogy érti. Mellé egy félmosolyt kap és bociszemeket a teste egészére, jól láthatóan mérem végig. - Veled fogom megmutatni. - Nevetem el magam. - Elvégre nem mehetsz haza úgy, hogy nem fáj a lábad. Szuper amúgy a zenekar és kérni is lehet bármit. Hallgattam tőlük egy ilyen reklámanyagot, Chelsea-vel a húgommal már arra táncoltunk. - Jobb, ha felkészül arra, hogy ma este nem nagyon fog csendben pihengetni a sarokban, mint ahogy szokott. - Hát anyukám úgyis nagyon szeret biztos úgy intézte, hogy elkapjon minket a romantika. - vigyorgok neki a fürdő felé, közben pedig elpakolom a pisztolyt, ma este azt hiszem nem lesz rá szükség. - Majd ha vége a bulinak kipróbáljuk. Pezsgő úgyis van behűtve. De ígérem bugyiban leszek, nem bírom látni, hogy nem mersz rám nézni. - Azt hitte nem vettem észre, hogy mennyire zavarban van, de hát mozgolódtam én már eleget pucéran, hogy tökéletesen felismerjem azt akit ez zavar. Gratulálok Seth! Első szuper erőd, hogy meg tudod állapítani, hogy ki van zavarban a farkadtól. - Menj csak, nekem csak a hajam kell belőnöm, de az öt perc. - Mondom miközben törölöm a testem, a szőnyegnek már teljesen mindegy, a mászkálásommal jól eláztattam, de mint mondtam, ne rajtam keressenek. Miközben készülődik én felveszem a ruhám, az öltönyt még hagyom, de a nyakkendőt megkötöm. imádok az internet világában élni, tegnap a netről tanultam meg hogy kell. Büszkeséggel tölt el, hogy másodikra sikerül megtalálni a vastag és vékony vége közötti hosszarányt. Amíg szépítkezik belesek a hűtőbe és örömmel konstatálom, hogy valóban van behűtve pezsgő. Hajnalban pezsgőt akarok inni abban a szívecskés kádban, ez már el van döntve. Találok egy üveg whiskeyt, amit azonnal megbontok és töltök két pohárba. Persze jégkockát teszek hozzá. Tudom, hogy nem nagy alkesz, ezért felöntöm őket kólával, végül is ez így már olyan nőies pia. Szerintem ennyi történés után belefér egy kis feszültségoldásnak. Kezemben a két whiskeyvel a fürdő felé megyek, remélem nem pucér, nehogy sipítozás legyen a vége. Benyitok, a poharat a kezébe nyomom. - Egészségedre! Nyugi, csak egy kis nyugtató. - koccintok vele és kapom elő a telefonom. - Mosolyogj! - Repül is a selfie én meg a whiskeyvel együtt elvonulok kifele, még azelőtt, hogy elkezdhetné mondani, hogy de még nem jó a sminkem, nem jó a hajam én már posztolom is a világhálóra. Amúgy is tök menők azok a képek, amiken az emberek már délután piával pózolnak és isznak. Hagyok neki egy kis időt, hogy elkészülhessen, én addig az ágyon fetrengek és zenélek a telefonról. - Na kész leszel még ma? Tíz perc múlva indulhatunk lefele. - Tájékoztatom a helyzet komolyságáról, tekintve, hogy még nekem is kell legalább két eltöltött perc a fürdőben. míg válaszol kinyomom magamra a kedvenc parfümöm felét, tekintve a sok ugrálásra , amit én majd táncnak fogok nevezni, hiszen úgy is nagyon meg fogok izzadni, legalább büdös ne legyek.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Hétf. Május 15, 2017 10:10 pm
Seth & Nessa
- Jól van, bocsánatot kérek. - Válaszoltam a durcás megszólalására. Fene se tudja már követni az aktuális hóbortjait szórakozás szintjén, bár azért tény, hogy nem nézném ki belőle, hogy ilyen tablettás tudatmódosítókat szedne. Tud ő azok nélkül is bulizni. Mire észbekapok, már ki is ugrik a jakuzziból, én meg hirtelen azt sem tudom, hova nézzek. Mivel még felé se fordítom a fejem, nehogy meglássam, amit nem kellene, így eléggé megijedek és összerezzenek, mikor körvonalazódik előttem, hogy mit is hajított éppen az ágyra. Kikerekedett szemekkel, némán figyelem az ágyon heverő fegyvert. Következő monológja húz vissza a pillanatnyi jelenbe, bár még így is nehezemre esik elvonatkoztatni attól az izétől az ágyon. Habár magától nem sülhet el, mégis eléggé ijesztő az egész jelenléte. Jobb volt, míg nem tudtam, mi rejtőzik a táskájában. Még valahogy a pisztolyt is be tudtam volna egy nagyon megkésett áprilisi tréfának, de abban a percben, hogy szóba hozta az apukáját, már tudtam, minden szava igaz volt. Nem tudtam értelmesen reagálni rá, csak bátorítóan, vigasztalóan megsimítottam a vállát. Ahogy azonban az ölébe vont, úgy azonnal lefagytam. Jól esett az ölelése, persze, hogy jól esett, hisz szerettem a közelemben tudni őt, mégis a tudat, hogy bármelyik másodpercben véletlenül hozzá érhetek egy olyan testrészéhez, amihez nem kellene, az eléggé feszélyezett. Szétválunk, ő arrébb húzódik, s némileg ekkora rendeződik a szívverésem is. Hallgatom, amit még mond, de hiába akarnék reagálni rá, nem tudok, mert azon nyomban témát is vált. Tudom, hogy nem szeret gyengének és sebezhetőnek tűnni, ahogy egyetlen srác sem, de jól tudja, hogy előttem nem kell elrejtenie ezt az oldalát sem. Az én szememben ezektől semmivel sem lesz kevesebb, sőt. - Igen, nem ártana készülődni. - A boogie szó hallatán viszont széles mosoly költözik az arcomra. - Azt elhiszem! Te leszel a táncparkett ördöge! - Nevetve szólalok meg, majd hirtelen elkomolyodok és próbálom elkapni a pillantását. - Nem fogunk erről beszélni, mert nem akarsz, de azért remélem tudod, hogy nem néztelek háromnegyed résznyire sem hülyének. - Szeretném, ha tényleg elhinné ezt nekem. Őrültségeket beszélt? Igen. Ki vagyok akadva? Még szép. Egyelőre az agyam valamiféle sokkot kapott és esze ágában sincs lereagálni a korábban hallottakat. A mondatomat követően viszont kiszállok a jakuzziból, szükségem van egy kis távolságra. Habár nem terveztem órákon át készülődni, még mindig inkább ezt hitetem el vele, mintsem árulom el az igazságot, miszerint nem tudok a közelében maradni. Már barátként. Vagy már magam sem tudom, mit és hogy érzek. Akkora kavarodás van a fejemben és a szívemben, hogy kész csoda lesz, ha egyszer valahogy képes leszek átlátni az egészet. - Te ezt veszed majd vissza? - Kérdezem tőle az ágyon heverő ruhájára mutatva, miközben magam köré tekerek egy törölközőt. Aztán kezemben egy másik törölközővel visszalépek a jakuzzihoz és átnyújtom Seth-nek, hátha ő is ki akar szállni. - Neked is vonulnod kell majd valamelyik koszorúslánnyal? - Kérdezem, pusztán kíváncsiságból, csak hogy tudjam, mennyi ideig kell majd egyedül feltalálnom magam az általam ismeretlen családtagok között. - Azért azt a boogie-t nekem is mutasd ám meg. - Próbálok valamennyire semleges témát feszegetni, hogy mindenkinek jó legyen, de azt már nem tudom, mennyire sikerül ez a tervem. Mindenesetre én előhalászok egy másik fehérneműt a bőröndömből, ahogy az esküvőre hozott ruhát is - ami teljes egészében megfelel Seth anyukája által támasztott követelményeknek. Aztán a fürdőszobához sétálok és bepakolom a kellékeimet. - Tuti, hogy ez valami nászutas szoba lehet. Ugyanis itt is van egy kád, de ez kisebb és szív alakú! - Mondom nevetve, aztán visszalépek a küszöbhöz és az ajtófélfának dőlök. - Kell neked a fürdő vagy elfoglalhatom egy kicsit?
Ahj ez a legjobb barátok szöveg kiakaszt. Nem véletlenül estünk egymás szájába, miért gondolja, hogy csak egy lenne a sok közül? Ezt jó lesz tisztázni, elvégre nem más van itt, hanem ő. Na majd a lagzi közbe - után megmosom egy kicsit a fejét, hogy tessék gondolkodni. Végső soron tök jól megvagyunk, mindent el lehet neki mondani, nem annyira hisztis, mint a többi, mi baj van abban, ha még egyéb módon is jól érezzük magunkat. Pláne ilyen környezetben, ami aztán oda tud csapni a romantikának. Inkább csak legyintek meg iszok egyet erre, de egy csábos mosolyt kacsintás mellett bemutatok, hadd főljön a feje. Nem tudom ezzel a céllal csinálta-e amit csinált, de ahogy megkérdezi felnevetek, még pont időben ahhoz, hogy ne kezdjem a közelségétől kellemetlenül érezni magam. - Nyugi, csak ezt a fél sört ittam ma. - viccesen is nézne ki, ahogy a ceremónia teremben nyakon küldök valami koszorúslányt egy kis hamis gulyással, egyből nem a menyasszony lenne a fő szenzáció. - Amúgy is felháborító még a feltételezés is. - vágom be a durcát, igen inni szoktam, de nem elég kábulat az az egy szar? Nincs szükségem tabikra meg ilyen hülyeségekre. - Nem álmodtam. - ringatom meg a fejem és azzal a lendülettel kiugrok a jakuzziból és a táskámhoz sétálok. A ruháim közül előkotrok egy 9mm-est és az ágyra dobom. - Ezt anya adta. - magyarázom miközben visszamegyek a meleg vízbe, ennyi idő alatt is libabőrös lett a bőröm, a mellbimbóim meg az égnek meredtek. - Védelemből. - magyarázom tovább, ahogy visszaülök, de ezúttal közelebb helyezkedek hozzá és komoly arcot vágok. - Szóval tök komoly a dolog. Anyáék vadászok meg minden szar és végső soron így ismerkedtek meg, mert állítólag ez egy szűk kör. Meg apa sem repülő balesetben halt meg, hanem egy ilyen izé intézte el. - kicsit lehalkulok, nem szoktam nagyon apámról beszélni, mert kicsi voltam mikor meghalt meg amúgy is nem vagyok az az érzelgős típus, de csak talán épp most fogom fel igazán, hogy az egész életem más, mint amit eddig hittem. - Kicsit félek. - Az ölembe húzom és leszarom most a meztelenségemet, csak meg akarom ölelni, minden sejtem követeli a közelségét. - Nem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet, én csak egy normális életet akarok. Meg tudni, hogy anyám is bármikor, szóval érted...- ezt a fülébe súgom, de néhány pillanat múlva kapcsolok, hogy kicsit messzire mentem, én a helyében már tuti összecsináltam volna magam, hogy itt pisztolyt mutogatok meg a halálról beszélek. Finoman ledobom magamról és messzebb helyezkedek, lehúzva közben a maradék sört. - Nem akartalak megijeszteni, bocs. Tudom, hogy ez sok így egyszerre, de még én sem fogtam fel nagyon, csak valakinek muszáj volt elmondanom. Vagyis mindenki más teljesen hülyének nézett volna, te meg csak úgy háromnegyed hülyének, szóval érted. - nem nézek rá, mert nem akarom látni a zavart az arcán. - Lassan el kéne kezdeni készülni. - váltok témát, nem várom, hogy bármit is mondjon. - Csak felejtsünk el egy estére mindent, érzem a boogie-t a lábamban. - most már újra mosolygok, előveszem megint a komolytalan énem.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Hétf. Május 15, 2017 6:54 pm
Seth & Nessa
Nevetek, miközben tekintetemet az égnek emelem és hallgatom a magabiztos megszólalását. Azt viszont inkább már nem is firtatom, hányan mondták már, hogy "nem rossz áru". Tudom. Hallom, mikor a lányok arról sugdolóznak, hogy milyen jó pasi és éppen a hétvégi buliban kinek sikerült megkaparintania egy kicsikét. Valamiért régen is zavart, mikor ilyen sztorikat hallottam róla, most meg egyenesen megőrjít ez az egész. Néha azt kívánom, bárcsak valaki el tudná varázsolni ezeket az érzéseket. - Már miért képzelném azt, hogy dagadt vagyok? - Állok meg a jakuzzi mellett és végigmérem magamat. Tulajdonképpen ezzel pont mellé lőtt, mert nem vagyok elégedetlen magammal. Bár tény, ha megkérhetném a természetet, akkor kérnék egy kicsivel nagyobb melleket, de egyébként nem gondolom, hogy rossz alakom lenne. Ebben is volt valami. Én sose vagyok részeg. De nem tehetek róla, egyszerűen nem ízlik az alkohol. Ha meg nem ízlik, akkor minek igyam? Ez a sör is irtóra keserű, szerintem csak akkor tudnám meginni az egész üveggel, ha a tűzforrú sivatagban sétálnék és a kiszáradás szélén állnék. Kérdőn pillantok rá, amikor valamit mutatni akar, és abban a másodpercben, hogy megérzem az ajkait az ajkamon, rájövök, tényleg mennyire rossz ötlet volt eljönnöm erre a hétvégére. Muszáj felemelnem a kezemet és a mellkasánál fogva eltolni őt magamtól. Nem lenne ellenemre a helyzet, ha nem csak egy aranyos korrepetítort és nem mellesleg a legjobb barátját látná bennem. Arról ne is beszéljünk, mennyire zavar, hogy ennyire hidegen hagyja ez az egész. - Seth! Legjobb barátok nem csinálnak ilyeneket, oké? Úgyhogy fejezzük be. - Annyira üressé vált a fejem, hogy hirtelen ennél jobb ellenérvet nem tudtam volna felhozni a csókolózás ellen. Muszáj volt kortyolnom egyet a sörből, hogy az esetleges arcomon megjelenő pírt az alkoholra foghassam. Na meg azért is, hogy lemossam az ízét a számról. Vele ellentétben én nem tartottam attól, hogy ez miatt elveszítenénk egymást, attól ugyanis sokkal jobban féltem, hogy egyikünk többet képzel majd bele ebbe az egészbe, aztán a végén jól pofára esik. Az "egyikünk" alatt meg természetesen saját magamat értettem. Hisz ő minden egyes buliba ezt csinálja csak épp mindig más-más lánnyal. Annyira próbálok minden erőmmel arra figyelni, amit mond, de csak az jár a fejemben, ahogy az előbb is idehajolt és megcsókolt. Úgy érzem az előbb emlegetett pofára esésem hamarosan be is fog következni, pláne ha pár óra múlva az esküvőn összeszűri a levet valamelyik nem-rokon koszorúslánnyal. Remélem premierben végig is nézhetem majd az eseményeket... Szemöldökömet akkor vonom csak össze és emelem végre rá a tekintetem, mikor valami gépfegyver arzenálról kezd beszélni. Amikor viszont szóba kerülnek a vámpírok és a vérfarkasok, akkor valószínűleg falfehérré változom. Most én hajolok közel hozzá és mélyen a szemeibe nézek. Megfogom a kezét, kettőnk közé emelem a sörét is és abba is beleszimatolok, de semmi. A pupillái nem túlzottan tágak, a sörben sem érzek plusz illatot, így nem tudom, mi üthetett belé. - Te bevettél valamit? - Komolyan kérdezem tőle, majd visszaülök eredeti helyemre, mikor ráeszmélek, hogy túl sokáig vizslattam az arcát mindössze centiméterekről. Pár pillanatig magam elé meredek, de aztán visszatekintek ő rá. - Biztos vagy benne, hogy nem csak álmodtad ezt az egészet? - Túlságosan komolyan nézett rám az előbb, aminek köszönhetően kezdte rám hozni a frászt. S habár próbáltam erre a fura monológjára terelni a gondolataimat, még mindig az előbbi csók kötötte le a figyelmem, aminek szintén nem örültem. Nagyon nem lesz ennek jó vége, hogy ilyen számára kis semmiséggel ilyen nagy hatást tudott gyakorolni rám. Míg a sörömbe kortyoltam, elemeltem róla a tekintetem, de most újra visszapillantottam rá és próbáltam valamit leolvasni az arcáról. Leginkább azt vártam, mikor tör ki hangos nevetésben, hogy felfedje magát, csak viccelt egészen eddig, de ez elmaradt. Én pedig tényleg kezdtem megijedni.
Nevetnem kellett a bőrönd láttán is már, főleg az én egy szem hátizsákomhoz képest, de így valóban belegondolva, hogy a tartalmának 90%-a felesleges újra a szemébe vonyítok. Előbb leszek én az elnök, mintsem ezt megérteném. - Miért is lennék az? Ezt dobta a gép, meg páran már mondták, hogy nem rossz áru. - mosolygok sejtelmesen, majd annak örömére, hogy ő is elkezd vetkőzni adok egy pacsit a víznek, ami az arcomba viszonozza. A nevelésem kezd hatni rá, nem kell mindig olyan fene karót nyelnek lenni, elvégre egyszer élünk, úgyhogy akkor éljünk már gátlások nélkül, az, hogy más meg mit szól, kit érdekel. - Meg amúgy is jól nézel ki, de gondolom ebben nem értünk egyet. Gondolom te is úgy hiszed, hogy dagadt vagy. - röfögök mellé, hogy érezze a törődést. A legjobban a világon az tud felidegesíteni, ha itt egy ilyen fiatal lány, aki egyszerűen nincs tisztába azzal, hogy mennyire jól néz ki. Én nem vagyok a világ legjobb pasija és ezt tudom is magamról, de kompenzálom azzal, hogy olyan szövegem van, ami mindegyik csajt leveszi a lábáról és bedönti az ágyba. - Én részeg voltam, te meg sosem vagy részeg. - tisztázom a lapokat, attól a kevéstől tuti nem állt be úgy, hogy hagyja ami történt. - Miért kéne elfelejteni, az csak egy kis smárolás. Nézd. - odahajolok és adok egy gyors nyelveset a szájára, bár úgy meglepődök magamon, hogy kicsit belepirulok. De muszáj adnom a lazát. - Látod? Nem kell ezen drámázni. - foglalom össze a helyzetet, miközben pont nem ezt gondolom és legszívesebben a fejemet verném a falba, még a végén elbaszom az egész hétvégét ha netán megsértődne. - Felkészültél? Kapaszkodj meg! - kicsit hangosabban mondom, hogy érezze a gyors témaváltást, ezen a smárolunk nem smárolunk dolgon tudunk még remegni a hétvége folyamán eleget, főleg ha mindketten bevettük a kellő bátorságot. Na meg az esetleges veszekedés is ráér még. - Szóval volt egy buli és természetesen teljesen eláztam. - a reggeli mellettem fekvő csajt kihagyom a sztoriból, elvégre úri ember volnék vagy micsoda. - Felkeltem reggel, vagyis inkább délután míg nem a nappaliban újra elaludtam, este meg szóval valami furát álmodtam és felriadtam. adok neki egy kis hatásszünetet és kortyolok a sörömből, mert a rúzsa íze azóta is égeti a számat és nem enged koncentrálni. - Valami a fejemben, és ne nézz hülyének, szabályosan lerángatott a pincébe, a boros részlegre. Amikor bementem ott volt anyám meg a pasija egy hadseregnek is elég arzenállal, amit el tudsz képzelni, nyílpuskák, géppisztolyok, minden. És akkor behívtak, mikor le akartam lépni, biztos voltam benne, hogy most kinyírnak. De amint látod még élek és nyugi téged sem fognak lelőni mert ezt elmesélem. - nyugtatom meg egy kicsit bár most már tuti, hogy azt gondolja, hogy én vagyok Don Sethione, a maffia új vezérjelöltje. - Miután elmondtak mindent, nem is akartak titkolózni, azt mondták nem vagyok hülye, bár sokan ezzel nem értenének egyet, de igazat kell adjak nekik. Tehát nem akartak titkolózni meg kamu kifogásokat gyártani. Azt mondták, hogy vadászok. Csak nem az a klasszikus fajta, hogy vaddisznókat lőnek, hanem ők vámpírokat meg vérfarkasokat meg mindenféle szarságot. - végiggondolva ez a monológ most elég hülyén hangzik, sőt hihetetlenül, de valahogy az én fejem is hasonlóan mutathatott kívülről, mint most az övé. De közben valami melegség tölti el a mellkasomat, hogy végre elmondhattam valakinek ezt az egészet és tudom, hogy ha valaki, akkor ő hinni fog nekem. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem akasztottam teljesen ki öt perc alatt két elég eltérő, de hasonlóan zavarba ejtő dologgal.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szomb. Május 13, 2017 10:46 am
Seth & Nessa
Nyelvet nyújtok rá, mikor megjegyzi, hogy hülye vagyok, amiért nem élek az ajánlatával. Egyszerűen túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy beüljek mellé a jakuzziba, ráadásul abban a tudatban, hogy teljesen meztelen. Nekem ez nem megy. Tudom, hogy a gimis lányok nagy százaléka, már valószínűleg topless-ben csücsülne mellette és lesné minden kívánságát, de sajnálom, én nem ilyen vagyok. Elgondolkodva hallgatom az érvelését. Na igen, ettől tartottam. Ha nem megyek magamtól, akkor be fog rántani. Kinevethetném, cukkolhatnám ezzel, visszaszólhatnék valami vicceset, de az igazság az, hogy teljességgel biztosra veszem, hogy tényleg elkapná a kezemet és berántana maga mellé. Egyszer ezt már eljátszottuk, mikor lementünk a közeli folyóhoz. Én mást se akartam csinálni, mint élvezni a napsütést és olvasni az aktuális könyvemet, erre ő kimászott a vízből, a vállára kapott és a következő pillanatban már tetőtől-talpig csurom vizes voltam. Valahogy nem szokott hozzá ahhoz, ha valaki nemet mond neki. Tény, hogy igazán jó délután alakult ki a korábbi cselekedetéből és egyáltalán nem haragudtam rá, de ezt nem kell felhánytorgatni. Még a végén elszállna magától, hogy ismét igaza volt. - Persze, hogy hoztam másik ruhát is. Meglepettségemben szerintem még valahova egy téli kabátot is betuszkoltam abba a szerencsétlen bőröndbe. - Hisz csomagolás közben azt sem tudtam, hol áll éppen a fejem, olyannyira ideges voltam már előre emiatt a hétvége miatt. Ráadásul tényleg minden eshetőségre fel akartam készülni. De nem, fürdőruhát természetesen nem hoztam... Miért is hoztam volna, ha az logikusabb lett volna? Na mindegy. Mikor megnyugtat, hogy nem akarja megakadályozni az esküvőt, akkor kifújom a levegőt. - Jó-jó, csak olyan vészjóslónak tűnt a hangod. - Tényleg annak tűnt és nem pusztán túlreagálom az eseményeket. Oké, most már másodszor hallom, hogy bedob a jakuzziba, így sajnos tartok tőle, hogy valóban megteszi. Talán jobb lenne megelőzni a bajt... - Ti srácok sose vagytok szégyenlősek. - Mondom zavartan nevetve, mikor kikel a vízből, majd játékosan arrébb ugrom, mikor felém fröcsköl egy kis vizet. - Jó! Legyen! Nyertél. - Odaadom neki a sört, magamnak is viszek egyet, hisz ettől még nem fogom elveszíteni a fejem. Az ágyhoz lépve egy laza mozdulattal lehúzom magamról a ruhámat és gondosan kiterítve azt is az ágyra helyezem. Én nem vagyok meztelen, mégis úgy érzem magam most, hogy csak egy szál fehérneműben állok a jakuzzinál. De meg tudom csinálni. Meg tudom csinálni! Egyszer az életben el tudom játszani, hogy nem vagyok ennyire eszeveszetten szégyenlős. Különben is, csak az mellé a srác mellé ülök be a jakuzziba, aki mindig is tetszett, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán hozzám szólt volna. Ez nem nagy ügy. Ez nem nagy ügy. Igen, talán ha tovább mantrázom magamban, akkor a végén el is fogom hinni. Belépek a kellemesen meleg vízbe, hogy aztán helyet foglalhassak Seth mellett, persze szigorúan tartva úgy egy méternyi távolságot kettőnk között. Az előbbi gyermeki magamutogatása után ugyan komolyra vált a hangja, egyelőre azonban nem tudom komolyan venni. - Attól függ... milyen természetfeletti szarságra gondolsz? - Nem kezdek el poénkodni egyszarvúakkal, mert valahogy mintha ingerlékenyebb hangulatában lenne és szerintem hiába viccelődnék csak, most biztos kiverném a biztosítékot nála. De közben azon gondolkozom, miért is beszélünk ilyesmiről. Talán mégis sikerült becsempésznie a kocsiba némi alkoholt és megitta, mikor nem figyeltem? Követem a példáját, s én is belekortyolok a sörbe. Még akkor is iszom, mikor újra megszólal, mondandója következtében kis híján pedig meg is fulladok. Ezzel jobban lesokkolt, mint az előbbi természetfeletti bigyóval. De csak azért, mert abból még nem tudom, mit szeretne kihozni, viszont ez... most valahogy ezt sem tudom, hova tenni. Kérdőre vonhatnám az őszinteségét, de mivel senkinek sem beszéltem az ominózus estéről, így aligha tudna füllenteni róla. Még mindig köhögök, s csak akkor szólalok meg, miután valamennyire már rendszerezni bírtam a légzésemet és a gondolataimat is. De nem nézek rá, most valahogy nem tudok. - Ezt nem hiszem el. - Suttogom magam elé s ennél több reakció aligha a számra jönne hirtelen. Még magam sem tudom eldönteni, hogy örülnöm kellene, amiért úgymond eltusoltuk a történteket, vagy inkább szomorkodnom kellene, amiért nem tudtuk megbeszélni és inkább hazudtunk róla egymásnak. - Lehet, hogy inkább el kellene felejtenünk az egészet, mintha semmi sem történt volna. Amúgy is részegek voltunk... - El sem hiszem, hogy ezt mondom. Egyáltalán nem akarom, hogy a feledés homályába vesszen az a csók, vagyis csókok sorozata, de... mi van akkor, ha tényleg csak az alkohol miatt csókolt meg? Ezt a tényt valahogy nem bírnám elviselni. Kortyolok még egyet a sörből és életem egyik leghülyébb ötleténél vezérelve visszaterelem a szót a korábbi témánkra. Attól félek, ha valamit még hozzáfűznék a csókhoz, elsírnám magam. Pedig alapjáraton egyáltalán nem vagyok ennyire érzékeny, csak mellette gyengülök el ennyire. - Milyen természetfelettiről akartál beszélni?
A víz simogatja a bőröm, kellemesen meleg, de nem túl forró. Kis izgalommal tölt el, hogy így, pucéran csüccsentem be, de egyáltalán nem bántam meg a dolgot. A fodrászos dolgán csak kacagok egyet, ha most kelne ki 10 év után egy kriptából, akkor is tökéletes lenne a haja. Sőt, igazából teljesen mindegy, hogy mit csinál vele, valahogy mindig az adott helyzethez illően tökéletes áll. Lehet az egy őrült biciklizés a parkban, futás, bohóckodás vagy csak egy esti filmnézés. Ez eddig még csak fel sem tűnt soha, de így belegondolva valóban így van. - Nem kérés volt, hogy gyere, hanem ajánlat. Ha nem tetszik hülye vagy. - ahogy ő, úgy én is szárazon közlöm a tényeket, a faszért kell folyton valamin megsértődni a nőknek. Miért nem lehet egyszer fesztiválozás nélkül valamit. Most is itt vagyunk mindenkinek boldognak kéne lenni a másik boldogságától erre ez megy... - Gyere már! Tök jó a víz..Ha nem, akkor be foglak rántani. Ugye tudod, hogy komolyan mondom? Nyilván van egy B terv ruhád, lány vagy kell, hogy legyen. - ekkora bőröndbe a jövőhét szerda is belefér, nemhogy egy extra csini ruha. Amúgy az a baj a csini ruhákkal, meg a jeles eseményekkel, hogy az izgatólag hat, akire normális esetben már csak a baráti kapcsolat miatt is az ember elfelejt úgy nézni. Persze pontosan emlékszem, hogy mi történt pár hete a bulin, de igyekszem úgy tenni, mint aki jól be volt nyomva és nem emlékszik semmire. Ez mindkettőnknek így jó. Egyrészt én a fejem vertem a falba, hogy pont azt a lányt hívtam el, aki a lelki társam és még tetszik is, de egyszerűen vele semmi nem úgy megy, mint más lányokkal. Smároltunk, de fogalmam nincs, hogy mit gondolhat, ezért is volt jobb semmit sem mondani. Erre meg itt vagyunk kettesben egy egész hétvégén a romantika melegágyában. De inkább teszem a hülyét továbbra is. - Dehogy akarom megakadályozni. - nyugodtan közlöm, na erről beszélek, hogy mindent túl drámáznak. - Fogj egy italt, gyere be és mindent elmesélek. Ha ez az opció nem tetszik, megfoglak és bedoblak. Vagy a pucér seggem hoz zavarba? - Erre a gondolatra kikelek a kellemesen bugyborékoló vízből és elkezdem mutogatni neki magam. - Ha én nem vagyok szégyenlős te miért? - ezzel együtt elkezdem felé fröcskölni a vizet, de úgy, hogy pont ne találja el. Elvégre egy úriember az mindig úriember és én aztán az vagyok. - Szóval mit szólnál ahhoz ha azt mondanám, hogy az egész világ még csak nem is hasonlít arra amit valaha is elképzeltünk? Ha azt mondanám, hogy létezik valami természetfeletti szarság? - igyekszem igen komoly fejet vágni, hogy a pucér énem után egy kicsit komolyan is vegyen. Belekortyolok a sörbe egy nagyot. Nem bírom ki, ha sokkolom, akkor sokkoljam kétszer, meg így talán könnyebben fogadja el a valóságot is. - Tisztán emlékszem, hogy csókolóztunk, csak tettem a hülyét, mert nem akartalak elveszíteni emiatt. . - közlöm vele, bár utólag megbánom egyből a dolgot, mert a világrengető dolgokról most el fog menni a figyelem a kapcsolati dolgok felé, ami csak később lett volna a fő cél, de egyszerűen nem tudom befogni a pofámat, de lehet majd azt gondolja, hogy emiatt változik meg majd a világnézete, de ha tudná...
Kezdőlap
❀ 
