Nem tudom, mégis mi a fenét gondoltam, amikor beleegyeztem abba, hogy elkísérem az anyukája esküvőjére. Biztos megszállt egy démon vagy tudom is én. Abszolút nem volt jó ötlet belemenni ebbe, pláne nem azok után, ami pár héttel ezelőtt történt közöttünk azon a házibulin. A legrosszabb viszont az volt az egészben, hogy még csak nem is emlékezett rá, hogy megcsókolt. Mintha meg sem történt volna, ezzel pedig egy pillanat alatt szertefoszlatta az általam viszont varázslatosként megélt perceket. De mindegy is. A képlet igen egyszerű volt. Én nem tudtam megakadályozni, hogy érzéseket tápláljak iránta, Ő meg csak barátként tekintett rám. De különben ennek is igazán örülhetnék, hisz akiket a suliban kitüntet a figyelmével... hát, nem mindannyian járnak jól is vele. Mondjuk sose fogom megérteni, miért kell úgy viselkednie, ahogy. Persze, értem én, hogy megőrülnek érte a lányok, hisz egyáltalán nem néz ki rosszul, de ez tényleg elég? Jó, most meg én vagyok hülye. Egy gimis srácnak jó, hogy elég, sőt, több mint elég, hogy a lányok kilencven százaléka a lába előtt hever. Konkrétan erőlködnie sem kell, hogy lefektesse őket. Ezen gondolataimat egy szempillantás alatt elfeledteti velem a kastélyszálló látványa. Még a lélegzetem is elakadt, ahogy begördültünk a csodálatos épület elé. Magam után húztam a gurulós bőröndömet és engedelmesen követtem Seth-et a szobánkig. Igen, a mi szobánkig, aminek a gondolatától is összeszorult a gyomrom. Lehet nem kellett volna eljönnöm, mert ez így nem lesz jó. Ahogy az ajtót kinyitotta, lefagytam. Elképedve álltam a küszöbön és csodáltam a szoba felszereltségeit, ami természetesen a lehető legmesszebb volt mindenkitől. Egy rövid, ideges nevetés tört ki belőlem, mikor azt mondta, reméli, hogy tetszik. Ez kinek ne tetszene? - Biztos ez a mi szobánk? Ez simán felérne magával a nászutas lakosztállyal is. - Na jó, lakosztállyal nem, annál azért kisebb. De te jóságos ég. Az ott tényleg egy jakuzzi az ágy tövében? Ezt nem hiszem el. - Én 19 napig voltam a fodrásznál, jó? - Feleltem, miközben végre én is beljebb merészkedtem és becsuktam magam mögött az ajtót. Pont nem az a fajta lány vagyok, akinek a gúnyos megjegyzése szólt, de ezt azért már ő is tudja rólam, így hát viccesre vettem a figurát. Én már akkor rosszul vagyok, ha 2 órát kell a fodrásznál ülnöm, s talán ezért sem volt jó ötlet, hogy eljöjjek ide. Először azt hittem, csak viccel. De úgy tűnik, hogy nem, hiszen elkezdte ledobálni magáról a ruháit. Én meg ismételten csak álltam a szoba közepén. Utáltam, hogy ilyen feszültem éreztem magam a közelében, pláne a múltkori házibuliban történtek óta. Automatikusan lépek a ruháiért, hogy legalább normálisan leterítve az ágyra tegyem őket. Szépen is nézne ki, ha agyongyűrött ingben és öltönyben jelenne meg az esküvőn. A minibárhoz lépve elkezdem nézegetni az árakat. Hm, most már értem, miért ezen szakítanak a legtöbbet a szállodák, hisz itt mindent aranyárban mérnek. - Nem fogok beugrani melléd, a légyszíves szó meg véletlenül kimaradt a mondatodból. - Harapós vagyok, de csak mert zavarban érzem magam. Ez az egész helyzet annyira abszurd, hogy szabályosan rosszul vagyok tőle. Még sose voltam olyan esküvőn, ahol nem egy családtagom házasodott és eléggé feszélyezve érzem magam. Ráadásul ilyen luxus és nagy volumenű ceremónián se jártam még, ebből következik a bőröndöm hatalmas mérete. Mindent elpakoltam, amit csak tudtam, mert fogalmam se volt, mire lehet szükségem a hétvége folyamán. Kiemeltem egy sört a hűtőből és odasétáltam a jacuzzi mellé, hogy átadjam neki az üveget. Most különösképp nem kap semmiféle kioktató szöveget az alkoholról sem. Ha le akar részegedni, felőlem tegye... Legalább könnyebb dolgom lesz vele, már ha nem akar majd felszedni, mint jó múltkor. Akkor is csak azért engedtem az édes kísértésnek, mert bennem is volt némi alkohol, s ez az, ami itt és most másképp lesz. Senkinek sem hiányzik, hogy a végén még elmondjam neki, kezdek különös érzéseket táplálni iránta. Addig jó, míg ezzel nincs tisztában. Hátamat az ágynak támasztva leülök a földre a jakuzzi mellé. Csendben ülök, magam elé meredve, amikor megszólal. Őszintén meglep a kérdése, bár azon már kevésbé kellene elképednem, hogy velem normális hangnemben beszél, ráadásul olyan dolgokba is beavat, amibe senki mást. Hülyeség, de ettől is még én érzem különlegesnek magamat. Istenem, annyira szánalmas vagyok. - Nekem szimpatikusnak tűnik, de most, hogy kérdezed egy kicsit elbizonytalanítasz. - Keresem a pillantását, hogy felvehessem vele a szemkontaktust. Az utóbbi egy évben ugyanis egész jól megtanultam olvasni az arckifejezéséből és meg is érzem, ha valami plusz dolog áll a háttérben. És ez most sincs másképp. - Milyen dolgok? Mi történt, Seth? Gyerünk, ki vele, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - Bátorítottam, s közben megint örültem, amiért büszkén állíthattam, hogy bennem tényleg megbízhatott. Senkinek sem adnám ki a titkait, ezt ő is jól tudja. Aj, csak kár, hogy így tud nézni azokkal a barna szemeivel... Ennek így nem lesz jó vége. - Ugye nem akarod megakadályozni az esküvőt? Jaj, Seth, kérlek mondd, hogy nem ezért hívtál el! Nem akarok ilyenben cinkostárs lenni... - Hirtelen vetődött fel bennem az ötlet, ezért is vált tekintetem és hangom is aggódóvá. Nagyon reméltem, hogy semmi ilyet nem tervezett.
Hogy mi a francért nem jó egy közeli helyen összeházasodni, na azt én soha a büdös életben nem fogom megérteni. Egyrészt egy halom lóvét ott hagy az ember, hogy mindenkit elszállásoljon, miközben a végére úgyis úgy elázik a nép, hogy egy matrac is megtenné kint az udvaron. De nem bazdmeg, kell a szép ágy, a szép szoba meg a rongyrázás. Miért nem lehet egyszerűen egy kis étterembe jól érezni magunk, miért kell egy kibaszott nagy szállodába eljönni egy csomó autóúttal? Ha egyszer megházasodok én tuti, hogy a legközelebbi lebújban tartom. A másik meg az, hogy utálok kiöltözni. Feszélyezve érzem magam ebben a kurva öltönyben meg nyakkendőben, az ilyen drága holmikat nem lehet csak úgy leenni vagy leinni meg még a mozgás is kényelmetlen benne. Az én lagzimon a dresskód tuti biztos, hogy farmer és póló lesz. Annyira untam az utat, igaz legalább a kedves barátném tartotta bennem a lelket és megakadályozta, hogy idefele lerészegedjek, pedig majdnem hogy remegett a testem azért az 1-2 sörtért a benzinkutaknál. Amint meglátom a kastélyszállót elönt a boldogság. Itt, végre és már semmi más dolgom nem lesz, mint jól érezni magam. Végül nem bántam meg Nessa meghívását, hiszen mellette tényleg jól tudom ismerni magam és nem akad ki minden baromságon, mint más picsák. Mellesleg egész csinos már így is, hogy még nem is az esküvős szerkójában van, ha megkér segítek neki átöltözni is. A legfelső emeleti legutolsó szobát kapjuk, ez külön kérésem volt, hogy legyünk mindenkitől távol, mert így sokkal nyugisabb, meg ismerve magam, úgysem leszek éppen halk. A szobába belépve kicsit elakad a lélegzetem, mert a jakuzzi az ágy tövében terül el, a kilátás sem rossz, na meg a szauna sincs messze, Anyámék azért nem picsáznak, bele sem merek gondolni, hogy ez a kis mulatság mennyibe fog kerülni nekik, de addig jó amíg nem én fizetem. - Hát, remélem tetszik. - Mondom Nessának és egyből elkezdem nyomogatni a jakuzzit, töltődjön meg melegedjen. - Fürödjünk! Van még 2 óránk! Persze ha nem gond, ha vizes lesz a hajad, gondolom az utóbbi 18 napot te is a fodrásznál töltötted. - gúnyosan közlöm a tényeket, a nők valahogy ráremegnek ilyen eseményekre. Én is lehettem volna okosabb és itt öltözhettem volna öltönybe, de nem akartam sok cuccot hozni, így a farmeron és a pólón kívül nem került semmi a táskába. Bezzeg a csajok még a csomagtartóban is alig fértek el. A kijelentésem végére nem csak az öltönyt és az inget de mindenféle ruhaneműt ledobok magamról és behuppanok a már kellemes hőmérsékletű jakuzziba. Egyrészt nem is gondoltam, hogy kelhet a fürdőgatya, így nem is hoztam, valamint ha már én csináltam hülyét magamból azzal, hogy elhívtam szívjon ő is egy kicsit. Na jó, ha nagyon zavarban lesz majd első wc-nél veszek fel alsógatyát, de addig is csak tudja kivel van dolga. - Hozz már egy sört mielőtt beugrassz, nem akarok mászkálni. - persze, hogy nem, hiszen mutogatni annyira nem akarom magam a jakuzzi habjai meg úgyis mindent eltakarnak. - Most, hogy már kettesben vagyunk, mit gondolsz erről az egész esküvőről? Mármint anyám új pasijáról? Megbíznál benne? Tudod történtek dolgok... - a mondat végét elharapom, ki is akarom mondani meg nem is, talán várnom kellett volna az este végéig, de egyszerűen egy igazi pletykafészek vagyok és ha az ilyet valakivel megbeszélek csak Nessa lehet..
Kezdőlap
