Még az ezres évek tájékán születtem egy faluban, ami egy erdőmélyén volt eldugva. A kis községben a családomat, a Petrova család tagjait jómódú, nemes emberekként tartották számon. Mindenki mindenből a legjobbat akarta nekem, mindenki csak óvni próbált. Naiv és jószívű voltam, kivettem a magam feladatát a falu mindennapjaiban, sőt, volt mikor önszántamból segítettem másoknak. Népszerű voltam, sok barátnőm volt és egyaránt sok udvarlóm is. Minden tökéletes volt. Volt.
Egy nap a szüleim azzal állítottak be a szobámba, hogy annak érdekében, hogy a család hírét és vagyonát megtarthassuk, egy nemes család férfi sarjához kell hozzá mennem. Nem kérdezték meg, hogy mi a véleményem erről, nem érdekelte őket semmi. Nem akartam csalódást okozni, nem akartam megbántani a szüleimet, pedig tudtam, hogy így csak magamnak ártok.
Egyhamar megtörtént a házasság. Voltak pillanatok, amikor kedveltem, de sose úgy gondoltam, rá mint a férjemre, inkább úgy, mint a fogvatartómra. A saját házam volt a börtönöm, ahonnan nem szökhettem ki. A szüleim és a férjem szülei találták ki azt is, hogy legyen gyermekünk, így kilenc hónap múlva megszületett a kislányunk. Imádtam a csöppséget, és úgy éreztem, hogy talán most minden vissza áll a régi kerékvágásba. A családom még többet akart, a bábjukként ráncigáltak és a hitvesem se volt velem túl kedves, ezért életem talán egyik legrosszabb döntését hoztam meg. Elszöktem.
Otthagytam a családomat, a kislányomat, a férjemet, a falut. Nem néztem hátra, a könnyeimet visszafogva futottam előre. Egy kisebb falunál elégedtem meg, ott telepedtem le, de egy kisebb idő múltán, mikor már biztos voltam benne, hogy a családom már nincs ott, visszaköltöztem a szülőfalumba. Már az első nap szemet szúrt nekem a Mikaelson család fivérei, Klaus és Elijah, akik jóképűek, úriemberek és ráadásul jómódúak voltak. Szerelmes lettem mindkettőjükbe, de Elijaht szerettem a legjobban. Szerelmi háromszög alakult ki köztünk, aminek hatására a két testvér között nagy volt a feszültség. Ezt a Mikaelsonok nem nézték jó szemmel, s talán pont kapóra jött az, egy baleset folytán egy vérfarkas végzett a legifjabbik Mikaelsonnal. Esther, a Mikaelsonok családanyja boszorkány volt és egy ajánlattal keresett fel. A véremmel vámpírokká változtatja a gyermekeit, de biztosítani tudja azt, hogy örök életem legyen. Beleegyeztem, már csak azért is, hogy megmentsem Klaust és Elijaht. Később Elijah ölt meg, vérveszteségben haltam meg.
A túlvilágba kerültem. Rengeteg, rengeteg időt töltöttem ott, de nem léptem tovább. Tudtam, hogy egy nap eljön az én időm, s akkor végre szabad lehetek. Így történt ez mikor felbukkant a salemi boszorkányok egyik leszármazottja, Bonnie Bennett. Az ő segítségével lehetett átjutni a földi világra, s én fel is használtam a lehetőséget, így Tatia Petrova egy évezred múlva újra visszatért Mystic Fallsba.