Az emberek, ha történik velük valami rossz, akkor két dolog történhet. Egy részt ugyan olyan tiszták maradnak, vagy éppen fordítva, megromlik a lelkük örökre. Velem is megtörtént a fordulópont, ami miatt megváltoztam. Azért, ne rohanjunk ennyire előre.

Évszázadokkal ezelőtt
Évszázadokkal ismerkedtem meg a Mikaelson családdal, az a pillanat volt életem kezdetének a napja és egyben a végzetem is. Niklaus a barátom lett, ahogy a család legtöbb tagja. A faluban minden férfi epekedett irántam, nem számított nekik, hogy özvegy lettem, ahogyan az sem, hogy van egy gyönyörű gyermekem. A férjemmel halhattam volna meg, viszont többre tartottam az életet hogy ilyen korán eltávozzak az élők soraiból. Az én szívemet senki nem tudta elrabolni. Ahogyan Nik, úgy én is elkezdtem érdeklődni iránta. Bárhonnan is nézem Nik egy igazán sármos, és egyben udvarias férfi volt. Minden nő álma volt. Nik tetszett nekem, hazudnék, ha nem így lenne. Szerettem őt, a szívem viszont másé volt.
Elijah, ő rabolta el a szívem minden szegletét. Milyen is volt ő? Nemes, bátor, szelíd, emellett tudott nagyon érzelmes és szenvedélyes lenni. Nem akartam viszályt szítani a két testvér között, de ez elkerülhetetlen volt. Köztünk akarva akaratlanul is, de kialakult a szerelmi háromszög. Nem tudtam választani közülük, képtelen voltam erre a döntésre. Ester ezért olyat tett, amire senki sem számított, leginkább én nem. Ester erős hatalmú boszorkány volt, ezért volt, hogy megtalálta a megoldást mivel szakíthatja meg a szerelmi háromszöget. Ester a gyermekeit vámpírrá változtatta, ehhez viszont az én véremet adta.
Mi okozta a halálomat? Hát a szerelem. Elijah karjaiban vesztettem életemet, de, korántsem azért mert megpróbált megmenteni. Inkább mert nem bírt uralkodni a vér iránti vágyán.  A következő lépése vámpírként hogy a torkomnak eset. Nem éltem túl a szerelmem harapását, bármennyire is ragaszkodtam az élethez, most még sem maradhattam ezen a világon.

Napjainkban
Rengeteg idő telt el mióta meghaltam. Nem hiszek a csodákban, ezt mindenki tudta rólam. Most viszont azt kell mondanom, hogy csodával határos módon tértem vissza az életbe. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is történt, de élek.  Pár hónappal ezelőtt mikor újra visszatértem az emberek közé nem tudtam, hogy hogyan és miként fogok élni az új világban. Mostanra viszont persze nem kis segítséggel talpra álltam. Mielőtt meghaltam volna lelkileg a legtisztább nő voltam, képtelen voltam a gorombaságra. Kedves, határozott, makacs, de emellett érzelmes és romantikus alkat voltam. Ha szomorú voltam, akkor is mindig mosolyogtam. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy a gyermekem ne lásson boldognak. Nem hittem a sorsban, és nem is engedtem az uralja az életem. Meg volt a szabad akaratom, s úgy éltem az életem, ahogy én akartam. Sok évszázadig voltam hallott, fel kellett dolgoznom a gyermekem halálát, ahogyan azt is, hogy a szerelmem végzett velem. Más ember megváltozott volna, még hozzá rossz irányba. Én nem, továbbra is az a Tatia maradtam, mint egykor. Talán mostanra magabiztosabb és meggondoltabb vagyok. Bosszú? Nem, közelről sem akarok bosszút állni a volt szerelmemen. Inkább csak soha többé nem akarok látni a Mikaelson családból senkit. Az a család tönkretette az életem, csak egyet akarok, maradjanak távol tőlem.