"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Próbálom kitalálni mi lenne a legjobb megoldás, menni vagy maradni ahogy mondani szokás, de nem tudom hogy hogy legyek okos. Engedjem elmenni Venit, hogy élhesse az életét nélkülem, vagy hajtsak rá rendesen, nem csak egy pár éjszakás kalandként? Ez itt a kérdés, és nem vagyok benne biztos hogy én erre készen állok, hiszen nehezen, nagyon nehezen nyílok meg bárkinek is, hogy aztán később azt mondhassa, ismer. Valahogy nem az én stílusom ez, de most túl kell ezen lendülnöm, mert ez a helyzet... tarthatatlan. Mindkettőnknek. Valamerre előrebb kell mozdítani ezt a helyzetet, és ha nekem kell előbb lépnem, akkor legyen így. - Na jah, kicsit visszafelé indultunk el, és a lényeggel kezdtük az ismerkedést - vigyorodom el, hiszen fontos hogy jók legyünk együtt az ágyban, de nem ezzel szokás kezdeni. Randik, kávék, bonbon virágok... - Nézd, én fogalmam sincs miért mentem bele ebbe, de jó volt, de már túlnőtte ezt a keretet hogy csak szex, pihi aztán megyünk tovább. Én nem tudom akarok-e kapcsolatot, de azt tudom hogy meg akarom próbálni, mert nem vagy közömbös nekem, és nem tudom mit hozol ki belőlem - kezdek bele ahogy belekortyolok a boros pohárba. Finom bor, szeretem is de hatása nem igazán van rá. Ahhoz erősebb kell, mint kiderült. Volt rá pár évem hogy kitapasztaljam mi és hogyan hat rám, ebben az életben. Érdekes tapasztalatok voltak, amikor be akartam rúgni és nem sikerült. Nem értettem miért. - Itt vagyok, és ha akarod akkor itt is maradok és akár el is kezdhetjük ezt az ismerkedést - ajánlom ahogy újabbat kortyolok a poharamba, de nem engedem el, magamhoz ölelve tartom, és jól esik ahogy hozzám simul minden szexuális töltet nélkül, de azért... nem kellene sok hogy az ágyon kössünk ki, ezt mindketten tudjuk.
Már úgy érzem, hogy csak szenvedünk Caine-nel és nem jó az, ami most van köztünk. Változtatnunk kellene rajta, hogy könnyedebben haladjon előre a kapcsolatunk, de lényegében az is opció, hogy itt megfeneklik és véget vetünk ennek. Nem tudom, hogy melyik lenne a megfelelő, az előbbi boldognak tűnik, ám az élet kilátástalan, míg az utóbbi fájdalmas, ám tényleg sosem tudni, hogy mi a jobbik megoldás. S hogy én melyiket is szeretném igazán? Nyilvánvalóan az elsőt, de úgy érzem, hogy ez a dolog már régen túlnőtt rajtunk és hagynunk kellene, hogy sodródjunk az árral. Annyiszor elgondolkoztam már azon, hogy magam mögött hagyom Mystic Fallsot és elköltözök valami biztonságosabb városba, egyetemre megyek és elfelejtek mindent, ami itt van. Egyedül Claire nénivel tartanám a kapcsolatot, senki mással. Valóban ez lenne a legjobb a számomra, de Caine tudtán és akaratán kívül is visszatart. Tudom, ha tudomást szerezne erről, akkor egy percig sem gondolkozna azon, hogy véget vessen annak, ami köztünk van. Bár mesélhetnék neki erről a egész boszorkányosdiról, hogy mennyire nem tudom használni az erőm és itt nem vagyok biztonságban! Habár itt senki sincs biztonságban, még Caine sem. Csak felnevetek a következő megjegyzésén. Érdekesnek tűnhet néhányaknak úgy ágyba bújni valakivel, hogy közben a nevén kívül semmit sem tud az illetőről, mindössze vonzódik hozzá. Ez egy ideig működik is, pár hónap, aztán befuccsol az egész. Eléggé kiábrándító tud lenni, amikor ennyi idő után sem tudsz több dolgot a másik félről, már-már aggasztó. - Rendben, akkor ne legyen vége, viszont én addig nem szeretnék belebonyolódni egy kapcsolatba, míg meg nem ismerlek. Talán az alapoktól kellene felépítenünk ezt az egészet – gondolkozom el. Elég klisé számomra ez a szituáció, mintha valami elcsépelt filmből léptünk volna elő, ám a józan ész most ezt diktálja. Nem tudom fog-e működni ez köztünk, de reménykedem benne. A boros poharam után nyúlok, hogy inni tudjak belőle, de egy kicsit sem emelkedem fel a fiú védelmező karjai közül. Olyan természetesnek tűnik és boldogsággal tölt el, hogy így vagyunk, semmiért sem szakítanám meg. - Már mindegy, megtörtént. Az a lényeg, hogy most itt vagy – mosolygok rá, s közben kortyolok egyet a pohárból, de végig a szemébe nézek. Mennyivel könnyebb alkohol mámorában beszélni az emberrel, ám most még egy kicsit sem érzem a bor hatását.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Nov. 22, 2017 2:19 pm
Meet again Veni & Caine
Haladásként könyvelem el, hogy egy aprócska nevetést tudok kihúzni belőle a megjegyzésemmel, de azért igazság is van benne, hiszen tudom hogy nem vagyok egy utolsó látvány, de különösebben egoista sem, hogy el legyek telve magammal. Tudom a határaimat és próbálgatom az erőmet is, ami fejlődik, határozottan. Mondjuk biztosan köze van ahhoz is, hogy gyakorlom is a vámpírságot, és nem hagyom magam szenvedni, hogy éhezni. Jó kondiban tartom magam, sosem tudhatom mikor kell megküzdenem egy-egy vámpírellenes fanatikussal, aki mindünket egy szörnyetegnek lát. Elhessegetem ezeket a gondolatokat, mert most mással kell foglalkoznom, nem hagyom az agyam csapongani. - Hm, na jó ezzel nem tudok vitatkozni, de azért majdnem olyan jó mint a tiéd - vigyorgok rá. Nem is tudom mit kedveltem meg benne igazán, megfogalmazni nem tudnám, de mégis számít már nekem, és nem csak a szex miatt, hiszen annyi csajt szedhetnék fel amennyit nem szégyellek, de nekem mégis... mégis ő kell. Ahogy most itt áll előttem, nem jut eszembe semmi épkézláb ötlet, csak az hogy mikor kerültem én ennyire közel valakihez? Nem szokásom ennyire kötődni valakihez, vagy vágyni valaki után. - Igen, ez is igaz. Nem akarom hogy véget érjen, de így sem marad, és előrebocsátom, nem vagyok valami jó az érzésekkel és azok tisztázásával. Nem, egy ideig jól működött de most már szintet kell lépnünk ezzel mielőtt mindketten mélyebbre süllyedünk ebben - értek vele egyet és csak könnyedén tartom a karjaimban. Nincs valami nagy súlya, vagy én vagyok nagyon erős, nem tudom, de nem eresztem el egy ideig, és ahogy mégis, úgy a kanapéra telepszem vele, a boros poharak mellé, hogy kényelmesen ihassunk is. Szeretem a bort. - Igen, ez tény hogy szólhattam volna, és elismerem ez az én hibám hogy nem tettem - sóhajtok, mert nem tellett volna sokba, és még csak azt sem mondhatom hogy nincs meg a száma, mert megvan. Vagy a messenger elérhetősége, mert a többi vámpírral ellentétben én szoktam közösségi médiát használni, kicsit leegyszerűsíti az életem néha. - Kezdjünk bele, persze, de... mondani mindig könnyebb mint megtenni nem igaz? - húzom oda a poharakat és belekortyolok a sajátomba. Kell egy kis erősítés, bár igazán részeg a bortól nem igen lehetek, ahhoz erősebb kell.
Kissé rossz előérzetem van Caine látogatásával kapcsolatban, de próbálom hagyni, hogy a dolgok menjenek a saját medrükben. Nincs okom arra, hogy hisztirohamot tartsak előtte, habár egy kicsit mégis sikerül. Abban reménykedem, hogy a bor nagyszerű ereje majd megsegít és ellazít, hogy aztán tudjuk rendezni a dolgainkat. Tudom, hogy nem a legjobb megoldás leinni magam, de teljesen józanul nem tudom kezelni a helyzetet. Pont erre találták ki az arany középutat, ezért is határozok úgy, hogy ha spicces leszek és szókimondóbb na meg jobb kedvű is, akkor abbahagyom az ivást. Bár lenne valamilyen különleges képességem, amivel olvashatnék a gondolataiban, de sajnos egy egyszerű varázslatot sem tudok végrehajtani. Nem én vagyok a legjobb boszorkány a világon. Bár lenne valaki, aki segítene megtanítani használni az erőmet! - Igazad van, de legalább a feneked tényleg jó, de az enyémnél nem jobb – nevetem el magam, habár legbelül fáj a mondata. Valóban nem tudok róla semmit és ahogy kimondja nem esik túl jól hallani is. Szeretném azt hinni, hogy többet jelentek neki, mint bárki vagy bármi más, de hülyeség erre gondolni. Utálom, hogy ennyire gyengéddé és nyálassá válok a közelében, amikor az nem jellemző rám. Most kezd bennem tudatosulni, hogy nem csak az erőmet nem tudom kezelni, de az érzelmeimet sem. - Ne fejezzük be, hiszen ha azt akarnád, hogy befejezzük, akkor most nem lennél itt és engem sem zaklatott volna fel ennyire az eltűnésed. Valamit kezdenünk kell magunkkal, de a csak szex és semmi több kapcsolatot most azonnal el kell felejtenünk, mert az nem fog működni többé – magyarázom teljesen komoly arccal, s kívülről úgy tűnhetek, mint amikor egy tanár néni magyaráz a diákjainak az erkölcsről. Ettől rögtön kissé átkalandozik az agyam a tanulásra, amitől elhúzom a számat. Érettségi után nem mentem továbbtanulni, s míg nem ismerem meg magam és a boszorkányságom adta képességeim, nem is megyek sehová. - Rendben – mosolyodom el halványan, s hagyom, hogy megöleljen. A kiborulás nem megoldás, ha legközelebb valami ilyesmit tervezek inkább csak megiszok egy pohár bort és csendben maradok. Meg persze mosolygok is, hogy úgy tűnjön minden rendben van. - Szólhattál volna, hogy elutazol és nincs esténkénti összebújás meg ilyenek – próbálok poénkodni több-kevesebb sikerrel. Nem tartozik nekem magyarázattal és talán nem is fog soha. - Kezdjünk bele, ne húzzuk ezt a beszélgetést tovább – sóhajtok fel és engedem, hogy belehúzzon az ölébe. Teljesen hozzásimulok és a fejemet a vállára döntöm és onnan pillantok fel rá. Élvezem, ahogy az ujjai a hajamban matatnak és úgy érzem, hogy ez az első, igazi meghitt pillanatunk közösen, s azt kell, hogy mondjam, hozzá tudnék szokni.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Okt. 04, 2017 4:34 pm
Meet again Veni & Caine
Jobban belegondolva, talán nem is kellett volna ide jönnöm, de valahogy mégis ide hozott a lábam, és a kósza gondolataim, ahogy belegondoltam ebbe az áldatlan állapotba. Akarom is Venust, meg nem is. Jobban akarom, mint egy kalandot, egy újabb szép pofit az évek alatt, de nem merem magam előtt sem igazán beismerni hogy miért van rá szükségem. Régóta játszom a magányos farkast és ez így csapna vissza? Hogy valaki ennyire elemi erővel hat rám, és mindennél jobban akarom? Miért nem volt soha vámpír tanárom... most milliónyi kérdést tudnék neki feltenni. Elhelyezkedek a kanapén, és ismerős emlékeket ébreszt bennem, volt hogy nem bírtuk ki a hálószobáig, és itt estünk egymásnak ahogy voltunk. A kijelentésére őszinte, de kissé szomorkás mosolyra húzom az ajkaim. Ő tényleg nem érti ezt. - Miért állítod olyan biztosan hogy így van? Nem tudsz rólam szinte semmit azon kívül, hogy rendkívül jó a fenekem - vigyorodom el, hiszen eleinte ez csak könnyed, felületes viszonynak indult, még csak nem is kapcsolatnak. Hívtuk egymást, ha éppen szexuális jellegű vágyunk volt, és azután beszélgettünk egy kicsit, és ennyi. Ebben ki is merült eddig, de a szex utáni beszélgetések lassan ugyanúgy fontossá váltak, mint maga a tevékenység és már nem akarom beérni pusztán ezzel. Nem tudom lehet-e ez több, másabb de ennek akarok utánajárni. - Nekem sem megy, és amíg távol voltam, átgondoltam ezt is. Ha csak szex lenne, nem éreztem volna azt, hogy ha visszajövök, fel kellene keresselek, de... én akarom hogy ezt megbeszéljük, mert nem akarlak áltatni se téged se magamat. Ez a dolog túlnőtt rajtunk és kezdenünk kell vele valamit hogy akarjuk-e máshogy, más formában ezt vagy inkább most fejezzük be - sóhajtok fel ahogy hátratúrom a hajam, aztán bele iszom a borba. Nem remeg a kezem akkor sem amikor töltök, és elmosolyodom a bókjára. Miatta nem vágatom rövidebbre azt hiszem. Szeretem ahogy hozzám ér, és hagyom is neki hogy a hajammal játsszon. Aztán felpattan és szinte hisztérikus rohamot kap. Leteszem a poharam, én is felállok, azzal a laza eleganciával ahogy mindig is csináltam. - Veni kérlek nyugodj meg egy kicsit, mert eddig is azt az igazat mondtam - jelentem ki, és odalépek hozzá, hogyha hagyja magát akkor átölelhessem, és ha nem lök el, akkor szorosan tartom. - Tényleg nem voltam a városban, egy kéthetes workshopon voltam ami kell az egyetemhez. Jó nem kell, de plusz pontot ér ha megcsinálja az ember és elmentem rá - hiszen nem könnyű embernek tettetnem magam, még ha jó is vagyok benne, nem a legeslegjobb. Még bőven van mit tanulnom. - Nekem sem jó ez így, azért jöttem el hogy beszéljük ezt meg, ha képes vagy kicsit összeszedni magad, na? - húzom a kanapé felé, és szinte az ölembe veszem, ha csak ki nem ugrik onnan. Ujjaim elkalandoznak a hajába, de most nincs más töltete, egyszerűen meg akarom vigasztalni.
Az öröm és az aggodalom édes, ám őrjítő érzése tölti el a pici szívem, ám nem tudom, hogy mi lenne a jó és a rossz. A határok elmosódni látszanak és a gondolataim teljesen elkavarodnak a pillanatok hevében. Csak a bizonytalanság az egyetlen biztos pont, ami valljuk be nem a legmegnyugtatóbb érzés a világon. Csak az Ő arcát láttam az elmúlt hetekben mindenhol és az Ő neve járt a fejemben. Az életem minden egyes szakaszát, apró részletét megfertőzte, de nem bánom, sőt inkább élvezem. Élvezem, ha velem van, de még azt is, ha éjszakánként azon aggódom, hogy merre járhat és miért nem ír, miért nem keres és ami a legfontosabb, hogy miért nincs velem most is. Tipikus tinédzser lány problémának érzem, ám mégis sokkal többre tartom ezt. Talán a világom a feje tetejére fordulni látszik és mindezt Caine Greyson-nek köszönhetem. A srácnak, aki megdobogtatja a szívem, megérinti a lelkem és nem enged el. A varázsával teljesen magához láncol. Furcsa ezt így kijelenteni, hiszen annyi mindent nem tud még rólam és én se róla. Azt sem, hogy mi vagyok igazából, de nem tartom ezt fontosnak. Egy boszorkány, aki nem tudja használni az erejét sima emberrel ér fel. - Caine, tudom, hogy ez nem így van, nem egyedül én vagyok neked – mosolyodom el édesen és legszívesebben odahajolnék hozzá és megcsókolnám, de úgy érzem most nem a legalkalmasabb az időpont erre. Fáj, hogy mindig csak szexuális kapcsolat van köztünk, hogy nem csókolhatom meg anélkül, hogy ágyba bújnánk, ami minden félreértés elkerülve tényleg csodálatos, de már nem nekem való. Egy érett kapcsolatra vágyom a sráctól, de nem merem ezt így kimondani. Várni fogok rá, míg magától nem mondja. Nem szeretnék rögtön beleugrani egy kapcsolatba, meg akarom ismerni először, újra akarok kezdeni mindent. - Én nem szeretném a csak szex és semmi más tematikát folytatni, nekem ez már túl sok. Veled ez nem megy, kialakult az én részemről egy olyan kötődés, ami nem engedi azt, hogy továbbra is az érzelmek nélküli dugás játszon szerepet közöttünk – sütöm le a szemem. Caine nem Jude és nem megy ugyanaz, mint vele. Nem is értem, hogyan engedhettem, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok köztünk. A szívem a torkomban dobog, amikor előre hajolok, hogy elvegyem az egyik borral teli poharat. Odakoccintom az övéhez és elmosolyodom, mielőtt belekortyolnék. Nem mondok semmit, hogy mire kellene innunk, hiszen most minden annyira zavaros. Szinte egy percbe telik az egész és már üres is a poharam. Az alkohol segít, attól majd megered a nyelvem és bátrabb leszek. - Imádom így a hajad – simítom meg a jobb oldalon és a füle mögé tűrök néhány kincset. Rengeteget nőtt a haja mióta utoljára láttam. Tekintetem a telt ajkaira vándorol és hajolnék közelebb hozzá, hogy lopjak egy csókot, de hirtelen megijedek és felpattanok a helyemről. Hisztérikus állapotba kerülök, a hajamba túrok és megpördülök a tengelyem körül. – Én... én nem tudom mi tévő legyek. Legbelül tudom, hogy nem utaztál sehová és fogalmam sincs, hogy most mit keresel itt. Caine, mondd el az igazat, mert megőrjítesz! – rivallok rá, s érzem, ahogy az első könny lecsordul az arcomon.
Nem kellett volna feltétlenül idejönnöm, hiszen van egy szép lakásom, és megannyi dolog amit éppen csinálhatnék, de mégis ahogy megláttam a képét, nem bírtam ki hogy ne jöjjek és ezzel azt is vállaltam hogy elküldhet a halál nemesebbik részére, de azért reméltem azt is, hogy le tudom valahogy kenyerezni, eddig mindig sikerült, és az önbizalom egy igen fontos dolog, még akkor is ha az ember vámpír. Szerencsére ezt nem sokan tudják rólam, és ha nem muszáj, én sem emlékeztetem erre magam. Szeretem kifelejteni az önéletrajzomból, hogy amúgy jah bocs, de én vámpír vagyok, már évek óta. Nem engedek magamhoz közel igazán senkit, szóval nincs aki előtt lebukhatnék, és nincs aki előtt magyarázkodnom kellene. A teremtőm meg szerintem azt sem tudja, hogy túléltem a találkozásunkat. Joggal lehetnék rá kiakadva, mert gyakorlatilag kihasznált, és aztán csak eldobott, de kit érdekel, ha kaptam egy második esélyt az életre? Utána meg elég sok mindent hallottam a teremtőmről hogy tudjam, én még nem jártam rosszul. - Oh, örömmel meglátogatnám minden barátomat, ha lennének barátaim, és lenne hová mennem vendégségbe. Nekem csak te csak, Venus - mosolyodom el, lehengerlő mosolyaim egyikével. Persze, sok ember vesz körül, mindig is szerettem ha sokan vannak körülöttem és tudok dolgokat, vannak kapcsolataim de magamról minél kevesebbet mondok el. Egyszerűen én csak vagyok és ha már nincs más amit felszedhetnék, továbbállok. Általában a csajozásban is ezt alkalmazom, nem ragadok le senkinél, gyors kalandok, fülledt éjszakák és csáó. - Azzz... még nincs. Mert nem tudom, te hogy fogod gondolni, de remélem azért jutunk majd valamire. Az van, hogy nem tudom mi van. Mármint oké, csak szex és semmi más, ahogy indultunk, de valahol ez kezdett több lenni. Már nem csak a szexet akarom veled... - nyögöm ki végül is, hiszen akármeddig is kerülgethetném a témát, nem lenne semmi értelme. Ha ezért jöttem, hát el kell mondanom mit érzek, mégha ez nekem is furcsa, és eddig nem volt ilyen az életemben. Zavartan túrom hátra a hajam ami kissé hosszabb, mint szoktam hagyni, de haladok a korral, és most menő a hosszabb haj pasiknál is. Töltök a poharakban, biztos kézzel tartva a borosüveget és egy csepp sem megy mellé. Bele is kortyolok az édes nedűbe, mert szükségem van rá hogy kapaszkodjak valamiben. - Nyugi, nem áll szándékomban ilyen sorsa jutni. Köszönöm - mosolyodom el szélesen, ahogy kényelembe helyezem magam és egyenlőre várakozok, hiszen a lényeget kimondtam, már csak neki kellene erre valamit válaszolnia.
Vegyes érzelmek kavarognak bennem, de ami a legerősebb mind közül az a rettegés, s a kétségbeesés egyvelege. Mi a francért érzek így, amikor most örülnöm kellene? Nekem kellene a világon a legboldogabbnak lennem és spekulációkat illene szőnöm az elmémben, mint a többi átlagos velem egykorú lány, amikor visszatér hozzájuk a srác, akihez több reményt fűznek, mint amennyit kellene. Caine már régesrég, talán egészen a kezdetektől többet jelent számomra, még ha féltem is eddig bevallani magamnak. Egyszerűen nem szabadna így gondolnom a srácra, hiszen megegyeztünk valamiben. Nem tartom kizártnak, hogy rájött az érzelmeimre, melyeket oly mélyen próbálok elfojtani magamban. S mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy még mélyebb kapcsolatot érzek magam és az emlegetett fiú között, mint amit Jude és köztem. Hirtelen mély levegőt veszek és visszatérek a valóságba. Próbálom rendezni a gondolataim, de hamar rájövök, hogy ennek nem most van itt az ideje, hiszen Caine itt van nálam olyan hosszú idő után először, inkább vele kellene foglalkoznom, s nem a hülye már-már 16 éveseket megszégyenítő elmélkedéseimmel. Elnevetem magam a megjegyzésén, jó végre hallani a kuncogását. Egy erősebb fajta biztonságérzetet nyújt számomra, hogy a közelemben van. - Inkább az érdekelne, hogy miért pont ide jöttél, amikor ha elutaztál a barátaidat is meglátogathattad volna a visszatérésed alkalmával? - kérdezem túlzottan is kíváncsiskodó hangnemben. Legbelül, a lelkem legsötétebb bugyrában abban reménykedem, hogy mindez azért van, mert hiányoztam neki. Szeretném, ha ez lenne a válasza, még ha egyértelműen is tudom, hogy erre nulla százalék esély van. Úgy érzem magamat, mint egy bugyuta kislányt. - Újratervezni? Akkor gondolom már konkrét ötleted van. Oszd meg velem azt, hogy mire gondoltál és ketten kitalálhatunk valamit - válaszolom halkabban az átlagosnál. Rettentően felkeltette az érdeklődésem, s roppant kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne. Mikor meglátom, hogy kinyitja az üveg bort sarkon fordulok és két boros pohárral a kezemben térek vissza a konyhából. - Tessék - rakom le az előtte lévő asztalra. - Vigyázz, mert ha kiöntöd rabszolgasorsra kárhozol, Greyson - viccelődöm vele, hogy egy kicsit lazítsak a hangulaton. Az már más kérdés, hogy ez csak az én hangulatomnak kell, hiszen Caine szemmel láthatóan nyugodtabb, mint én. Vagy netalántán jól titkolja? Jobb, ha nem is tudom a választ.
A ház előtt állva és várakozva eszembe jut ugyan, hogy talán nem fog nekem örülni, hogy esetleg már talált valakit, és nem férek bele az életébe, mint szabadidős tevékenység. Nem vagyok benne teljesen biztos, de az hogy ajtót nyit végül, bizakodásra ad okot. Legalább nem utál, vagy nem annyira, hogy szóba se álljon velem. Igaz hogy megbeszéltük hogy ez nem kapcsolat, és nem keressük egymást, csak ha komplikálatlan szexre vágyunk, de mégis valami apró dolog kezdett kiburjánzani közöttünk, amit nem értek teljesen, hogy hogyan jutottunk idáig. Már nem biztos hogy csak ezért jöttem ide, nem ezer százalék hogy a testét akarom. Lehet hogy inkább beszélgetni akarok, jókat röhögni egy ostoba filmen, mielőtt bármibe is kezdenénk, szóval ez nekem is eléggé új, mert még sosem voltam szerelmes, hiába vagyok vámpír. Szerettem sok mindent, ez igaz de... A nagybetűs szerelem eddig elkerült, és ez rendben volt. - Ahogy mondani szokták, hülye kérdésre, még hülyébb válasz - kuncogok fel, hiszen ebben mester vagyok. Mondjuk, a hülye kérdésekben is. - Nem teljesen, mert azért valamivel tartozok, mégha nem is részletes beszámolóval. Tudom hogy megbeszéltük, de ettől függetlenül még igaz amit mondtál - válaszolok neki ahogy lassan ellépek mellette. Mivel már behívott, nem kell további meghívás ide. Szerintem még nem is sejti amúgy hogy nem vagyok teljesen ember. Vagyis, egyáltalán nem vagyok az. Bár ez azt hiszem részletkérdés. A hozott dolgokkal együtt letelepszem a kanapéra, és kihalászom az egyik bort, amiről tudom hogy szereti ő is. - Tudom. Vagyis azt hittem hogy tudom, mert.... azt hiszem újra kellene terveznünk ezt a dolgot - sóhajtok fel, és kinyitom az egyik üveg bort, és ha hoz poharat akkor töltök is. Az egyiket felé nyújtom, a másikat pedig magamhoz veszem, de egyenlőre nem mondok ennél többet, mert.... nem tudom mit mondhatnék.
Caine jelenléte teljesen megváltoztat mindent. Úgy érzem, hogy még a levegőt is nehezebben veszem. Nem értem mikor történt mindez. Mikor lett rám ekkora hatással ez a srác? Minden tömény dugással kezdődött, aztán az is megváltozott. A kezdeti durvaság gyengédséggé alakult át és mindent egyre jobban kezdtem élvezni a társaságában, míg egy napon el nem tűnt. Felesleges tovább rágódnom ezen a döntésén, s az már megint más téma, hogy elhiszem-e majd, amit kitalál. Lehet, hogy igazsággal tömi majd a fejem, de az is előfordulhat, hogy csak aljas hazugság az egész. Több oka is lehet annak, hogy újra felbukkant pár perccel ezelőtt az ajtómban és a bebocsátását kéri. Mindössze néhány apró másodperc töredékig az jár a fejemben, hogy nem engedem be, de túl sok minden köt a sráchoz, elállok az útjából, ezáltal zöld utat adva neki a nappalimba. Szeretném azt hinni, hogy azért van itt, mert hiányoztam neki, mint ember, de sokkal inkább tartom valószínűnek a második opciót, miszerint szexre vágyik. Megbeszéltük az elején, akkor keressük a másikat, ha testi élvezetekre vágyunk. Talán ezért tűnt el, eddig nem volt rám szüksége. Nem szabad ennyit csámcsognom ezen. - Jól van, igazad van, hülye kérdés volt - nevetem el magam halkan. Egyértelműen tudtam, hogy miattam van itt, amikor megpillantottam, de mégis muszájnak éreztem rákérdezni. Lehet, hogy sablonos, de meglepődtem a jelenlétén. - Nem, nem vagyok kibukva, hiszen megbeszéltük. Kötetlenség és csak testi kapcsolat, semmi több. Nem kell magyarázkodnod nekem, hülye voltam egy percig is arra gondolni, hogy bármivel is tartozol nekem - rántom meg a vállam és leülök a kanapéra, miután becsukom a bejárati ajtót. - Ülj le ide - veregetem meg magam mellett a helyet. Ha úgy határoz, hogy ideje kibontanunk a bort, amit hozott, akkor felállok és hozok két poharat a konyhából, de addig nem kezdek magánakciókba, míg nem szeretne inni. - Hé Caine, nem kell semmit ígérned nekem, ezt te is tudod - mondom neki egyenesen a szemeibe nézve. Fájdalommal tölt el, hogy ezt kell mondanom neki, de nem szeretném, ha megtudná, hogy egy ideje többet érzek iránta, mint amennyit kellene. Lehet, hogy nem a legjobb dolog hasonló kapcsolatba bonyolódni vele, mint Jude-dal is tettem, de a kettő sosem lesz ugyanolyan. Jude a legjobb barátom attól a perctől kezdve, hogy megmentette az életem, de Caine teljesen más. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mit jelent nekem, mert még magam sem tudom.
Nem szeretem az olyan napokat, amiket már kora reggel elrontanak, mert valahogy rányomja a bélyeget az én kedvemre is, és az senkinek sem jó. Olyankor hajlamos vagyok nem túl kedves lenni, és bevetni a bűverőmet ha valamit akarok. A céltalan tengődésem azzal ér véget, hogy felnézek facebookra és észreveszem Venus egyik képét, és elgondolkozok azon, hogy mit is akarok tőle, vagy éppen mit nem. Miért jut az eszembe, amikor nem kéne, hiszen csak egy kötöttségmentes kapcsolatnak indult, most pedig úgy érzem hogy cserben hagytam, nem foglalkozok vele. Pedig miért kéne? Hiszen erre "szerződtünk", haverkodás, buli kis extra és semmi több, kalandot kerestünk mindketten egymás személyében, nem pedig ostoba érzelmeket, és kötődést. Erről nem volt szó, és mégis felkelek hogy összekapva magam meglátogassam. Nem tudom hogy fog fogadni, hiszen talán egy hónap is eltelt már, mióta utoljára találkoztunk, de elő tudok adni neki valami szép mesét hogy miért nem voltam itt. Vagyok akkora színész. Mégsem mondhatom, hogy azért nem jöttem, mert nem tudtam hogy mit akarok tőle és saját magamtól. Elég hülyén venné ki magát, és még mindig ezen agyalok, amikor becsöngetek végül. - Nem, mit. Leginkább kit, és mivel te laksz itt, egyértelmű hogy téged kereslek - válaszolok neki vidám félmosolyaim egyikével, amit már oly sokszor láthatott az elmúlt, nem is tudom mennyi időben. Tudom hogy haragszik rám, egészen egyértelművé teszi a tartása, az összefont kar és az a nézés... - Tudom, tudom. Ez csak a kezdet - mosolyodom el, a szatyorra mutatva és csak utána folytatom. - Nem feledkeztem el róla Veni, csak el kellett mennem városból, és volt olyan fontos a dolog, hogy mindent a hátam mögött hagyjak, és ne nézzek se jobbra se balra. Utólag belegondolva jogos hogy ki van bukva rám, de... akkor nem gondoltam erre, és ezt őszintén sajnálom - sóhajtok fel, ahogy egy zavart tarkóvakargatás után, a szemébe nézve szólalok meg, nem akarom elvarázsolni, egyszerűen a szavaim erejével igyekszem hatni rá, de mégsem az egész kamu sztorimat előadni a verandán. Ahogy megenyhül szélesedik a mosolyom. - Ezt nem ígérhetem meh hogy nem tűnök el, de azt igen, hogy szó nélkül nem fogok - emelem a kezem, mintha valaha is lettem volna kiscserkész holott fogalmam sincs mi az, és miért jó ha valaki egy táborban tölti a fél gyerekkorát.
Kezdőlap
