Ez az én történetem...Igen,
az enyém..
Boszorkányból vámpír, ebből pedig eretnek, aztán ember, aztán ismét vámpír. Végül pedig? Ember.
Köszönöm Damon Salvatore, hogy csodálatossá tetted a mindennapjaimat. Ha még olykor veszekedtünk is, a szívem mélyén örökre megmaradsz. Köszönöm neked, hogy bármikor számíthattam rád. Hogy ott voltál velem a bajban, és ott voltál amikor nagyon fájt. Köszönöm az elmúlt 1 évet, és azt, hogy szerethettelek. Amikor hívtalak, jöttél, még az éjszaka közepén is, bármikor. Az egyik legcsodálatosabb ember az, aki benned lakozik. Szeretlek. Szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Te voltál az életemnek az egyik értelme. És milyen irónikus, pont te éltél értem.
2016.12.04. Mystic Falls, GrillBejött az ajtón, én épp Alexxel beszélgettem. Odajött mellénk a pulthoz. Én egy kakaót ittam, mint mindig. Ő csak úgy bejött, rá néztem, és azt éreztem hogy ő az igazi. Éreztem, hogy a testemet átönti a tűz, vagy a levegő, vagy a víz, vagy nem tudom ilyenkor mit szoktak mondani. De tudod azt az érzést, mint amikor pillangók vannak a gyomrodban. Kikért egy fantát, mert ő nem ivott sosem alkoholt, csak nagyon ritkán. Kivételes alkalmakkor. Alex
látta rajtam, hogy nem tudom levenni róla a szemem. Talán, még ő is észrevette. De nem szólt semmit. Alex felállt, majd a kis boszi tudományával, direkt úgy intézte a dolgokat, hogy azt higgye, én öntöttem le kakaóval. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem, és szégyelltem magam. De titokban tetszett. Végre hozzá szólhattam. Sajnos túl sokat nem beszélgettünk, ő elég hideg volt velem. Talán még picit haragudott is rám. Vagy nem rám. Bejött a barátnője. Cora. Veszekedtek. Amikor ő elment, ő kimen a Grillből, én pedig utána szaladtam, hogy megkérdezzem minden rendben van-e.
- Szia! - szóltam utána.
- Emily vagyok. - mosolyogtam kínosan, mert nem tudtam, hogy ez a megfelelő alkalom-e arra,
hogy bemutatkozzak.
- Theo - biccentett csak. Hideg volt, eltaszított magától. Ekkor tudtam azt, hogy nem adom fel. Azt akartam, hogy ő is úgy tekintsen rám, ahogy én rá. Hogy képzeljen el egy jövőt velem.
2016.12.16. Mystic Falls, Emily Cooper házaA születésnapom estéje. Kiléptem az ajtón, és ő ott várt. Ott várt egy dobozkával a kezében, a kocsijának dőlve, karba tett kezekkel. Pimaszul elmosolyodott, amikor meglátott a piros ruhámban. Imádtam a pimasz mosolyát. Tudtam hogy tetszik neki. Közelebb léptem, de persze hogy elbotlottam a magassarkúmban. Azelőtt sosem húztam ilyet. Akkor is, csak miatta tettem. Hogy neki tetszek. Elkapott, mielőtt elestem volna, és lassan felhúzott. Egymás szemeibe néztünk, közelebb húzott magához, és az ajkunk között milliméternyi távolságok voltak.
- Boldog szülinapot - húzódott el tőlem, és pimaszul mosolygott ismét. Azt hittem, mi? Igen.. Azt hittem, de nem. Nem baj. Átadta a pici dobozt, amiben egy ezüst karkötő volt. Rettenetesen boldog voltam. Egy puszit nyomtam az arcára érte. Elvitt vacsorázni, és minden tökéletes volt. Ő tökéletes volt. Mi tökéletesek voltunk.
2016.12.31-2017.01.01 Mystic Falls, Emily Cooper háza, a lépcsőn.Újév. Az egyik leggyönyörűbb nap, amit életemben megéltem. Végre, megkaptam azt, amit akartam. Pontosabban, őt. Megcsókolt. De valamiért, még mindig távolság tartó, és hideg volt velem.
2017.01.05. Mystic Falls, Emily Cooper háza, a lépcső- Em! Nem érdemelsz meg engem! Felfogod? - csattant fel, én pedig nem tudtam hova nézzek, mit csináljak, mivel érdemeltem ezt ki. 5 napja még minden tökéletes volt, most pedig nem érdemlem meg őt? - gondoltam magamban.
- Jól van Theo! - ezzel a lépcsőn felindultam a lakásomba, de még mielőtt felmentem volna, visszafordultam, letéptem a karkötőt, amit tőle kaptam születésnapomra, és eldobtam.
- Akkor itt most vége! Ha te nem tudod megérteni, hogy nekem nem számít semmi, csak te, és azt, hogy szeretlek, akkor nagyon, de nagyon sajnálom! - erre ő semmit nem mondott. Leszegezte a szemeit, a kocsija felé fordult, beült, és elhajtott.
2017.01.05 Mystic Falls, Emily Cooper háza- Damon? - kérdeztem félénken a telefonba. Reméltem, hogy nem keltettelek fel.
- Jaj Emily, mit akarsz? Az éjszaka közepe van. - hallottam a szidalmazó hangodat. Sajnálom, hogy felébresztettelek.
- Theoval szakítottunk. Átjönnél? - szipogtam a telefon túlsó végébe. Azt akartam, hogy eljöjj. Hogy ott legyen
mellettem valaki. Azt akartam, hogy Te gyere el. Nagyot sóhajtottál.
- Indulok. - ezzel leraktad a telefont, és 5 perc múlva már nálam is voltál. Köszönöm, hogy ott aludtál. Ha csak a kanapén is, de sokat jelentett nekem.
2017.01.07. Mystic Falls, GrillElvittél a Grillbe, hogy jól érezzem magam. Egy kicsit sokat ittunk. A te Bourbonödet ittuk mind a ketten. Táncoltunk. Senki sem volt ott, csak mi. Egy lassú zenére táncoltunk ketten, együtt. Megpörgettél, közel húztál magadhoz. A szemembe néztél, és az ajkaink összeértek. Ismét megpörgettél. A lassú táncok után, egy kicsit fel akartunk pörögni, így az asztalon, félmeztelenül táncoltál. Felmentem hozzád, amikor Elena betoppant. Veszekedtetek.
2017.01.13 Mystic Falls, a toronyóra alattMegtetted. Átváltoztattál. Vámpír lettem. Damon, beléd szerettem.
2017.01.20 Mystic FallsTheoval kibékültünk. Eltiltott tőled, Damon. Sajnálom. De, azt hiszem a sarjad lettem. Szerettelek. A közelemben akartalak tudni. Mindig. Minden pillanatban.
2017.01.28 Mystic Falls, erdőTheoval ismét összevesztünk, de most miattad Damon. Mert én szerettelek. Én nem bírtam ki, hogy ne találkozzunk. Nem bírtam ki, hogy ne legyek melletted. Akartalak téged.
2017.02.14 Mystic Falls, Emily Cooper házaOtt aludtál nálam, ismét. Veled aludtam. Végre megtörtént. Teljes egészében, az enyém voltál.
2017.04.19 Theo nyaralója, Mystic Falls mellettElbúcsúztunk. Téged is akartalak, mert a sarjad voltam. De lehet, hogy nem csak azért már. De Theot is akartam. Választanom kellett. Emberré kellett hogy váljak. Végre, a gyógyír nálunk volt. A kanapémon ültünk. Mind a hárman. Tudtuk, ha megiszom, akkor Theot fogom választani.
- Szeretlek. - néztem Theora, de közben rád is akartam nézni, csak nem mertem. Te kimentél a szobából, és egyedül hagytál minket. Akkor láttalak utoljára. Elindultál az ajtó felé. Visszapillantottál rám, és egy ,,minden rendben lesz" mosolyt küldtél felém. Én kétségbe esett arccal figyeltem, ahogy távolodsz. Nem tudtam akkor még, hogy az lesz az utolsó pillanat, hogy egymásra fogunk nézni. A gyógyírt a számhoz emeltem, megittam, közben végig Theo arcát fürkésztem. Ekkor összeestem.
Az álmomban rengeteg idő telt el. Egyszer bejöttél hozzám, hogy meglátogass a fejemben. Akkor is megnyugtattál, és akkor is szerethettelek. Ember voltam, a saját agyamba zárva. Az átok, amit kaptam, nem számítottam rá. Senki se számított rá. Összekötötték az életünket, Damon! Érted? Soha többé nem találkozunk. Amíg te élsz, én nem. És amikor te nem fogsz, én fogok. Hiányzol. Ott hevert a testem a nyaraló egyik szobájában, te és Theo pedig kétségbeesetten kerestétek a megoldást, a feloldást ez átok alól. De, még mindig itt vagyok Damon. Nem találtátok meg? Damon, hiányzol. Szeretlek.
2017.10.19 Silhouettefrpg. Mystic Falls, Emily Cooper lakásaFelébredtem. Nem tudom mi történt, de kérlek Damon, mond azt hogy életben vagy. Ugye, megtaláltátok a megoldást Theoval? Ugye éltek? Ugye itt vagytok? Elhozhattatok közben Mystic Fallsba, mert az ágyamban ébredtem. Kedves tőletek. Hiányoztok. Mindenki hiányzik. Eltelt pontosan fél év, amíg én nem voltam magamnál. Kimegyek ma ezen az ajtón, és megkereslek titeket. Mennyi minden változhatott, egy év alatt? A Grill még működik vajon? És Alex? Ő hol lehet? Vajon látogatott bárki is engem itt? Ugye, még itt vagytok? Damon? Hiányzol.
//Ez az egész csak egy álom volt, de Em azt hiszi ez mind megtörtént. //