- Azt mondják, fájdalmat csak azok tudnak okozni, akiket szeretünk… és valóban. A családom verhetetlen ebben, ott szúrjuk egymást hátba, ahol tudjuk, közben persze krokodilkönnyekkel bizonygatjuk, hogy a családnál nincs fontosabb. Sőt! Az állítólagos szeretetünk mögé bújva tesszük azokat a szörnyűségeket egymással. Micsoda képmutatás, szörnyű! A lány kíváncsian fürkészett, pontosabban kíváncsiságot színlelve, hiszen utasítottam rá, hogy legalább mutasson némi érdeklődést, ha már kiöntöm neki a lelkem… Habár tuti nem lelkizésre vágyott, mikor odabillegett hozzám azokban az indokolatlanul és életveszélyesen magas cipőkben. Naiv kis szöszi volt, Bex jutott eszembe róla. De ezt a lányt legalább el tudtam hallgattatni, mikor meguntam a csipogását. - Öt testvérrel áldott meg a sors, egy pszichopata apával, egy anyával, aki nincs tisztában a szó fogalmával, és persze nagyon hosszú élettel. Oké, sorsot nevezzük csak Esthernek, aki egyébként az anyám… Tudsz követni? – vontam fel a szemöldököm, de reakciót nem kaptam. Ennyi erővel a falnak is beszélhettem volna. – Szóval minden tőle ered. A testvérek, az apám, a hosszú élet. Hát, nem ő az évezred mamija, de nem panaszkodom. Eleinte tényleg mindent csak szeretetből tett. Miután meghalt az öcsénk Henrik apánknak az a remek ötlet pattant ki a fejéből, hogy anyánk tegyen minket halhatatlanná. A dolog nem úgy sült el, ahogy azt Mikael megálmodta. A természet egyensúly mániás, a hatalmat, amit kaptunk, kielégíthetetlen vérszomjjal kompenzálta. Egek… Micsoda pusztítást végeztünk… – nosztalgikus mosoly kúszott az arcomra, ahogy halványan felrémlettek előttem a képek. – Az egyetlen fegyvert, ami képes lett volna a vesztünket okozni, elégettük. Atyánk legnagyobb bánatára, aki addigra megbánta, hogy ezt kérte anyánktól. Főleg mivel mocskos kis részletek láttak napvilágot. Esther kis botlása végleg megfosztotta apánkat a józan eszétől és onnantól csakis az érdekelte, hogy levadásszon minket, kiváltképp Klaust, a kis félrelépés elfajzott gyümölcsét. Menekültünk, sőt azóta is. Anyánk nem egyszer tért vissza a halálból azzal a szándékkal, hogy jóvá tegye, hogy szörnyeteget csinált belőlünk. Másodjára engem is magával hozott. Hajtott a lehetőség, hogy bosszút álljak a testvéreimen. Még azzal a dögunalmas és szánalmasan pedáns bátyámmal is hajlandó voltam együtt működni. Kaptam egy remek testet, egy boszorkányét, és úgy ugráltam, ahogy anyánk fütyült. Egy darabig. Tényleg lett volna mit törlesztenem szeretett húgocskámnak és a fivéreimnek, akik bosszantóan összetartóak voltak hárman. Bex, aki elárult, hogy szerezzen egy jó pontot, hátha elnézőbb lesz vele a féltestvérünk és megengedi, hogy azzal az ágrólszakadt rabszolgával kiteljesedhessen a szerelme; Elijah, aki tűzön-vízen át kitartott mellettük az én káromra és persze a főkolompos; Niklaus, aki valahányszor megunta a társaságomat, egy ezüst karót döfött a szívembe és koporsóba dugott. Szóval, igen. Volt elszámolni valóm, nem is kevés, de… végül segítettem anyám és Finn ellen, és beértem annyival, hogy Bekahn éltem ki a bosszúmat. Megbocsátottam… fogjuk rá – vontam vállat vigyorogva. – Oh, és megismertem valakit. A lány továbbra is rezzenéstelenül bámult, mire vágtam egy grimaszt. A szőkékkel csak a baj van, a szájukba kell rágni, ha valamit akarsz, és ugyan még nem értem a mondandóm végére, elment a kedvem attól, hogy beprogramozzam a csajt. Akkor sem ellenkezett, mikor a nyakába mélyesztettem a fogaim.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Csüt. Ápr. 19, 2018 11:13 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Kol Mikaelson
Kedves Kol!
Először is ne haragudj, hogy ennyire megvárakoztattalak, de közbeszólt az élet, vagyis a munka. De most itt vagyok, s nem állhat semmi az utamba - hiszen itt az elfogadás ideje. Kolt már többféleképpen olvastam, s mindegyikőtök valahogy más oldalról, más szemszögből ragadta meg. Ám ez koránt sem baj! Sőt! Ebből is látszik, mennyire körbe lehet járni egy adott karaktert. Hiszen... mindenki árnyaltabb jellemmel bír. Még a legátlagosabb ember sem... átlagos valójában. Mindenki más és más, mindenkit más vágyak vezérelnek, más célokat kerget, s teljesít be. Neked, kedves Kol, a családod volt mindig is a célpontod. Igazság szerint érthető okokból, hiszen egyáltalán nem bántak veled jól. De még édesanyád is csak kihasznált, tudva, hogy gyűlölöd a testvéreid és bármire hajéandó vagy a bosszúért. Ám... örülök, ha valamifélemódon sikerült megbocsátanod. Viszont téged ismerve én még nem könyvelném el ezt teljes békének - de nem ám. Bármi megboríthatja a békét, bármi megzavarhatja az állóvizet. Lehet, a háttérben már most leselkedik rád valami, vagy épp valaki. Talán a felhőtlen boldogság, ami jelen pillanatban Davina mellett vár rád, már nincs is sokáig jelen. Nem, nem ijesztgetésképp, félre ne értsd! De ez a mi világunk, ahol bármi megtörténhet, s bármikor a feje tetejére állhat minden, nem igaz? Nos, kérlek, foglald le az arcod, s talán másra nincs is szükséged, hiszen már ismerünk errefelé - így a főkarakter összesítőbe nem is kell írnod. Remélem, örömöd leled majd a karakterben, akit választottál, s velünk maradsz sokáig! Jó játékot kívánok és talán egyszer mi is összefuthatunk a játéktéren, ha van kedved!
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
Kezdőlap
- Azt mondják, fájdalmat csak azok tudnak okozni, akiket szeretünk… és valóban. A családom verhetetlen ebben, ott szúrjuk egymást hátba, ahol tudjuk, közben persze krokodilkönnyekkel bizonygatjuk, hogy a családnál nincs fontosabb. Sőt! Az állítólagos szeretetünk mögé bújva tesszük azokat a szörnyűségeket egymással. Micsoda képmutatás, szörnyű!
De most itt vagyok, s nem állhat semmi az utamba - hiszen itt az elfogadás ideje.
Ám ez koránt sem baj! Sőt! Ebből is látszik, mennyire körbe lehet járni egy adott karaktert. Hiszen... mindenki árnyaltabb jellemmel bír. Még a legátlagosabb ember sem... átlagos valójában. Mindenki más és más, mindenkit más vágyak vezérelnek, más célokat kerget, s teljesít be. 
