Az elfojtott feszültség pattog köztünk, szinte a langyos víz ellenére is érzem a szikrákat. Nem mintha annyira zavarna a mélyebb érzelmektől mentes, csakis a fizikára épülő, testi kapcsolat, de Jane-nel olyan zavaros az egész. Sosem voltam együtt senkivel sem szerelemből, a futó kalandjaim könnyed, játékos hangvételével pedig nem esett nehezemre megbirkózni. Azt hiszem, sosem voltam még szerelmes, és most, hogy Jane visszatért, az érzelmek teljesen összekuszálódtak bennem. Bármennyire is igyekeztem flörtölni és játszani vele, sokkal több volt ez a részemről, mint egyszerű kaland. Ezért is adtam be olyan nehezen a derekam, mert megijedtem attól, mennyire bonyolult helyzetbe csöppentünk.
- Cukorkával? Hát hol rejtegeted ilyenkor? - mérem végig csábos mosollyal, leplezetlenül. Talán zavarba kéne jönnöm a pofátlanságom miatt, de olyan bátran és büszkén fedte fel előttem a meztelenségét, hogy kénytelen vagyok hasonló fesztelenséggel reagálni.
Míg hallgatom, csendben mosakszom, de közben érdeklődve felé pislogok. Összeszorul a szívem a története hallatán. Eddig valahogy nem volt sem időm, sem lehetőségem az átváltozásáról faggatni, és jelenleg úgy érzem, még nem állunk készen erre a témára. Sem ő, sem én. A bűntudat ismét elfog, ahogy az átváltoztatóját említi, félre is kell néznem, kerülve a pillantását.
- Nem adnék rá esélyt, hogy megtedd. Előbb tépném le a fejét... - motyogom, talán meg sem hallja, olyan halkan. Vadász vagyok, foghatnám a vadászösztönömre is a srác iránt táplált gyilkos szándékom, de egyértelműen Jane miatt haragszom ennyire. Tönkretette a legjobb barátnőm életét. Kerüljön csak elő, cafatokra tépem...
- Bánom-e? Nem tudom. Bánnom kéne? - Úgy tűnhet, menekülök, hiszen a legtöbb kérdésére eddig kérdéssel feleltem, de tényleg fogalmam sincs, hogyan álljak kettőnkhöz. Nem rombolom le a barátságunkat, ha engedek neki? Barátság ez még egyáltalán a részéről, vagy tényleg többet érez? Hogy lehűtsem magam, inkább a tusfürdőért nyúlok, bár nehezemre esik nem összeroppantani szegény flakont. A dühöm egy pillanat alatt elillan azonban, ahogy Jane közel hajol. Orra az enyémhez ér, ajka finoman súrol,  s mire észbekapok, már le is hunytam a szemem. Szinte fájón mar belém a hiány, mikor csók nélkül távozik. Milyen kegyetlen!
- Hogy megégj? Felejtsd el - Bár édes tőle, hogy a kedvemért állítana a víz hőmérsékletén, elhessegetem az ötletet. Nekem így jó, azt pedig nem kockáztatnám, hogy kellemetlenül érezze magát. A tusfürdővel gyengéden átmosdatom a hátát, különös gonddal a vállára és a karjaira. A nyögései zavarba hoznak, mégsem hagyom abba a mosdatást, sőt, szívesen folytatnám mindenhol, felfedezném minden egyes porcikáját... Ám az nem volna valami baráti, így leöblítem róla a habot és hagyom, hogy szembeforduljon velem. - Az azért még odébb van... - kuncogva célzok a halhatatlanságára, és kissé megilletődve fogadom, ahogy hozzám bújik. Végigcirógatom a vizes karját és beleegyező bólintással hátat fordítok, hogy viszonozhassa a szívességet. A hajamat az egyik vállamra simítom, eltűrve az útból. Lehunyt szemmel élvezem az érintéseit, hol erősebb, hol gyengédebb, masszírozó mozdulatait. Halk, apró sóhajok törnek fel belőlem, és amikor érzem, merre kalandozik a keze, nem állítom meg. Hátammal nekidőlök, hozzásimulok annyira, hogy jobban hozzám férjen, fejem pedig hátrahajtom a vállára. Az ellenállásom utolsó cseppjeit is lesimogatja rólam, érzem, hogy ha akarna, kérnie sem kéne, az övé lennék... Beindít a cirógatása, ám ahogy szembefordulok vele, csak egy puszit kapok.
- Kezdem azt hinni, direkt kínzol... - mosolyogva viszonzom a pusziját, fejem néhány pillanatra a vállára hajtva. Jól esik, ahogy vizes bőrünk összesimul, de elhúzódom annyira, hogy tudjon tőlem kényelmesen mosakodni. Természetesen Jane egy olyan egyszerű dolgot is képes fűtötté tenni, mint az alvás. Elnevetem magam. - Miért, mit ártott neked a ruha? Pedig ha látnád, milyen szépet találtam neked... - kérek egy keveset a tusfürdőjéből és sietve én is megmosakszom közben, hogy ne húzzuk feleslegesen az időt.
- Jól van, aludjunk együtt. Azt hiszem, képtelen vagyok neked nemet mondani, bármit is kérsz... - megjátszott rosszallással csóválom a fejem, pedig a legkevésbé sem zavar. Most, hogy visszakaptam őt, az egész életem neki adnám, ha ezzel magam mellett tarthatnám. - Igazából állandóan melegen tartasz ezekkel a megjegyzéseiddel - célzok itt arra, hogy folyton zavarba hoz. Kérdőn pillantok rá, mikor végzett, nonverbálisan érdeklődve, elzárhatom-e a vizet, és ha beleegyezik, eltekerem a csapot. Teljesen félrehúzom a függönyt, majd kicsavarom a vizemből a hajat és kilépek a zuhany alól. A tiszta törölközőt Jane-nek kínálom, a sajátomat pedig leakasztom a helyéről. Nem fáradozom alapos szárítkozással, szeretek félig vizesen ágyba bújni, úgyhogy csak megtörlöm a hajam, áttörlöm magam itt-ott, és már csattogok is meztelenül az ágy felé, huncut pillantást vetve Jane-re a vállam felett. Ő akart pucérkodni, most megkapja. - Ne maradj le! - Ha biztatásra vár, a kezénél fogva húzom magammal, de ha magától is jön, akkor átvágok a szobán és bevetődöm az ágyamba, helyet szorítva neki magam mellett. Várakozón megpaskolom a matracot, és ha elhelyezkedett, közelebb vackolok hozzá, átkarolom a hasát, hozzábújok. Remélem, nem zavarja a vizes hajam, ahogy befészkelek a vállgödréhez.

Azt vártam, zuhanycsobogás és felszálló pára fogad majd, ehelyett néma csend van. Még jó, hogy letettem a fegyveremet, mert aggodalmamban biztos előrántanék egy-két kést és kardot. Pajkos megjegyzését azonban nem bírom megállni mosoly nélkül, elnevetem magam. Nem az a vicces, hogyan próbálkozik, hanem főként az, mekkora hatással van rám.
- Ej, de huncut lettél! Tudod, erre jó a zuhany, hogy elérj olyan helyeket, amiket amúgy nem... - évődöm, de azért elgondolkodom az ötleten. Nem lenne furcsa együtt fürödni? Olyan könnyedén felvettük a nyolc évvel ezelőtt elejtett fonalat, ez egyszerre okoz megkönnyebbülést és hat rám iszonyú furcsán. Míg ezen töprengek, egyszercsak elhúzza a zuhanyfüggönyt, nekem meg elakad a szavam a látványtól. Sosem csináltam nagy ügyet abból, hogy a férfiak és a nők egyaránt vonzanak, de a Jane-hez hasonló női test láttán néha elgondolkodom azon, sokkal inkább 60-40% ez a nők javára. - Nem tudom, megkérhetsz? - incselkedek tovább, hátammal egészen az ajtóhoz simulva. Már csak játszom vele, eldöntöttem ugyanis, hogy csatlakozom hozzá, csupán arra vagyok kíváncsi, meddig engedi, hogy húzzam az idegeit és mikor elégeli meg a játékot.
- Majd te felmelegítesz... - somolyogva ellököm magam az ajtótól és közelebb lépek a zuhanyzóhoz. Kibontom a hajam, aztán elkezdek kibújni a ruháimból, közben fél szemmel figyelem, ahogy mosakszik. Kilépek a nadrágból és a fehérneműmből is, majd csatlakozom hozzá a zuhany alatt. Először csak egy szégyenlős mosollyal húzódom közelebb, aztán lehunyom a szemem, hogy a vízsugár az arcomat érje, és bevizezem a hajam. - Furcsa belegondolni, hogy végig ilyen közel voltál. A világ másik felén is lehettél volna, erre... Csak pár száz mérfölddel odébb - hátrasimítom a hajam, eltűrve az arcomból a vizes tincseket és élvezem, hogy a víz lassan végigcsorog rajtam. Jobb szeretem, ha forróbb, de nem akarnám, hogy Jane-nek baja essen.
- Úgy emlékszem, a közös fürdéseink régen nem voltak ennyire erotikusak... - kuncogok, egyik kezem gyengéden megpihentetve Jane csípőjén, míg lábujjhegyre állva leveszem a tusfürdőt a polcról. - Mutasd a hátad! - Ha már ezzel az ürüggyel hívott be, a legkevesebb, hogy segítek és megmosom, már ha még mindig szeretné. Ha engedelmeskedik, akkor nyomok a rózsaszín, illatos habból a tenyerembe, és közelebb simulva a hátához elkezdem puhán beledörzsölni a bőrébe, masszírozó mozdulatokkal dögönyözve a nyakát, a vállát, a lapockái mentén közben.

Érdekes dolog, hogy bár különbnek tartjuk magunkat a vámpíroknál mi, emberek, mégis meglepően hasonló életmódot folytatunk. Éjjel vadászunk, nappal pihenünk. Teljesen természetes számomra, hogy a kimerítő vaadászat után átaludjam a napot, és csak késve jövök rá, hogy Jen is hasonlóan kell, hogy tegyen.
Kuncogok a lánykéréses megjegyzésén, de ahogy beérünk a házba, kicsit feszültebben, idegesebben haladok végig a folyosón. Nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy behoztam egy eretneket a vadászok közé. Jane nem maradhat itt örökké, a napfénygyűrű és egy gyors alvás után el kell vinnem máshova, mielőtt a többiek kiszagolják a jelenlétét.
Sietve besötétítem a szobát és intek neki, hogy bejöhet. Nem sokat tétlenkedek, elkezdem átkutatni közben a fiókjaimat, fölös napfénygyűrű után keresgélve. Okkal nem nevezhetem magam az Ötök legrendszeretőbbjének, bár az túlzás, hogy rendetlen lennék, de van egy egészséges kis kupleráj a szobámban. Mondjuk úgy, hogy káosz, amit jobb napjaimon átlátok. Mire felnézek, hogy ellenőrizzem, Jane épségben bejutott-e a szobámba, már fehérneműben álldogál. Rajta felejtem a pillantásom és a szám is elnyílik néhány pillanatra.
- Ööö, persze, jó ötlet. Menj csak, ott a fürdő! - bökök az egyik ajtóra, és meg sem próbálom leplezni, hogy őt nézem, ahogy a fürdőhöz sétál. Rég láttam, na, és amúgy is csak nézem, azzal meg senkinek sem ártok... Csak akkor folytatom a keresést, ha eltűnt az ajtó mögött. Szerencsére hamar megtalálom a gyűrűt, úgyhogy utána kikészítek egy pólót és egy shortot, meg tiszta törölközőt, és két kopogás után azokkal lépek be a fürdőbe.
- Hoztam neked váltóruhát, meg tiszta törölközőt. Felakasztom ide a fogasra - A zuhanyfüggöny felé sandítok, miközben eleget teszek a szavaimnak. - Minden rendben? Használd nyugodtan a tusfürdőm és a samponom, meg ami csak kell. - Nem hagyom magára, a hátammal becsukom az ajtót és nekidőlök. Régen számtalanszor fürödtünk együtt csak úgy, és hiába telt el nyolc év, nem érzem furcsának, hogy bent maradjak vele. Különben is jobb, ha szoros megfigyelés alatt tartom, mégis csak a vadászok tanyájának kellős közepére hoztam őt. Meg kell védenem.
- Szóval... Hol voltál eddig? És mit csináltál? - érdeklődöm, hogy szóval tartsam, míg végez a zuhanyzással és én is beállhatok a vízsugár alá. Meg hát érdekel, mi minden történt vele az elmúlt évek során.

Mosolyom szomorkássá válik, ahogy arra gondolok, mennyi mindent vett el Jenntől a vámpírlét. Igyekszem hát inkább viccel feloldani a mélabús, feszült hangulatot, hiszen bármilyen formában is, de legalább életben van - ami pedig ennél is fontosabb: végül visszajött hozzám.
- Sosem késő bepótolni, ami kimaradt... - kacsintok rá játékosan, és arra inkább nem térek ki, nekem hány kalandban is volt részem egész pontosan, és jelenleg is hány alkalmi ismerős fordul meg az ágyamban. Nem mintha szégyellném, de ez nem is olyan dolog, amire büszkének kéne lennem.
- Az alvás mindenre gyógyír - mosolygok vissza rá, hiszen egyértelmű, mire célozgat már megint. Akaratlanul is elülteti a bogarat a fülemben a megjegyzéseivel. A suttogásától kellemesen megborzongok, fejem egy pillanatra a vállára hajtom és élvezem, hogy itt van.
Amíg elő nem áll azzal, hogy bármikor hamuvá válhat.
- Jó, hát na! - tiltakozom gyerekesen, bármiféle értelmes, racionális érv híján csak tehetetlenül széttárva a karom. Még egy ok, hogy a Testvériséghez vigyem; nem mászkálhat örökké gyűrű nélkül. - Ruha, zuhany, bármi, amit csak szeretnél... Mi lenne, ha én inkább melletted fut--- - De már ölbe is kap, mire kelletlenül átkarolom a nyakát. Nem vele van baj, egyszerűen csak nem szeretem, ha cipelnek, a vámpírok gyorsfutását meg egyenesen ki nem állhatom. "Jaj, ne már!" - nyafogom, épp csak az orrom alatt dörmögve, és a nyakába temetem az arcom, oda motyogom el a címünket.
Szorosan kapaszkodom belé, míg a kúriához nem érünk. Egészen beleszédültem a gyorsaságba, de azért már várom, hogy letegyen végre és ismét a saját lábamon andaloghassak mellette. A kapuhoz lépve szembefordulok Jane-nel és előhúzom a késem, finoman belevágva a tenyerembe, hogy kicsorduljon egy kevés vérem.
- Kérem a kezed! Bízz bennem! - Töretlen jókedvvel mosolygok rá, és ha megkapom a kezét, akkor a véremmel rajzolok a csuklójára egy ősi jelet. Igyekszem gyorsan és keveset felhasználni, hogy a szag ne ingerelhesse. - Varázslat védi ezt a helyet, csak az léphet be, akinek az Ötök engedélyt adnak. Így ni - Amint végeztem a jellel, kinyitom a kaput és behívom magammal. Ahogy megjósoltam, az egész épület kihalt, így gond nélkül, észrevétlenül feljuthatunk az emeletre. Egyenesen a szobámba vezetem Jane-t, és első dolgom behúzni a függönyöket, alaposan besötétíteni. - Érezd magad otthon!