Számtalan pletyka keringett a nőkről már Éva óta, a legtöbb lejegyzett, ősi forrás pedig mind egyetértett abban, miféle veszedelmes erők rejlenek a szépség és a törékenység maszkja mögött, s hiába legyen bármilyen hősies, leleményes, isteni erővel áldott is a férfi, bukásának gyakran a gyengébbik nem az oka. Ebből csupán annyit kívántam elismerni, hogy lebecsülni egy nő erejét, legyen démon vagy halandó, általában egyet jelent a biztos halállal. Ebbe a hibába sosem akartam beleesni és eddig még nem is sikerült; közel tartottam magamhoz az asszonyaimat, a hátamat mertem mutatni nekik, csakhogy letörtem karmaikat, éles szarvaikat, hogy véletlenül se szúrhassák belém. Ez nem azt jelentette, hogy minden percben fel lettem volna készülve a legkülönb támadási módokra, így amikor az alvónak hitt Hecate berántott az ágyba, meglepett, akkordnyi nevetés pendült ajkamról. Nem ellenkeztem. Ostoba lettem volna, hiszen az elém táruló látványért a legtöbb férfi hajlandó lenne önként Pokolra szállni. Tekintetem követte haja esését, végigfutott keblein, csípője karcsú vonalán, míg láttatni engedte és rám nem dőlt, hogy csókjával beborítson - gondoltam én! A csók azonban elmaradt, hiába keresték ajkaim az övét, és épp csak arra hagyott időt, hogy a hátára csúsztatva a kezem lefuttassam gerince mentén, a selymes bőr érintése alatt dorombolva, mielőtt még eltépte volna magát tőlem. - Ördögi teremtés! Már kora reggel megfosztasz a nap egyetlen örömétől... - mormogtam, ám kimért, önhitt mosolyom elárult: egyáltalán nem nehezteltem rá, sőt, tetszett ez a játék, legalább annyira, mint a folyamatos lázadása és elutasítása. Éhes szemmel figyeltem, hogyan bújik köntösbe (miért nem adtam még parancsba, hogy Kali összes nőjének mezítelenül kötelező járkálnia? Talán a kevélység démonaként túl sokat adtam mások gőgjeire is?), irigyeltem a szőlőtől ajkait, egészen kiszáradt torokkal bűvöltem, hogyan siklik nyelve hegyére az első gyümölcsszem. - Nem lelnéd benne sok örömöd. Arcadius egyetlen célból tartja a tanácsosait: hogy legyen kiknek ellent mondania. - Erőt vettem magamon és elszakítottam Hecatéról a pillantásomat. Kikászálódtam az ágyból, kihúzódtam annak szélére és lerúgtam magamról a csizmát. Mezítláb indultam el az ablakhoz, menet közben kilazítva az ingem felső gombjait. Bár igyekeztem leplezni, de a kérdés gondolkodóba ejtett, gyanakvó oldalpillantást vetettem a nőre. A legtöbb feleségem nem igazán törte magát, hogy belelásson az udvar politikájába, vagy épp sablonos kérdéseik vallottak érdektelenségről és hozzá nem értésről. Érdekelt, Hecate kíváncsisága mennyire őszinte, és vajon hogyan reagálna, ha mélyebbre vezetném a fődémonok hierarchiájában. Aprót ráztam a fejemen és elvetettem a gondolatot. Démoni teremtés volt ugyan, de hogy túlzott bizalmat fektessek belé, abba a hibába nem eshettem. - Át kell mennem Aglarnirhoz délután, Sivába. Ha kívánod, velem tarthatsz. - Két ujjal félrehajtottam a sötétítőfüggönyt, kilestem az udvarra. Úgy tettem, mint akit hidegen hagy Hecate válasza, ám a szemem sarkából megfigyeltem, minden apró rezdülését gondosan és alaposan elemeztem. - Persze, nem így. - elmosolyodtam, államat felé billentve végigmértem, öltözékére utalva. - Nem kedvelem annyira, hogy jó napot okozzak a bujaság démonának. - Ott hagytam az ablakot, érdektelenné vált a kilátás most, hogy a szemem újra megpihent a feleségemen. Felé indultam, lassan, ráérősen, mozdulataim egyáltalán nem tükrözték azt a heves vágyakozást, mellyel dereka után kaptam, amint elég közel értem, hogy magamhoz ránthassam. - És persze csak akkor, ha szót fogadsz. - állítottam újabb feltételt elé, sejtvén, ez nagyobb kihívást jelent majd számára, mint magára kapni valamit. Karjaimmal körbefontam a derekát, ezúttal nem hagytam elmenekülni, de nem is támadtam le egyből, orrommal végigbújtam az arcélét, csókot leheltem a füle tövére, a nyakára. Azt akartam, hogy pont úgy vágyjon rám, ahogy én rá...
Amikor a férfi felkelt mellőlem, a karja után kaptam, de ő magához képes gyengéden lerázta az ujjaimat, és elégedetten rám pillantva az ágyban hagyott. Az elmúlt éjszakákat és jórészt a nappalokat is a szobájában töltöttem. Meglehetősen gyorsan sikerült megszabadulnom a másik nőtől, s úgy tűnt ez az állapot fokról fokra egyre könnyebben fenntartható. Őszintén szólva nagyobb kihívásnak hittem, ám nem bántam, hogy ilyen egyszerűen sikerült az eddigieket véghez vinnem. Kissé tartottam attól, hogy Thelion bizalmatlanabb lesz a sok hónapnyi elutasítás okán, de nem emelt kifogást, amikor három nappal ezelőtt megjelentem a hálószobája ajtajában egy szál semmiben. Éppen úgy, ahogyan most is feküdtem a fehér paplan alatt. Amikor eldöntöttem napokkal ezelőtt, hogy engedek majd az önjelölt férjemnek, és megadom neki, amit kívánt, hogy kisajátíthassam, még nem tudtam, milyen fantasztikus szerető. Az örökké pedig hosszú, úgyhogy nem ártott, ha képes volt hatást gyakorolni rám. Elégedettem nyújtózkodtam, amikor meghallottam a lépteit az ajtó előtt. Hosszú sötétbarna hajam indaként tekeredett végig a párnahuzaton. Félig ki voltam takarózva, a szoba hűs levegőjétől kissé libabőrös lettem. Éreztem a férfi tekintetét magamon, és rá kellett jönnöm, hogy felizgatott a tudat, hogy azzal az éhes, sóvár tekintettel figyel engem. Nem mozdultam, vártam. Vártam, amíg megkerülte az ágyat, és ébresztgetni kezdjen egy már elszaladt álomból. Az érintése talán most először volt igazán puha és finom, ami némiképp meglepett, egyszerűen mert nem számítottam efféle gesztusra. Bár nem azért volt ott, az ágyában, mert hirtelen, egyik szempillantásról a másikra bele szerettem volna Thelionba, mégis az ujjbegyei gyengédsége kíváncsivá tett. Végül azonban felocsúdtam a meglepetésből és szavait hallva kihasználva a váratlanságot, magamhoz húztam a férfit, majd azonnal magam alá gyűrtem. Anyaszült meztelenül ültem a férfi csípőjére, egyik kezemmel a mellkasán támaszkodtam meg, másikkal hátra túrtam az arcomba hullott hosszú hajtincseimet. – Ez esetben jó reggelt – néztem rá kihívóan, miközben lejjebb hajoltam, egészen közel az arcához, vaskos ajkaim az arcélét súrolták, a testem az övének simult a ruháján keresztül is, ujjaimmal a hajába túrtam. Közelről még feltűnőbb volt, mennyire sármos volt… Mindez azonban csak egy kora reggeli ábránd a számára. Ellentmondást nem tűrően felnyomtam magamat, hogy aztán egy könnyed mozdulattal leszálljak róla és az ágyról is, s még ha maradásra is akar bírni, akkor sem hagyom magamat és az asztal irányába tartva, magamra kanyarítom a nem túl sokat takaró, vékony selyemköntöst. Egy tálból néhány szőlőszemet vettem el: – Milyen volt a megbeszélés? – kérdeztem tekintetemet Thelionéba fúrva, ajkaim szélén mosoly bujkált, s nem igazán törődtem azzal, hogy ezt szabad-e ilyesmi után érdeklődnöm vagy sem. Eddigi tapasztalataim alapján a többi nővel nem nagyon csevegett a munkájáról, de ez nem jelentette azt, hogy ennek rám is igaznak kellett lennie. Különleges akartam lenni, minden tekintetben.
A megbeszélés hosszúra nyúlt, Arcadius nehezen adta be a derekát a javaslatainknak. Makacssága a legtöbb fődémonén túltett. Ennek ellenére meglehetősen korán érkezem vissza a palotába, a szolgálók nagy része még csak most kezd el sürgölődni. Alázatos fejbiccentéssel köszöntenek, de rájuk sem hederítek, határozott, halkan döngő lépteim egyenesen a hálószobámba vezetnek. A kétszárnyú tölgyajtó hangtalanul megadja magát az intésemnek és utat nyit a behúzott függönyök félhomályában hófehér paplanba bugyolált szépséghez, kit hajnalok hajnalán magára kellett hagynom. Ezúttal csak az egyikhez, a legifjabbhoz, kinek viselkedésében mintha jótékony változás következett volna be az utóbbi időben. Ez egyhuzamban a harmadik éj, mit az ágyamban töltött, igaz, legelőször Esbethtel osztozva, végül azonban sikerült elérnie, hogy az utóbbi két éjjel csakis az ő figyelmére vágyjak. Lassítok lépteimen, akaratlanul is halkabban közelítem meg az ágyat, hogy ha még aludna, úgy ne én lopjam ki legbékésebb pillanatai közül. Bár tekintetem rajta pihen, az üvegasztalhoz lépek először, az éjszakai mulatozásból ott felejtett kristálypohárért nyúlok, felhörpintem a benne maradt bort. Nyelvemen ízlelgetem a vörös félédest, egyre csak a fehérségbe gabalyodott, éjsötét fürtöket figyelve. Halkan a helyére teszem a kiürült poharat, majd az ágyat megkerülve félrehajtom a sejtelmes, bíborvörös baldachint és a matracra helyezkedve, hol néhány órával ezelőtt békésen aludtam én is, végigsimítok Hecate csupasz karján. Épp csak érintem puha bőrét kézfejem külső élével, majd ujjaim hegyével elsimogatok néhány fürtöt az arcából. A gesztus túl gyengéd, elfintorodom saját szentimentalitásomon. - Kedves. - Suttogva hajolok fölé, előbb hajába lehelve apró csókot, végül a szájára. - Reggel van. - Mennyivel jámborabb, mikor alszik! Mégis különös izgatottság lesz úrrá rajtam, amint arra várok, hogy kilépve az álmok birodalmából figyelmét ismét nekem szentelje. Szomjazom hűvös, harcra kész pillantása után, a szemében égő tűzben kívánok égni, és ez a furcsa mohóság megriaszt. Rég volt már, hogy utoljára ennyire örültem egy nő felett aratott diadalnak.
Kezdőlap
