2001. májusa. Ekkor találkoztam édesanyáddal, mikor... nos, miután megszöktem a saját apámtól, de ez hosszú történet és nem tartozik most ide. Megismertem
Angela Wardot; őszintén szólva azt az estémet nem pont úgy terveztem, ahogyan alakult. Én 15 éves voltam, ő a 20-as évei elejét taposta; gyönyörű volt és megakadt rajta a szemem, de nem óhajtottam bármit is tenni az irányába. Megtette ő. Egész este velem volt, egy csomó dolgot elmeséltem neki magamról; iszogattunk... végül pedig az ágyában kötöttem ki. Nem részletezem, mi is történt pontosan.
Később rájöttem, hogy Angela nem csak velem, de másokkal is lefeküdt pénzért. Egy prostival hozott össze a Sors. Vele voltam együtt először (S jelen pillanatig utoljára is. Sosem voltam egy nagy élv-hajhász). Nem kért tőlem fizetséget, azt mondta, megsajnált és akart szerezni nekem egy jó estét. Ezt pedig megkaptam.
Másnap elváltak az útjaink és én azóta nem is láttam. Nem kerestük egymást, s őszintén szólva, nem is lett volna rá okom, hogy visszamenjek hozzá. A saját lábamra akartam állni, még akkor is, ha 15 évesen ez nagyon is nehéz volt.
A mai napig nem vagyok tisztában a ténnyel, hogy 2002. februárjában megszülettél. Hogy mégis hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Angela kénytelen volt megtartani téged. A körülmények nem adtak lehetőséget neki arra, hogy elvetessen Téged. Drága volt, ráadásul félt is attól a műtéti beavatkozástól. Szóval megszülettél... viszont az életmódjával nem hagyott fel. Te pici baba voltál, s ő továbbra is felvitte magához a kuncsaftjait. Te ebben nőttél fel. Szinte minden nap más pasival láttad az anyádat, de mégsem tudtál rá soha haragudni, mert... neked mindent megadott, amit tudott. Legalábbis pénzt, ételt, s ilyesféle dolgokat mindenképp. Amire képtelen volt, az a szeretet. Sosem ült le veled beszélgetni a gondjaidról. Sosem segített a fiú ügyeidben. Sosem segített valójában semmiben.
De egy dolgot sosem titkolt el előled. Azt, hogy az apád kicsoda... habár nem volt fényképe rólam, vagy bármi kézzel fogható tárgy, de a nevemet tudta, s a történetem egy részét is. Tudott a családi hátteremről, a fogadott húgom haláláról, tehát mindarról, amiért el kellett végül szöknöm otthonról. Nem tudom, mai napig nem tudom, miért meséltem neki. Ki voltam bukva minden miatt. Talán azóta a nap óta soha, senkinek sem öntöttem ki így a szívem.
17 évesen (vagy ha februárban érkezel meg, akkor már 18) jutottál el arra a pontra, hogy rájöjj, az anyád mellett egyszerűen semmi jó nem várhat rád. Egészen eddig kitartottál mellette, próbáltál mindent kihozni magadból, amit csak lehet, de te sem tudsz a végtelenségig küzdeni, nem igaz? Nincs senki. Az anyád nem törődik veled, csakis azt látod, hogy férfiakat visz haza, veled egyáltalán nem foglalkozva. Magadnak kell főznöd, magadnak kell mosnod, magadnak kell mindent csinálnod. Habár jársz iskolába, de látva, hogy az osztálytársaidnak fényévekkel jobb élete van, igencsak szégyelled, hogy hová is születtél. Nem akarsz vele maradni... ezért is szöksz el hozzám. Elindulsz legalábbis New Yorkból Denverbe, hogy felkutass engem.
Azt várod tőlem, hogy legyek olyan szerető szülő, mint amilyen édesanyád sosem volt és sosem lesz. Azt hiszed... hogy ennyi év elteltével én megtaláltam a boldogságot és nem az a magának való, megtört srác vagyok, akiről az anyád mesélt. De sajnos mit sem változtam!
Nem vagyok apa figura. Sosem leszek az, tudod?
Legalábbis ezt vallom...Kettőnk apa-lánya viszonyát egy lassan kibontakozó folyamatnak szánom. Neked szükséged van rám, arra, hogy végre valaki figyeljen rád és óvjon, szeressen, míg én képtelen vagyok apaként viselkedni. Nem csak előled, mindenkitől elzárkózom a magam módján, ugyanis úgy vélem, mellettem mindenki meghal.
Viszont, hogy még kicsit dobjunk a történetünkön - a legelső találkozásunk nem lesz egy leányálom. S hogy miért? Mert... el sem jutsz az Ötök testvériségének szállásáig; ugyanis elrabol egy démon.
@Drezath fogságába kerülsz. Miért? Mert akar tőlem valamit. Engem akar odahívni és jó csalinak gondol Téged; akiről nekem fogalmam sincs.
Tehát a legelső játékunk biztos, hogy akciódús lesz, aztán pedig... jöhet az apa-lánya viszony bontogatása.
Szeretném, ha sokat kellene küzdenie mindkét karakternek magával és egymással is; én ilyen kis érzelmi kínzó vagyok.
Szeretem, ha semmi sem egyszerű.
A
későbbiekben akár vadásszá is válhatna a lány, de szó szerint arra gondolok, hogy később. Isaac amúgy sem engedné nagy örömmel, hogy egy 17-18 éves lány, minden háttéri tudás nélkül vadász akarjon lenni.
// Ha valaki bevállalja, hogy még inkább felforgatja az életemet, akkor állok elébe! Amint megérkeztél, dobj meg egy üzenettel és ötletelünk, mi-merre-hogyan. Egyedül a PB és a kor kötött, a névvel rugalmas vagyok, bár szerintem Angelának volt humora, ha hasonló nevet adott a gyereknek, mint ahogyan az apját hívják. //