Kedves Jonathan!

Rhys és Én mindig is arra vágytunk, hogy nagyhatalmú, tiszta vérvonalú boszorkányokból álló kovent hozzunk létre és ezért hajlandóak voltunk bármire. Toborozni akartunk tagokat, számtalan családot megkörnyékeztünk, és megannyiszor buktunk el. Téged is megkörnyékeztünk. Te is egy tisztavérvonalból származó boszorkány vagy. Erős. (Hogy mennyire erős és hogy mekkora hatalmad van, azt rád bízom!) Azt hiszem te voltál az első olyan boszorkány, aki nemet mondott ÉS még bántott is minket. Főleg engem. A fivérem azt hitte, hogy meghaltam, mert mindezt Te így intézted el...
És emlékeimet vesztve (a varázslatod mellékhatásaként) voltam a foglyod több, mint 2 évig. Megkedveltél. Én is téged. De amikor sikerült visszaszereznem a múltam egy bűbáj segítségével, összeomlott a kártyavár - megszöktem a toronyból. Nem sokra emlékszem, hogyan, de az biztos, hogy dühös voltam rád és bántottalak. És eljöttem. A fivérem után kellett mennem. Meg kellett találnom őt.
Viszont te meg engem keresel. Miért? Azért, mert kedvelsz vagy mert újra az ellenséget látod bennem, aki csak azt akarta, hogy csatlakozz a kovenjéhez?
Akárhogyan is, ebből bármi lehet köztünk. Ellenségeskedhetünk, ölhetjük egymást, de ha a sors is úgy akarja, talán más vizekre is evezhetünk, hisz valljuk be, amíg nálad voltam, megkedveltük egymást.

// A név és a PB sincs kőbe vésve, de bármelyiket is váltanád le, előtte egyeztess velem mindenképp, hogy mindkettőnknek az ínyére legyen a dolog! Ami a plotot illeti, én örülnék, ha egy lassan kibonatkozó szerelmi szál felé kanyarodnánk, de ez sincs kőbe vésve. Ha idővel csatlakozol mégis a leendő kovenünkhöz, annak talán Rhys jobban fog örülni, mintha körülöttem legyeskedsz.
Az ET-m elolvasása ajánlott, ott emlegetve van Jonathan.
Várlak, gyere bátran! //