Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (415 fő) Kedd Okt. 15, 2024 11:27 am-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásDylan Caplan EmptyHétf. Május 01, 2017 6:01 pm

Dylan Caplan
I can tell you there's no place we couldn't go
Just put your hand on the glass
I'll be tryin' to pull you through
You just gotta be strong


Becenév:
Dill
Titulus:
worthy of
Születési hely, dátum:
New York, 1980. május 11.
Faj:
Vámpír
Beállítottság:
Hetero
Play by:
Julian Morris

Átváltozás:
A 32. születésnapom nem éppen úgy alakult, ahogy reméltem. A hatalmas buliból a gyerekkori haverjaimmal hullaházi látogatás lett. Számukra. Pedig örültem volna, ha maximum Másnaposok végletekig megyünk el tigrissel vagy néhány kitört foggal. Ehelyett egy hülye és full részeg pillanatomban kiléptem egy kocsi elé. Kissé meglepődtem, amikor a ravatalozóban ébredtem fel, tök pucéran. Utólag már összeállt a kép. A halálos gázolás előtt elcsevegtem a pultnál egy fickóval, és ő volt az, aki a baleset pillanatában ott termett, a számba nyomta a csuklóját, és időm sem volt arra gondolni, ez mennyire undorító, mert már ki is törte a nyakam. Marcel mentett meg azzal, hogy végzett velem. Az élet iróniája. Vagy a halálé?
Család:
A szüleim rendkívül vallásosak, de már betegesen. Bár van hitem, de sosem osztoztam velük ebben a mély elhivatottságban. Ha tudnák, hogy 16 évesen ágyba vittem...vagyis engem vitt egy lány - ő 20 éves volt -, éveken át a Miatyánkot mondogatták volna, amikor csak megláttak, és nem lett volna egy értelmes beszélgetésünk sem. Inkább nem hoztam rájuk a szívbajt a nőügyeimmel. Ők mindig is Szűz Máriát képzelték el mellettem, nem akartam összetörni az álmaikat. Egyetlen gyermekük vagyok...vagyis voltam. Mikor meghaltam, fel kellett szívódnom. Távolról néztem végig a saját temetésem, és szörnyű volt látni, milyen megtörten állnak a síromnál. Kedvem lett volna odarohanni, hogy közöljem, az lesz a nejem, akit csak ők választanak nekem, és hogy ez a "meghalósdi" egy beépített küldetés volt a CIA-nál. De nem tehettem. A saját szemükkel látták a holttestemet. El kellett fogadnom, hogy ennyi volt. Már új családhoz tartoztam. Marceléhez. New Orleansba költöztem, és azóta is az ő csapatában vagyok.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Igazából 2012-ben bevált a maják jóslata, ha engem veszünk alapul. Ugyan a világnak nem, de nekem végem lett. Pedig mivel vallásos családból származom, baromira vártam, hogy krisztusi korba lépjek. Na jó, ez erős túlzás. Sokkal inkább amiatt pánikoltam, hogy harmincon túl még a jelét sem láttam annak, hogy tart valahova az életem. Persze karrierem megvolt egy menő New York-i magazinnál fotósként, de a magánéletem? Semmi. Pedig a magam módján mindig is érzelmes voltam, és férfiasan bevallom, vártam arra, hogy betoppanjon az életembe a Tökéletes Nő. Most már ha így is lenne, sokra nem mennék vele. Én nem öregszem sehova. Szóval mindennek megvan a jó és az árnyoldala is. Viszonylag gyorsan belejöttem a vámpírlétbe, bár még csak 5 éve váltam azzá. Marcel rengeteget segített. Sosem magyarázta el, miért mentette meg az életemet, bár úgy sejtem, a vámpírklánja építéséhez lehetett köze. De hogy miért épp engem választott? Akárhogy is, hálával tartozom neki. Még jobban értékelem az életet, mióta megtapasztaltam, milyen meghalni. Elárulom, pocsék. Így hát igen, örökké az adósa leszek. Úgy gondolom, ő is tudja, hogy én nem hagyom cserben, és mindig számíthat rám. Annak pedig pláne örülök, hogy itt, New Orleansban folytathattam azt, amit a hivatásomnak tartok. A fotózást. Két éve jutottam el arra a pontra, hogy az embereknek már nem feltétlenül akarom feltépni az artériáját, így azon nyomban elhelyezkedtem a helyi újságnál, és azóta is ott vagyok.
Illetve van még valami, amit a vámpírrá válásom meghozott. Az önbizalom. Hobbiszinten mindig szerettem énekelni, de csak azóta merek kiállni mások elé, mióta átváltoztam. Azóta pár hetente mindig dalra fakadok a közeli bárban. Azt hiszem, jól alakul a halál okozta életem. És ha rajtam múlik, nem engedem, hogy bárki megkarózzon vagy letépje a fejem. Ámen.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Dylan Caplan Empty
TémanyitásDylan Caplan EmptyKedd Május 02, 2017 3:20 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Dear Dylan

Az élet sosem könnyű, főleg, ha meghal az ember - én sosem éltem át, tulajdonképpen sokat nem is tudok még a vámpírokról, de biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű túllépned a halálodon és új életet kezdeni.
Erős vagy. Lelkileg. Nem hiszem, hogy én képes lettem volna elsétálni a családomtól.
Az ET-d végig lekötött, nagyon jól csavarod a szálakat, választékosan fogalmazol és külön tetszett, hogy a családod vallásos és a történet végét egy "Ámen"nel zártad le.
Nagyon várom már, hogy összefussunk a munkahelyemen és közelebbről is megismerjelek! Bár előtte vár rád még más is. Örülök, hogy megérkeztél!  Dylan Caplan 3808243726


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Dylan Caplan Empty
 

Dylan Caplan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Dylan Caplan
» Egykori Caplan lakás