Erő, amelyet csak a család adhat. Pusztítót, mi elvisz a végsőkig, örökkön örökké. Ez kétségtelen.
Egy halandó számára ezek a szavak nem jelentenek túl sokat, hiszen belátható éveik számában, alig jelent valamicske elköteleződést, csupán néhány évtizedet. Azonban, ha az öröklétet szabták ki időül, akkor teljesen átfogalmazódik a jelentése.
Megfogadtam. Akkor és ott és azóta sem gondolom másként, mint azokban a nem túl jelentékenynek tűnő, apró momentum szülte néhány percben. Az erő, amely a családban rejlik, az tart össze bennünket, az határoz meg, attól vagyunk, azok, akik vagyunk. Hiszek ebben, jobban, mint bármi másban az életben, amely számomra jóval hosszabbra szabatott, mint zsenge ifjúként, csacsi naivitással hittem.
Lét, amely a fennmaradást, a MI fennmaradásunkat biztosítja.
Számunkra csak ez jutott, kivéve az öcsémet, aki végtelen irgalomban és áldásban részesült, amikor megfogant a gyermeke. Az unokahúgom vagy -öcsém és talán fel sem fogja, hogy maga a megváltás kopogtatott be kéretlenül, de örvendetesen az ajtaján. Abban pedig csak bízhatom, hogy egy nap Ő is megértés majd mit jelent a csoda szó szerinti létrejötte és létezése számára és számunkra egyaránt...
Irgalom, amelyre szükség van, hogy elfogadhassuk egymást mindenkoron.
Ami nélkül képtelenek lennünk volna ezer éven át fennállni és biztosítani a vérünk és utódaink fennmaradását. Irgalmasnak lenni egyáltalán nem gyengeség, sokszor jóval nehezebb, mint véghez vinni, mit ösztönünk diktál.
Jólét, nem csak fizikai, de lelki értelemben is.
Mert a családnál nincs nagyobb és fontosabb, aki és ami képes volna ezt megadni. Ezer év alatt, ha volt valami, amit megtanultam és kiemelnék, akkor ez volna az. Ők biztosítják a biztonságot, a kötődést és mindazt, ami a túléléshez és egyáltalán magához a létezéshez szükséges, ez pedig vitán felül áll. Jöhet járvány, bánat, veszteség, bármi, amely megtörni kívánja a lelket és a jellemet, nem számít, ha ott a család. Az egyetlen, ami megért, ami elfogad annak, aki vagy.
Akarat, ami megtanít arra, hogy a szeretteidért elmenj a végsőkig.
Nem volnék képes már megszámolni, hány alkalommal kapaszkodtam ebbe az érzésbe ahhoz, hogy túléljek. Nem szó szerint – hiszen majdhogynem teljesen sérthetetlen vagyok –, ez azonban még kevés volna. Akarat kell ahhoz, hogy akkor is szeresd a családtagjaidat, a szeretteidet, amikor a legkevésbé sem érdemlik meg. Akarat kell akkor is, amikor a túlélésért küzdesz és a tulajdon atyád haragja és vérszomja elől menekülsz. Akarat kell a folytatáshoz, ahhoz, hogy legyen hited tovább élni az életed, amit nem kértél, mégis rád mért a sors. ..és akarat kell ahhoz is, hogy ura lég a saját magad vérszomjának, amely sokkal őrjítőbb tud lenni, mint azt valaha is képes volnál elgondolni.
Hit, amelyet a szeretteidbe fektetsz és kitart több emberöltőn át is.
Hiszek az öcsém megváltásában. Hiszek a gyermek világrajövetelében. Hiszek a családban. Hiszek az összetartozásban. Hiszek a vér szavában. Hiszek az örökkévalóságban. Hiszek az ígéretek időtállóságában. Hiszek az öcsémben. Hiszek a húgomban. Hiszek Hayleyben és hiszek a gyermekben, akit a szíve alatt hord. Hiszek.

Megváltás, ami sokak szerint a Mikaelsonokat nem illeti meg.
Ostobaság. Mindenkit megillet, aki elég erős, akinek van hite, aki képes arra, hogy tovább lásson önmaga beszűkültségén és eredendő ostobaságán. A megváltás az, ami létrejött, ami csodaként létezik és amely egy gyermekben fog Reményt és testet ölteni, ha az idióta öcsém és rájön végre erre.
Időtlen az ígéret, melyet egymásnak tettünk.
Nem létezhet semmi sem a világon, amiért megszegném vagy azt gondolnám, hogy a tulajdon vérem, testvéreim megtennék ezt. Megfogadtuk egymásnak, hogy mindig ott leszünk, örökkön-örökké és ennél szentebb vagy fontosabb eskü nem létezhet a világon.
Kompromisszum. Erre tanít meg a család, a testvérek jelenléte.
Mert a saját akaratunk nem lehet sosem fontosabb, mint a családé. A közös vágy és irány, az akarat, amely egymás felé sodor bennünket. Nem számít kit milyen cél mozgat és életet, a végén úgyis csak egyet dolog számít, az, hogy a szeretteid, azok, akik igazán fontosak számodra, biztonságban és életben vannak. ..és függnek tőled, mert egyedül senki sem olyan erős, mint mikor mind együtt vannak az egy vérből valók.
Agilitás, amely meghatározza az egység dinamikáját.
Ha nem tudsz elég gyorsan reagálni a szeretteidet és téged fenyegető veszélyekre, akkor mindent, amiben hittél, lehúzhatod a mellékhelyiségben. Szükség van az élelmességre, az ügyességre, a gyors reagálásra, ha meg akarod védeni mindazokat, akik hozzád tartoznak.
Emocionális lénnyé tesz, ha mindenáron meg akarod védeni azokat, akik számodra fontosak.
Nincs olyan, amit ne tennék meg a testvéreimért. Tényleg nincs. Hiába telt el ezer év, ma is úgy érzek irántuk, ahogy annak idején, azt leszámítva, hogy ma már nem alkudnék meg, mint ahogyan az annak idején tettel Niklaus öcsém kapcsán atyánkkal. Sosem lett volna szabad engednem és elfogadnom, ahogy Mikael bánt vele. Örök életemre bánni fogom, hogy nem emeltem szót és nem hiszem, hogy valaha is jóvá tehetném vétkemet, de kötelességem próbálkozni, amíg létezem.
Lélek, ami nélkül nem működhetünk.
Ezer esztendő alatt az ember könnyen válhat lélektelenné, de ugyanolyan könnyedséggel is őrizheti meg azt, amennyiben valóban komolyan gondolja. Nos, én komolyan gondoltam. Nem mindig és nem mindenkivel szemben – ez oly ostobaság volna, amely nyilván a te fejedben sem fordult meg –, de a számomra fontosak esetében kétséget kirázóan így volt. Mindig és Mindörökké.
Siralmas a gondolat, hogy lehet olyan jövő, amelyben nem vagyunk ott egymásnak.
Ez az, amit soha, semmilyen körülmények között sem engedhetünk meg magunknak. Kizárólag mi létezünk egymásnak, csak mi vagyunk, akik képesek lehetünk megérteni és elfogadni egymást. Mi, akik az Első, az Ősi Vámpírok vagyunk, akiket mágia által változtató vérszívó szörnyetegekké a tulajdon édesanyjuk.
Oltalmazó. Nem volnék képes másmilyen lenni a saját véremmel szemben.
Nem számít, hogy a testvéreimről vagy Niklaus gyermekéről és annak anyjáról legyen szó. Ők mindenek felett jelentenek számomra mindent. Nincs olyan, amit ne tennék meg értük.
Nemes. Ekként szeretnek nevezni, noha aligha volnék az.
Nekem is megvannak a rossz tulajdonságaim és tengernyi vér tapad a kezeimhez. Bűnlajstromom olyan hosszú, hogy nem hiszem, létezik annak a vége, azonban számomra ez másodlagos kérdés. Amíg létezhet megváltás a fivéreim és a húgom számára, addig nem adom fel, hogy elérjem; megkapják azt. Mert megérdemlik. Szerintem megérdemlik...