Amióta visszamentem a kollégiumba, úgy éreztem, kezd változni valamiféleképpen az életem. Talán ez csak Celiannak volt köszönhető, sőt, ezt ezer százalékra vettem. Az a néhány nap, amit vele töltöttem, mindennél többet jelentett nekem és már most úgy éreztem, hogy megszakadna a szívem, ha nem látnám többet. Mégis tartottam egyféle távolságot, féltem, hogy bántanánk egymást, vagy… nem, talán csak a kötöttségektől féltem. Meg attól, hogy az, ami köztünk van, vagy épp lehet, az… az nekem túlságosan is új. Hiszen mindig lányokkal kavartam, s sosem gondoltam volna, hogy ez változhat. Mégis hogyan lennék képes felvállalni őt mindenki előtt, ha magam előtt rejtegetem a valóságot? Na ugye. Mindenesetre, ahogyan megígérte, úgy be is akarta tartani az ígéretét, miszerint velem lesz ezen a hétvégén, egészen pontosan szombaton, mikor újból vadállattá kell változnom a telihold kapcsán. Azonban én már tegnap idejöttem, hogy rendezzem a lakást és mindent, amit kell… nem akartam olyan helyre hozni Celiant, ami egy kész csatatér. Késő estig sms-eztem vele, még fotókat is küldtem neki a lakásról, mielőtt este 11 fele bedőltem volna az ágyba. Már nem frusztrált annyira a közeg, mint mielőtt elmentem. Az is megfordult a fejemben, hogy talán az emlékeimet sem kell kitörölnie, ha ennyi idő alatt képes volt elérni, hogy jobb színben lássam egy fokkal is a világot. Az ágyban pihentem még 10 órakor is, mikor végre úgy döntöttem, ideje felkelni. Nem tudtam, Celian mikor érkezik meg, de nem akartam őt úgy várni, hogy nem vagyok kész. Meg akartam neki mutatni a várost, a helyet, ahol felnőttem, mielőtt megmutatom neki a bundás énemet este. Viszont ahogy kiléptem a szobámból, álmos, fáradt fejjel, kócosan, úgy éreztem, vissza is kell feküdnöm. Pislogtam az alakra, aki ott állt tőlem alig pár méterre. Azt kutattam az emlékeimben, hogy este vajon vettem-e be valamiféle drogot, aminek a hatása most ér ide... - Oké, én visszafekszem. – Indultam vissza a szobámba, meg is fordultam, a félfába kapaszkodva, aztán meg is torpantam. Ez nem álom, ugye? Akkor meghaltam? Megőrültem? - Te nem lehetsz itt… - Suttogtam magam elé, majd a vállam felett néztem hátra rá. – Szellem vagy? Vagy… nem is vagy itt, ugye? Miért vagy itt? Meghaltam? – Visszafordultam felé, némileg kétségbeesetten. Nem értettem az egészből semmit. – Vagy… megőrültem, ugye? – Fürkésztem őt, majd közelebb léptem hozzá, nyúltam felé, de végül nem mertem megérinteni. Csak illúzió, ugye? Mikor már azt hittem, képes voltam tovább lépni a haláláról… kiderül, hogy ez hazugság? Nem, sosem léptem túl a halálán, de azt hittem… hogy nem kísért többé. Elléptem tőle, összezavarodva nézve hol őt, hol valami mást.
☾ I’m tired. Lonely.
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Vas. Aug. 25, 2019 1:50 pm
otthon, te édes
do i deserve this second chance or-
Egy teljes hét telt el azóta, hogy szó szerint kimásztam a saját síromból. Idő kellett, hogy Liezel segítségével mindent el tudjunk intézni: először is rendbe tetettük a síromat, aztán szerzett nekem rendes ruhákat és feltáplált kicsit. Ahhoz képest, milyen sokáig voltam halott, a testem igazából nem sok turbózásra szorult, egy hét bőven elég volt hozzá, hogy egészségesnek tűnjek, csak a szemem alatti, szürke táskákat nem volt olyan könnyű eltűntetni. Szántunk néhány napot arra, hogy képbe hozzon a világ történéseivel, segített lenyomozni azt is, melyik családtagom hol jár, kivel mi történt. Igazából mindent elintézett nekem és még arra is hagyott időt, hogy tépelődjek és rágjam magam a történtekért. Nélküle valószínűleg nem tudtam volna ilyen hamar rávenni magam, hogy hazamenjek, pedig muszáj volt, mert az összes iratom és személyes holmim otthon várt - már ha Theóék nem szabadultak meg mindentől. Azok nélkül nehezen kezdtem volna új életet, és igazából a kocsimat is nagyon vissza szerettem volna kapni. Nem parkolt Callawayéknál, ahol utoljára láttam. Mintha felszívódott volna. Eléggé aggasztott, mígnem a házunkhoz érve felfedeztem a feljárón. Ilyen örömöt rég nem éreztem, mint a viszontlátásét; szabályosan ráfeküdtem a kocsim motorháztetejére és össze-vissza csókolgattam, ölelgettem, körbejártam, fényezgettem, simogattam és szerelmesen duruzsoltam neki. Egy karcolás sem esett rajta. Sírni tudtam volna örömömben. Az ajtón bejutni sokkal könnyebb volt, mint terveztem. Ez az előnye annak, ha tudom, hol kell keresni a pótkulcsot... Amint beléptem az előszobába, kifújtam az addig görcsösen bent szorongatott levegőt és lesöpörtem a kapucnit a fejemről. A szomszédok, remélhetőleg, nem láttak meg. Eddig minden simán ment. Különös érzés lett úrrá rajtam, ahogy megálltam az előszobában és körbenéztem a szinte érintetlennek látszó lakáson. Mintha az elmúlt hónapok meg sem történtek volna; mintha épp most értem volna haza Carmenéktől és készen állnék egy újabb, átlagos délutánra... A szívem belesajdult, ha arra gondoltam, mennyi minden történt azóta. Idegennek éreztem magam a saját otthonomban. Ezért is állapodtunk meg Liezellel abban, hogy ha itt elrendeztem mindent, visszamegyek hozzá. Nem biztos, hogy a szomszédok nem borulnának ki, ha meglátnák, ahogy egy halott fickó fel-alá sétálgat a lakásában. Így hát első dolgom az ablakokhoz vezetett, behúztam a függönyöket és körbenéztem a nappaliban. Össze kellett szednem mindent, amit csak fontosnak éreztem: ruhákat, fotókat, mozdítható berendezési tárgyakat. Az egész életemet néhány sporttáskába... Ami pedig a legfontosabb: a mobiltelefonom. Elképzelésem sem volt, hova tehették, megőrizték-e egyáltalán, de nagy szükségem lett volna rá, ugyanis az imént jártam Jefferson lakásán és amilyen információt ott kaptam, az eléggé összezavart. Márpedig ha az öcsém nincs a barátjánál, akkor hol az ördögben lehetett? Mintha csak erre várt volna a karma, motoszkálásra lettem figyelmes, és mielőtt még bármit is reagálhattam volna, Theodore szobájának ajtaja kinyílt. A vér is megfagyott bennem, fogalmam sem volt, mit kéne tennem, elbújni vagy szembenézni vele, úgyhogy a sokktól földbe gyökerezett lábakkal csak álltam ott, lélegzetvisszafojtva. - Szervusz, öcskös. Talán bölcsebb lett volna, ha nem mondok semmit.
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Theo válaszára csak megcsóváltam a fejem. Nem igazán gázolt ezzel a lelki világomba, hiszen hozzá hasonlóan én sem terveztem komolyabb folytatást kettőnknek, bár abban sem láttam semmi rosszat, hogy néha összeüljünk egy-egy kalandra még. Hiszen amíg mindketten tudjuk, hogy semmi komolyat nem jelent, és ismerjük a határokat is, addig miért ne? De elutasított, én meg mosolyogva belementem, mert minek ellenkezzek. - Puhány... De legyen, ahogy szeretnéd. - jegyeztem meg félig nevetve, és lassan ülésbe tornáztam magam. Körbenéztem, vajon merre lehetnek a ruháim, és nekiláttam összeszedegetni őket az első ülésről, meg a földről, ahová a szenvedély hevében elszórtuk őket. Ha találtam valami ruhadarabot, ami egyértelműen nem az enyém, azt egyből tovább is passzoltam Theonak. Habár tulajdonképpen minden az övé volt, hiszen nekem is ő adott kölcsön, hogy legyen mit felvennem... Kíváncsi voltam, Carmen mit szól majd, ha meglát Theo hiányos ruháiban. - Mehh, vissza a Callaway birtokra? Muszáj? - Csak a szememet forgattam a szavain, majd egy nagy, nehéz sóhajjal tovább öltözködtem. Eligazítottam magamon a ruháit, végül merengve kinéztem az ablakon. - Vagy bekattanok abban a házban, vagy meglépek... - megvontam a vállam, mintha nem számítana, mintha csak merengnék és nem is gondolnám komolyan, aztán előre másztam az anyósülésre és becsatoltam a biztonsági övemet. - Gondolom, nem vezetnél órákat értem, hogy hazavigyél anyához, úgyhogy maradjunk Callawayéknél. - A szemem sarkából Theora sandítottam, vállam felett ejtve rá pillantásom, majd lejjebb csúsztam az ülésben és az ablakon bámultam kifelé. Nem nagyon szóltam a hazaúton semmit, hacsak ő nem tartott szóval. Pihentem és élveztem a lassan ránk köszöntő delet. A villához érve viszont feljebb ültem, éberebben figyeltem a tájat, majd ha leparkolt valahol Theo, akkor kikapcsoltam az övemet és felé fordultam. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy őt fürkésztem. - Nos, Theo... Egy élmény volt, köszönöm. - Eszembe jutott valami, szóval a kesztyűtartóba túrtam, láttam ott egy tollat meg papírfecniket. Felírtam az egyikre a mobilom számát, majd Theo nadrágjának övébe akasztottam, ahogy odahajoltam hozzá, röpke csókot lehelve az arcára. - Hívj fel, hogy vissza tudjam adni a ruháidat. És ha szeretnél beszélgetni... - mondtam búcsúzás gyanánt, olyan pillantással, hogy törhesse rajta a fejét, tényleg beszélgetni óhajtanék vele, vagy annál talán többet. Mindkét verziót elég komolyan gondoltam. Még egy huncut mosolyt villantottam rá, mielőtt kipattantam volna az autóból, intve még egyet felé, majd vidáman betrappoltam a kapun, míg el nem vesztem a bejárati ajtó mögött. Ha rajtam múlik, még biztosan keresni fogom Theot... A ruhája miatt, természetesen.
Egyébként, bár nem mondtam ki, én sem mentem volna bele óvszer nélkül. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy hirtelen egy síró gyerek a nyakamba zuhanjon, a fiatal anyukájával együtt – aki iránt nem éreztem semmit, pusztán testi vonzalmat. Na meg, valószínűleg a fejemet vették volna, ha teherbe ejtem a szőkeséget, így hát mindenféle téren az volt a legjobb, ha védekeztünk. Élvezettel mozogtam benne, a szavaira már nem igazán reagálva. Lift, mi? Abban mégis mi lett volna az izgalmas? Talán az, hogy bármikor megállhat az a vacak és bárki megláthatja, mi történik éppen? Belegondolva, tényleg volt benne némi izgalom és huncutság, amitől kissé vonzóvá is vált az ötlet, de hát, nekünk ez volt az első és egyetlen ilyen kalandunk, legalábbis úgy tűnt, ő sem gondol többet ebbe a kis együttlétbe. Egyre közelebb sodródtam a gyönyörhöz, a beteljesüléshez, ami néhány pillanattal később elért. A hangommal adtam igazán tudtára, hogy én is elélveztem. Kifújtam magam, kissé a lány hátára nehezedve, mielőtt kihúzódtam volna belőle. Levegőért kapkodtam még, de leszedtem magamról azt a vackot, hogy egy papírzsepibe csomagoljam. Egyelőre leraktam valamerre, hogy majd ki tudjam dobni. Aztán Lexyre pillantottam, ahogy felhajolt hozzám a csókért. Meglepve viszonoztam. A szavai is megleptek. - Máskor? Sajnálom, kislány, de belőlem sajnos nem kaphatsz többet. – Jegyeztem meg, bár az elgondolkodtatott, hogy beleférne-e most még egy menet, de végül megcsóváltam a fejem. Azért megcirógattam az arcát, majd az ajkait és visszahajoltam én is még egy gyors, röpke búcsú csókra. - Öltözzünk. Aztán hazaviszlek. – Közöltem, némileg lerombolva a hangulatot, majd a magam részéről el is kezdtem öltözködni. Jó volt kiereszteni a gőzt kicsit és lelazulni, de ebbe most csak ennyi fért bele. Amint magamra rángattam az alsónadrágot meg a farmert, kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Azért szerencsénk volt, hogy senki sem jött erre időközben… Magamra kaptam a pólómat, majd visszahajoltam a kocsiba, hogy megfogjam a szemetet, aztán kidobtam a legközelebbi… nos, ha lett volna kuka, nyilván oda dobom ki, de nem volt. Viszont a kocsiban sem akartam hagyni, szóval szép dolog vagy sem, kihajítottam valamerre, mielőtt visszaszálltam volna a volán mögé. Hátra, vagy ha mellettem volt, akkor magam mellé pillantottam, egyenesen Lexyre. - Nos, ha van bármi kívánságod, hogy hova vigyelek, hallgatom. – Ejtettem meg felé egy mosolyt, lopva az ajkaira pillantva, de figyelmeztetnem kellett magam, hogy több ilyen nincs és csókra még csak nem is gondolhatok.
☾ I’m tired. Lonely.
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Pént. Okt. 06, 2017 8:31 pm
Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me
Csak látványosan forgattam a szemem Theo válaszán, de nem álltam le vele vitatkozni arról, hány nő esik teherbe a pasik "időben kihúzom" monológja után. Jó sok. Nem akartam erről évődni vele, úgyhogy csak a szememet forgatva hagytam, hogy igaza legyen, és visszatérjünk végre az érzéki dolgokra. Még sosem csináltam autóban, és a helyzet kényelmetlensége ellenére izgatott a gondolat, mit művelek a nővérem gardedámjának öccsével. Minél inkább tiltott volt a dolog, annál jobban vonzott. Nagyon jól csinálta, kár lett volna tagadni, és nem is akartam. Szerettem volna, ha a hangommal, a nyögéseimmel és fojtott sóhajaimmal fényezhetem kicsit az egóját, hiszen megérdemelte, úgyhogy nem különösebben fogtam vissza magam. Abban igaza volt, hogy a túlzott akrobatikus mutatványokhoz nincs elegendő helyünk, de ettől még nem akartam feladni, hogy még jobbá tegyem az együttlétünket. Némi helyezkedés árán csak sikerült belőnöm a megfelelő pózt, és ahogy hozzám simult, halk torokhangon, élvezettel felnyögtem. - Szeretem a szűk helyeket... Egyszer kipróbálnám a liftben is. - Nem mintha annyira kíváncsi lett volna erre az infóra, csak úgy eszembe jutott. Liftben sem csináltam még soha, pedig ott is nagyon kellemes lehet. Felnyögtem, ahogy újból belém hatolt, és a légzésem, a hangom, a testem rögtön felvette a lökései ütemét. A kezét megérezve mintha milliónyi, pici áramsütés karistolta volna a bőrömet, úgy öntött el a forróság, és éreztem, hogy már egyre közelebb az a bizonyos beteljesülés. Nem is bírtam sokáig visszafogni, szinte kitéptem az ülést a helyéről, úgy kapaszkodtam bele a végén. Egyre kapkodóbb légzéssel, egyre gyakrabban emlegettem Theo és Jézus nevét egy mondaton belül, végül előbbi győzött, ahogy elértem a gyönyört és megfeszülő izmokkal, ívbe ránduló gerinccel elélveztem. Lehunyt szemekkel támasztottam le a fejem az ülés támlájára, de nem ernyedtem még el alatta, átsegítettem őt is a gyönyörön és addig szorítottam, míg tele nem töltötte nekem az óvszert. Utána viszont elfeküdtem az ülésen és megpróbáltam a szűk hely ellenére is kinyújtóztatni a végtagjaimat. - Ez nagyon jó volt... - Az oldalamra fordultam, hogy felhajolhassak hozzá egy röpke csókra, kissé még pihegve. Azért egy kicsit, egészen kicsit elfáradtam, hiszen eleve kalandos éjszakám volt, bár az utolsó percéig megérte, és nem vonnám vissza egyetlen pillanatát sem. - Máskor is csinálhatnánk. Mit szólnál még egy menethez, ha kipihented magad? Felkenhetsz a motorháztetőre. - kuncogva végigsimítottam a mellkasán, bár utóbbi megjegyzésemet csak viccnek szántam. Habár tőlem... Nem vagyok semmi jó elrontója, szeretem az új dolgokat, főleg annak tudatában, hogy nem ismételhetjük már meg. Egyikünk sem az a megállapodós fajta, ezért igenis telhetetlen voltam és ki akartam használni ezt az alkalmat annyira, amennyire csak lehetett, hiszen valószínűleg nem nagyon lesz legközelebb...
A visszakérdezésre ezúttal nem sokat reagáltam, csak egy meglepett mosolyra futotta tőlem. Gyanítottam, hogy azért a túlzott durvaság nem tetszett volna neki, így hát nem is terveztem, hogy nekiállok feszegetni azokat a bizonyos határokat. Élveztem a kényeztetését, azt, amit a kezével csinált. Elég gyakorlottnak tűnt, mindenesetre, tényleg nagyon élveztem. Minden mozdulata kellemes borzongással töltött el. Aztán jött a nagy kérdés, hogy van-e nálam gumi. Gondoltam, vicces lenne megszívatni azzal, hogy nincs, de a válasza azért nem tetszett túlzottan. - Mintha nem tudnék vigyázni e nélkül a vacak nélkül… tudod, le tudok állni időben. – Mormogtam, már mikor benne voltam és a nyakánál fészkelődtem. Mondandóm végén belecsókoltam hosszan a nyakába, majd fél kézzel átkaroltam a derekát, míg a másikkal ugyebár támaszkodtam. Muszáj volt, másképpen összenyomhattam volna Lexyt, ha ráfekszek. A hangját, a nyögéseit, a lélegzetvételét hallgattam, miközben kettőnket ringattam. Úgy láttam, élvezi, így nem akartam megszakítani. Ahogy a derekam köré fonta a lábait, közelebb csúsztam hozzá, így még mélyebbe hatolva belé. Egy lopott pillantást vetettem rá, az után kutatva, megfelel-e így neki, de amint megbizonyosodtam róla, hogy jól van, folytattam a mozgást. Néha gyorsítottam a tempón, néha újra lassítani kezdtem. A nevem hallatán rápillantottam, de a lassú mozgással nem álltam le. A csókját igyekeztem viszonozni, majd elmosolyodtam kicsit a kéréseire, amiket teljesítettem. A derekán pihenő kezemet visszahúztam, hogy az arcához érhessek. Végigsimítottam rajta, majd a hajába túrtam, kissé talán hevesen. Magamhoz vontam és újra az ajkaira tapadtam, hosszan és szenvedélyesen csókolva őt, mielőtt megszólalhatott volna. - Hm? – Érdeklődve néztem rá, de megálltam és kicsusszantam belőle. Hátrébb másztam, amíg nekiállt helyezkedni. Mondtam volna, hogy ehhez a pózhoz nincs túl sok helyünk, de végül ráhagytam. Elfélmosolyodtam, majd szusszantam egy aprót, miközben közelebb másztam hozzá. - Kissé szűkösen leszünk, de nem baj… - Jegyeztem meg, majd átkaroltam a derekát és hozzásimultam teljesen a fenekéhez, hátához. Így hatoltam újra belé és kezdtem ismét mozgásba. Egy idő után a kezemet a lábai közé csúsztattam és ujjaimmal izgatni kezdtem lassan, körkörös mozdulatokkal a csiklóját. A hátára, vállára pedig elszórtam néhány csókot is. A magam részéről közel jártam a gyönyörhöz, de nem tudtam, ő hol tart, épp ezért akartam kicsit rásegíteni, hogy egyszerre élvezhessünk el, vagy legalábbis majdnem egyszerre.
☾ I’m tired. Lonely.
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Szomb. Szept. 02, 2017 11:48 pm
Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me
A nagy Ő nálam mindig is többről szólt a testiségnél. Hittem abban a kislányos, rózsaszín ábrándban a rózsákról, a gyertyafényről, hittem a szőke hercegben és a fehér paripában is. Tudtam, milyen szar és kiábrándító ez a világ, ezért ebből az egyből nem akartam engedni. Nem akartam, hogy ez az utolsó, gyermeki ábrándom is összetörjön a felnőttek nyomorult, rideg világában. Épp ezért ez az érzés elég távol állt Theotól. Nem tartottam kizártnak, hogy bele tudnék szeretni, sőt, lehet, hogy ha legközelebb találkozunk... De ez a mostani ez teljesen másról szólt. Csak játszottunk, és éreztem, hogy ő is így gondolja, ami megnyugtatott. - Ki mondta, hogy én szépen akarom? - Incselkedő puszit nyomtam a szájára, és röviden felnevettem azon, vajon miféle naiv kép élhet az elméjében a lányokról. Mondjuk, ha akikkel eddig találkozott mind olyanok voltak, mint Carmen... De isten ments, hogy a nővéremen agyaljak, amikor egy ilyen jó pasi fekszik rajtam! Már a kényeztetésétől éreztem a gerincemen végigfutó bizsergést. Nagyon jól csinálta, egyből tudta, hogyan bánjon a testemmel, hol és hogyan érintsen meg. Rég nem éreztem ilyet senkivel, épp ezért szerettem volna viszonozni a kényeztetést - mivel máshogy nem fértem hozzá, ezért a kezemmel. - Ha nincs, akkor le is mászhatsz rólam - Szúrós pillantást vetettem rá, és kicsit kétségbe estem. Csak van nála gumi, ne már! Nem akartam félbehagyni pont itt, pont vele, de kénytelen voltam, ha... De szerencsére csak szívatott, amit némileg megkönnyebbülten, némileg méltatlankodva fogadtam, közepes erejű ütést mérve a mellkasára. A következő pillanatban viszont már újból mosolyogtam, és az alsó ajkamat beharapva, izgatottan vártam, hogy megérezzem végre. Egyetlen magabiztos, kemény lökéssel bennem volt, ami egy hangosabb nyögést csalt ki belőlem. Behunyt szemmel élveztem és igyekeztem ellazulni, hogy minél mélyebben magamba fogadhassam. Amint éreztem, hogy az egész bent van, kipirult arccal felpillantottam rá. Meg akartam dicsérni, mennyire csodálatos, de nem jött ki értelmes szó a torkomon, mert rögtön mozogni is kezdett. Koordinálatlan nyögésekkel kapaszkodtam meg benne, karjaimat a nyaka köré fontam, közelebb vontam magamhoz. A hangom idővel idomult csípője ütemes tempójához. Nem igazán fogtam vissza magam, de azért ügyeltem rá, hogy ne legyek túl hangos. Szinte teljesen kitöltött... Ahogy a nyakamhoz fúrta a fejét, a tarkójára simítva a hajába túrtam, másik kezemmel a hátát karcoltam végig. A derekán pihentettem meg a tenyerem, lábammal lazán körbefontam a csípőjét, hogy jobban hozzám férjen. A gyönyör egyre inkább kísértett, de még szerettem volna tovább húzni, jobban kiélvezni. - Theo... - nyögtem halkan, mielőtt még megcsókoltam volna. Hosszú, érzéki csókkal ostromoltam a száját, a nyelvét, és hol arra kértem, hogy gyorsabban mozogjon, hol arra, hogy lassabban, hol meg csak a nevét motyogtam. - Váltsunk pózt... - javasoltam, és ha belement, akkor hasra fordultam, egyik lábamat lelógattam az ülésről, a másikkal meg feltérdeltem. Négykézlábra emelkedtem, kitolva felé a csípőmet, és a vállam felett hátralesve vártam, hogy folytassa.
Csak mosolyogtam a válaszára. Nem vártam mást, azt meg főleg nem, hogy rábólint és lesz következő alkalom, meg egyéb nyalánkságok. Mint mondtam, nem terveztem elköteleződni, meg akartam maradni a kalandos életvitelemnél, ahogyan eddig. Még sok dolog volt, amit ki akartam próbálni, amit el akartam érni… és legfőképp a szabadságomat akartam kiélvezni. Ezt egy lány mellett nem igazán tudtam volna megtenni, így hát… minél távolabb voltam érzelmileg a lányoktól, annál jobb volt. Elgondolkodva figyeltem kicsit, amikor közölte, hogy még nem találta meg a nagy Ő-t. Ahogy eddig megismertem, ez alatt a… hát, pár óra alatt, úgy éreztem, nem egy pasi van, aki a lábai előtt hever. Dögös volt, bevállalós, laza, vicces. A pasik bizonyára megőrülnek az ilyen csajokért és kicsit én is. Csak hát, nem, nem engedek a kísértésnek… érzelmek terén. A türelmem gyorsan fogyott, minél előbb vele akartam lenni, egyesülni vele és mindkettőnket a csúcsra juttatni. Kijárt már nekem, azaz neki a kényeztetés, szóval nem szándékoztam sokáig húzni a dolgot, még akkor sem, ha mélyen belül ott motoszkált bennem, hogy amit teszek, az nem helyes. Jobban mondva azért nem, mert… nos, basszus, ő mégis csak egy Callaway kislány! Tudtam, hogyha kiderül, akkor halott ember vagyok. Minimum. Vagy hallgathatom életem végéig Carmen hisztijét, vagy éppenséggel Nathaniel kioktató dumáját, miszerint nem kellett volna Lexyvel kezdenem. - Ha nem fogom magam vissza, az nem lesz túl szép… - Morrantam rá játékosan, mint egy kölyök farkas, aztán loptam egy gyors csókot az ajkairól. Közben az ujjaimmal tovább kényeztettem. Láttam, hallottam, hogy élvezi és ez egyre inkább felkorbácsolta az én vágyaimat. Bár talán ennél jobban aligha lehetett. Nem kellett sok, a férfiasságomat a kezében éreztem. Jól esett, ahogy a markába zárta. Végigbizsergett tőle a testem és pár pillanatra leálltam a kényeztetésével, hogy kiélvezzem, amit ő tesz. Aztán a hangjára felpillantottam. - Türelmetlen vagy, cica. – Mosolyogtam rá, a kérdésre meg felnevettem. – Ha azt mondom, nincs, mi lesz? Mindketten ki vagyunk már eléggé éhezve a szexre. – Vigyorogtam rá tovább, de ha megijedt volna, akkor a nadrágom zsebébe nyúltam. Hát, nem kell meglepődni, fiatal pasi vagyok, még szép, hogy mindig van nálam egy… vagy kettő, ha a helyzet úgy hozná, szükség van rá. Kiemeltem hát egy óvszert. A fogaim közé csippentettem a csomagolást és letéptem, hogy ki tudjam belőle venni a gumit, amit aztán magamra is húztam. A lába közé csúsztam, kicsit helyezkedtem, majd viszonoztam az egyik harapását a nyakára. - Jövök már, kislány… - Súgtam neki vissza, miközben még egyszer végigsimítottam a lábai közt, majd odaillesztve a férfiasságomat behatoltam. Nem akartam túl durva lenni, de talán hevesebb voltam a kelleténél. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, a másikkal a csípőjére fogtam. Nyeltem egy aprót, majd lassan elkezdtem kihúzódni belőle, majd újra be. A tempóm hamar beállt, nem volt túl gyors, de lassúnak sem mondható. A levegőt szabálytalanabbul vettem, hisz annyi impulzus ért, olyan szoros volt Lexy, hogy nagyon is élveztem… halkan felnyögtem, a nyakához hajoltam, de nem tettem többet.
☾ I’m tired. Lonely.
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Hétf. Aug. 14, 2017 5:01 pm
Theo & Lexy 18+
love me, love me, say that you love me
Theo ajánlata először meglepett, aztán ahogy befejezte a mondatot, ellaposodott a pillantásom, mosolyom azonban csak szélesebbé vált. Így már egyből más színt nyert az önzetlensége. - Milyen rendes tőled... - jegyeztem meg vigyorogva, de egyelőre nem reagáltam semmit az ajánlatára. Nem akartam elfogadni, hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy itt leszek addig. Elutasítani meg végképp nem akartam, ahhoz túl cuki volt a srác, hogy csak úgy lepattintsam. De az egy éjszakánál hosszabb kavarás... Nem igazán nekem való. Felelősséggel járna, és abból most van bőven elég a nyakamon. Tetszett, hogy sikerült rá hatnom, élvezettel figyeltem az arcát, majd a púpot a nadrágján. Ahogy megcirógatta az arcom, néhány hosszabb pillanatra behunytam a szemem, csak a hangjára néztem fel újra. Nem lepett meg a válasza, pont ilyesmire számítottam. A legtöbb hozzá hasonló fiú nem szeretne még megállapodni, ami nem csoda, hisz előttük az egész élet. - Nem találtam még meg a nagy Ő-t - feleltem, ha már visszadobta a labdát. Fogalmam sincs, milyen lehet a nagy Ő. Voltam már szerelmes, és a legtöbb srác, aki megtetszett, mindig kötélnek állt végül. Az ilyen érzések azonban túl hamar elmúltak. Nem tudom, milyen lehet az az igazi szerelem, de valószínűleg tovább tartana néhány napnál, és az is lehet, hogy abba fogok majd igazán beleszeretni, akivel nem fekszem le idejekorán. Mert Theo is tetszett, nem csak külsőre, vagy jellemre, mégis éreztem, hogy nem tudnánk fél óra ismertség után elképzelni együtt a jövőnket. És ez így is volt jól. Kuncogva átkaroltam a nyakát, láttam, hogy elég hamar elfogyott a türelme. Nem baj, szeretem a szenvedélyes fickókat... Habár olyan sokhoz azért még nem volt szerencsém - ribanc azért mégsem vagyok. Átöleltem a nyakát, combommal körbefontam a derekát, ahogy kimászott velem, utána hagytam, hogy úgy fogjon, ahogy akar. Készségesen kinyitottam neki az ajtót is. - Parancsoljon, uram - kacsintottam rá, majd elnevettem magam, ahogy végigfektetett az üléseken. Az egyik övcsat beleállt a hátamba, de úgy helyezkedtem, hogy jó legyen. Közben gyorsan megszabadított a felsőmtől és a melltartómtól is. Nem bántam, forró csókokkal feleltem a kényeztetésére, a nyakát, a fülét harapdáltam. Elvigyorodtam a szavai hallatán. - Nem is kell visszafognod magad, édes... - súgtam neki halkan. - Nem vagyok cukorból - elhúzódtam tőle annyira, hogy felpillantsak rá, jelezve, komolyan gondoltam. Nem kell hímes tojásként bánnia velem. Behunytam a szemem és mohón megcsókoltam, az arcára simítva közben. Halkan felsóhajtottam, ahogy megéreztem a kezét a combjaim közt. Beindított, főleg ahogy benyúlt a nadrágomba is. Kiszaladt a számon egy jóleső nyögés, csípőm lágyan hullámzani kezdett ujjai játékától. Hallottam a kérdését, de mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Önfeledten viszonoztam a csókját. - Párszor - nyögtem bele az ajkaiba. Végigsimítottam meztelen hátán, finoman kieresztettem a körmömet. Megragadtam a nadrágja övét és kilazítottam annyira, hogy besimíthassak alá. Cirógatni kezdtem, kezem a combjára, fenekére vándorolt, majd az ölére. A nyakát harapdálva élveztem az ujjait izgatását, de nem akartam túl hamar elélvezni, így fürgén bontogatni kezdtem a nadrágját, kiszabadítva alóla a férfiasságát. A markomba fogtam, masszíroztam, járattam rajta picit a kezem, de nem játszottam vele túl sokáig. - Ne finomkodj, gyere! - kértem halkan, feljebb húzva a térdeimet, hogy rendesen közéjük férhessen. Vágytam rá, nem akartam tovább húzni az időt, és reméltem, ezzel ő is így van. Tíz körmömmel a derekába martam, célzón magam felé húzva. - Van nálad gumi, ugye? - tettem hozzá sietve, reménykedő pillantást vetve rá. Szívesen gondoskodtam volna erről én, csak hát konkrétan semmi nem volt nálam, amit viseltem, azt is tőle kaptam... Így ez már az ő felelőssége volt. Türelmetlenül harapdáltam a nyakát, a fülcimpáját. - Siess... - súgtam a fülébe, az oldalát, hátát cirógatva.
A lelkesedését nem bírtam ki mosoly nélkül. Tetszett Lexyben, mennyire bevállalós, mennyire életvidám. Olyan, amilyen én is lenni akartam, de nem mindig jött össze. Bár most, hogy a bátyám végre elengedte a pórázom, lehetőségem nyílt ezer meg egy dologra. Nem volt, aki visszafogjon többé. Épp ezért, az sem érdekelt, hogy a lehető legostobább dolgot készülök elkövetni. Lefeküdni a bátyám védencének mostohahúgával…? Elég nagy ballépés, nem? De amíg nem tudja, addig nem fáj ez senkinek. Másrészt senkinek semmi köze hozzá, hogy mi ketten mit csinálunk Lexyvel. A válaszára ingattam kissé a fejem, miközben az utat figyeltem, hogyha kell, bele tudjak nyúlni a vezetésbe, kormányzásba. - Ha úgy döntenél, kedved támad lerakni a jogsit, szólj. Úgy értem, vehetsz tőlem plusz órákat… bizonyos ellenszolgáltatásokért cserébe. – Kaján vigyor kúszott az ajkaimra, így néztem el felé, játékosan csillogó szemekkel. Habár vicceltem, de ha belement, rábólintott, nem visszakoztam. Amúgy, ingyen is segítenék és valószínűleg nem is fogok tőle semmit kérni. Nálam a kaland egy alkalom, nem több. Ha többször kezdenék ki valakivel, az már kötődéshez vezetne... és bár Lexy szimpatikus volt, semmi kedvem nem volt elköteleződni, pláne nem fél óra ismeretség után. Vadul csókoltam az ajkait, nem tudtam betelni vele. Édes volt és bódító. A válaszára érdeklődve húztam fel az egyik szemöldököm, mire ő átmászott az ölembe. Röviden felnevettem, de nem ellenkeztem. Viszonoztam a csókját, közben a derekára csúsztatva a kezem. A pólóm alá nyúlt, de nem igazán zavart, sőt, örültem, hogy nem kell irányítanom vagy épp nekem megtennem bizonyos dolgokat. Felemeltem a kezeimet és hagytam, hogy lehúzza rólam, majd csókért hajoltam, de nem értem el az ajkait. Megmozdult. Ingerelni kezdett, ahogy mozgott az ölemben. Így is többre vágytam, de nem kellett sok, hogy teljesen vágyba jöjjek és ennek látható jelei legyenek. Nyeltem egy aprót, loptam egy rövid csókot az ajkairól, és csak ezután válaszoltam a kérdésre. - Tudod, nem az a fajta vagyok, aki túl hamar meg akar állapodni egy lány mellett. Szeretem a kalandokat. – Simítottam végig az arcán kedveskedve, majd megcsókoltam. – Na és neked miért nincs fiúd? – Kérdeztem vissza, bár túlzottan nem is érdekelt. Egy ideig élveztem a csókját és azt, hogy a kezével tapogatja a férfiasságom, még ha csak így, ruhán keresztül is… végigcirógattam lassan a nyakát, vállát, karjait, aztán meguntam a dolgot és magamhoz szorítottam a lányt. Az ajtót kinyitva pedig kiszálltam vele együtt. - Kapaszkodj. – Közöltem, majd az ajtót bezárva a hátsó ajtóhoz léptem. – Ha megtennéd, hogy kinyitod… - Pillantottam rá várakozón és ha eleget tett a kérésemnek, akkor lefektettem az ülésre és fölé másztam. Az ajtót persze bezártam magunk után, de aztán hevesen, türelmetlenül estem újra az ajkainak, miközben elkezdtem megszabadítani a felsőjétől. Ha már ott voltam, a melltartót is leszedtem róla, egyszerűen és könnyedén, majd a nyakához hajolva belecsókoltam. - Nem igazán tudom visszafogni magam… - Mormogtam szinte a fülébe suttogva, majd újabb csókot leheltem az ajkaira. Egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam meg, a másikkal a lábai közé csusszantam és dörgölni, ingerelni kezdtem. Azonban nem tudtam türtőztetni magam, hamar a nadrágba nyúltam és így érintettem meg őt újra. – Voltál már együtt amúgy fiúval? – Kíváncsiskodtam, miközben hol a szemeit, hol az ajkait figyeltem. Mielőtt választ adhatott volna, megcsókoltam, de ezután érdeklődve néztem újra rá. Ujjaimmal gyorsabb tempóra váltottam, be-behatolva a lányba.
☾ I’m tired. Lonely.
I don’t feel like getting up in the morning. Everything that used to make me happy anymore doesn’t. I don’t know what happened, either people in my life just left me or I started to push everyone away...
Az álarc mögött :
☾ Eliffe
Szer. Aug. 09, 2017 12:49 am
Theo & Lexy
love me, love me, say that you love me
De, igazából szívesen megnéztem volna Nate arcát, ha rajta kap minket. Amilyen prűdnek tűnik első látásra - vagy csak Carmen mellett szerencsétlenkedik annyit? -, igazán ráfér egy kis hús-vér tapasztalatszerzés. Másfelől viszont nem akartam, hogy kinyírja a hangulatot, így végül egyet értettem abban Theoval, hogy lépjünk le. A közhiedelemmel ellentétben nem akartam árokba hajtani, amikor elkezdtem zaklatni őt. Csak szerettem volna közelebb lenni hozzá, és kiérezni kicsit az őrültködésemet. Szerettem fiatalosan viselkedni és minden tettemmel azt sugallni, egyszer élünk - hiszen fiatal voltam, egyetlen élettel. Minek a lámpaoszlopok miatt aggódni, amikor egy sima utat a hotelig ilyen könnyedén feldobhatunk? - Ne félj, nem lesz baj! - mosolyogtam rá, és követtem minden utasítását. Tényleg nem akartam bajt, főleg nem neki, hiszen hivatalosan mégis csak ő vezetett. Örültem, hogy belemegy a játékba és tényleg hagyta, hogy fogjam a kormányt. Nagyon fura érzés volt, de sikerült a megfelelő sávban tartanom az autót, és ettől rettentően büszke lettem magamra. - Látod? Vezetek! Én vezetek! - nevettem. Jó, persze, erős túlzás volt azt állítani, hogy miattam gurult az autó, hiszen én csak a kormányt fogtam... De jó érzéssel töltött el, és ezért hálás voltam Theonak. - Nem tudom. Egyrészt tök jó lenne, és Mr Callaway tutira kifizetné nekem, másfelől előbb vagy utóbb visszahúzok anyához, ott meg mihez kezdenék egy autóval? Plusz féltem tőle, hogy ha lenne jogsim és legálisan vezethetnék, az első dolgom lenne messzire elrepeszteni és vissza sem nézni. Annyira vágytam rá, hogy néha azon kaptam magam, azt fontolgatom, gyalogosan vágok neki a világnak, csak eltűnhessek végre innét. - Oké! - izgatottan fújtam ki a levegőt, hiszen a váltás egy fokkal komolyabb volt már. Természetesen Theo kezével a sajátomon ez is könnyedén ment. Kuncogva rápillantottam, és éreztem, hogy túl közel van hozzám... Túl csábító volt ez az egész helyzet. Képtelen voltam türtőztetni magam. A kijelentését hallva széles mosolyra húztam a számat, hiszen ebből már egyértelmű volt, hogy ő is akarja. Ő is akar engem. A csókja kissé vadra sikeredett, de nem bántam, egyből hevesen visszacsókoltam neki. A hajába túrva húztam közelebb magamhoz, és kihasználva, hogy az autó egy helyben áll, a mellkasához simultam. Jól esett az érintése, a póló alatt kalandozó kezei vágyba hoztak. Elszakadtam az ajkaitól épp csak annyira, hogy a nyakát halmozhassam el sóhajok közé lehelt csókokkal. Az ötletét hallva elmosolyodva a hátsó ülések felé pillantottam. Jók lesznek azok még, igen, de bőven ráértünk még addig. - Ó, nekem nem kell sok hely... - jegyeztem meg pimasz mosollyal, majd kibújtam a pólómból és a műszerfalra dobtam. A berendezésekre ügyelve másztam át Theo ölébe, térdeim közé fogva az ölét, vele szemben, és a vállán megtámaszkodva odahajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Meztelen mellkasommal újból az övéhez simultam. Ujjaim végigszántottak a mellkasán, majd bekalandoztak a pólója alá, egyre feljebb tűrve azt. Végigkarcoltam körmeimmel izmos hasfalát és a mellkasát, és, ha segített, kiszabadítottam a felsőjéből, félretettem, és már tapadtam is vissza az ajkaira. Közben mozgatni kezdtem a csípőmet az ölében, hogy ezzel is a vágyait ingerelhessem. - Olyan jól nézel ki, hogyhogy nincs barátnőd? - érdeklődtem két csók közt. Reméltem, nem hazudott csak azért, hogy ne érezzem rosszul magam - olyan fura volt belegondolni, hogy cuki is, szexi is, rendes is, mégis egyedül van. Hát normálisak ezek a mai csajok? Nem hiszem. Élveztem az ölébe ülve csókolózni, de lassan már valami többre vágytam. Nem volt kedvem attól még megmozdulni, szóval ha helyszínt akart váltani, cipelnie kellett. Magunk közé nyúltam, hogy kitapinthassam a nadrágon át a férfiasságát, közben az alsó ajkát harapdáltam finoman. Alig vártam, hogy lekerüljön rólunk az összes ruha...
Kezdőlap
|| 
Egyébként, bár nem mondtam ki, én sem mentem volna bele óvszer nélkül. Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy hirtelen egy síró gyerek a nyakamba zuhanjon, a fiatal anyukájával együtt – aki iránt nem éreztem semmit, pusztán testi vonzalmat. Na meg, valószínűleg a fejemet vették volna, ha teherbe ejtem a szőkeséget, így hát mindenféle téren az volt a legjobb, ha védekeztünk.
