Esotephres & Freydis

- Na látod, ebben teljesen egyetértek! Még sem mehetek oda valami kis szürke cuccban.
Próbáltam úgy tenni mintha egy kicsit sem érdekelnének vagy hatnának rám Esotephres szavai. Fapofa, pókerarc...van még más megfelelője a tekintetnek amit próbáltam imitálni? Nem volt lényeges igazából de zavart, hogy a démon zavarba tud ejteni ennyivel. Pedig hányan néztek már rám ennél sokkalta többet akaró tekintettel.
Valószínűleg csak az zavart, hogy amióta szirén vagyok ez egyszer olyan nézett rajtam így végig aki tudna is nekem ártani.
- A..Akkor készíts képet róla, az tovább tart.
Játékosan elforgattam a szemeimet és félholdasan mosolyogtam, büszke voltam legbelül, hogy az ajkaim nem remegtek meg a tettetett magabiztosságtól.

Rióbam már más volt a helyzet, a kernaváli hangulat teljesen feloldotta a hangulatom és alig vártam a pezsgést, hogy táncoljak.
- Áh, sosem fognak rájönni, hogy mi a jó...
Nem voltam egy profi táncos, a bulikban simulós vagy egyedül fenékrázós táncok mennek, de konkrét táncstílus amihez szakmai tudás is kell..na az már más tészta. Esotephres felajánlotta nekem az azonnali szamba tudást egy bizonyos fizetségért cserébe, dehát csak nem lesz az olyan szörnyű, csak arra vágytam, hogy menjünk le végre és táncoljunk.

Na de most komolyan, én egy leheletnyi kis semmiben virítottam, ő pedig teljes harcidíszben? Az nem járja, a démonnak is be kellett látnia és hála az égnek valami madaras "Főpap" jelmezt vett fel. Nem próbáltam meg eljátdzani, hogy nem is csekkolom le, ha már ő is simán megtette.
- Máris jobb és...mennyivel előnyösebb ez a gönc.
Egy kacsintás ment neki vissza, megfogtam a kezét a "férjuramnak" aki a tömeg kényelmes részéhez vezetett minket, megperdített egy párszor én meg nos ráztam a csípőm, ahogy illik. Meglepetésemre egy pillanatra sem estemnkétségbe egyedül. A lábaim mozogtak szinte maguktól. Nem pattogtam eszetlenül mint némelyik csaj. Inkább voltam, lassabb, kimért a csípőm lassan hullámoztattam, a kezem lentről felfelé végig simult a testemen és néha még Esohoz is közelebb lépve hullámoztam, mikor lefelé haladtam de utána felfelé már nem simultam hozzá. Csak kihívóan tekintettem rá, hogy lépjen valamit és reméltem, hogy nem lesz olyasmi a vége mint Indrában amikor kicsit húztam az agyát.

Esotephres & Freydis

Tudom, tudom Rió már a találkozásunk elején is téma volt, de attól még nagyon meglepett a hirtelen átcsapongása. Igaz,ami igaz én voltam aki visszatért először a buli témájára. Nem hibáztathattam.
Minden amit mondott Rióról és a karneválról az igaz volt, láttam videókat és volt is hozzá egyszer szerencsém. Gyerekként teljesen más lehet élvezni, mintha most mennénk.

- Hm. Kíváncsi vagyok, felnőtt fejjel milyen egy ilyet végig szórakozni ott vagy éppenséggel itt a Pokolbéli csodaországban.

Szerintem az embereknek kevésbé lenne szórakoztató mint nekünk akiknek az a szórakozás, ha ők nem élveznek valamit. Vajon melyik lehet szórakoztatóbb? Rió Esotephressel vagy itt élvezni a fincsi kis emberek husiját. A finom étek gondolatára muszáj voltam megnyalni a szám sarkát, mintha csak ott tárolnám az eddigi prédáim aromáit. Szinte bele is borzongtam a gondolatba, hogy mennyi mindent tudok majd Rióban kezdeni. Esoban is bíztam, hogy nem fog az utamban állni. Boldogan és izgatottan hallgattam végig a napirendet. Alig vártam, hogy induljunk, ő kicsit időzött a tekintete is rajtam.
"Mi az nem tetszik neki a csini kis ruhám?"
Hát mint kiderült nem! valamilyen démoni módon átalakította a rajtam található ruhát, valami olyanná amit sosem hordtam, nem is volt ilyesmimre sosem szükségem a csábításhoz. El is állt a lélegzetem egy pillanatra. Próbáltam eldönteni, hogy legyek megilletődve, keressek valamit amiben megnézhetem, hogy hogyan is áll az új szerelésem vagy ijedjek meg Esotephres ezen képességén. Is..

-Mutatós... szó szerint. Hátrafordultam az arcommal, hogy lássam valahogy magamat hátulról is. Tulajdonképpen nem is rossz! Ebben biztos voltam, hogy Kaszálni fogok.
-Egészen jó az ízlésed Eso.
Kénytelen voltam megbocsátani a korábbi kis rémisztgetést. Megtanultam a leckét, vele óvatosan kell bánni és kicsit odébb tenni a flörtölős énemet, de a becézésért még csak nem fog megint belökni a rémlakba.
Szerencsére nem akadt fenn a dolgon és folytatta az eligazítást. Ártatlan lelket? Fúúúúúúj, biztosan nem addig amíg Katherine nem parancsolja azt. Ennyi erővel szentelt vizet is ihatnék.
-Igen is!- Szalutáltam neki játékosan és megfogtam minden hezitálás, túlgondolás nélkül a kezét.
Nagyon hamar a karnevál tetejére kerültünk Esotephressel és alig bírtam a sok színt felfogni. Jézus f***a, hát ilyet is régen láttam, ha láttam egyáltalán. Azonnal kedvem is lett arra, hogy beálljak a semmiben táncoló szépségek közé, táncolni. szinte felpezsdült a vérem a hangulattól és ezen Eso is osztozott!
-Azt nem tudom, hogy sikerülne-e ezt így ott megalkotni de megérné a próbát!!
Legszívesebben könyörögtem volna, hogy menjünk le és táncoljunk. Lehet a démon a gondolataimban is turkált, de ki bánta amikor végre felém nyújtotta a kezét, nagyszerű szórakozást kínálva!
-Már azt hittem sosem ajánlod fel!- Mondtam izgatottan és azonnal elkaptam a kezét, végül ránéztem. Az arcára, a ruháira, vissza aztán megint a szettjére. - Te így jössz, nem lesz meleged?

Nem bántam volna többet látni belőle, olyan rég volt már részem olyan férfi látványában, akitől akartam is volna valamit, vagy egy kicsit is jó partinak tartottam. Lehet így hibáztatni? Majd tánc közben szétnézek, hogy kinek van a legjobb mozgása a férfiak közül és lecsapok. Hátha nem Esotephres lesz az, mert akkor a másodikkal kell beérnem és az már nem olyan szórakoztató.

Esotephres & Freydis

- Nahát pedig azt hittem a démonok egyik legfőbb ismertető jele a "tudhatatlan tudása".

A mosolyom széles volt és az ujjaimmal jeleztem az a bizonyos idézőjelet. Annak idején nagyon érdekelt ez a féle misztikum, a démonológia és akkor hallottam illetve mondta is egy szakmabéli, hogy a démoni megszállottság egyik jele, hogy akit megszállnak olyan dolgokat fognak tudni amiket egyébként nem kéne. Úgy nagyjából minden kérdésre tudna válaszolni. Még arra is, hogy milyen alsóneműt hordasz és nem kellene hozzá semmféle röntgen látás.
Ez a mérhetetlen tudás jól jött volna egy két záróvizsgánál... biztos voltam benne, hogy volt az egyetemen olyan Okkult fanatikus aki megkísérelt a sikeres ZH-k miatt démont idézni.
Sikeres volt? Ki tudja? Annyi időm nem volt az emberek között, hogy lássam saját szemeimmel.

Ami visszahozott a jelenlegi helyzetembe. Még próbáltam magam összeszedni a rémképek hatása alól és kimaszírozni a fejemből azt a nyomorult, hasító fejfájást és akkor részt vesz a valós kínzásomban Esotephres is. Mint valami idegesítő kölyök lelkendezett felettem és hirtelen megvilágosodtam, hogy miért nem keresik fel többen. A szemöldököm már majdhogynem tikkelni kezdett de visszatartottam az ingert és a tenyérgyökömmel a halántékomat maszírozva próbáltam megszűntetni a fejfájást és kizárni a hangot. Nos lehetetlen volt.
- Igen... már értem, hogy melyik személyiséged miatt maradnak a többiek távol tőled.

A fejemet jobbra és balra döntve akartam a nyakam merevségét megszűntetni, ahogy eldöntöttem ideje túl lépni a dolgon.
A démon egy rövid ideig el volt magával foglalva amikor megemlítettem, hogy ne felejtsen el a karneválról értesíteni és sikerült a férfit is bisszaterelni ebbe a mederbe. Hála az kénköves pokolnak mert nem bírtam volna a lurkó Esotephrest elviselni még ennél is tovább.
- Hm, szerintem egészem jó ötlet de szer...- Végig sem tudtam mondani mindent hála az újabb éles váltásnak.
-Rióba? - Egy pillanatra oldalra döntöttem a fejem, próbálva felvenni a fonalat, de csak megtaláltam. - Hogyne, feltéve ha Esotephres bébit itthon hagyod, különben Katherinere esküszöm olyan mézes-mázas leszek veled, hogy amíg élsz okádni fogsz.

Ez nem csak fenyegetés volt, hanem ígéret. Ha a negatív érzelmekkel táplálkozik a pozitív sem tehet neki jót...ezt viszont egy gyermekkori kedvenc "mesémből" a Slayersből vettem. Azt nem tudtam, hogy tényleg beválik-e démonok ellen, de jól hangzott.

Esotephres & Freydis

Esotephres egy démon ízig vérig és bizony ez látszódik minden mozzanatában még így  is, hogy az én testement uralja jelenleg. A válaszai mind jól átgondoltak és csak ritkán ad bizonyítékot arra amit mások állítottak róla...hogy teljesen bolond.
- Áh akkor a testemmel együtt bizonyos érzékeimet vagy a dolgokhoz való hozzáállásomat sem másoltad le. Például simán megbírnád enni a vaníliás pudingot annak ellenére, hogy utálom?
Hm vajon tudná csak ennyiből, hogy felvette az alakomat, hogy takonyszerűnek gondolom azt az ételt és ezért ha meg kéne ennem, a belemet is kihánynám? Jó jó értettem a célzását, hogy ő ahhoz társítja az illatokat, hogy kiről milyen benyomást szerez, de valahogy megakadt a gondolataimban, hogy vajon csak felületesen felöltötte a csinos kis alakomat vagy ez mégis mennyire alapos? Mennyire tudja még ezt fokozni? Például, ha Katherine nálam is vonzóbb alakját öltené magára, a képességeit is megtudná szerezni ha nagyon akarná? Nem akartam bele se gondolni, mi lenne ha valahogy Esotephres ezt kihasználva átvenné a hatalmat a Pokol felett. Vannak ilyen ambíciói egyáltalán? Nem... a túlgondolás nem az én stílusom, lesz ami lesz.

Jót kacagtam a kérdésén.
-Hát persze, hogy annak tűnsz, hiszen úgy nézel ki mint én. De valójában azon gondolkoztam, hogy akkor ez csak a látszat-e vagy ízre is hasonló lennél? A kérdésemet viszont ezzel megválaszoltad.
Azt persze már nem tettem hozzá, hogy  a husiját már nem szívesen kóstolnám meg, mert magamat megkajcsizni? Azért azt nem. A másik részén a kérdésének viszont már másképp kellett elgondolkodni. A démonok végtére is mit esznek a negatív érzelmeken kívül? Valószínűleg nem palacsintát nutellával és eperrel.
Kíváncsi voltam rá, hogy ezt mágis hogyan éri el? Naná! Akartam-e, hogy rajtam mutassa be? Nem biztos.
A gondolatmenetemből újonnan sikerült kirángatni a karnevál említésével. Felpezsdül a vérem, ha a zenére, a színekre és a jó hangulatra gondolok. Én nem vagyok démon, nem kell mások negatív érzelmeiből kaparásznom, hogy szórakozzak.

Az elején mintha örült volna a hirtelen cselekedetemnek, hogy letaperoltam magam és megkértem, hogy növelje meg a melleimet. Akkora nagy kérés lett volna? Nyílván én vittem túlzásba a dolgot először a határozottan nagyobb kíváncsiságommal, mint kellett volna... de erre a reakcióra akkor sem számítottam. Valami szemlátomást elpattant az agyacskájában és már események olyan sorozata követték egymást, amit nem tudtam befolyásolni, kicsúsztak a dolgok az irányításom alól és már  túl ismerős falak megjelenésével megszűnt létezni Esotephres is számomra. Nála sokkalta ijesztőbb volt már a szürke falak látványa, az Ikea bútorok... a vanílisás vízipipa, a sör és a vodka szagának  undorító keveréke. Nem tudtam kontrolálni a levegővételeim számát amik egyre csak növekedtek a pulzusommal együtt. Már rég nem hiperventiláltam, de a reakcióim elárulták számomra, hogy nemsokára pánikrohamom lesz. Azoknak a szörnyeknek a hangját hamarabb meghallottam mint ahogy a látványuk elém tárult volna. A lábaim remegtek mint a kocsonya és ott támaszkodtam az egyik széken, nehogy térdre roggyak  amikor meghalottam a mondatot .."Faljátok fel.!" hirtelen már azt sem tudtam, hogy ki parancsolt rá ezzel és kire. Volt ott velem egyáltaán valaki? A hang irányába rántottam a fejem és megláttam a szörnyeket közelíteni felém, olyan csúfak voltak, hogy meg sem ismertem volna őket, de a környezettel együtt sajnos lehetetlen volt eltéveszteni. Valamelyik elkapott hátulról én kiszakítottam magam a karjai közül és félve néztem körbe. Itt volt mind akit eddig kivégeztem, de nem féltem mindtől még akkor, csak attól a csapattól akik azon a napon a szobámban vártak és akik miatt túladagolásban kellett meghalnom egy kupacban, ami minden méltóságát elvessztette. Visszatértemkor nem válogattam a módszereimben, feltéptem a torkaikat, kitéptem mindent a hasfalukból és volt akinek kirántottam a szívét a hasfalán kersztül. Na az most ott dobogott a földön, sebeik helyén poliplszerű csápok, kacsok, szemek és méteres nyelvek voltak. Mind hihetetlenül torz és bekeríettek. Csak reméltem, hogy inkább viszonozni akarják és megcsonkítanak, kitépik a szívem a helyéről vagy élve megnyúznak. Bármit csak azt ne!
Nem tudtam mit tenni, teljesen lebénított a félelem és az egyetlen ötletem az volt, hogy hátráljak....hogy fussak el. A lábaim nem hallgattak az észérveimre, meg sem akartak moccani. Egy elkapott jobbról a másik balról, egy hiányos, véres kéz mészott fel a combjaimon és hiába való volt a könyörgésem, hogy fejezzék be és inkább öljenek meg. Szinte térden állva esedeztem volna azért, hogy adagoljanak túl és megint eltompított elmével kelljen kiállnom amire készülnek. A kéz elölről a combomon túlságosan is közel ért, egy  hosszú nyelv a nyakamon szinte mint a kötél. Szégyen nem szégyen de torkomszakadtából sikítani kezdtem. Üvegcsörrenést hallottam, a szemeimet kinyitottam és ott volt a menekvés. A hangommal kitörtem az ablakok üvegeit, talán a támadóim dobhártyáit is. Kihasználtam, hogy a szörnyek egy pillanatra elengedtek és a gyenge lábaimmal futottam az ablak irányába azzal a céllal, hogy kiugrok és meghalok, hátha kiragad abból a képtelen helyzetből amibe kerültem. Inkább zúzódok ezer darabra mint ez. A célnál megálljt parancsoltak nekem. A bokámon tekeredett körbe az egyik lénynek a csápja és egyenesen feléjük kezdett el visszahúzni. Itt már teljesen ?túlélő? üzemmúdba léptem, a kezemet szétvágta a nagy üvegdarab amit az ablak üvegének egy része adott és elvágtam vele a csápot. Utolsó erőmet öltem bele, de felhúztam a felsőtestemet a párkányra és minden kecsességet mellőzve kibukfenceztem az ablakkon. Már vártam a megváltó földetértést de az nem jött el.

A földön térdeltem, négykézláb és csak úgy kapkodtam be a levegőt, ami Svájci hegyekre emlékeztetett ahhoz képest ami a szobában volt. Hallottam Esotephres hangját, de nem érdekelt, mert legszívesebben egyszerre sírtam volna mint egy gyerek akinek földre dobják a fagyiját és egyszerre téptem volna ki a szívét a száján keresztül és azzal vertem volna agyon. Ellenálltam azonban, minden méltóságomat megpróbáltam összeszedni de őszintén azon sem lepődtem volna meg, ha magam alá vizeltem volna, amit ellenőriztem és nem történt meg. Nem tudtam nem gyűlölettel tekinteni rá, amikor örömittasan kérdezte, hogy akarok-e még játszani vele. Nem vett ugyan részt a szörnyekkel együtt akik megpróbálták ismét megkísérelni azt amit, DE ő volt az aki ezt mind lehetővé tette és ez számomra rosszabb volt. Nagyon nehezemre esett még mindig felállni, de ha azt hiszi, hogy ezzel elért bármit is hát nagyon téved. Mint ahogy a tiszteletet veréssel a szülő sem éri el, hát ezt nálam valószínúleg egy életre elvesztette. Nyilván nem fogok vele innentől kezdve önfeledten szórakozni, mert nem hiányzik még egy ilyen rettenetes kép, de ez egy sunyi megmozdulás volt. Használhattam volna én is a képességemet és elérhettem volna, hogy letolt nadrággal békaként ügessen de az nem az én stílusom.
- Csak ennyi telik tőled?
A torkom fájt, a kezeim remegtek, a térdeim mintha kocsonyából lettek volna, de nem tőle féltem és ezt jobb lesz ha egy életre az eszébe vési.
-Annyiszor idézed ezt meg a fejemben ahányszor akarod, de csak mások által gerjesztett félelemből táplálkozol.
Hátrasimítottam a hajam és rendbeszedtem a vonásaimat. - De természetesen, ha még valaha szándékozol megrendezni azt a bulit szólj, hogy be tudjak szállni a készületekbe. Semmiért nem hagynám ki.
Esotephres egy démon, nem is lehet tőle mást várni amivel tisztában voltam, szóval ezzel jeleztem neki, hogy habár jelenleg utálom, haragudni nem haragszok rá.

Esotephres & Freydis

Láthatóan meg sikerült lepnem a démont, aki a kietlenségben él. Annál jobb, ha képes vagy megelepni a népet időről időre, akkor unalmas nem lehetsz. Nekem pedig halálom lenne, ha annak titulálnának. De mióta is van ez így? Nem túl régóta mégis mintha az egés életemet ez az elv alapján éltem volna.  
- Nem is tudom, mikor szagoltam utoljára ánizst.Na és mondd csak...éppen, hogy kellemesebb az ánizs illata mint az oszladozó hullák szaga vagy pedig kimondottan kellemesnek tartod az illatot egyébként is?

Akárhogy is..nem volt mindegy, nem bírtam volna kiállni a dolgot, ha valaki bármit is kellemetlennek tartana bennem. Szirénként talán az is rámragadt, hogy mindenkinek is tetszeni akarjak. Mindenki szemében szerettem volna ellenállhatatlan lenni, pláne ha ezzel később azt tudom elérni, hogy könnyen fel tudjam falni a kis husikáját. Vajon sikerülne Esothephrest is beflamózni? Esotephres..olyan hosszú, majd ha jobban beloptam magam a kegyei közé, felvetem, hogy hadd szóltsam Esonak, vagy Tephinek. Hah Tephi, valósznűleg sosem menne bele.

- Áh ne is mondd, mennyire unalmas tud lenni, amikor épp nincs senki a terítéken...Viszont, ha hiszed ha nem, nem étkezni jöttem ide. Bár...- Végig néztem rajta ismét, elismerően- igaz ami igaz, így IS igazán ínycsiklandóan nézel ki!

Tetszett, hogy még a mozdulataimat is le tudta utánozni, az öröm és ragyogés az arcán, tapsikolás közben, akár én magam álltam volna a tükör előtt és gyakoroltam volna, hogy hogyan is nézzek ki őszintén boldognak. Szemei is csak úgy szikráztak, azzal a tipikus sunyi fénnyel, miközben arról a bűnözőről mesélt. Hm. Még a végén azt hihetném, hogy tetszett neki a fickó.

- Voltam egyszer Rióban, még a szüleimmel, az előző életem során. Hangulatos hely, de sosem tanultam meg táncolni. - Az államat megkopogtattam párszor a mutatóujjammal mielőtt el nem kezdett volna mozogni és nem támadt volna az a remek ötletem, hogy lecsekkolom magam, ha már adott volt az alkalom és ott álltam magam előtt.
De drága volt, ahogyan meglepődött rajta! Lehet, sosem volt még női testben és tetszett neki a taperolás, így nem is hátráltam, mozgattam egy kicsit és tessék. A tekintete elmélyült, sötétebb lett, a hangja dettó. Ha magamra tudtam volna izgulni, akkor ez lett volna a pillanat. Nem is én jöttem be magamnak, hanem a lehetősége annak, hogy sikerült benne valami mélyebbet elérnem, valami hasonlót ahhoz, amit szívesen láttam volna az ereje szabaddá engedésével kapcsolatban.

" Ha a Kéjsóvárgás Gyalogösvényére lépnél, szólj csak bátran és elvezetlek a Gyönyör Palotájába. Kicsomagollak patyolat köntösödből és örömödre, örömest felfallak! De vigyázz! Ha azt hiszed játszhatsz és a bolondját járathatod velem, rosszul számolsz szirén!"

Jóleső borzongás futott végig rajtam, mert általában én vagyok az aki a másik felet csábítgatja és ez teljesen új volt. Ha nem az én alakommal rendelkezett volna éppen-amit beismerem, hogy csinosnak tartok és imádom magam, de nem vagyok az esetem- lehet azonnal a szavain is fogtam volna, viszont így sem hagyhattam, hogy az övé legyen az utolsó szó.

- Ez mind jól hangzik és ha nem így néznél most ki, már bizonyíthatnál is. DE a kérdésem, hogy ez csak "ijesztgetés" vagy alá is tudod támasztani az állításod?

Mélyen a szemeibe néztem, hiszen nem féltem én se tőle és attól sem, hogy azonnali lakoma lennék, bármilyen értelemben is.

Esotephres & Freydis

Meg kell hogy mondjam, Esotephres a látottak és hallottak alapján minden várakozásomat felülmúlta. Kirázott a tekintetétől a hideg, olyan kiszámíthatatlannak és zabolátlannak tűnt...szerettem volna megkérdezni tőle, hogy mégis mivel, hogyan éri ezt a hatást el, de gondoltam, hogy egyedül, itt a sötétben elkerülhetetlen, hogy ilyenné válljon, ha nem akar ténylegesen megzakkani. Kívámcsivá tett, hogy létezik-e egy ennél sokkal komolyabb és veszélyesebb démon benne, legbelül.
Örömittasan tapsoltam abban a pillanatban, hogy felvette az én alakomat. Nahát. Elismerően pillantottam rajta végig de szemeim a mellein(melleimen?) akadtak meg. Talán megkérem, hogy alakítsom magán egy kicsit és pár mérettel legyenek nagyobbak. Kíváncsi voltam, hogy hogyan állna a nagyobb kosárméret. Úgyértem, nő vagyok és nincs olyan nő a Világon aki elégedett lenne magán mindennel. A kérdés maradt későbbre. Esotephres olyan kérdés/válasz -áradatot eresztett rám, hogy azt se tudtam, mire válaszojak.

-Ánizs Freydis? -  a szemöldökömet megemeltem humorosan és rögtön megválaszoltam az első kérdést. - Szirén vagyok, újonnan. Katherine foglalkoztatásában, óh "vén" Esotephres.
Körbenéztem egy pillanatra és utána rá/rám. - Az itt létem pedig merő kíváncsiság. Mindenki azt mondta, hogy NE jöjjek ide. Én pedig gondoltam. "Miért ne? Lám itt vagyok és..nem csalódtam.

A mosolyomat még mindig rendíthetetlenül az arcomon tartottam. Tetszett a nyers erő, amit magából áraszt. Szívesen lettem volna szemtanúja annak, hogy mik a képességeinek a korlátai. Pont mint Katherine esetében.
Na de a babaházas megszólalásán csak jót nevettem. Tetszett, kimondottan jól szórakoztatott, hiszen ha egy pillanatra is nem figyelek oda, elveszek a mondandójában.
- Nem szörnyű, milyen nehéz manapság strapabíró személyzetet találni?
Szemeimmel egy darabon követem a cipő irányát aztán azonnal vissza a beszélgető partneremre. A másik érzésem vele kapcsolatban, hogy nem csak a beszédekor csapong, de képes lenne a semmiből megharapni.
Legszívesebben elnevettem volna magam a gondolaton, de újabb beszédfoszlányt kaptam el a levegőbem, pontosabban a karnevált.

- Egy buli? Benne vagyok! Hol kell szponzorálni?

Itt már azért kacagtam egy jót és ismét végignézt magamon.
- Ha már magat kell néznem...nem váltanál egy ici-picit nagyobb mellekre? Kíváncsi lennék, hogy nézne ki.

Odaléptem hozzá, megmarkoltam a kebleket és megemeltem őket, hogy jobbam szemügyre vegyem.