Álomháború
felcsendülő dallamok


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Reagan Blair
Társadmin
A pokol kapuja

itt nyílik
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill

We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Statisztika
Ennyien vagyunk
Szorgos íróink
A hónap posztolói

20 Hozzászólások - 22%
14 Hozzászólások - 16%
9 Hozzászólások - 10%
9 Hozzászólások - 10%
8 Hozzászólások - 9%
8 Hozzászólások - 9%
7 Hozzászólások - 8%
5 Hozzászólások - 6%
5 Hozzászólások - 6%
4 Hozzászólások - 4%

Share
 
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin
Let's go out in flames so everyone knows who we are
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyHétf. Aug. 03, 2020 7:34 pm

Oh, igen! A pokol hercegnője kimondta azt, amire régóta vártam. Az egyezség, egy aprócska részlet hiányában majdnem tökéletesen létrejött. Indra kietlen pusztasága többé nem jelent majd számomra kényszerű kóborlást, mint valami kósza kutyának. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám lerágni Lothrin lábait, annyira még nem lopta be magát a szívembe, hogy elfelejtsem neki azt a sértést és megaláztatást, amit kénytelen voltam a korábbi pár percben elviselni. Még hogy nyakon ragadni engem, mint valami csirkét. Nem, drága Hercegnő, ezt nem fogod megúszni. A világ felzabálásába a pokol elemésztése, éppen úgy reményteli elképzelés, még ha oly távoli is, mint a halandók világának elsorvasztása, tébolyba kergetése és nyomorult kérődzővé csökevényesítése minden emberi lénynek. Persze egy lépéssel közelebb kerültem hozzá: megnyertem magamnak egy fődémont.

- Hercegnő, az egyezség megköttetni látszik közöttünk. De kérlek, ne felejtsd el, hogy addig még rengeteg tenni valónk, lopni valónk, ölni valónk van. Ellenségünk, még számos, tervünket pedig komoly gonddal kell felépíteni, hogy végrehajtása épp oly váratlanul érje a halandókat és azokat kik ellenünk vannak, mint amilyen halálosan. - mondom, miután szinte hozzám simult. Bár egyértelműen őrült vagyok, sőt tébolyult, ez nem jelenti azt, hogy nincs jelen minden pillanatban a tudat, hogy veszélyes és halálos játszmát folytatok. A kard, amelyet lassan előhúzok hüvelyéből, hogy egyetlen hasítással oly szeletet nyessek ki magamnak, ami még a Falánkság Ő Förmedvényességét is megállásra kényszerítené, pedig ez nagy szó.

- Kezet rá! - nyújtom kezemet a hercegnő felé, hogy egyezségünket végleg megpecsételtnek tekinthessük. Semmi kivetnivalót nem tartok abban, hogy a leigázott világ uraivá váljunk, a "kedvesem" megszólítás, azonban roppant korai. Túlzottan is korai ahhoz képest, hogy korábban a nyakamat szorongatta. Pont ezért leszek halálosan óvatos.

- Arra gondoltam, hogy az Indrában lakó démonok köréből, elkezdhetnénk szépen lassan sereget kovácsolni. Előbb utóbb szükségünk lesz rájuk, neked szükséged lesz egy hadvezérre, nekem pedig egy seregre. Ha véghez visszük a tervünket, az polgárháborút fog kirobbantani a Pokolban. Téged sokan ismernek, rettegnek és tisztelnek. Neked kellene a toborzói munkát végrehajtanod, elvégre van hatalmad és van szavad. Rám marad a felszínen való teendők végrehajtása. A többi fődémonnak egy szóval se említs semmit, különben elbukjuk a tervünket.

Nagyon fontos, hogy a fődémon gondoskodjon a kellő létszámról. Hogyan szervez sereget és mit ígér nekik vagy mivel fenyegeti, zsarolja őket, az különösebben nem érdekel. Az lenne a legjobb, ha tökéletes titokban történne minden. A hercegnő körül hirtelen gyülekező démonok tömege eléggé gyanús és feltűnő lehet. Nagyszabású tervünkről persze fogalmuk sem lehet, s ha a fődémon nem kotyogja ki valami intrikálás közben, akkor nem lehet elméletben semmi gond.




Esotephres
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 1d211535dc1ba336b4742c9f7903ad02
Egy értékes tag
Léptek száma :
17

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyPént. Júl. 24, 2020 2:37 pm



to: Esotephres

deal between devils


Sohasem lehet benne senki biztos, mi járhat egy démon fejében… De azért könnyű kitalálni, főleg az olyanok gondolkodásmódját, akik halandó életük után szálltak Pokolra. Nekik az a hibájuk, hogy bizonyos érzésekből indultak ki mindig is, és ezt elkárhozott lelkük maradéka sem tudta levetkőzni. Én egész más megfontolásokkal hoztam döntéseket és cselekedtem, hisz nekem nem is árnyékolta be semmi a józan ítélőképességemet. A velem szemben álló férfi azonban bonyolultabb eset, hiszen a démonok között is őrült, ennek ellenére mostanra már kiismertem annyira, hogy tudjam miféle vágyai vannak, a világ elfogyasztásán túl velem kapcsolatban.

Ám most mégis húzta az időt, vagy csak nem mert kimondani kereken, mit akart tőlem cserébe, ha megtámogattam volna a kis tervét. Ez pedig zavart. Nem kedveltem, ha vesztegették az értékes időmet, amit azzal is tölthettem volna, hogy figyelem, ahogyan az én bűnömbe esők lassanként elsorvadnak, hogy aztán találkozhassanak velem. Vagy hogy kitöltsem a haragomat ezeken a szánalmas emberi maradványokon, amiért egy vérszívó keresztbe húzta minden számításomat. Ehhez nem volt most kedvem.

Amikor nevetséges módon ajánlatnak feltételezte a kérdésemet, s én fel akartam emelni a hangomat, hogy kifejtsem, mennyire ostoba, az ereje, amely szinte berobbant a pusztába, átvitt mind a kettőnket egy sötét vizű folyóra, ahol olyan régen nem jártam. A folyó amely valahol messze a vöröslő tengerbe ömlött, most lágyan dobálta alattunk a csónakot. Meglepettségnek nyoma sincs az arcomon, s talán csak egy kevés értetlenséget lehet felfedezni rajtam, miközben a heverőről felnyomom magamat ülő helyzetbe. Le kívántam teremteni az imént még Esotephres-t, elátkozni, amiért volt mindehhez mersze, de eszembe jutott egy másik lehetőség. Így hát hagytam, hadd evezzen, énekeljen, amit csak akart, míg én eldöntöttem, hogy megkötöm majd vele az alkut. Magamhoz vettem az egyik poharat és beleittam a borba, s csak ezután szólaltam meg negédes hangon.

– Legyen hát így, kedvesem. Ha térdre kényszerítettük a világot, te majd mellettem fogsz uralkodni – egészen közel lépkedtem a férfihoz, tenyerem rásimult a hátára, majd lassan felsiklott a tarkójára. S mindeközben kezdett körvonalazódni bennem is egy terv, amelyben megkaparintom a Pokol trónját, bárki is üljön addigra rajta, ehhez pedig jól fog jönni a démon ereje.
from: Lothrin

334 szó • • köszi a türelmet  Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 3739568389





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.

Esotephres likes this post




Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyKedd Júl. 14, 2020 8:06 pm

Hogy én mennyire utálom, hogy mindig mindenkinek csak az anyagi javadalmazás jár a fejében. Hát nem lehet elhinni, hogy nekem, becsületes és tisztességes démonnak, eszem ágában sincs  átverni senki? Elmém újfent megtréfál, mikor Lothrin rákérdez, hogy mégis mi lenne az ára.
- Áááá ... nem nem, mégsem. - emelem fel mutatóujjamat, miközben gondolkodom, hogy mégis mi lenne a tökéletes ára. Lothrin azonban újra és újra félbeszakít és újra és újra elveszítem a fonalat, hogy mégis mit kérhetnék cserébe azért, ha sikeresen kivitelezzük csodálatos tervemet. Tébolyultan nem vagyok valami tökéletes alkudozó, de hát ez már csak ilyen. Keveset nem akarok kérni, mert akkor hülyének néznek. Ha sokat kérek, akkor meg öngyilkos hajlamú tébolyultnak fognak tartani.

- Mit is kívánok, mit is kívánok én tőled hercegnő ... az a helyzet, hogy ... hogy ... - mégis hogy a fenébe mondhatnám el, hogy gőzöm sincs, hogy mit is kérhetnék cserébe, elvégre tébolyult vagyok. Lothrin szerencsére azt hiszi, hogy szándékosan csigázom és még mindig nem mondom ki, hogy mit is szeretnék, amikor elhangzik egy mondat a szájából. Fel akar emelni maga mellé? Ez most teljesen komoly, hogy maga a restség fő démona, úgy gondolta, hogy esetleg felemelne maga mellé? Végre, egyetlen húron pendül szívünk húrja. Mily csodálatos muzsika ez számomra. Bársonyosan idegtépő, lelket pusztító hangján, végre kimondta azt, amire azóta várok, hogy először láttam kárhozott lelket gyilkolni. Az volt ám,  a tökéletes látvány, ahogy pillantásától és érintésétől egyszerűen elfonnyadt a szerencsétlen lélek, amelyet én, igen Én vittem neki. Hányszor álmodtam róla, hogy kéz a kézben, együtt rójuk Indra kietlen pusztaságát és gyilkolunk. Mesés, fantasztikus, romantikus.

- Az árajánlatot természetesen elfogadom! Ha ennél kevesebbet kérnék, akkor hülyének néznél, jogosan, ha pedig többet, akkor öngyilkos hajlamúnak gondolnál! Lothrin, oh Lothrin! Végre kimondtad te is, ami szívedet oly hosszan nyomta! Melletted, oh igen .. melletted. Ez aztán a Poklot rázó ajánlat. - mielőtt a Hercegnő akár pisloghatna is egyet netán kettőt vagy inkább kinyírhatna, egyetlen, hatalmas erejű mágikus impulzus rázza meg Indrát. Indra távoli kietlen pusztájáról mindketten a szempillantás tört része alatt tűnünk el és jelenünk meg valahol másutt...

A sötét birodalmat átszelő kátrányfolyón, egy vörös lampionokkal megvilágított lélekvesztő kacsázik, bukdácsol lassan. A forró, fekete ragacsos folyadékon, mégis oly könnyedén halad, mintha egy hattyú úszna egy tiszta patak vízén. Messze a horizonton, vérvörös hold világítja meg a lélekvesztő két utasát, egy férfit és egy nőt. Még távolabb, hogy hangja már alig-alig zavarhatja meg a csónakázókat Indra hírhedt féktelen vihara tombol. A lassan haladó lélekvesztőt, a partról succubusok kísérik és halkan dúdolják az egyre jobban hallható dallamot. Én egy hosszú csontevezővel hajtom az eszkábált vízi alkalmatosságot és olykor olykor homlokon verek, egy a kátrányfolyóból kimászni készülő kárhozott lelket. A succubusok romantikus, szerelmes pillantást vetnek a csónakázó párocskára vagyis ránk. Lothrin a csónakban elhelyezett kanapén fekszik, mellette aranytálcán, emberi koponyából készült pohár, benne kedvenc italával. Miközben a pokol legromantikusabb jelenete közben, evezőmmel hajtom csónakunkat, olykor-olykor a Hercegnőre pillantok. A lélekvesztőben található régi rádióban felcsendül egy romantikus nóta. Végül magamat is meglepve, kiemelkedő énektudásommal, dalocskába kezdek.
- I heard she ...



Esotephres
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 1d211535dc1ba336b4742c9f7903ad02
Egy értékes tag
Léptek száma :
17

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyVas. Júl. 12, 2020 8:39 pm



to: Esotephres

deal between devils


Meglepettség ült ki a férfi arcára egy pillanatra, valószínűleg egyáltalán nem számított ilyesfajta reakcióra tőlem, ami elég nagy ostobaság a részéről, elvégre mégis csak én voltak az Alvilág hercegnője, és bármit megtehettem akármelyik alattam álló démonnal, s senki nem szólhatott volna bele. Ez a démon sem kivétel, bár be kellett látnom, kedveltem valamiért: talán éppen azért, mert volt olyan bátor – és őrült – hogy heves reakciómra is csak úgy reagált, ahogy. És mert ezzel az egyezséggel könnyen kifejezhettem Arcadiusszal szembeni ellenérzéseimet. Nem feleltem a szavaira, csak elengedtem a nyakát, hogy újra beszélni tudjon, s folytassa ajánlatának részleteivel.

– Ahhoz hogy alkut kössek veled ilyen komoly és hosszútávú ügyben, tudnom kell, mit kívánsz majd, ha beválik a terved. Ismersz már, Esotephres, nem állok bele egyetlen egyezségbe sem, amíg nem tudom, mi az ára. Szóval ki vele, mit akarsz cserébe? – ajkaim félmosolyba húzódtak, hiszen éppen ő, aki képes volna minden lelket felzabálni, akár még a fődémonokat is, hiába is nincs lelkünk, hát éppen ő nem akar cserébe semmi különöset, hogy támogatom a tervét a világ romba döntésével kapcsolatban. Ezt nehezen hittem volna el, még úgy is, tudtam, valóban tébolyult. Ám azt is tudtam, mindennek van ára, különösen itt, a Pokolban.

Azután csak hallgattam további kérdéseimre a válaszait, s összefontam a karjaimat magam előtt. Szemmel láthatóan átgondolt terv volt mindaz, amit eddig elém tárt, ám amikor a kezét nyújtotta felém, én nem viszonoztam a mozdulatot, helyette a férfi álla alá siklottak ujjaim.

– Mielőtt belemennék vakon bármibe is, áruld el nekem, mit kívánsz éntőlem? – ujjbegyeim puhán siklottak végig a démon arcán, ahogy elléptem előle és néhány lépést tettem, hogy oldalra fordítva a fejemet, cinkos mosollyal az arcomon rápillanthassak. – Hiszen folyton úgy beszélsz minderről, hogy mi előttünk borulnak térdre a halandók – még néhány lépést tettem, hogy a másik fülébe suttoghassam a következő szavakat: – Csak nem arra vágysz, hogy felemeljelek magam mellé? – ajkaimon kiszélesedett a mosoly, s halkan felnevettem. Nem lepett volna meg tőle sem az igenlő, sem pedig az elutasító válasz, elvégre ismertem a férfit, de azért kíváncsi voltam, mi járt a megbomlott elmélyében.
from: Lothrin

337 szó • • köszi a türelmet  Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 3739568389





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.



Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptySzer. Júl. 01, 2020 6:16 pm

Nem tudnám különösebb pontossággal definiálni, hogy mitől lepődtem meg jobban. Attól, hogy Lothrin elkapta a nyakamat vagy inkább attól, hogy nem ölt meg azonnal? Szerencsére démonok vagyunk és pokolban trécselünk, így igazából oxigénre nem nagyon van szükségünk, különben a kelleténél jobban elvörösödne a fejem. beletelik azért egy pár pillanatba, hogy túltegyem magam szorult helyzetemen és reflexből ne akarjam az ilyen közel álló fődémon arcát telibe küldeni valami ocsmány varázslattal. Igaz ami igaz, hogy ne tegyem meg, sokkal inkább az tart vissza, hogy egy fődémonnal van éppen afférom és nem az, hogy kedvelem. Jobbomnak négy ujjával, sportolókat megszégyenítő alázattal paskolom meg alkarját, mely markában nyakam szorong, jelezvén, hogy felfogtam és megértettem az üzenetet. Oké, te vagy a főnök!
- Szükségtelen ennyire mellre szívni, akarom mondani, zokon venni a szavaimat. Tudhatnád nagyon jól, Lothrin, hogy tisztában vagyok vele, hogy kivel beszélek.

Végül elengedte a nyakamat, történetesen nem lehetne ebben a pillanatban megjósolni, hogy melyikünk számára vált ez kedvezőbb körülménnyé. Az aktuális status quot tekintve, minden bizonnyal az én egészségi állapotomnak tett jót, hogy vasmarka nem szorongatta tovább torkomat. Tébolyult, bomlott elmém azonban nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy ezért egyszer benyújtsa a számlát. Akkor pedig garantáltan lefogom rágni, a bájos Hercegnő mindkét lábát.
- Mindig a piszkos anyagiak ... ne képzeld Lothrin, hogy kapzsi vagyok, vagy telhetetlen. Ugyanakkor koránnak tartom még, hogy javadalmazásomról szót ejtsünk. Tervünknek, nagyon is, csak az elején járunk, a kivitelezésen még dolgozni kell.

A kérdése jogos, hiszen a felszíniek olyan sokfélék és oly különbözőek, ugyanakkor van egy nagyon rossz tulajdonságuk, ami már-már genetikailag kódolva van bennük.
- Jogos a kérdésed! Szerintem, újítanunk kell és a képzőművészetet kellene megcéloznunk. Az emberek, hajlamosak követni az idoljaikat. A művészet pedig valami olyasmi, amelyet sokan zárnak a szívükbe, a zene, az esztétikai látvány, a koreografált tánc. vannak jeles művelői, akiket már most nagyon sokan követnek. S vannak olyan művelői, akik azt szeretnék, hogy hasonló sikereket érjenek el, mint riválisaik vagy még jobbat. fel kell kutatni ezeket a személyeket, kicsit a tönk szélére sodorni, hogy karrierjükhöz külső segítséget kívánjanak. S már azzal a pokolra juttatják magukat, hogy egyezséget kötnek velünk a siker érdekében. A média és a szórakoztató ipar széles tömegeknek képes eljuttatni üzenetet, képet, hangot, bármit .. bármit!

Némi szünet után folytatom, amit elkezdtem.
- Hogyan kerül bele a mágia a tintába és ezáltal az emberek bőrébe? Bőven elég, ha sikerül összejátszásra fognunk valakit, egy tetováló művészt, akinek a tintáját megbűvöljük egy kicsit. Ha a két jegyet, ügyesen illesztjük össze, egy harmadik jegyet fogunk kapni, amely a halandókat megtéveszti, a gyanút elterelheti arról, hogy felismerjék: két különálló démoni entitással állnak szemben. Illetve az áldozatoknak nem is kell tudniuk, hogy démoni jegyet viselnek. A téboly sok mindenre képes, megszerettetni valamit, amit igazából nem is kívánunk, meggyűlölni valamit, amit azelőtt szerettünk. Az én jegyem hordozza majd az én átkomat, ami a halandó számára vágyott ikonná teszi azt. A tiéd pedig hordozza a te átkodat, mely kezdetben jótékony hatással kell, hogy bírjon az emberek életére, hogy akarják és hogy misztikus érzetet, imádatot keltsen bennük. S amikor eljő a kellő pillanat, akkor leborulnak előttünk, imádva jegyünket és ezáltal bennünket. Az új világrend pedig felemelkedik!

- De történetesen, addig azért elég sok vihar tombol még végig Indra kietlen pusztáján, ami tekintve időtlenségünket, minket különösebben nem kellene, hogy zavarjon. A kérdés pusztán annyi, hajlandó vagy-e közrejátszani és dolgozni közös álmunkért? Én készen állok ... - azzal kinyújtom felé kezemet, jelezvén, hogy megpecsételhetjük egyezségünket. Nekem ebből mi a jó? A világ felzabálása, a fődémonok bevonása nélkül, elég nagyszabású és szemükben ellenszenves tett volna. Azonban, ha az egyiket kijátszom a másik hat ellenében, sokkal bocsánatosabb bűn lesz, néhány ezer halandó lelkének elpusztítása anélkül, hogy bármelyikük is rosszalló pillantást vetne rám. S ki tudja, talán kellő közelségbe kerülhetek a Hercegnőhöz ahhoz, hogy lerágjam azokat a formás lábait.



Esotephres
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 1d211535dc1ba336b4742c9f7903ad02
Egy értékes tag
Léptek száma :
17

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyPént. Jún. 26, 2020 2:11 pm



to: Esotephres

deal between devils


Nem feleltem a démon szavaira, nem kívántam megerősíteni mit gondolt arról, miért kerestem fel. Persze fel kívántam ébreszteni az egyezségünket, de ő akkor is alacsonyabb rangú démon volt, én pedig nagyon is ennek megfelelően kezeltem, s csak a kedvességem - ha egyáltalán lehetséges volt ez - bizonyítéka volt, amiért nem tettem szóvá vakmerő megjegyzését. Ám ahogy vörös füstté oszlott szinte és körbelengett, olyasmiket mondott, amelyet már nem tűrhettem.
– Vigyázz a szádra, Esotephres! – ujjaim hirtelen kapják el a nyakát, ahogy ismét emberi formát öltött előttem. – Ne felejtsd el, kivel beszélsz! – szavaim szinte csak fogaim között szűrt suttogások. Mindez csak figyelmeztetés a számára, s mertem remélni érteni fog belőle, és nem lesz olyan ostoba, hogy engem méltasson bármilyen formában. Senki véleménye nem érdekelt a tetteimmel kapcsolatban, hiszen jogomban állt felülbírálni mindenkit Indrában, gondolkodás nélkül meg is tettem. Nem fog kivételt jelenteni éppen ő sem; akármilyen őrült is legyen, ezzel nem kapott felmentést semmire.

Végül eleresztettem, és hagytam, hogy beszéljen, hagytam, hogy víziókat vetítsen a szemem elé. Nyilvánvaló volt, valami egészen érdekeset és valódi lehetőséget kell felkínálnia nekem, ha többet akart, mint eddig. Bár sejtéseim szerint semmi mást nem kívánt, csak még több lelket, amit felzabálhatott, amelyekből valóban kevesebb jutott az elmúlt időkben, mégis nagy ár lett volna egy esetleges semmiségért ilyesmit ígérni neki. Szavaira azonban halovány, gonosz mosoly kúszott ajkaimra, amelyből könnyűszerrel rájöhetett, hogy alapjaiban tetszett a terve. A tetoválásban felismertem a démoni jegyeket, az övét és az enyémet. Az elképzelés kétséget kizáróan izgalmasnak bizonyult, hiszen ha elég ember varratta magára a szimbólumot, nem is sejtve, miféle átokkal van átitatva a jegy… Bár megmutatja, amire őszerinte vágytam, valójában nem kívántam, hogy sokezer elsorvadt lélek hajbókoljon nekem. Nem ezzel győzött meg egyáltalán, sokkal inkább nyerte el a tetszésemet a többi bűn tönkretételével. Ám ezt nem kell tudnia, nagyon kevesen ismertek igazán, és ez így is volt rendjén.

A tekintetem egy pillanatra a kezére esett, amelyet a vállamra tett, majd elpillantottam a pusztaság felé, amelyre mutatott. Új palota… Összetéveszt a Kapzsisággal, aki oly nagyon ragaszkodik a tárgyaihoz, mintha nem szerezhetne még többet és többet. De sebaj. Gonosz, sokat sejtető félmosolyra húzódtak ajkaim, s a vállam fellett néztem a férfira.

– És te mégis mit vársz cserébe, Esotephres? – karjaimat összefűztem magam előtt, olyan közel voltunk egymáshoz, hogy jelen formánkban orrunk majdnem összeért. Kíváncsi voltam, ezt nem is akartam tagadni, de nem voltam ostoba, hogy néhány álomképért eladjam a soha sem létezett lelkem egy tébolyult démonnak.

– Mond csak, hogy kerül a démoni mágia a tintába, amelyet a bőrébe ütnek a halandóknak? – sarkalatos kérdés volt ez is, hiszen az egész nem működhetett, ha a szimbólumainkból készült tetoválás csak ennyi marad. Úgy maximum a világ elé tárjuk a jegyeinket, amelynek nem sok értelmét láttam volna. – S hogyan képzeled, miért akarná magáénak több millió emberi lény ezt a jelképet? – kérdeztem rá egy újabb számomra problémás dologra. – Hiszen a halandók oly sokfélék, oly sokféle meggyőződés alapján döntenek. Mi garantálja, hogy vágynának éppen a mi szimbólumainkra? – folytattam tovább, s egy apró részem remélte, meggyőző válaszokkal tud szolgálni majd a démon.
from: Lothrin

498 szó • • köszi a türelmet  Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 3739568389





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.



Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptySzer. Május 20, 2020 3:13 pm

A Hercegnőn pihentetve pillantásom hallgatom végig Lothrin szavait. Amikor rátér a lényegre, hogy újra szeretné indítani megállapodásunkat és ezzel helyreállítani a kettőnk közötti régi egyezséget, csak szélesen elmosolyodok.
- Szükségtelen szabadkoznod és mentegetőznöd. A bocsánatkérést elfogadottnak tekintheted. - emelem fel tiltakozásul kezemet, amikor hozzá kezdek a válaszomhoz. - Semmit sem változtál, mióta csak megismertelek, halálosan gyönyörű vagy Hercegnő. Figyelmeztetnem kellett volna téged, hogy a hatalmasokhoz való dörgölődzésnek nem mindig van jó vége. Szerencséd volt, Hercegnő ... - azzal, mintha csak megelevenedett, vörös füst volnék, körbe lengtem a fődémont. Elég magas rangú ahhoz, hogy tisztában legyen vele, semmi agresszív szándékom nincs. Ráadásul, ha a Hercegnő nem ostoba vagy hülye, akkor azt is tudja, hogy romlott és beteges szívemben előkelő helyet foglal el. Bíbor palástként terülök el vállain, aranyozott csatként tapadok ruhájához. Nem szükséges, hogy szám legyen ahhoz, hogy szóljak.
- Viszont, ezúttal többet akarok! Amíg te Arcadiust körbe rajongtad, mint egy Pekingi Palota Pincsi, addig én a téboly legmélyebb bugyrait jártam. S képzeld!! - leválok a vállairól és előtte ismét humanoid alakot veszek fel. Körbemutatok Indra kietlen pusztáján, olybá tűnhet, mintha házaló ügynök volnék és éppen egy kiváló minőségű csak most és csak itt akciós mosógépet akarnék eladni és bemutatni.
- Álmot láttam! Amelyben közösen uralkodunk, a restség fődémona és a téboly manifesztációja. Elképesztő, veszélyes, őrült, mégis nagyszabású és csodálatos tervet eszeltem ki, amelyre ha igent mondasz .. soha többé... jól értetted, soha többé nem fog ignorálni téged senki. - egyetlen mozdulattal illúziót teremtek elméjében, hogy lelki szemeivel láthassa azt, mit megálmodtam. Láthatja, ahogy Indra éjsötét táját felváltja a felszín, a halandó emberek lakhelyének tiritarka világa. Láthatja az embereket, ahogy lusta mélasággal mennek dolgukra. Láthat rajtuk egy-egy tetoválást, amely magába foglalja a Téboly Végtelen Spirálját, ami az én démoni jegyem, ötvözve a saját jegyével. Egyik jegy sem szorítja a másikat háttérbe, a kettő együtt pulzál az emberek elméjében és lelkében.
- Egy tetoválás, mit az emberek maguk, önszántukból varratnak bőrükre. A tudatlanság és az agresszív fellépés elkerülésének ötvözetéből, több tucat halandó lélek felett nyerhetünk befolyást. - Lothrin mellé lépek és szinte a fülébe súgom. Ajkam majdnem a füléhez ér, szavaim mézes balzsam módjára kúsznak lassan fülébe, hogy ott csírájukat keressék elméjében.
- Megálmodtam: a harag fölös érzelemnek tűnik majd, mire kár időt pazarolni. A kevélység értelmét veszíti, mert senki sem csinál semmi nagyszabásút, mire túlzottan büszke lehet. A torkosság erőtlen lesz, mert eltörpül majd a nemtörődömség és a semmittevés mellett. A bujaság fárasztó aktus sora, mi nem igénye senkinek. A fösvénység felszáll az emberek szívléről, akár a köd, mert kezükből majd hagyják kifolyni mindenüket. Irigykedni pedig senki sem fog, mert senkinek sem lesz semmije. Egyedül a jóra való restség, a nemtörődömség, a semmittevés fog dagályként tetőzni, az emberek lelkében és elméjében. Ahhoz, hogy egy világot felégessünk, olykor elég ha, az, ki tehetne valamit, nem tesz semmit. Ez a világ pusztulásra ítéltetett és amikor elhamvad, majd saját mocska alatt, mi Új világot teremtünk!

Újabb illúzió fedi el látását, amelyben őt mutatom neki, amint az emberek hordszéken viszik. Lesoványodott, betegesen sápadt emberek hajbókolnak előtte.
- A restséget el lehet ültetni, feltűnés nélkül, bárki szívében. Egy mágikus tetoválás segítségével, bilincsbe verhetjük a halandókat. A tetoválást el kell terjeszteni a halandók körében, megkedveltetni, divatossá, kívánatossá tenni. Én, mint a téboly manifesztációja, majd gondoskodom róla, hogy akarják, kívánják magukhoz ölelni a szimbólumunkat. A Te erőd, Hercegnőm, majd meglapul a mágikus béklyó alatt. Türelmesen kivár, lassan csepegteti mérgét az emberek szívébe. S mikor elérkezik az idő ... "felperzseljük" a világot! Futótűzként, tömeges tébolyként terjed majd a halandók között vágyálmunk. A rendőr nem érez majd késztetést rá, hogy kiszálljon a tett színhelyére. A tűzoltók lusták lesznek a tömlőket nyomás alá helyezni, az orvosok gondatlanul, nem törődnek majd a betegeikkel. Téged imád majd minden ember, kicsi és nagy, öreg és fiatal.

Az illúzió szertefoszlik, mint ezernyi üvegszilánk potyog alá és a Hercegnő előtt, ismét Indra végtelen, kietlen pusztasága terül el.
- Hát nem csodálatos? Merész, tébolyultnak tűnik, mégis kivitelezhető. - mögötte állok, jobbomat a jobb vállára helyezem és a fülébe súgok, miközben balommal a távolba mutatok, jelezvén, hogy arrafelé képzelje el az új palotáját. - A rabszolgák, kik ostoba módon belesnek eme pókpárosnak a hálójába, felhúzzák majd az új palotádat. Tornya, a Mennyeknek fundamentumát fogja karcolni! Lelkek ezrei fogják kívánságodat lesni, egyetlen szavadra, magukat szolgálják fel néked eledeledül. Hárem hölgyek és urak, szeszélyedtől függetlenül várják majd parancsod, hogy miképpen kényeztessenek téged. Mesteri! Észveszejtő! Tökéletes! - lassan súgom a fülébe, záróakkordomat. - Csak kívánnod kell és megadatik!



Esotephres
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 1d211535dc1ba336b4742c9f7903ad02
Egy értékes tag
Léptek száma :
17

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyKedd Ápr. 21, 2020 12:01 am



to: Esotephres

deal between devils


Vártam, hosszú percekig, ám nyugalmam sohasem lehetett a kéretlen, fiatal démonok behízelgésétől, amelyre semmi szükségem nem volt. Most is éppen ez történt, s rideg tekintettel vártam, hogy feladja a hajbókolást az ismeretlen lélektöredék. Éppen fel akartam szólítani, takarodjon a szemem elől, s keressen más fődémont, akit szolgálhat, ha azok engedik neki, amikor a semmiből jelent meg az általam hívott démon, s terítette le a másikat. Gonosz félmosoly rajzolódott arcomra, miközben figyeltem, ahogy Esotephres a riválisának tekintett démont földbe döngöli, aki ahogyan lehet kereket is old, mielőtt még több szenvedést kellene elszenvednie. A férfi végül rám fókuszált, láttam, nincs egészen magánál, még mindig dühösen fújtatva, ám szinte könyörögve nyújtotta felém a kezét, hogy aztán a kézfejemet koszos arcához húzza, amelyen elégedett mosollyal az arcomon, végig simítok. Egyszerre taszított mindig is végtelenül Esotephres lénye és tett kíváncsivá, mert tudni akartam, mire lehet felhasználni mindazt, amelyben Arcadius semmilyen fantáziát nem látott. Ezért űzte el, semmi másért.

Némi értelem költözik aztán a démon tekintetébe, és elereszti a kezemet, amelyhez olyan nagyon ragaszkodott alig néhány perce, a mosolyom alig látható rezdüléssé halványul a szám szegleteiben. A férfi hangjában harag és dac keveredett és valahol megértettem, hiszen én hagytam el, én tekintettem semmisnek a megállapodásunkat.

– Arcadius alkalmatlan arra, hogy használja az eszét – vontam meg a vállamat, s mielőtt folytattam a hajamat az egyik vállamra húztam. – Én pedig egészen eddig hittem neki, de be kell látnom, hatalmasat tévedtem – ezt akár vehette egyfajta bocsánatkérésként is, hiszen a pokol hercegnőjétől, ha ennél többet kívánt, akkor nem csak hogy tébolyult volt, hanem ostoba is. Ez volt a legtöbb, amire hajlandó voltam, és biztos voltam benne, hogy Esotephres is belátja, hasonló kijelentést sem intéztem volna igazán máshoz, csak hozzá. Mások nem látták benne a lehetőséget, mert csak a vak őrületet látták benne, de ennél jóval több volt benne, és ha ezt a „király” is észrevette volna, biztosan nem űzte volna el, hogy bolyongjon a Pokol szegleteiben.

– Örömmel venném, ha az egyezségünk ismét élne – tértem rögtön a tárgyra, mert nem láttam okát annak, hogy bájologni kezdjek egy nálam alacsonyabb rangú démonnal. Arról nem is beszélve, hogy fortyogott bennem a csalódottság, amelyet Arcadius-al szemben éreztem, és kissé magammal szemben is, amiért túlságosan naiv voltam. De ezt nem kellett tudnia sem Esotephres-nek, sem pedig más démonoknak.
from: Lothrin

372 szó • • köszi a türelmet  Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 3739568389





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.



Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyCsüt. Ápr. 09, 2020 6:44 pm

A démonok el sem tudják képzelni, hogy mennyire szörnyű magányosan vándorolni Indra éjsötét kietlen pusztaságában. Mindenki azt hiszi, hogy a pokolban rosszabb már nem is lehet. pedig még mennyire, hogy lehet rosszabb. Amikor valakit örökké tartó magányos kóborlásra ítélnek és még azok is elfeledkeznek róla, kik egykoron egyezkedtek vele. csodálja bárki is, hogy elmém egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt az őrület végtelen miazmás mocsarában? A démonok messzire kerülnek s igyekeznek más társaságot találni maguknak, Arcadius csak pöffeszkedik a székében és az új játszótársával elégíti ki éppen adott pillanatban fellépő szükségleteit. Hát senki sem méltatja figyelmére szerény tébolyult személyem? Egy szétmarcangolt lélek nedveitől, lucskosan mászok elő, egy sötétnél is sötétebb gödörből, olyan vagyok még a pokol lakói számára is, mint egy megelevenedett rémálom. Nyelvemmel lassan megnyalom szám szélét és hanyag mozdulattal elmaszatolom az arcomra került maradványokat. Öltem és faltam, ma is jó napom volt. Indra sötétje kavarog körülöttem, elmém torz szilánkjai pedig csendesen hallgatnak. Aztán az elégedettségtől, gerincszaggató vonyítást hallatok. "Esotephres" Hallom saját nevemet valahonnan a messzeségből, csábító lágy hang, amely hozzám szökik a sötétségen keresztül. Fülelek s bár a hang gazdája, csak egyszer kiáltott utánam, mintha újból hallanám. Most is oly csábító, hívogató, mint legelőször. Lehetséges volna? lehetséges volna, hogy a hercegnő ismét nevemen szólít? Azok után, hogy ő maga is elhanyagolt, hogy "gödörbe" taszított? Többre tartotta a hatalmasokhoz való dörgölődzést, mint az én nevemnek a sötétbe suttogását. De mos újra hallom a hangját, beleszimatolok a levegőbe, a kénes bűz, mindent elnyomó és pusztítóan, orrfacsaró szagán túl, elrejtve, valami édes, már-már fahéj illat dereng. Dereng csupán, mint a hold ezüstös fénye, mikor még nem jár magasan a zeniten. Akár perzselő nyár idején a lágy szellő, mi enyhülést hoz a vándor számára, egy röpke pillanatra. Most ez én elmémnek is úgy hoz balzsamos enyhülést, szinte kenőcs a lelki sebeken, ez az édes hanggal társuló illat, mely úgy csalogat.

Négy lábon, kimeresztett karmokkal, mint a sarokba szorított vadállat közeledem a hang és az illat forrásához. Mikor látástávolságba kerülök, már egy másik, fiatal démon próbál vele smúzolni. Ó az ostoba ifjonc, azt hiszi, hogy ha engem hív, hát holmi alsóbbrendű, feltörekvő pojácákra kíváncsi? Elmém lassan szűkül be, a hang figyelmeztet: Téged hívott! TÉGED HÍVOTT! Üstökösként csapódok bele a riválisba, aki elsőre fel sem fogja, hogy mi történik vele. Aztán elkapom a kezénél és mint a rongydarabot vágom bele arccal lefelé Indra kietlen puszta talajába.
- Engem Hívott! ENGEM HÍVOTT! - üvöltöm, miközben vadul marcangolom a riválist, ha eddig nem lett volna a Hercegnő előtt tiszta, hogy komplett tébolyult vagyok, hát most teljesen megbizonyosodhatott róla. Elmémből el is tűnt a megvetés a Hercegnő irányába, ki elhanyagolt Arcadius nagyúr kedvéért. Nem érdekel a múlt, csak az, hogy most az én nevemet suttogta. Egy utolsó nagy erejű ütés, az ifjú riválist észhez téríti, aki vinnyogva eliszkol. Lassan egyenesedem fel a Hercegnő előtt, orrcimpáim még mindig vadul lüktetnek, ahogy gyorsan veszem a levegőt. A pusztítás, a halál és kín szaga, szinte auraként leng körül. Hajam ragacsos lomboncban tapad arcomhoz, ujjaim az iménti incidensből rátapadt, csillogó vértől mocskosak. Szemeimben a téboly tüze vadul táncol, kinyúlok felé ...

Megfogom a kezét, oly óvatosan, mintha porcelánért nyúlnék. Lassan érintem kezét az arcomhoz, jól eső, melengető érzés, mint amikor egy anya simogatja fiát. Szemeimben a téboly lángjai lassan alább hagynak, először csak a zavart vizenyős tekintetek tapadnak rá, majd lassan kitisztul tekintetem. Az értelem és józan ész démoni megfelelője pillant vissza a Hercegnőre. Lélektükreimben nyoma sincs a halandó lelkekre jellemző, élettel teli ragyogásnak. Mikor a hosszú magányba süppedt téboly lemállik rólam és ismét helyet kap a normálisabb énem, elengedem a kezét...
- Sok idő telt el, mire ismét kimondtad a nevemet ... túlontúl sok. Mit szól hozzá a nagyúr, hogy hanyagolod a társaságát, egy tébolyult kedvéért? - jogosan lehetek haragos rá, amiért dekádokon vagy évszázadokon keresztül nem hívott. Arra sem emlékszem, mikor vittem hozzá az utolsó lelket, csak azt, hogy az egyik szolgája közölte Arcadius nagyúrnál múlatja az időt, a lelket tegyem le a szokásos helyre, aztán tipli. Szolgalelkűen még kétszer vagy háromszor, ha nem tizenháromszor vittem neki lelket, hátha fogad, hátha kimondja a nevem, de mindig csak Arcadius volt a szeme előtt. Hát végül nem vittem neki semmit, vigyen neki Arcadius. Most mégis kimondta a nevemet, mégis szólított. Most mégsem olyan érdektelen a vén tébolyult?




Esotephres
Démon
a legsötétebb lélek mind közül
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 1d211535dc1ba336b4742c9f7903ad02
Egy értékes tag
Léptek száma :
17

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyHétf. Ápr. 06, 2020 11:13 pm



to: Esotephres

deal between devils


Feladtam, hogy megpróbáljak olyasvalaki kedvében járni, aki annyire semmibe vett, mint Arcadius. Főleg, hogy ilyen gyorsan fordult el tőlem, annak ellenére, hogy alig néhány együtt töltött estével korábban ódákat zenget rólam. Most meg… azzal a sehonnan szalajtott némberrel játszadozik, mintha érne valamit is az a nő. De legalább megmutatta, mire is számíthattam tőle, és nem kellett saját magamban nagyobbat csalódnom, azt leszámítva, hogy naivnak éreztem magamat. Naivnak, mert elhittem, ő méltó lenne énrám… de csak egy szánalmas bolond volt, pont olyan, ami miatt sokan ellene fordultak eddig is.

A palotámban mindenki érezte megvetésemet a Pokol ura felé, s bár eddig bizonyos diplomáciai kapcsolatokat félretettem Arcadius kedvéért, most úgy döntöttem ennek véget vetek, s kedvem szerint fogok cselekedni. Mit sem számított már nekem a férfi, aki épp olyan kicsinyes volt, mint bármelyik szolgám, akik lelkét a Purgatórium lángja közül kiemeltem, vagy amelyek kóboroltak Indrában, hogy aztán hozzám vetődjenek. Persze valószínűleg maguktól egyik sem tévedt volna az én kastélyom felé, és ebben egyetlen démonnak volt nagy segítsége, akit ideje volt felkeresnek.

Ritka alkalmak egyike volt, mikor én hagytam el a palotát, hogy meggyőzzek valakit arról, frissítse fel a velem kötött megállapodását, ám most mégis megtettem. Bár fogalmam sem volt róla, hogy az az őrült egyáltalán felfogja-e majd ezt a gesztust, vagy mostanra teljesen belezakkant már a száműzetésbe, s már egyáltalán nem törődik a Pokol többi lényével, csupán a lelkek felzabálásával. Évek óta nem kerestem, s ő sem tette ezt.

– Esotephres – hangom szinte berobbant a semmiből a pusztaságban, ahol álltam és már csak apró sziluetté zsugorodott össze a kastélyom a hátam mögött.
from: Lothrin

259 szó • • lesz ez még jobb is, ígérem  Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin 3739568389





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.



Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin EmptyHétf. Ápr. 06, 2020 10:52 pm

Idézet :
Kathrine Pierce Pokolra szállása körül, miután Arcadius figyelmét Lothrin elvesztette, s úgy döntött a figyelmen kívül hagyja a "király" intézkedéseit, ezért felfrissíti az egyezségét Esotephres-el.





csak addig vagy érdekes,
míg első ránézésre is nyilvánvaló.



Lothrin
A jóra való restség démona
évezredek óta
Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Tumblr_otgwpqjejI1wo8ooho8_250
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Keresem :
Léptek száma :
11

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
TémanyitásIndra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty


Ajánlott tartalom


Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin Empty
 

Indra kietlen pusztaságában // Esotephres && Lothrin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal