some legends are told some turn to dust or to gold, but you will remember me for centuries
Becenév:
Loth, Hercegnő
Titulus:
princess of fuckin' Hell
Születési hely, dátum:
egy hölgytől nem kérdezünk ilyet!
Faj:
fődémon, mi más?
Rang:
a restség démona
Beállítottság:
felfedező alkat vagyok
Play by:
Katheryn Winnick
Átváltozás:
Átváltozás? Nem, szó sem volt róla. Inkább tömörülés és egyesülés volt, mint amikor egy szupernóva robban, s utána az univerzumban elszabadult részecskék a gravitáció hatására összesűrűsödnek, valami újat és nagyon fényes dolgot létrehozva. Én így lettem, az emberi kényelmesség milliónyi darabkájából préselődtem össze, hogy azóta is megkísérthessem a halandókat a belőlem áradó energiával.
Család:
Nem tudom, mire gondolsz. A fenn járókhoz hasonlóm sohasem volt, hiszen én valamiből lettem, hanem a semmiből teremtődtem meg a Pokollal együtt. Olyan volt, mint egy csettintés, semmi több. A hat másik főbűn démona… nem, nekem nincs, soha nem is volt olyasmim, mint amire a család kifejezéssel gondolsz. A Pokol ura pedig, nos, tudom miféléket suttogtak rólam és róla. Akartam-e királynő lenni? Ki nem akar? Hm? Megvetem-e azt a nőt, aki megbolondította Arcadius-t és ezzel keresztbe tett minden ambíciómnak? Igen. Hajlandó lennék-e kockáztatni a hatalmamat, hogy megbuktathassam? Nem ér annyit az a sehonnan szalajtott némber.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Mindenki azt hitte, tombolni fogok, gyűlölködni fogok, ellenállni fogok, küzdeni fogok. Mindenki azt gondolta, én voltam hozzá illő, én voltam a párja, én voltam csak képes megszelídíteni. Minden szempár rám szegeződött, amikor nem engem választott annyi év után, amikor suttogni kezdték: elbuktam, amikor azt feltételezték: megtörtem, ahogy rezzenéstelen arccal fordultam el a Pokol urától és csalódottság volt a belsőmben. Csalódottság, amelyet azért éreztem, mert naiv voltam és elhittem, Arcadius méltó párom lehetne, ám a felkapaszkodott oly’ könnyedén vette ki a kormányzást a férfi kezéből, mintha soha sem akarta volna megtartani. Szánalmat éreztem a „király” iránt, aki elvesztette a tiszteletemet, s többé nem is voltam hajlandó elfogadni a meghívásait. Látszólagos ellenállásom, mely valójában érdektelenség volt, nem szűnt meg, míg el nem távozott sötét lelke a Pokolból. Az új időszámítás számomra semmit sem jelent. Mindenki azt hitte, fel fogok lázadni, nyíltan szembe szállok, felforgatom Indrát, Sivát és Kalit, az egész Alvilágot, hogy elpusztíthassam a „királynőt”. De mi hasznom származna abból, ha kihívnám magam ellen? Lehetséges, hogy nem szereztem meg a trónt, ám annak csak úgy lett volna értelme, ha felért volna hozzám, aki rajta ült. Lehetséges, hogy nem szereztem meg a trónt, azonban nem is vesztettem semmit sem, hiszen még mindig én voltam a Pokol hercegnője. A hatalmamat nem vehette el sem Arcadius, sem pedig Katherine.
Mindent látok, olyasmit is, amelyet elvakultak nem. Egyik oldal fanatikusai sem veszik észre a pusztítást maguk körül, amely talán önnön vesztükbe sodorja őket. Én azonban mindet látok, s csupán figyelek. Csendben. Pártatlanul. Tudom, hogy el fog jönni az a kor, amelyben több leszek, mint egyszerű hercegnő, ám most türelmesnek kell lennem, hagynom kell, hogy a dolgok összecsapjanak, s később elsimuljanak a hullámok. Akkor következem majd én. Mindent látok, s figyelek, csendesen és türelmesen. Táplálkozom a halandókból, minden lélekből, mely az én bűnömbe esik, gyarapodom belőlük, s kivárom a megfelelő pillanatot, elvégre ráérek, a fenti világ társadalmát látva, egyre inkább kényelmes lehetek.
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Hétf. Márc. 30, 2020 6:58 pm
Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime
Lothrin
Üdvözlet, hercegnő!
Bár én nem vagyok odáig a fajtátokért, de hát üsse kő: itt vagyok és mégis csak örömmel fogadlak el Téged. Miért? Mert tényleg örülök neked. Jó kezekbe került végre ez a démőni nőszemély és tudom, hogy hosszú ideig itt leszel és felforgatod a világunkat. A PB váltásod, amit végül is átbeszéltünk és engedélyeztem: jó ötlet volt. Margot Robbie is passzolt a szerepre, de Katheryn talán egy fokkal jobban. (Máskülönben nem is szívesen engedtem volna a váltást. Tudod. ) A történeted bár rövid volt, mégis benne volt minden, amire kíváncsi voltam. Tetszik, ahogyan bemutattad, ki is vagy és előrevetítetted azt is, mit várhatunk a kedves kis személyedtől. Egyébként érthető a gyűlöleted Katherine iránt, ahogyan az is, hogy úgy érzed, Arcadius nem volt hozzád méltó. Tényleg nem, ha nem téged választott. Bár az azért meglep, hogy nem lázadsz nyíltan. Hé, esetleg nincs kedved szövetkezni velünk, vadászokkal? Na jó, csak viccelek. Nem tartalak fel tovább, még egyszer mondom: örülök, hogy megérkeztél!
Foglalózz és kapd el valamelyik démont egy játékra, vagy... akit csak szeretnél!