Theo & Scarlett

Fantasztikus volt Theóval, teljesen elfeledtette velem a külvilágot és azt, hogy egy parkoló kellős közepén csináltuk. Más esetben szégyelltem volna magam, mert gátlástalanul nyögtem minden egyes lökésére, körmömet a bőrébe vájva kapaszkodtam belé, csókoltam és lihegtem alatta, a katarzisban elmerülve azonban egyáltalán nem érdekelt: csak Theóra koncentráltam és az élvezetekre. Volt már dolgom néhány sráccal, nem túl sokkal, de azért felállíthattam viszonyítási alapokat, és ez a mostani alkalom, talán a drog miatt is, kivételes volt.
Kicsivel előtte élveztem el, csillagokat láttam a gyönyörtől, színek robbantak lehunyt szemhéjam alatt. Ahogy belém robbant, csak tovább fokozta a kéjt, mintha duplán merítettem volna annak forrásából. Kidőltem a motorháztetőn és pihegve próbáltam levegőhöz jutni, élvezve a testemen átfutó remegést, kielégülést. Még nem kezdett el beivódni a tudatomba, mekkora hülyeséget is csináltunk.
- Igazad volt, ez sokkal jobb, mint a tengerpart. - Magamhoz húztam Theót és röviden megcsókoltam, ha hagyta, mintegy megköszönve az élményt. Egy kis idő még kellett, hogy összeszedjem magam, de addig is kerítettem egy papírzsepit, amivel meg tudtam kicsit törölni magunkat, aztán kimásztam alóla, már ha engedett. Úgy emlékeztem, elrepült valahova a fehérneműm és meg is találtam a kocsi mellett a földön, de inkább már nem vettem fel, csak begyűrtem a zsebembe és a srácra mosolyogtam, a szoknyámat és a felsőmet igazgatva.
- Megadom a számom. Ha nagyon magad alatt lennél, csörögj rám a tablettáiddal. Vagy anélkül. - visszaléptem hozzá, megigazgattam a felsőjét, a dzsekije két szárnyába kapaszkodva mosolyogtam fel rá. Volt egy olyan érzésem, hogy az este java most véget ért és bölcsebb lenne a csúcson elköszönni, mielőtt átfordulna ez az egész valami kínos, kényelmetlen szituba.

hello brother
●●

Theo & Scarlett

Az agyam józanabbik fele képtelen volt elhinni, hogy mit csinálok. Éreztem a gyomromban feltörő kétségbeesést, ahogy elkezdtem realizálni, mit művelek egy idegennel, ez mennyire nem helyes és milyen őrült következményei lesznek, de a drog és az alkohol hulláma elöntötte az agyam és elmosta magával minden kételyem. Hiszen akartam őt, ő is akart engem - ennyire egyszerűnek tűnt, fel sem merült többé bennem, hogy bármi rosszul sülhetne el.
Jól esett, ahogy érintett és izgatott, jól estek a csókjai, a bókja, a teste melege, amit magamon éreztem - még érinteni is jól esett őt, kényeztetni, figyelni, hogyan pattan el végleg a türelme. Egy rugóra járt az agyunk, mert én sem akartam tovább várni, úgyhogy összekulcsoltam az ujjaim az övével, szabad kezem pedig a tarkójára siklott, finoman a hajába túrtam.
- Gyere... - suttogtam, csak ennyit, mert azt mondta, ne beszéljek és valahogy nekem sem volt már kedvem. Ahhoz túlságosan izgatott voltam. Beharaptam az alsó ajkam és a térdeim közé engedtem, lábammal lazán körbefontam a derekát. Megfeszültem, ahogy behatolt, kicsit fájt, de annyira ellazultam, hogy különösebb gond nélkül be tudtam fogadni. Lecsúszott a kezem a tarkójáról és a hátába kapaszkodtam bele, fojtott nyögéssel csókoltam vissza Theónak, hevesen, kiéhezetten. Lassú és gyengéd volt velem, ami segített még jobban ellazulni és megnyugodni egy kicsit, viszont pont emiatt többre is vágytam. A derekánál fogva húztam jobban magamra, magamhoz, jelezve, mozoghat bátrabban is. Finoman megharaptam az alsó ajkát és meghúztam, majd pimasz mosollyal elengedtem és végignyaltam rajta, újabb csókba hívva őt. Nem akartam, hogy finomkodjon vagy szerénykedjen, mert nem igazán volt semmiféle érzelmi töltete a dolognak a fizikain túl, ezért azt akartam, hogy repítsen magasra és használja ki ezer százalékig a pillanatot. Bíztam benne, hogy nem okoz fájdalmat, ennek tudatában pedig teljesen szabad utat engedtem neki. Feltörtem a csókot és a nyakát jártam be az ajkaimmal, a felsője alá simítva cirógattam a bőrét, kitapintottam hasfala kemény vonalát, követtem ujjaimmal fel egészen a mellkasáig, amíg a póló engedte.

hello brother
●●

Theo & Scarlett

Én kértem ugyan, hogy mondjon egyetlen jobb dolgot a tengernél, de nem számítottam rá, hogy magát dobja majd be. Elnyílt a szám, de képtelen voltam elsőre bármit is visszavágni, úgyhogy csak tátogtam, mielőtt felnevettem volna. Oké, touché.
- Hm, elmész szódával... - dörmögtem végül incselkedőn, csak hogy lehúzzam arról a magas lóról. Már így is akkora egója volt a tablettának köszönhetően, az kéne, hogy a végén még kipukkanjon. Érdekes volt az egész helyzet, hiszen józanul egyáltalán nem vágytam annyira a csókjára, most viszont olyan jól esett, ahogy fölém magasodott és a testünk összesimult... Éreztem a póló alatt dagadó izmait és az erejét, azt, hogy bármit megtehetne velem, ez a veszély pedig mágnesként vonzott.
Hagytam, hogy felhúzzon az aszfaltról és a derekát karolva odébb bukdácsoltam vele. Őrületesen jó volt az úttest közepén fetrengeni, de azért a jóból is megárt a sok. Nem akartam, hogy bajunk essen, mindegy, mennyire hajtott a kalandvágy. Valahogy nem illett hozzám ez a féktelen erkölcstelenség, az, hogy a nyílt utcán, a lebukást veszélyeztetve akarjak egy vadidegennel kavarni... De valami belső erő, feltehetően a drog, erre buzdított és rákaptam az ízére. Meg Theóéra is. A csókja annyira édes volt, képtelen voltam szabadulni tőle, és ahogy hozzám simult és megéreztem, mennyire vágyik rám, az engem is teljesen beindított.
- Menjünk oda... Most... - sürgettem két csók közt, egyre hevesebben kapva az ajkai után.  Az sem érdekelt, ha valójában tényleg emberkereskedő és elad az emberpiacon, vagy kivágja a belső szerveimet. Akkor legalább az utolsó éjszakám fantasztikus volt. A tarkójára simítottam, majd a hajába túrva finoman megszorítottam a tincseit.
- Én is vágyom rád. Isten ments, hogy összetörjem a szíved... Ahhoz túlságosan édes vagy. És szexi. - kuncogtam bele a szájába. Sajnos rajtam nem volt semmi látható jele annak, milyen hatással volt rám, így inkább megmutattam neki. Megfogtam a derekamon pihenő kezét és a ruhám aljához vezettem, majd a combom mentén behúztam egészen a szoknyám alá, hogy érezze, milyen forrón alakul nálam is a hangulat. Visszahúztam a kezem és a nadrágja övébe kapaszkodva követtem őt a parkolóba, fel-feltörve a csókot, de sosem szakadtam el túl hosszú időre tőle, mindig újra és újra visszatértem, hogy a nyelvével játsszak, bebocsátást kérjek vagy játékosan meg-megharapjam.
Már elkezdtem bontogatni a nadrágja övét, mire elértük az autóját és sikerült meglazítanom annyira, hogy be tudjon csusszanni alá a kezem. Először csak az alsónadrágja anyagán keresztül tapintottam ki, ismerkedőn dörzsölni kezdtem a tenyeremmel, aztán hátradőltem, végigfeküdtem a motorháztetőn, magamra húzva őt. Az ajkait becéztem mohó, vágyakozó csókokkal és közben teljesen leszedtem róla az övet, kioldottam a gombot, lehúztam a sliccet, szabaddá téve, hogy ismét megérinthessem őt, ezúttal az alsója alá simítva közvetlenül.
- Theo... - suttogtam halkan a nevét. - Nem akarom tovább duzzasztani a hatalmas egódat, de nagyon jól érzem magam veled. - Szabad kezemmel megcirógattam az arcát és felnéztem rá. Látni akartam, milyen arcot vág, miközben ujjaim odalent bűvölték.

hello brother
●●

Theo & Scarlett

- Az vagyok! Egy kicseszett hős. - nevettem, még mindig hevesen pergő szívvel. Csak most, hogy az adrenalin megmoccant bennem és elkezdtem felfogni, mekkora közel volt a baj, most kezdtem el igazán stresszelni miatta. A nevetéssel oldottam kicsit a hangulatot, de azért megijesztett, hogy majdnem elcsapta Theót az a kocsi. Ismertem vagy sem, nem akartam tanúja lenni más halálának - többet biztosan nem. Kicsit ő is feszültnek tűnt, de talán csak a szer miatt, vagy az esés miatt, ezért is próbáltam ellazítani, évődni vele, húzni az agyát és flörtölni. Józanul annyira nem vágytam rá, de a tablettától kalandvágyóbbnak éreztem magam és százszor jobban vonzott Theo is. Az illata, az érintése, az ajkai... Valahogy felsokszorozódva csábítottak.
- Igazán? Egyet mondj. - Kétkedve pillantottam le rá. Nem mintha akkora tengerbarátnak tartottam volna magam, de elképzelni sem tudtam jelenleg jobbat annál, minthogy ledobjuk a ruháinkat és megmártózzunk a sós nektárban. Ahogy előállt a maga ötletével, a tekintetem dorgálóbbá vált ugyan, de mosolyomban játékosság bujkált.
- Ejnye, el akarsz csábítani? - Közelebb hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg, ajkaimmal puhán cirógattam az övét, hogy tovább húzzam az agyát. - Hmm, és Te mennyire vagy bevállalós? - A következő pillanatban elkapta a kezem és visszarántott magára, majd átfordultunk. Halkan sikkantva nevettem fel, ahogy alatta kötöttem ki. Ezúttal ő csókolt meg, mohóbban és érzékibben, mint én korábban. Felhúztam az egyik térdem, végigsimítva lábammal a combján, így jobban magamhoz ölelhettem, miközben az úttest közepén csókolóztunk.
- Nem akarok hazamenni veled. Valami izgisebb helyen akarlak megkapni. - suttogtam a szájába, bele-belecsókolva két szó között. Kalandra vágytam és izgalomra,  nem pedig a lakásán dekkolni, hogy aztán reggel, kijózanodva ott feszengjünk egymás előtt. Ha a tengerhez nem is akart elvinni, elvártam, hogy valami hasonlóan veszélyessel kárpótoljon. Az sem érdekelt, ha megszegünk néhány törvényt közben.
- Persze csak ha van hozzá merszed... Hercegem. - besimítottam az oldalánál a pólója alá, végigkarcoltam körmömmel finoman a derekát, a hátát, felkalandozott a kezem egészen a lapockájáig. A nyakába csókoltam bele legközelebb. Fényszórók világítottak meg minket, jelezve, fel kéne tápászkodni az aszfaltról.

hello brother
●●

Theo & Scarlett

Az volt az érzésem, hogy Theo veszélyesebbnek akart látszani, mint amilyen. Persze volt egyfajta rosszfiús kisugárzása, és amikor elmélyített hangon duruzsolt, egészen el tudtam hinni, hogy tényleg nem jó vele kikezdeni. De aztán ránéztem és valahogy annyira másnak tűnt. Mintha egy kölyökkutya próbálna farkasokat utánozni; talán csak azért nem hittem, hogy tényleg képes lenne ártani nekem, mert láttam már igazi farkasokat, velejéig romlott fickókat. Theo szeme, bármekkora szomorúságot is tükrözött, nem tűnt veszélyesnek. Bárcsak így tudnék bízni mindenkiben... Gyorsan eladnák a belső szerveimet és a húspiacon kötnék ki. Nem kéne tovább vesződnöm sem apa betegségével, sem a farkaslétemmel.
Összefűztük a kezünket és a súlyos, negatív gondolatok valahogy elreppentek a vállamról. Mint egy kismadár, szinte láttam őket repülni a fejünk felett. Elöntött a boldogság, fogalmam sem volt, honnan jött az örömhullám, de átsöpört rajtam és átadtam magam neki. Megszorítottam Theo kezét és úgy éreztem, jöhet ellenünk az egész világ, mi ketten simán legyőzzük.
- A világnak nincs is vége, de... Veled megkeresném. - ismertem be kissé félszeg, gyengédebb mosollyal. Gyermeki butaságnak tűnt, mint mikor kislányként a szivárvány végére vadásztam. Hagytam, hogy kihúzzon a tömegből, a kezébe kapaszkodva követtem. Izgatott voltam az előttünk álló este miatt.
- Induljunk el valamerre és menjünk, míg ki nem lyukadunk a tengernél! - Fogalmam sem volt, hol van a legközelebbi tenger, de Theo jókedve átragadt rám, én is nevettem. Aztán a fényszórók átcsaptak rajta és a szívem rögtön megállt. - Theo! - Nekicsapódtam, tovább löktem az úttesten, egyensúlyomat vesztve vágódtam el vele, rajta kötve ki. Az autó hevesen dudált mögöttünk, a sofőrje szitkozódott, de nem állt meg, én meg, amint lenyeltem az első rémületemet, elkezdtem nevetni. Biztos a drog miatt csapódott le így bennem az adrenalin, de olyan jóízűen nevettem az egész helyzeten, mint még rég nem.
Azért aggódva áttapogattam a karjait, de úgy tűnt, nem sérült meg, így lassan fölé másztam, ha már úgyis alattam feküdt és elhelyezkedtem az ölében. Épp nem jött autó, így nem zavart, hogy az úttest közepén fetrengünk. Élveztem a veszélyt.
- Kedves Theo... - megtámaszkodtam felette, rátámaszkodva finoman mindkét kezére, a feje fölé szorítva őket. - Kérlek, vigyél el a tengerhez! - kértem őt csillogó szemekkel és lehajoltam hozzá. Puhán, incselkedőn csókoltam meg, játékosan, ha nem húzódott el tőlem. Kívántam, de csak mint pasit, mélyebb vonzalom egyelőre nem fűzött hozzá. - Lopjunk el egy kocsit, menjünk a legközelebbi tengerpartra és fürödjünk meg benne meztelenül! - Felsőtestemmel az övéhez simultam még mindig lefogva tartva a kezét, miközben ajkammal az övét cirógatva formáltam a szavakat. Ha hagyta és akarta, még egyszer megcsókoltam egyáltalán nem jókislányhoz illő módon, aztán elkezdtem lekászálódni róla, hogy felsegítsem.

hello brother
●●

Theo & Scarlett

Büszke mosollyal bólintottam a szavaira, hiszen tényleg szerettem, hogy apám lánya voltam. Természetesen anyával sem volt soha semmi komolyabb konfliktus köztünk, de ha választhattam, inkább szerettem volna mindig is apára hasonlítani. Érdekelt, neki milyen a kapcsolata az apjával, de nem kérdeztem rá, mert a beszélgetés elterelődött másfelé, annyira meg nem tartottam fontosnak a témát. - Mihez is kezdenénk, ha kettő lenne belőled? - forgattam a szemem játékosan, mikor a különbségünket említette. Nem bántam, hogy nő vagyok és tudtam, hogy ő sem sértésnek szánta, úgyhogy nem vettem magamra.
- Nem foglak megütni. - sóhajtottam. A farkasom nagyon is szerette volna, de mióta előtört, fokozottan figyeltem rá, hogy kerüljek mindenféle erőszakot. Féltem, hogy ha nem vigyázok, megint komolyabban árthatok valakinek. - De azért hanyagold ezt a közveszélyes stílust. - Túlságosan jófejnek tűnt, nem akartam csalódni benne. Persze csak egy idegen a bárból, "Theo", ez minden, amit tudtam róla, de magas elvárásaim voltak a teljesen idegenekkel szemben is, és eddig egész jól megfelelt nekik. Miért pont a végén bukta volna el a próbát?
- Hm, mi lenne, ha inkább senkit és semmilyen módon nem próbálnál meg bedrogozni? - elmosolyodtam, ahogy a tablettát lenyelve ismét közelebb simultam hozzá. Drogokkal játszadozni veszélyes, persze hajtott a kaland és a kíváncsiság, hogy kipróbáljam, de ki tudja, Theo mióta űzheti ezt sportszerűen... Nem volt senki, aki megpróbálja leállítani? Ezen gondolkodtam, de nem kérdeztem rá hangosan, ahogyan arra sem, tudta-e, hogy mindez csak illúzió, és a gondjai nem fognak eltűnni ennyitől, mindössze csak megfeledkezik róluk egy időre. Sok-sok macera néhány kellemes percért.
Lassan elkezdtem érezni a tabletta hatását, úgyhogy Theo vállára hajtottam a fejem. Szédültem kicsit, így behunytam a szemem, szorosan belé kapaszkodva lépkedtem tovább a zene ütemére. A szavai hallatán felnéztem rá, az egész világ ragyogónak és színesnek tűnt.
- Olyan érzés, mintha vattacukron lépkednénk. Vagy felhőkön... - belefúrtam az arcom a nyakához és halkan elnevettem magam. Ó, istenem, apa ki fog nyírni, ha erre rájön! Most valahogy mégis jól esett szembemenni kicsit a szabályokkal. Úgy éreztem, kicsit szabad vagyok, nem feszít állandóan belülről a düh. Ugyanakkor másfajta érzések is kezdtek felébredni bennem. Őrültségre vágytam, csavarogni, mezítláb sétálni és kifeküdni az aszfaltra, macskakövön járni és érezni a tenger illatát. Ki akartam szakadni ebből a lagymatag bárból és az unalmas tömegből. Meg akartam hódítani az éjszakát Theóval. - Lépjünk le innét! Menjünk, ameddig a lábunk bírja. - vetettem fel halkan, hogy csak ő hallhassa. Sétálni akartam, nekivágni a semminek és addig menni, míg ki nem dőlünk valahol a fáradtságtól. Kérlelőn néztem rá, remélve, hajlandó velem jönni.

hello brother
●●