egy kicsi faluban a mai Pennsylvania területén, 1450. február 12.
Faj:
eretnek
Rang:
eretnek
Beállítottság:
hetero
Play by:
India Eisley
Átváltozás:
Lásd lent
Család:
Rég volt, mostanra teljesen más fogalma van számomra a családnak, de persze nekem is volt anyám, aki megszült és bizony apám is. Ennyit érdemes tudni róluk. Ha viszont arra vagytok kíváncsiak, az én szótáram szerint kit jelöl a család... A válasz Steph.
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Az élet egy hosszú hullámvasút. Egyszer fent, aztán lent, néha pedig legszívesebben kiugranál. Ennyi hűhó és mondhatni a semmiért, ugyanis a végén mindenki ugyanúgy végzi. Kivéve, ha nem. Kivéve, ha valami történik, ami megváltoztatja a sorsod és téged is. Sosem voltam átlagos, a világ sötét oldalára születtem, ahol a mesék a szörnyekről mind igazak. Anyám erős boszorkány volt, rengeteg jót tett, mégis féltek tőle az emberek. Köztük apám is, aki… Nos, világ életében földhözragadt, Istenfélő ember volt, emellett pedig kegyetlen is. Mikor a faluban kitört a boszorkányhisztéria, elzavarta anyamát. Ekkor voltam tizenhét éves. Nálam a mágia leghalványabb jelei sem mutatkoztak, így apámmal kellett maradnom. Telebeszélte a fejem és én magam is elhittem, hogy az ördög megkörnyékezte a családunkat és bekebelezte anyámat. Egy napon véletlenül megtaláltam az egyik szekrény mögött a könyvecskét, amit anyám mindig magánál tartott. Csak kíváncsiságból néztem bele, érdekes rajzok, latin és más nyelven íródott szövegek és néhány száraz virág volt benne. Ahogy a kezembe vettem éreztem valamit, amit soha azelőtt. Beszívódott a bőröm keresztül a testembe és az egészet átjárta. Ekkor varázsoltam életemben először. Eleinte rettegtem, de aztán… Egyre bátrabb lettem. Próbálgattam, mire vagyok képes, de könyv nélkül valamiért sohasem sikerült. Persze, ma már tudom, hogy azért, mert elszívó boszorkányként csak a mágikus tárgyakból és természetfeletti lényekből nyert energiát használhattam. Mint anyám könyve. Apám persze rájött a titkomra és elzavart, de előtte tűzbe vetette a könyvet, ezzel pedig elvágott a varázserőmtől. Nem volt semmim. Napokon át éheztem és lejártam a lábam is, mikor eljutottam a szomszéd városba. Pontosabban… a végére már alig volt bennem élet. Ekkor jelent meg az a rejtélyes idegen, aki megmentett a haláltól. Aki a megnyerő modorával elérte, hogy megnyíljak neki, és mikor ez megtörtént, és megtudta, ki vagyok… teljesen megváltozott. Olyan dolgot követelt, amit ha akartam volna se tudtam volna teljesíteni, ugyanis nem volt meg anyám könyve, arról pedig fogalmam sem volt, hogy belőle is meríthetném az erőmet. Győzködtem, de nem hitt nekem… és valahogy már nem az a vonzó férfi állt előttem, akit korábban láttam, hanem egy vérszomjas, kétségbeesett… lény. Az utolsó emlékem, amire tisztán emlékszem arról a napról, hogy azt gondoltam, apámnak igaza van, és tényleg eljött értem az ördög, akit Niklaus Mikaelsonnak hívnak. A többi… A többi csak egy-egy felvillanó képként maradt meg, ugyanis Klaus megsebzett. Halálosan. Stephanie, aki a segítségemre sietett próbált megmenteni, de késő volt. Azonban visszatértem. Vámpírként. Pontosabban eretnekként, ami annyit tesz, hogy a boszorkány képességeimet mostmár a saját halhatatlanságomból szívom el. Steph azóta is melletten van. Ez több, mint ötszáz éve tartó barátság pedig egy olyan hullámvasút, amire nem bántam meg, hogy felültem. Örökké hálás leszek neki. Mindenért.
Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy újra itt vagy köztünk! S remélem, ezúttal maradsz is, hiszen rád... nagy szükségem van, drága barátnőm! Te vagy az egyetlen, aki évszázadokkal ezelőtt ismert meg. Te talán még tudod, milyen lehettem régen... Először is, fontos megemlítenem, mennyire jólesik, hogy megemlítettél a családnál. Engem, aki... valójában háttérbe szorított téged hosszú-hosszú ideig. Őszintén szólva én csak az utóbbi időben vettem észre, mennyire is váltál nekem fontossá. Tudod, mikor jöttem rá erre? Akkor, amikor meghaltál. A szíved nem dobogott, de az én lelkem úgy zokogott és a mágiám annyira fortyogott bennem, hogy végül elértem az ősieket. Alkuba bocsátkoztam Érted; s szenvedek miatta, de nem bántam meg. Élsz. S bármi is az ára, teljesíteni fogom... S ezt a titkot, azt, hogy meghaltál, remélhetőleg a sírig viszem. Nem szabad megtudnod, miféle kockázatot vállaltam érted. Egyébiránt... nos, még nem tudok, róla, esélyesen te sem, de az, hogy visszatértél az életbe, megváltoztatott benned valamit. Össze vagy bizonyos módon kötve velem - látod előre a halálomat. S ezáltal... képes vagy megakadályozni is. De ez a képesség új neked és nem is értheted; valószínűleg az első ilyen alkalommal kérdőre is fogsz vonni, én pedig... fogalmam sincs, mit mondok majd. Az igazat? Vagy elhitetem veled, hogy csak hallucináltál / rosszat álmodtál, akármi? Nem tudom... Egyébiránt... még visszakanyarodva a történetedre. Nem egyszerű az életed, de én melleted vagyok, s leszek is, ezt megígérhetem, Chelsea. S azt is megígérem, hogy jobb barátnőd leszek, mint ezelőtt, hisz te sokkal jobbat érdemelsz! Kérlek... ne hagyj el.
Ezek után már csak pár adminisztrációs teendőd van: foglalózni! S aztán... aztán el is kaphatsz egy játékra, ha van hozzá kedved.