The little girl
just could not sleep
because her thoughts
were way too deep
her mind had gone
out for a stroll
and fallen down
the rabbit hole

Az otthoni szobámban ücsörgök. Tudom, hogy nem kellene ott lennem, hogy nem is akarok mert valami rossz, valami szörnyű dolog történt, de a földszintről felszűrödő hangok megnyugtatnak.  Apa meccset néz,  anya pedig a vacsorát készíti, egy átlagos szombat este. Nincsenek démonok, senki sem szomjazik a véremre és a szüleim élnek. Elmosolyodom és elindulok, hogy elmeséljem nekik, hogy milyen rosszat álmodtam, és hogy ők megnyugtassanak, hogy szörnyek nincsenek - ahogy kiskoromban mindig, de a lépcső utolsó fokán összecsuklik a térdem és miközben elkapom a korlátot, néma sikoly kúszik fel a torkomon.

Hideg verejtékben úszva riadtam fel és eltartott pár pillanatig, míg eljutott a tudatomig, hogy hol is vagyok. Isaac-nél. A kanapéján. Úgy tűnik, legyűrt a kimerültség és bealudtam. A laptopomon még mindig meg volt nyitva az oldal, amit olvasgattam és színes buborékok úszkáltam át rajta. Megdörgöltem a szemem és igyekeztem rendet tenni a fejemben, ugyanis az utóbbi időkben sokszor meggyűlt a bajom azzal, hogy elkülönítsem az álmokat, az emlékeket és a valóságot. Egybefolytak és teljesen összekuszáltak. Jól jött volna egy dilidoki, aki átsegít ezen az időszakon, de a világ újabban nem volt veszélytelen számomra.
Az egyik dolog, amit biztosan tudok, hogy szörnyek nagyon is léteznek. Démonok - Isaac így nevezi őket. Ő a titokzatos jótevőm, akiről csak annyit tudok, hogy nagyon ért a démonokhoz és kivételesen jól tud időzíteni. Az első alkalommal, mikor találkoztunk, megmentett egy olyantól, szóval az életemet is neki köszönhetem. És miután magamra maradtam megengedte, hogy nála húzzam meg magam. Minden nap eljön, megnézi mi van velem, de nem marad itt, amit egy kicsit bánok, bár sosem lenne bátorságom elmondani neki.
A másik dolog: a szüleim miattam haltak meg. Azt nem tudom, hogy akkor is épp engem kerestek-e vagy bosszú volt, de megölték őket. Nem sokkal az előtt tudtam meg, hogy nem ők a vér szerinti szüleim. Eléggé kiakadtam és mikor elindultam, hogy felkutassam a családom, elég hűvösen váltam el tőlük. Én találtam rájuk a saját vérükbe fagyva. Isaac ekkor bukkant fel másodszor és ekkor ajánlotta fel, hogy költözzek hozzá. Ennek már két hete.
Feltápászkodtam és kivánszorogtam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat. Mint mindig, most is elborzasztott a látvány, ami a tükörbe nézve fogadott. Lefogytam, sápadt voltam és a szemem alatti sötét árnyék arról tanúskodott, hogy az utóbbi időben nem pihentem túl sokat.
Ez is igaz. Az álmaim többnyire rémálmok voltak, így nem sok kedvvel hunytam le a szemeim, inkább próbáltam elfoglalni magam: tovább kutattam a családom után. Tudtam, hogy van összefüggés azzal, hogy a démonok a halálomat akarják, hiszen tisztán emlékszem annak a szavaira, amelyik megtámadott a faházban: "Azt feladatot kaptam, hogy öljem meg, hiszen ő egy Parker".
Muszáj volt szívnom egy kis friss levegőt, úgyhogy magamra kaptam a kabátom és kiléptem az ajtón. A ház le volt védve mágiával, de az utcán nem voltam biztonságban, így volt bennem egy kis félsz. Mélyeket lélegeztem a csípős, novemberi levegőből és közben folyamatosan ugrásra készen álltam, még a kilincset sem engedtem el. Aztán valami megmozdult a sötétben, bennem pedig meghűlt a vér. Idegesen löktem be az ajtót és épp be akartam csapni, mikor megláttam a kis szörnyeteget, aki az árnyékban bújkált. Hitetlenül, megkönnyebbülve nevettem fel a kandúr láttán.