to my perfect Husband

Az íriszeimben tükröződő gonoszságba tudtam, hogy valamennyi vegyült a diadalittas érzésből, amely Thelion beleegyező szavai hatására áradt szét a testemben, elöntött, végig hullámzott rajtam, ám egyáltalán nem bántam, nem is érdekelt, ha ezt ki tudta olvasni a tekintetből a férfi. Már nem veszíthettem… S ha azt feltételezte, akár egyetlen pillanatig is, megelégszem majd a második hellyel, komoly meglepetések fogják még érni az én drága férjemet. De ez későbbi pillanatok édes és gyilkos mérge volt, és amelyért most hajlandó voltam bármire, s amelynek ára, igen kedvezőnek ígérkezett, kedvezőbbnek, mint azt korábban el mertem képzelni. Egyetlen pillanat után, amikor a démon tekintetében kutattam, felhagytam ellenállásommal, s hagytam neki, hogy belém csússzon, a keménysége kitöltsön, s a férfi mély nyögésével párhuzamosan, nekem benn ragadt a levegő a mellkasomban, és forróság árasztott el, amelytől libabőr bontakozott ki a bőrömön.
Ujjai a csípőmnek feszültek, szorosan tartott, közel magához, de éppen elég teret adott, hogy hátra dőlhessek, és csak hagyjam magamat, a testemet ösztönösen érezni és cselekedni. Távolinak tűnt, s mégis olyan élesnek Thelion minden mozdulata, ahogyan szájával a melleim között haladva szinte belém égette magát. Egy részem tisztában van vele, semmi esélyem sincs vele szemben, bármire képes lenne rávenni ő is engem, nem csak most, akármikor, ha ajkai vagy akár csak a lehelete becézni kezdené a testemet. Ez a felismerés pedig igenis, megijeszt, mert nem akartam megkönnyíteni a dolgát, mégis félő, hogy a saját húsom fog elárulni vele szemben. Egy percre tekintete az enyémbe kapaszkodott, nyögések keveredtek sóhajokkal és fordítva, nehezen körvonalazhatóan melyik kié volt, s melyik követte egyiket vagy másikat. Élveztem, hogy hagyott teret nekem, úgy mozdulhattam, ahogyan én akartam, ám ahogyan a hajamba túrtak az ujjai és fejem hátra billent a határozott mozdulatra, egész testem megrándult, hangos nyögés szállt ajkaimról, amelyek elnyíltak, amíg így tartott. Remegve élveztem nyelve puha érintését a melleimen, miközben átvette az irányítást tőlem, és keményen belém vágódott újra és újra és újra. Minden idegszálam égetően könyörgött azért, hogy folytassa, hogy ne hagyja abba, a testem üvöltött Thelionért. Lehetetlenül forrónak éreztem a bőrömet és a férjemét is, amint ujjai a combomba és a fenekembe nyomódtak be, a lehető legközelebb préselve a testünk egymáshoz. Ujjaim, amelyek eddig a vállán támaszkodtak, most felsiklottak a hajába, körmeim ingerlően karistolták végig a fejbőrét, míg tekintetem fókuszálatlanul kereste az ő pillantását. Azután éreztem, ahogy megfeszült a férfi teste, ujjaimmal a melleimhez húztam, miközben a bőrömbe sóhajtott elégedetten, s alig néhány lökéssel később én is átbillentem a csúcsponton, lüktetve feszültem Thelion köré, testem görcsösen feszült meg, míg ő még mindig kettőnket ringatott ütemesen. Az orgazmus elsöpört, mint valami végzetes vihar, ujjaim megfeszültek a hajában, kéjes, rekedt nyögés tört fel a torkomból, miközben ezernyi darabra hullottam a férjem ölelésében és ölében. Remegve borultam a férfira, ziháló lélegzettel, odalent jó pár percig lüktettem körülötte. Nem voltam képes azonnal felkelni róla, de úgy tűnt nem is bánja, a nyakamat égető csók elégedett, fáradt sóhajt csalt elő belőle. Karjaim Thelion nyakába és vállába kapaszkodtak, fejemet a nyakszirtjének támasztottam, éreztem a fülledt illatot, amely beburkolt minket, amiben keveredett az övé az enyémmel, amit olyan könnyű volt megszoknom. Szavai értelme csak lassan ért el hozzám, de azért egy elégedett hanggal és némi bólogatással reagáltam rá. Mivel engedte, nem siettem el felkelni róla, tetszett, hogy ennyire közel voltunk egymáshoz, ahogyan a combomon simítottak végig puhán az ujjai, s az is ahogy rám pillantott, amikor felemeltem a fejemet, s tekintete az enyémmel találkozott. Elégedett fény csillant a szemeiben, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam, mélyen, szenvedélyesen, s mindezzel azt is kifejeztem, mennyire értékeltem a korábban tett ígéretét és őt.
Aztán elhúzódtam tőle, ha nem tartott vissza, elégedetten nyújtóztam egyet még mindig az ölében, ujjaimmal beletúrva megigazítottam barna tincseimet. Vaskos ajkaim szélén mosoly játszott és úgy, ahogyan tekintetemben is. Felemelkedtem a férfiról, figyelve a ruhámra, majd visszahajoltam az ölébe, és lenyaltam férfiasságáról mindkettőnk élvezetének bizonyítékát. Felegyenesedve kihívó pillantással illettem Theliont, majd elindultam a fürdő felé, míg visszahúztam a vállaimra a vörös anyagot.
– Pár perc és indulhatunk – szóltam vissza a férjemnek, de hangomon nem hallhatta a széles mosolyt, amely szétterült az arcomon és amely végtelen elégedettségről árulkodott.

to my perfect Husband

Amíg halandóként éltem a földön folyton vágyakoztam valami után, amilye megvolt sok más embernek, tőlem sokkal kevésbé különlegeseknek is. Azután a lehető legocsmányabb módon felültettek, végül pedig a Pokolba kerültem, ahol a jelenleg alattam ülő férfi bármiféle kérdés nélkül közölte, én lettem a legújabb felesége. Most mégis… türelmetlen, szűnni nem akaró, mindent felperzselő vágyat éreztem Thelion iránt. Ebben a pillanatban nem csak egyszerűen a hatalmat akartam, amit adhatott nekem, és nem csak azt, hogy azonnal elégítse ki minden édes, fájó érzést, amit a testem kívánt, hanem őt magát is. Akartam, minden porcikám üvöltött érte, és ez az érzés meg is ijesztett kissé, de ahogyan ujjaival játszott rajtam, nem volt időm foglalkozni semmilyen félelmemmel. A nyögései csábító, édes dallamként hatottak rám, megrészegültem a férfi teste felett aratott győzelmemtől, éppen úgy, mint az első éjszakán, a másodikon vagy a harmadikon. Napok alatt hangolódtunk össze, mintha mindig is ismertük volna egymás igényeit, viszont ez nem jelentette azt, unalmas lett volna bármelyik együttlétünk, sőt úgy éreztem, újabb és újabb meglepetésekkel kecsegtetett a fődémon, belőlem is olyasmit előhozva, amit sohasem gondoltam volna. Halandóként egyetlen egyszer sem kerekedtem úgy férfi fölé, mint most a férjemmel szemben, soha nem éreztem olyan elégedettséget, mint most, ahogyan ujjaim a nyakának feszültek és forró nyílásomhoz igazítottam őt, ám ennél többet nem engedtem neki magamból. A széles elégedett vigyor Thelion arcán elárulta, még ha meg is őrjítettem, nagyon is tetszett neki és élvezettel figyelte minden rezdülésemet. Beharaptam az alsó ajkamat, ahogy a szája elnyílt és beleremegett alattam, ahogyan férfiassága hegyére ráereszkedtem, s kínzó köröket írtam le a csípőmmel. Éreztem, ahogyan ujjai belemélyedtek a bőrömbe, próbáld magára kényszeríteni, de nem engedtem neki, amíg nem volt hajlandó felelni nekem. Torkomból apró hang tört fel, mely szavak formálása nélkül is nemet jelentett. Pontosan tudtam, hogy nem fog megölni a tetteimért, mert élvezte, amit vele műveltem, szórakoztatta, hogy nem volt képes kiismerni, és ezt a tulajdonságomat még hosszú ideig meg is kívántam őrizni. Amíg izgalmas lehettem számára, megkaphattam tőle mindent, amit akartam. S bár könnyű volt kitapasztalni ezt a férjemnél, a felette való hatalmam túlságosan izgalmassá tette a számomra a viszonyunkat, hogy ne akarjam fenntartani a kíváncsiságát.
Vaskos, buja ajkaim mosolyra húzódtak a szavai nyomán, gonosz fény vibrált a szemeimben az élvezet szikrájával, ahogyan a tenyerei a melleimre borultak, és ingerlően masszírozni kezdte őket, amelytől elégedett sóhaj szakadt fel belőlem, a nyakam kissé hátra biccent, ám ennek ellenére sem adtam meg magamat neki, s nem fogadtam magamba lüktető férfiasságát, pedig ugyanannyira vágytam arra, hogy kitöltsön engem, mint ahogyan ő is vágyott erre. És akkor végre győztem. Egyik keze az enyémre simult, felszaladt a karomon egészen az arcomig, tenyere felé fordítottam a fejemet, a tekintetemben ülő gonoszság meglágyult. Élesen szívtam be a levegőt, ahogyan visszahúzódó kezével elkapta a csuklómat és magához rántott, miközben ígéretet tett nekem. Egyetlen másodpercig tartottam még magamat, amíg arra a hosszú pillanatig egymás tekintetét figyeltük. Mosolyom lassan eltűnt, ajkaim szétnyíltak és átadtam magamat Thelionnak, engedtem, hogy teljesen belém hatoljon, majd elfúló nyögéseim közben a szája után kaptam, szenvedélyesen csókolva őt. Ütemesen kezdtem mozogni rajta, fel s le csúszva, elhúzódtam, hogy azután újra belém vágódhasson. Bal kezemmel magam mögött, a férfi térdén megtámaszkodtam, a testem megfeszült, a fejem enyhén hátrabillentettem, ahogyan mozogtam, miközben odalent megfeszítettem magamat, ezáltal még szorosabban ölelhettem körbe. Hangosan nyögtem, levegő után kapkodva éreztem, alig néhány perc választott el az édes kielégüléstől, amelyet részben már megkaptam a férjemtől. Visszadőltem végül Thelionra, a vállain támaszkodtam meg, tekintetemet az övébe fúrtam szüntelenül mozogva rajta.

to my perfect Husband

Széles mosoly terült el az arcomon a feleleltére, mert tudtam, nem akarja érteni a válaszomat, legalábbis nem akarja beismerni, hogy érti. Az ellenállásomnak ő volt az oka, ezzel tisztában lehetett, számtalanszor átkoztam el érte az első hetekben, amiért a fekete lelkemet nem eresztette el, hanem a pusztító fájdalomból kiragadva magához láncolt. Nem voltam hajlandó elfogadni, hogy a feleségének titulált, holott nem is ismertem, nem volt túl készséges a kérdéseimmel szemben a válaszokkal sem. Fogalmam sem volt, mit is várt tőlem igazán… Akkor még nem értettem, de ez mostanra megváltozott. Thelion ugyanazt akarta, amit én is, hatalmat. Legalábbis a nők felett, akiket maga köré gyűjtött ilyen-olyan okokból. Rá kellett jönnöm, nagyon is hasonlítottunk egymásra, még akkor is, ha indítékaink különböztek.
Ahogyan magához húzott, s újra elmondta a kis szabályait, szándékosan úgy helyezkedtem az ölébe, hogy könnyedén hozzáférjek a testéhez, amikor kedvem tartja. Ez persze fordítva is igaz volt, de egyelőre a fődémon valószínűleg még mindig azt tervezte, hogy megejtjük a látogatást Sivában. Kár, hogy nekem más terveim voltak.
Magamének akartam a férfit, mindenféle formában, azt akartam, hogy elfogadjon maga mellett, s ne akarjon lecserélni sohasem. Én akartam lenni az, aki minden formában ki tudom elégíteni a vágyait. Hatalmat akartam tőle kapni, szabadságot, és örömöt.
A kezei végig égették a bőrömet, ahogyan felsiklottak a hátamon és az oldalamon, majd vissza a combjaimra, ahol felgyűrték a vörös anyagot, így a bőr a bőrrel találkozott, amelytől kissé megremegtem, s ezt biztosan észrevette Thelion is. De már nem hagytam neki időt arra, hogy ennek a felfedezésnek örüljön, s nem válaszoltam a szavaira sem, amelyekkel kissé össze is zavart, hiszen alig néhány perce éppen ő jelentette ki, az a dolgom, hogy boldoggá tegyem. Bár lehetséges, számára nem az volt a boldogság, mint nekem, vagy amit én gondoltam eddigi halandó életemben annak. Nem akartam éppen most vitába bocsátkozni vele, hiszen sokkal fontosabb dolgokkal voltam elfoglalva, amelyeket szerettem volna a lehető legjobban és legintenzívebben megvalósítani, hogy aztán a férfi soha többé ne felejtse el ezt.
Egyik kezem a nyaka köré fonódott, még másik a nadrágján keresztül ingerelte a férfiasságát, amely percek alatt keményen simult az ujjaim közé. Élveztem, hogy a teste ennyire hevesen reagált rám, nem kellett kérlelnem sem, azonnal megadta, amit akartam. És bár szavakkal nem felelt a mondandómra, a reakciói elég beszédesek voltak a számomra. Mohó vágy csillogott a tekintetemben, a szembogaraim mélyén talán még az a fajta gonoszság is megült, amellyel Thelion rám vigyorgott. A testem forró volt, s csak tovább hevült, ahogyan hallgattam a férjem édes sóhajait, nyögéseit. Nem ellenkezett, hagyta leigázni magát, mert tudta, nem veszíthet, s valahogy így éreztem én is magamat, miközben megcsókoltam őt, egyre akaratosabban és türelmetlenebbül. Egymásnak feszültünk, keze a tarkómra siklott, úgy húzott közelebb magához akaratosan, hevesen, szinte rám parancsolva és én hagytam neki, mert én sem veszíthettem, nem bukhattam már el. Legalábbis ebben a helyzetben nem. Éreztem, csupán néhány érintésétől forró nedvesség árasztott el, a vágy türelmetlenül növekedett a bensőmben, minden mozdulattal egyre fokozódva. Hangja nem zökkentett ki, elégedett mosollyal nyugtáztam a néhány betűt, amelyet kiejtett a száját, amikor alig néhány centire elemelkedtem tőle, elszakítva az ajkait az enyémektől. Tekintetemet elhomályosodott, a férfi volt a fókusz, a körülöttünk lévő szoba elmosódott, talán forogni is kezdett, miközben a kezek a fenekemre siklottak, hogy elmozdítsák testemet a fődémonéról, hogy végül jobbja becsúszhasson egészen a combjaim találkozásáig, és elmerüljön bennem, sürgető kéjjel űzve engem. Ajkaira nyögtem, melyek szavakat formáltak, melyeket távolinak érzékeltem, kérdéseire remegő testtel és hanggal feleltem, körmeim belevájtak a vállába. – Igen – a feleletem nem volt több, mint elfúló nyögés, s talán pont ezért jelentett többet ezer szónál is. Nem tagadhattam volna, mennyire élveztem, amit velem művelt, hisz annyira tökéletes volt, annyira pontosan tudta, mire vágyok, pedig alig néhány napja még fogalma sem lehetett róla. Tekintetünk összefonódott, miközben mindkettőnk ujjai serényen kényeztették a másikat. Akkor egy röpke pillanatra elhúztam a kezemet, hogy a nadrágja alá férkőzzek, s meredő férfiasságát ujjaim közé zárhassam, szorosan, ellenkezést nem tűrve. Thelion végül a melleimhez hajolt, harapva, marva, szívva aratott felettem győzelmet, ahogyan a mellbimbóimmal játszott, s becézte őket. Kezem, amely eddig a vállán támaszkodott, most felsiklott a tarkóján, végig karistolva gyengéden a bőrét körmeimmel, s a hajába túrva húzta közelebb, ezzel is jelezve neki, mennyire élveztem minden mozdulatát, amit rajtam követett el, ellenem. Kapkodtam a levegőt, és belenyögtem, amikor elhúzta a kezét, a végtelenségig tudtam volna élvezni, ahogyan rajtam játszadozott, de hagytam neki, még segítettem is, hogy lekerüljön a nadrágja, s hogy magához húzzon, ám ekkor ellenálltam neki. Nem engedtem, hogy belém csússzon, magamat is megfosztva a vágy beteljesülésétől, ám mégis megérte, hogy ily’ módon elhúzhattam mindkettőnk gyönyörét. Ha küzdeni próbált, akkor sem engedtem neki, ujjaim újra nekifeszültek a torkának, jelezve számára, most én diktálok. A hatalom utáni sóvárgásom enyhülni látszott, miközben lágyan mozdítottam a csípőmet, hogy ingereljem befogadva kemény férfiassága hegyét.
– Akarlak a végtelenségig – lélegzet után kapkodva nyögtem a szavakat, amíg kibújtattam a karjaimat a ruhából, így kiszabadítva a melleimet a vörös anyag takarásából. – Tőled is hallani akarom, Férjem – nem kértem, nem meggyőzni kívántam. Hatalmat adott és én megrészegültem, Tőle és a vágytól is. Újra billentettem egyet a csípőmön, tovább izgatva Theliont. Nem volt vesztenivalója igazából a férfinak, talán csak a közöttünk feszülő őrjítő mámor tűnhetett el, talán még ez sem. Mégis hallani akartam, ahogyan kimondja ezt, látni akartam a tekintetét, ahogyan megteszi. Ösztönzésképpen finoman körözni kezdtem a csípőmmel, továbbra is ellen tartva neki, ha megpróbált beljebb hatolni a lucskos résbe. Kényszerítettem? Talán. Erről elégedett, győzelmes, széles mosolyom is árulkodott, amely pont olyan volt mint korábban a férjemé: gonoszkás.

to my perfect Husband

Nehéz volt megmagyaráznom saját magamnak a belsőmben viaskodó kettősséget: egyfelől hajlandó lettem volna eljátszani a kezesbárányt a férfinak, csak hogy elérjem a hatalmat, amelyre olyannyira sóvárgott a lelkem töredéke, ami megmaradt az újjászületésemből, és ez azt is jelentette, elfogadom Thelion feltételeit a viselkedésem, a létezésem tekintetében; másfelől azonban úgy véltem, az önbecsülésem még most is többet ért, és ha a fődémon akart engem – márpedig jelenleg akart – akkor kimondatlan elvárás volt a részemről, hogy tegyen érte, én is akarjam őt. Halandó létezésemben megjártam az egyetlen férfival, akivel dolgom volt, éppen ezért nem kívántam könnyen adni magamat. Természetesen láttam, mennyire ragaszkodik az újdonsült férjem saját elképzeléseihez, miszerint a feleségeinek semmi más dolga nincs, csupán őt elszórakoztatni az öröklétben. Nem voltam képes belátni, miért hitte azt, hogy ez így szórakoztató lenne? Sokkal élvezetesebb és izgalmasabb volt egy kölcsönösségen alapuló kapcsolat, amelyre én akartam megtanítani Theliont, fel akartam nyitni a szemét, megmutatni neki, hogy a világa lehet izgalmasabb is. Erre is gondoltam, amikor az égő kanócra kérdeztem rá, s a válaszára csupán sokat sejtető, elégedett mosoly volt a válaszom. Nem titkolta, mennyire megváltoztattam, mennyire hatással voltam rá, és ez tetszett, simogatta a hiúságomat is, ám az igazság az volt, hogy a nyíltságával képes volt levenni a lábamról, amire nem készültem fel. Azt gondoltam, az előttem álló démon is csak egy azon férfiak közül, akiket korábban, még életemben megismertem, akik csak használni akartak, ellenben Thelion szemében folyton ott láttam a kíváncsiságot irántam, a szeretkezéseink közben a vágyat, hogy nem akar elereszteni, és az imént a leplezetlen féltékenységet is. Azon túl, hogy vonzó férfinak tartottam, igazán ezek az apróságok számítottak, amikor elgondolkodtam azon, talán mégis képes lennék a feleségeként leélni az örökkévalóságot.
– Ez nem a helyes válasz, hanem az egyetlen válasz – ezt teljesen komolyan gondoltam, s most csak a szemem mosolygott, ahogyan egy szőlőszemet a számhoz emeltem. Természetesen hajlandó voltam gesztusokra, máskülönben nem győzhettem volna meg az én  igazamról, ám azt hiszem ez számomra sem egyszerűen nagyvonalú megjegyzés volt, s nem is csak azért mondtam, hogy elhitessem vele ezt az álláspontot. Egyszerűen csak, nem is tudom… a Kevélység bemászott a bőröm alá, és folyton ott motoszkált a gondolataim peremén, éppen ott, ahol elvesztem, amikor megérintett, hogy lenne esélyem többre is, mint csupán egy ágyas szerepét betölteni. Ettől függetlenül persze tisztában voltam vele, a válaszom kielégítő volt a számára. A ruhám kiválasztása közben is azon járt az eszem, vajon ez a mostani állapot átmeneti vagy huzamosabb ideig fennállhat-e majd. Miközben előhúztam a vörös selyem anyagot megannyi másik ruha közül, halottam a válaszát, amire felnevettem, ám ennyi volt minden reakcióm. Tudtam, hogy engem figyelt, ám szándékosan nem pillantottam a férfira egészen addig, míg nem kezdtem el előtte öltözködni. Nem vártam tőle dicséretet, nem azért említettem meg a földre való felemelkedéssel kapcsolatos szabályt, inkább csak jelzésértékűnek szántam.
– Szívesen körül néznék odafönt, de az elutasításomnak semmi köze nem volt a kastélyodhoz – jegyeztem meg, miközben visszaaggattam súlyos ékszereimet a fülembe. – Azt hittem, ezzel tisztában vagy – tettem hozzá vaskos, érzéki ajkaimhoz emelve az üvegpoharat, amelyből kiittam a maradék bort. Az ellenszenvem bizonyos szempontból Thelionnak szólt, amiért csak úgy közölte velem, hogy a felesége lettem és ebbe nincs beleszólásom, s őszintén nem értettem, mit várt el egy ilyen kijelentést követően, ám mindemellett ott volt a kínzó érzés, hogy elvesztettem mindenemet, ami igazán az enyém volt. Nehezen küzdöttem meg ezzel, hiszen a mágiám volt az egyetlen sokáig, ami valóban a tulajdonom volt, most viszont valami sokkal inkább kézzelfoghatót akartam megszerezni magamnak… Tekintetem a férfin pihent, amíg hallgattam a véleményét a ruhaválasztásommal kapcsolatban. A bókja kissé meglepett, elég erős kép volt, s széles mosolyra húzódtak ajkaim, a fejem kissé oldalra billent.
– Ez esetben indulhatunk – mondtam egyszerre a diplomáciai látogatásra és a fenti világ megszemlélésére is utalva. Ez utóbbival kapcsolatos megjegyzésére bólintottam, majd intésére készségesen közelebb léptem, végül pedig felhúzva a ruhám anyagát, combjaimat széttárva ültem az ölébe, szemtől szembe Thelionnal, ujjaimat a mellkasán és a vállán támasztottam meg. Amíg a démon beszélt, csendben maradtam, sokkal inkább lekötött az érintése, mint a szavai, melyeket már sokszor meghallgattam, s bármennyire nem érdekeltek, figyeltem rájuk, amely egy újabb gesztus volt a férfi felé. Nem értettem velük egyet persze, valahol talán a férjem is tudta már ekkor is, hogy sohasem fogok meghajolni ezek előtt az elképzelései előtt; de nem szakítottam félbe. Amikor befejezte lesütöttem a tekintetemet, beharapva az alsó ajkamat, ujjaim az inge gallérját piszkáltál. Egy pillanatra átvillant az elmémen, talán túl korai kimondanom mindazt, ami kikívánkozott belőlem, de végül úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, hiszen talán éppen ezzel nyerhettem meg magamnak az öröklétben a férfit. Néhány barna hajtincs omlott előre a hajamból, kissé eltakarva az arcomat, amint beszélni kezdtem:
– A hosszú hetek alatt a szobámban arra jutottam, valóban boldoggá akarlak tenni, különben nem jöttem volna önként hozzád – kezdtem, s talán azt várta, hogy meghunyászkodom majd előtte, megadva neki magamat teljes mértékben, de persze nem ez volt a tervem. – Az elmúlt három éjszaka során pedig rájöttem arra is, a tiéd akarok lenni – ez egy többé-kevésbé helytálló kijelentés volt, még ha nem is hitte volna el. Testemmel hozzásimultam, csípőmet megdöntve az ágyékához dörgölőztem, ingével babráló ujjaim a nyakára siklottak, nem fenyegetően, ám kissé megszorítva, szabad kezem az arcélére szaladt, hüvelykujjamat végig húztam ajkain. – És azt akarom, te is az enyém legyél, Férjem – a szám széles mosolyra húzódott, ahogyan beszéltem – hogy a világ összeomlásáig szolgálhassalak – mindezt már csak suttogtam, a bőrére leheltem, olyan közel hajoltam hozzá, ajkaimmal az övéit súroltam, lazítva a nyakának feszülő ujjaim ingerlő szorításán, bal kezem pedig kettőnk közé siklott megérintve Theliont a legérzékenyebb pontján. A számat az ő szájára tapasztottam puhán, mintha csak becézgetni akartam volna, hogy aztán egyre érzékibbé mélyítsem az érintést, miközben ujjaimmal bebarangoltam a már ismerős testet. Végül hosszú percekkel később fátyolos tekintettel emelkedtem el tőle kissé, éppen hogy a szemébe nézhessek, s hogy megismételjem egy korábbi kérdésemet: – Mit kíván tőlem, Férjem? – kezeim a tarkóján pihentek, éhes, mohó tekintetem az övébe fúrtam, melyben éppúgy mint a szám szélén mosoly játszott. Kíváncsian vártam az ítéletét a kis játékom felett.

to my perfect Husband

Láttam, hogy felkeltettem a kíváncsiságát, amikor élcelődve válaszoltam neki. Az elmúlt néhány nap alatt is rengeteget tanultam Thelionról, arról mit szeret, mi az, ami felizgatja mind a testét, mind az elméjét. Én magam is szerettem ezt a játékot, élveztem, hogy akár minden pillanatban képes voltam meglepni, ha úgy akartam, s még inkább élveztem az összes reakcióját. Szórakoztató férfi volt, bár ezt nem kívántam egyelőre az orrára kötni. Jobbnak láttam még nem nyílt lapokkal játszanom vele, hogy ne veszítsem el egyetlen pillanatra sem az érdeklődését. A másik két nő, akik pökhendi módon feleségeknek hívták magukat, mert a fődémon engedte nekik, nem taktikáztak, úgy tűnt, belenyugodtak és belekényelmesedtek a sorsukba, és mindent a férfinak adtak, amilyük volt. Talán pont ezért éreztem azt, hogy könnyebb dolgom volt az elmúlt napokban, mint hittem.
– Miért ne lenne? – kérdeztem vissza szemrebbenés nélkül, miközben vaskos ajkaimat széles mosolyra húztam, azután felnevettem. Tekintetem Thelionéba fúrtam, ahogy válaszoltam, egyik szemöldökömet kissé megemeltem, mintha azt jeleztem volna neki: „kapj el, ha tudsz”. Nem engedtem, hogy bátorságomon és merészségemen átvillanjon az a cseppnyi kétely, hogy biztosan jó úton haladtam-e a férfiért folytatott titkos magánhadjáratomon. Pedig ott volt, minden mozdulatomban, minden kiejtett hangban. Hatalmat akartam, és ehhez a Kevélység kellett. Mégis azt éreztem, nem csak az erő és tekintély utáni sóvárgásom hajt, s nem csak ezek miatt érzek némi félelmet, hogy túlságosan élesen jegyzek majd meg valamit, amire a férfi kipenderít a kastélyból. Egy másik érzés is bujkált már bennem, amit még halandó létemből ismertem. Ennek felismerése meglepetés volt számomra is, de nem hagytam, hogy kizökkentsen az eddigi sikerszériámból mindez. Majd elszámolok magammal, ha egy percre egyedül maradok majd a gondolataimmal.
– És ha az a kanóc már szikrázik? – kissé oldalra billentettem a fejemet, és lassan végigmértem Theliont, alsó ajkamat beharapva, majd amikor visszatért tekintetem az arcára és a férfi pillantásával találkozott az enyém, ajkaimat hagytam szétnyílni, míg a szám szélén mosoly bújt meg. A kérdéssel már egyáltalán nem Arcadius-ra utaltam, őszintén szólva a Pokol királya nem érdekelt, az elmúlt három éjszaka után főként nem. Amennyit ittlétem alatt hallottam róla, nem győztek meg, hogy a Kevélységség helyett őt kéne jobban kedvelnem. És egyébként is… nekem éppen elég volt újdonsült férjem hatalma és pozíciója, és az ezzel járó kivételes lehetőségek, amelyeket magamnak akartam. A második szőlőszemet és szétroppantottam a számban, míg azt vártam, mit fog felelni a férfi, az előző kihívó megjegyzésemre. Felnevettem a felcsillanó féltékenységén. Ahogyan a korábban tanúsított puhaságára, gyengédségére sem számítottam, úgy erre sem, de nagyon is tetszett s elégedetté tett. A nyelvem hegyén volt, hogy nekem sincs ínyemre az osztozkodás, ám gyorsan rájöttem, hogy ez nem lenne kellőképpen szofisztikált válasz, tekintettel, hogy a férfi igenis háremet akart fenntartani. Végül hümmögtem egyet, míg újabb szőlőszemért nyúltam, a fényes kis gyümölcsöket néztem a tálban.
– Nem kell aggódnod – kezdtem szemeimet újfent a démonra emelve – nekem a Kevélység a kedvencem – megvontam a vállamat, mintha semmilyen különösebb dolgot nem közöltem volna vele, és nem is igazán számított volna mindez.
Ahogy magához húzott, a testem elernyedt, átadtam magamat a férfi minden érintésének, minden lélegzetvételének. A kijelentésemre hasonló választ kaptam, mely okán röviden felnevettem. – Igazán? – kérdeztem vissza tovább incselkedve Thelionnal, majd kissé gúnyosan hozzátettem: – Sok sikert – igazából kicsit akartam, megpróbáljon betörni, és tudtam, hogy meg is fogja kísérelni. Felizgatott a gondolat, hogy az ellenállásom mit hoz majd ki belőle, és milyen harc fog kialakulni kettőnk között. Ezért is volt izgalmas nem ismerni az ő lapjait sem. Biztos voltam benne, hogy mindkettőnk egyik legnagyobb fegyvere a másik ellen a meglepetés. Mindezt előre élveztem. Végül a megszólításra magához rántott, kezei a fenekembe markoltak, majd bal lábamat maga köré igazította. A testem nekifeszült az övének, a selyemköntös szétbomlott rajtam. Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. Számíthattam volna efféle reakcióra, ám mégis sikerült hirtelen letaglóznia. Kaján vigyorát látva én magam is elmosolyodtam. Az ígéretével gyakorlatilag aláírta, hogy megnyertem magamnak a negyedik éjszakát is, és pontosan ez volt a célom. De nem engedtem meg, hogy mindez megrészegítsen és a fejembe szálljon, hiszen az a bukásomhoz vezetett volna. Én pedig vágytam a démon adta hatalomra, s most már magára a démonra is. A finom csókkal az arcomon eresztett el, melyet kissé vonakodtam elfogadni először, ám azt már tudtam, hogy Thelion valóban szerette elintézni a dolgait mielőtt, hogy aztán kényelmesen töltse a szabadidejét, s azt is megtanultam már, nem jó pont, ha ebben korlátozni akartam őt. Így hát ahelyett, hogy ellen tartottam volna neki, hagytam ellépni tőlem, és a selyemköntösnek sem álltam útjába, hogy a padlóra hulljon, amikor a férjem felszólított, hogy öltözzek fel. Anyaszült meztelenül léptem el előle, megindulva a szekrény felé. Csak egye a fene, mit hagy ki most egy udvariassági látogatás miatt.
Hallottam, amint leült, de nem pillantottam rá, ellenben éreztem a tekintetét, ami engem követett. Helyes, gondoltam, mielőtt megszólított volna. Éppen a szekrényből húztam elő egy vörös tógaszerű ruhát. Tudtam, hogy ez nem csak miattam volt itt, de ezzel nem törődtem, tudtam hogyan fogom emlékezetessé tenni ennek a viselését. A férfi kérdésére visszafordultam felé, a kezemben a puha textillel. Értettem mire célzott az odafenttel, mindenki így hívta a halandók világát itt lent, a Pokolban.
– Azt hittem, nem járhatunk a halandók világában – jegyeztem meg, megvillantva Thelion számára, hogy az elmúlt hónapokat, amelyekben elutasítottam őt, főként az új világom megismerésével töltöttem. A ruhával a kezemben a férjem elé sétáltam, majd őelőtte bújtam bele. Csak a vérvörös színű, leomló anyag takarta a bőrömet, semmi mást nem akartam alávenni. Úgy sejtettem, ezt izgalmasnak fogja találni a fődémonom. – Megfelelő lesz? – kérdeztem oldalra billentve a fejemet, az öltözékemre célozva, majd az asztalon álló üveg felé nyúltam és töltöttem magamnak egy kevés bort.

to my perfect Husband

Halandóságomban megfogadtam, hogy egyetlen férfiban sem fogok megbízni soha többé, és ehhez tartottam is magamat, a szellemek pedig mindig segítettek távol tartani az olyan férfiakat, akik úgy véltem árthatnak nekem. A szellemek, akik pontosan olyan gonosz lelkek lehettek, mint itt a Pokolban bármelyik férfi… Nem véletlenül haltam bele a segítségükbe. Éppen ezért voltam bizalmatlan és távolságtartó Thelionnal is, akit még most is nehezemre esett férjemnek hívni, hiába éltem vele – az eddigiek alapján inkább mellette – hónapok óta Kaliban. A helyzetem ugyan finomodott, de továbbra sem voltam hajlandó elhinni minden szavát, ahogyan egyik-másik felesége tette ezt. Azok a nők ostobák voltak, mert nem azért voltak a férfi mellett, amiért valójában megérte: a tekintélye és a hatalma miatt… egyszerűen belé bolondultak, és remélhették csupán, nem járnak majd úgy, mint elődeik. Én ezt nem akartam kockáztatni, éppen ezért döntöttem úgy, hogy már kielégítem Thelion vágyait, ám csak akkor, ha látom rajta az elszántságot és a hajlandóságot, hogy küzdjön értem. Egyelőre nem vártam, hogy partnerként tekintsen rám, az a sokadik lépcsőfok volt a terveim között.
Ahogy fölé kerültem, felnevetett, én pedig élveztem, hogy megleptem. Ahogyan azt is, hogy faképnél hagyhattam, éppen akkor, amikor már elhitte, mindent megkaphat egyszerűen a létezése jogán. A szavait hallva felnevettem, éreztem a mély baritonban a kielégületlen vágyat az ajkaim után. Elégedetten burkolóztam a finom selyembe, melyen átsejlett minden domborulatom. Nevettem a kijelentésén… milyen drámai volt.
– Ugyan, ha meg akarnálak fosztani az örömtől, kisétáltam volna az ajtón. Ám még itt vagyok – feleltem, elégedett tekintetemet az övébe fúrva, míg az első szőlőszemet lassan emeltem csak a számhoz, hagytam hadd eméssze magát, hogy nem ő érinti ajkaimat, hanem a gyümölcs. Az éhes szempár szinte felnyársalt. Be kellett vallanom, a férfi kisajátításáért indult hadjáratom sokkal élvezetesebbnek ígérkezett, mint hittem; élveztem azt a fajta játékot és évődést, ami Thelion és köztem alakult ki és sokkal vonzóbbá tette a férfit.
Láttam rajta, nem tudja hová tenni az érdeklődésemet a munkája iránt, és biztos voltam benne, hogy kétségek merültek fel benne, miért is voltam itt. Nem bántam, azt akartam, hogy csak velem foglalkozzon, rajtam járjon az esze, hogy minden percben én jussak az eszébe, s hogy én legyek az egyetlen, akivel az udvar dolgairól is tudjon és merjen nyíltan beszélni. Minden akartam lenni, az egyetlen.
– Akkor Arcadiusszal megértenénk egymást, az ellentmondásban nekem is nagy gyakorlatom van – húztam mosolyra az ajkaimat újabb szőlőszemet véve az ajkaim közé. Figyeltem, ahogyan felkelt az ágyból, hogy azután meztelen lábbal induljon az ablak felé. A függönyön át is beszivárgott Kali fénye, s bár odakint nem igen jártam, újjászületésem óta, kíváncsi voltam a férfi birodalmára. Ajánlata rángatott ki a gondolataim közül, amelyek éppen elkanyarodtam a Pokol politikájáról kizárólag Thelionra. Némiképp csodálkoztam, hogy magával vinne, de úgy döntöttem, ha már felajánlotta kihasználom a lehetőséget. A megérzésem azt súgta, mindez próbatétel, s hogy a férfi minden rezdülésemet figyelemmel kíséri, ha már ebbe az irányba tereltem a beszélgetésünket.
– Épp ideje jobban megismernem az új otthonomat, úgyhogy veled tartanék – bólintottam, ajkaimon halvány mosoly játszott, amely kiszélesedett, amikor megjegyzést tett az öltözékemre. – Pedig milyen prózai lenne, ha épp a Bujaság látna így – feleltem és elnevettem magamat. Kihallhatta a hangomból, hogy cseppet sem gondoltam komolyan, amit mondtam. Nem kívántam másnak mutogatni a bájaimat, csupán neki. Pontosan tudtam, hogy Thelionnal szemben egyetlen esélyem van, s ha azt eljátszottam, kérlelhetetlen lesz. Megértettem, hisz én magam is így álltam a világhoz. Végül felém indult, egy nagymacska lassúságával, aki éppen a prédáját cserkészi be, én pedig hagytam magamat áldozattá válni. Élveztem a tekintetét, amivel szinte felnyársalt, és amitől a szívem hevesebben kezdett verni, s minden porcikámat izgalom járta át. Ujjai derekamra kulcsolódtak, magához rántott, szorosan tartva, nehogy elszökhessek. Nem mintha ezúttal akartam volna. Finom érintései nyomán sóhaj szökött ki az ajkaimon, a testem ellazult, mégis minden izmom megfeszülni látszott, felkészülve minden elképzelhetőre. Égett a bőröm az érintése nyomán. Körmeimmel ingerlően végig szántottam az oldalán, ahol még az ing takarta a bőrét, fel egészen a nyakáig, onnan pedig a tarkóján át a hajába siklottak ujjaim.
– Ha nem tudnád még, nem vagyok az a szófogadó fajta – vontam fel az egyik szemöldökömet és széles mosolyra húzódtak buja ajkaim, miközben egyre inkább felizgatott a férfi közelsége. A hangomból kihallhatta, hogy incselkedem vele, s ez részemről nem csak megjátszott gesztus volt, valóban tapogattam a határaimat. Kíváncsi voltam mit enged és mit nem, és ezeket akartam elpuhítani. A szemeibe fúrtam az enyémeket, ha rám pillantott.
– És most? Mit kíván tőlem, Férjem? – az elmúlt három nap és éj alatt most először hivatkoztam rá fennhangon is ekképpen, s kíváncsian vártam, mit felel majd erre.