Önakaratomon kívül váltam azzá, ami mostan vagyok; egy vámpírrá. S bár a gondolat koránt sem tetszik, miszerint egy lapon említsem önmagamat velük, mégsem tehetek ez ellen igazából semmit. Teljes őszinteséggel gyűlölöm a fajtám és a létezésem apró kis tényét is, ámbár megvan ama adottságom, miként vadásszak a hozzám hasonlókra, s a pokolba küldjek minden átkozott kis teremtményt. Mondhatni a sorstársaimnak esélyük sincs a túlélésre, avagy akár mindezt kifejezhetném úgy is, miszerint a halál az egyetlen igazi jutalmuk. Oh, persze, jöhetne a kérdés, miért is gyűlölöm ennyire a magamfajtákat, de, ha minderre valójában választ szeretnél kapni, akkor csak gondold végig.. Te magad lennél-e vérszívó, s közben tudnád élvezni ezt az életet?
Család:
Ez egy jócskán elcseszett történet, annyi szent. S mégis képes lennék feláldozni értük bármit, miszerint ezáltal visszakapjam őket. Viszont az élet ugyebár nem kegyes, hisz' azt veszi el, akit nem kellene, s eközben az élhet, kinek a halál járt volna. Voltaképpen a sorsom ezen szakaszát homály fedi, ugyanis utálok magamról beszélni. Épp' elég volt feldolgozni az emlékeket, megélni a halálukat, avagy látni azt, ahogy a szemükből kihunyt a fény.. S igen, mindezért csupán én vagyok az egyetlen felelős. Én öltem meg őket; én voltam az okozója ennek az egésznek, míg az ezzel járó bűntudat elviselése nem egyszerű folyamat. Önutálat, önsanyargatás, miértek.. Mondd csak, gyerünk, meséld el nekem, kérlek, te egyáltalán hogyan viszonyulsz a családodhoz?
Ez az én történetem
It's only been a lifetime
Egészen mélyen szívom magamba a káros nikotint, miközben lazán a kád szélére telepedek, ekként vészjóslón pillantva a földön heverő korcsra. Szánalmasan fest, s mégis elbűvölő látványt nyújt, ahogy az arcvonásai eltorzulnak a fájdalomtól. Egy röpke mosolyt villantok; abból az igazán kegyetlen fajtából, így fejezve ki az élvezet adta mámort. Végül az ujjaimmal finoman a tincsei közé simítok, megragadva őt ezáltal a hajánál fogva. Szinte kényszerítem, miszerint rám nézzen; a szemeimbe tekintsen és úgy szenvedjen tovább, mintsem azelőtt még soha. S bár megeshet, miként könyörtelenül bánok vele, de ez a tény kicsit sem izgat, hisz' megérdemli a sorsát; az átokverte kis poklát. Igen, igen, ha nem szórakozott volna velem annak idején, akkor mostan nem itt tartanánk, de ezt ő pontosan tudja. Fél, reszket, ugyanis érzem, ahogy remeg, mintsem egy nyárfalevél a könnyed szellőben. Kiüresedett szemekkel mérem végig a silány alakját, aztán lazán a kád szélébe verem a fejét; mondhatni erőteljesen. Egy apró kacaj hagyja el az ajkaimat, ahogy újfent beleszívok a cigarettámba. A füst lassacskán belengi a teret, míg rohamosan fogy elfelé a drága termék. Pillantásom a csapra szegeződik, s annak megnyitójára, mialatt az elmémbe szökken egy éles gondolat. Óvatosan elfordítom; megengedve a hideg vizes opciót, eszerint a kád a percek leforgása alatt megtelik, ezt követően pedig elzárom. Hetykén fejezem be a dohányzást, ahogy leguggolok a förmedvény mellé. Szimplán felrángatom magamhoz, undorodva figyelve az ábrázatát. Rohadék vámpír... - fut át az elmém egy szegletében, miként a csodálatos ötletem megvalósulásáért áhítozom. Kimért mosolyt öltök, gyilkos íriszekkel illetve a kedvenckémet, aki válaszul pusztán csak arcon köp. A zakóm ujjába törlöm a nyálát, majd' egyetlen határozott mozdulattal a kádba dugom a rohadt fejét. Mélyen a víz alá nyomom és el sem eresztem, hisz' azt akarom, hogy újra és újra megfulladjon; átélve a kínok kínját. Érezze azt, amit én... Érezze és kíméletlenül sínylődjön meg a tetteiért; ez a mocsadék! - Remélem élvezed... - Suttogom kegyetlen hanglejtéssel, így fojtva még inkább őt a vízbe. - ...mert ez az egész... - Kirántom egy pillanatra a közegből, miszerint az íriszeibe nézhessek. - ...még csak a kezdet! - Nyomatékosítom. - Ugyanis mellettem, nos gyötrelmek százait, sőt... ezreit fogod még megélni mindazért, amit műveltél. Szóval igen, már bánhatod azt, hogy rossz személlyel kezdtél ki, te korcs... - Visszanyomom a rusnya képét a víz alá és merő izgatottsággal figyelem az esélytelen kapálózását. Szabadulni óhajtana, kijutni ebből az adott szituációból, de nem... én ezt nem engedem meg neki, hiszen.. nem, én nem vagyok jó.. sosem voltam az!
but tonight you're a stranger or some silhouette
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szer. Aug. 12, 2020 10:18 pm
Vámpírölõ vámpír
ki hallott már ilyet?
Axel Achard
Hello, Mr. Achard!
Így elsőre nehéz megállapítanom, hogy kedvellek-e avagy sem. Vámpír vagy és vámpírokat ölsz, ami így elsőre talán meglepő, ha jobban belegondolok, akkor kevésbé. Oh, viszont te nem akármilyen vámpír vagy, hanem Augustin. Így már mindjárt érthetőbb a dolog! Bár ettől még nem leszünk jóban... legalábbis kezdetben biztos nem. Habár a lapod nem engedett túl nagy betekintést a múltadba, én szerencsére tudom, hogy ki és mi vagy, avagy min mentél keresztül, így ezek alapján mondom, hogy bármi is lettél, bármi is vagy most, nem érdemelted meg azt, amit veled tettek. De az az erős, aki képes felállni és tovább indulni, ugye? Te ezt megtetted és nem is. De remélem, egy nap rátalálsz a helyes útra és talán a boldogságot is megtalálod. Ha nem, az... talán csak azért lesz, mert már teljesen feladtad.
Foglald le ezt a helyes úriembert és aztán igyekezz a játéktérre! És nem utolsó sorban érezd jól magad nálunk!
Kezdőlap
Vámpírölõ vámpír
De az az erős, aki képes felállni és tovább indulni, ugye? Te ezt megtetted és nem is. De remélem, egy nap rátalálsz a helyes útra és talán a boldogságot is megtalálod.
