Gyanús volt, de a mosolyára valahogy sikerült kicsit félretennem az ellenszenvemet. Végigmértem egy sóhajjal, majd ahogy végigmondta, honnan jött, ingatni kezdtem a fejemet. Ismerős volt a helyzet; az, hogy felkeresett egy rendőr és az, hogy nagy eséllyel engem akar előállítani valami miatt. Annak idején Orion ott volt, mint mentőöv; vagy épp megpróbáltam megigézni az illetőt, de… nem akartam bonyodalmakat.
- Miféle nyomozásról van szó? – A szemeit fürkésztem, aztán újra hátrapillantottam Lexyre, aki továbbra sem ment el. Kezdtem beletörődni, hogy nem hallgat rám… de attól még zavart.
A kérdésre fordultam vissza a férfihoz.
- Hm… - Vonakodtam kissé, majd félreálltam az ajtóból. Túl gyanús lett volna, ha akadékoskodok. – Jöjjön csak… bár nem hinném, hogy bármiben tudunk segíteni – Nagyot nyeltem. Ha bejött, akkor bezártam utána az ajtót és a konyha felé indultam a férfival együtt.
- Megkínálhatom valamivel? Kávé? Tea? Vagy valami erősebb? – Az utóbbit csak gyenge poénnak szántam. Ha kért valamit, elkezdtem elkészíteni, közben pedig félig gyanakodva szemléltem őt a szemem sarkából. – Közben pedig hallgatom… - Megköszörültem a torkomat. Néhány perc alatt pedig elkészítettem, amit kért és leraktam az asztalra a poharat.

?? words ❖ Already Gone ❖ note: hello, my past   ❖ kredit

Az elmúlt időszakban több dolog történt, mint amit ép ésszel fel tudtam volna fogni. Belépett Lexy az életembe, ugyanakkor megtaláltam az öcsémet, akit újra elhagytam és akihez végül megint rohantam, mert azt hittem, baja esett. Fogalmam sem volt, hányadán állok magammal és az életemmel, meg úgy egyáltalán.
Aztán hallottam a kopogást; először Aranyhajra szegeztem a tekintetem, szinte kérdőn, hogy ő esetleg vár-e valakit, de nagy eséllyel nemleges választ kaptam, így ezután álltam fel és mentem ajtót nyitni. A fegyverrel találtam először szembe magam, jobban mondva az tűnt fel legelőször, hogy a keze rajta pihen és nem is értettem, hogy mi ez az egész. Aztán a férfi kiejtette a nevemet a száján. Összeráncoltam a homlokomat, de egyelőre kérdőn figyeltem csak őt, nem szólva semmit.
Végül megszédült, a falnak támaszkodva. Ekkor kaptam el és tartottam meg, hogy ne essen össze; a mozdulat ösztönös volt, de nem tudtam, érdemes-e segítenem, ha fegyverrel tör rám a lakásomban.
- Lex, menj be – Néztem hátra rá a vállam felett, utasítva a lányt, majd újra a férfira emeltem a tekintetemet. Végül hagytam elszakadni a férfit és én magam is elléptem tőle.
- Fegyverrel szeretne kérdéseket feltenni? – Kissé nyers volt a hangom, de ez nem lehetett túlságosan meglepő. Értetlenül, már-már szemrehányóan néztem a férfira. Mit akar? – Raleigh Blair –Mutatkoztam be végül, bár úgyis tudta, ki vagyok. – Állok a rendelkezésére, amennyiben nem veszi elő azt a fegyvert – Fürkésztem őt. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben, de egyelőre a vészjelző ott villogott a fejemben. Nem tudtam, ki ő és mit akar… de úgy éreztem, nem barátságos szándékkal jött.

?? words ❖ Already Gone ❖ note: hello, my past   ❖ kredit