Mindig is boszorkány voltam még a saját testvérem helyett is.
Család
Tizenéves koromig sem volt túlságosan normálisnak nevezhető a családom, hiszen elég mély nyomot hagyott maga után a tény, hogy még az anyaméhben elszívtam a saját testvérem erejét. Ez pedig már önmagában olyan feszültséget teremtett a családi harmóniában, amely hamar egy elválláshoz vezetett, aminek következtében a testvérem és az anyám elköltöztek, míg én az apámmal kellett, hogy maradjak, mint valami kis katona, akit ki kellett képeznie az életre, ha már én voltam ez egyetlen valamire használható gyermeke.
Ez az én történetem... hallgasd hát meg!
Minden egyes nap ugyanúgy indult. Már-már kialakult egyfajta rutin, amely egy változást is magába foglalt. Szinte minden áldott nap más valakit hibáztattam a helyzetért, amibe belekerültem. Legelőször a testvéremet, Cedric-et. Megannyiszor okoltam őt azért, amiért nem volt elég erős, hogy már az anyaméhben is erősebb voltam nála. Vagy egyszerűen már akkor elég bölcs volt ahhoz, hogy tisztában legyen azzal mit is jelent Sutton boszorkánymesternek lenni. Azt hinné az ember, hogyha ereje van, akkor nincsenek határok és élvezheti kötöttségek nélkül. Talán ez mások számára így is van, hogy szabadon gyakorolhatják az erejüket, a saját maguk tempójában fejlődhetnek, de ez sosem így volt a számomra. Mivel a testvérem egyszerű embernek született úgy éreztem a teher, amit meg kellett volna osztanunk egyedül a saját nyakamba szakadt. Az elvárások, amelyekkel együtt kellett volna szembenéznünk csak az enyémek voltak. Még, ha akartam volna se oszthattam meg vele, hogy mégis mennyire is rossz mindez, hiszen mégis hogyan is nézett volna ki az egész? Én vagyok az, aki megkaparintotta a családban a mágiát és én vagyok az, aki állandóan panaszkodik emiatt? Meg aztán az előbb vagy utóbb visszajutott volna az apánk fülébe, amelynek talán még rosszabb következményei lennének, mint amit el tudtam képzelni. Ekkor jutottam el a folyamatosan változó köröm második személyéhez. Az apámhoz. Sosem láttam még valakit, aki annyira megszállottja lett volna annak, hogy a legerősebb lehessen, hogy olyan hatalomra tehessen szert, amelyet nem mindenki kaparinthat meg. A mágiának minden oldalát tanulmányozta és elvárta tőlem is, hogy ugyanazt tegyem. Mintha csak egy katonát akart volna belőlem faragni az egyetlen gond csak az volt, hogy azt nem osztotta meg velem, hogy mégis milyen harcra is kell felkészülnöm. Talán motivációt adhatott volna, hogy valami nagyobb jóért cserébe teszem, de ahogy teltek a napok, a hetek, a hónapok majd az évek. Felnyílt a szemem, hogy ez az egész csak az önös céljait szolgálja, hogy legyen neki egy bólogató kiskutyája a sarokban, aki minden kívánságát teljesíti ezzel pedig bevédheti magát olyan helyzetekben, amikor olyan ellenségeket szerez, akikkel egyedül talán nem tudna elbánni, vagy egyszerűen csak jobb szeretné alkalmazni a titkos fegyverét, aminek engem nevelt. Csak arra nem számított, hogy amikor esélyem volt arra, hogy megszabaduljak tőle, akkor minden köteléket megszakítva szívódtam fel az életéből. Sosem keresett azóta. Nem tudom, hogy egyszerűen mert azt gondolta, hogy gyenge vagyok amiért elsétáltam és így nem éri meg, vagy valami más oka volt rá. De annak is örülnék, hogyha soha nem tudnám meg. Voltak napok azonban, amikor egyikőjüket sem okoltam. Az egyetlen célpontommá az anyám vált. Amiért békésen kivált abból az életből, amelyre az apám szánt engem. Elsétált a testvéremmel együtt, mintha valami jó alkut kötöttek volna és vissza sem nézett. Nem harcolt azért, hogy én is vele mehessek, mintha lemondott volna rólam. Talán volt valami indok a tettei mögött, amelyeket soha nem fogok megérteni. Minden kimondatlan szó most már csak felesleges sebeket tépne fel újra és újra és nem akarok visszasüllyedni abba a gödörbe, ahol nem volt más állandó társam, mint a végtelen gyűlölet. Végső soron pedig a gyűlöletemben megmártogattam azt is, aki talán minderről a kezdetektől fogva tehet. Önmagamat. Ha nem vagyok önző, ha nincs bennem meg ugyanaz a vágy a hatalomra, mint az apámban, akkor talán a keserűségemben sosem lettem volna ilyen módon egyedül. A testvérem is boszorkány lett volna és együtt néztünk volna szembe mindazzal, amelyet az apánk eltervezett. Talán előbb szabadultunk volna. Az is lehet, hogy akkor az anyánk is kiállt volna mellettünk. De egyáltalán nem hibáztatom azért, hogy az apámat látta bennem attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettem tudván, hogy már az első pillanattól kezdve jobban hajaztam az apánkra, mint rá valaha is fogok. Én voltam minden egyes szenvedésem forrása. Én szívtam el a testvérem erejét, mielőtt megszülettünk volna. Én szakítottam szét a családunkat ezzel. Egyedül én voltam az, aki összefeküdt a sráccal, aki egyértelműen odavolt a testvéremért, mert hiába néztünk ki ugyanúgy mindenki tudta, hogy én voltam a család fekete báránya. Az, aki mindent tönkretett beleértve saját magát is.
Mindaz, amire képes vagyok...
℘ Képesség ℘D szint℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.
❝You say always what you feel, and you make always what you think.❝
Drága Victor!
Nagyon régóta várok már arra, hogy ez a karakter igazán jó kezekbe kerüljön. És most tudom, hogy így történt! És madarat lehetne velem fogatni! Victor egy viszonylag összetett karakter, megalapozott múlttal és kapcsolatokkal, de mégis elég szabadon alakítható. A jövője mindenképp. De a múltjára visszatérve. Gyönyörűen megfogalmaztad, mit érez Victor mindezzel kapcsolatban, kiket okol és miért, végül pedig eljutott saját magához, pedig ő pont nem tehet semmiről. A sors kifürkészhetetlen néha és sokszor nem lehet ellene mit tenni. Szóval, Victor! Kívánom, hogy sikerüljön magad mögött hagyni ténylegesen a múltat, legfőképpen apádat, aki mindent elrontott az életedben. Megérdemelnéd, hogy végre jobb irányba haladj és... tudod, valaki vár rád és valaki mindig téged akart. Ha őt megtalálod, akkor ne engedd el többet, mert ő sem fog téged! Oh, apropó, az ikredet se felejtsd el felkeresni. Vele is lenne mit megbeszélnetek.
Köszönöm neked, hogy itt vagy és érezd jól magad nálunk ezzel a pofiddal is!