"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Úgy tűnt Derick egyáltalán nem értékelte a szóvicceimet, amiért egy cseppet sem haragudtam érte. Bár egy velejéig romlott entitásnak számítottam, annyi empátia azért még csak-csak volt bennem, hogy képes legyek felfogni, nem voltam számára vicces és cseppet sem szórakoztató azzal kecsegtetni, hogy a pokolban az idők végezetéit fogják szexuálisan zaklatni, olyan neve sincs bestiák, mint én. Kérdésére elmosolyodtam, kissé talán félre értett. - Nem állítottam, hogy nem az embereket tartod a sajátjaidnak. De a démonok, pontosabban, csak egyetlen démon is a lényed része. - amit elmondott magáról az egyáltalán nem volt vidám vagy felemelő dolog. A kambionok életének része, ez a furcsa kettősség. Igazi bohóc mosollyal vigyorogtam rá, majd próbáltam kissé jobb kedvre deríteni. - Túl görcsösen akarsz dűlőre jutni a lelkedet nyomó terhen. Szavaidból úgy ítélem, időnként elítéled magadat, mintha te magad, valami rossznak lennél a forrása. Adok egy utolsó tippet Derick, hogyan élheted a lehető legpompásabban végig az életed. A következőért már díjat számolok föl! Hagyd a fenébe ezt az egész maffiának fegyverrel kereskedsz sallangot, nem vagy pszichopata, ezt is elárulom neked. A kismacskák felboncolásán való elmélkedés, nem pszichopata, hanem őrült vonás. Démoni feledből adódik, hogy efféle gonosz dolgokon forgott az agyad kiskorodban, amikor még jóval sebezhetőbb, hogy hol a határ és mit lehet megtenni.
Kényelmesen hátradőltem, kezembe vettem az italomat és egy korty után hozzá kezdtem az utolsó ingyen tanácsot megosztani Derickkel. - Dobd félre az egész maffiózós maszlagot. Én megmondom neked a tutit. Kikupállak a mágiára, hogy meg tudd védeni magadat és az orra alá pörkölj Zagdrathnak, ha kekeckedik veled megint. De erről már szó volt. Ezután összekapod magadat, a vagyonodat arra használod, hogy önzetlenül segíts az embereknek, felszeded a Guardianod és éltek, mint Marci hevesen. Elköltöztök valami szép helyre, gyártjátok a gyerekeket és nevelgetitek őket. Van pénzed, megteheted, a bár miatt ne aggódj, csak rám kell íratnod és utalom neked a részesedést. Több szempontból is jó. A pokolra jutsz? Nos, ha belegebedsz is ott végzed, félvérségedből adódóan ezen nem tudsz változtatni. De! A jó cselekedetek által, halandó szemszögből, legalább pozitív kép alakul ki rólad az emberek emlékezetében. A Guardianod nem akar majd kinyírni, sőt! Lefogadom, hogy nem két fonnyadt virgácson cipeli magát és sokkal szexibb, mint én valaha tudnék lenni. Kivéve, ha felveszem az alakját. Felvegyem? Megteszem. - mondtam neki az utolsó két mondatot viccesen, érezhetően tréfás fenyegetőzés volt csupán. Csak ivott már annyit, hogy önfeledten nevessen, csak egy kicsit. - S ki tudja, lehet az önzetlen jótétemény még megváltást is hozhat neked és százhetvenöt évesen, nyolc gyerekkel, tizenhat unokával, amikor eljön érted a halál .. szép életedért jutalmul ... megüdvözülsz. Egy kis csekély esélyed mindig van arra, hogy megváltozzon az életed és halálod után ... talán abba a jó kis csehóba kerülj... - mutattam a plafon felé. - .. topless felszolgáló csajokkal, jackuzzival, hűtőládában tartott Roséval. - felhörpintem italomat.
-Hhahahaha.. - kacagtam fel jól, amikor kimondta Katherine nevét. - aprócska, blöffös tréfa csupán. A királynő egy teljesen más kategória, mint Zagdrath vagy én. Ti halandók, neki köszönhetitek, hogy lépten-nyomon belefuttok egy szerencsétlen megszállottba. Amíg Arcadius volt az úr odalenn, addig olykor-olykor átszökhettünk a világotokba, de azóta, hogy Katherine Ő Fényessége lett a királynő .. akármelyik torz, pszichopata feljöhet randalírozni, a helyi általános iskolába. Még dicséretet is kap érte. Ne húzz vele ujjat és soha ne becsüld alá. Még jobb, ha nem is kötsz vele alkut, semmilyent!
Katheről végül a fontosabb dolgokra terelődött a szó, méghozzá arra, hogy pontosan miféle képességekkel is bír Derick. - A telekinézis és a pyromancia képessége, klasszikus démonikus erő. Koncentrálni kell hozzá s rengeteget gyakorolni. Én jobban szeretem a mentális ráhatást és a tébolyt, de ráncba szedlek, mielőtt annyit mondhatnál Indra. Igyuk meg ezt az üvegnyit, aztán hazavihetsz. Ha jó fiú leszel, akkor egyedül alhatsz a kanapén. - nevettem egy jót tiszta szívemből.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Vas. Szept. 20, 2020 7:23 pm
To: Esotephres
Men who fear demons see demons everywhere.
Valahogy nem tudtam értékelni a humorát, pedig én magam is gyakran éltem sötét viccekkel, szarkazmussal, s nem volt rossz a humorérzékem. A helyzet viszont erősen azt követelte, hogy vegyem komolyan a démont, ne vicceljem el, vagy legalább ne vegyem fel az ő vicceit, inkább lássak mögéjük. Ez nehezebbnek bizonyult, mint azt képzeltem, mert néha nem tudtam, a férfi komolyan beszél-e, vagy sem. Nem lehetett egyszerűen kiigazodni rajta, bár ahogy tébolyultság királyának, vagy minek is nevezte magát, ezen nem kellett volna meglepődnöm. - Miből gondolod, hogy nem az embereket tartom a sajátjaimnak? - kérdeztem, majd egy sóhaj után inkább igazat mondtam. Végtére is, miért ne lennék vele őszinte, mikor ő... bármilyen hátsó szándék is vezérelte, segítséges ajánlott. - Oké, tulajdonképpen sem az embereket, sem a démonokat nem tartom sajátjaimnak. A kettő közt rekedtem. Idefent csak próbálok boldogulni, míg a poklot egyáltalán nem ismerem és a frászt hozza rám. - vontam vállat, nem voltam soha gyáva, így lazán beismertem, hogy mit is érzek az állítólagos második otthonom említésére. Sosem akartam oda kerülni, s ez a véleményem valahogy Esotephres személye és elmondásai alapján sem változtak meg. Sőt. - Attól még átéltem borzalmakat. Azt hiszem, ha valaha gond adódna a fegyverekkel, inkább a katonaságba vágynék, mert ami rám várna... - mosolyodtam el, bár nem tartottam viccesnek a dolgot. Egészen biztosan kinyírnának, démoni felem ide vagy oda. - A maffiának szállítok fegyvereket. - hajoltam közelebb és a kezemmel eltakartam oldalról a számat, nem mintha bárkitől is tartanom kellett volna, hiszen nagyjából semmit sem érzékeltek az ott tartózkodó emberek. Mégis jobb volt az óvatosság. Ha jobban belegondoltam, a gyerekkorom is felért egy lelki kiképzéssel, bár talán a terror szó ezerszer jobb kifejezés arra, amit átéltem. Az biztos, hogy a mai napig rémálmaim voltak tőle, s bizonyára amiatt lettem ennyire... megkeseredett ember. Ahogy elkerültem a démontól, még a poszttraumás stressz jelzőt is simán magamra húzhattam volna. - Nem hiszem, hogy egy halandónak ennyire nehéz jót cselekedni. Egészen biztosan nem az jár a fejükben már kicsi korukban, milyen jó lenne a szomszéd kismacskát felboncolni. Csak a pszichopaták gondolnak ilyenekre, még akkor is, ha rosszul érzik magukat tőlük. - horkantottam, felidézve a saját gyerekkori emlékeimet, mikor még a családommal laktam. Illetve... azokkal, akiket annak hittem. Nem gondoltam, hogy valaha is hasonló szörnyűségekre vetemednék, ha nem lenne meg a sötét oldalam, mint valami kicseszett Star Wars filmben. - Talán mégsem lesz annyira pokoli odalent. - néztem rá jelentőségteljesen. - Ám én azért még várnék ezzel. Szeretnék itt lenni, amíg csak tehetem. Szerintem jobb fegyverekkel foglalkozni, mint lelkekkel. De te biztos más véleménnyel vagy erről. - vontam vállat csak ismét, kezdtem úgy érezni, nem érdekel az egész dolog, csak essünk túl rajta. Persze komolyan vettem én a kiképzést, amiről beszélgettünk, de annyira azért mégsem, mert... a vége mindenképp az volt, hogy lekerülök apucihoz, aki még felém se dugta az orrát. Nem mintha kíváncsi lettem volna az öregre. - Katherine, igaz? - kérdeztem meg csak azért is, s lám, nem folyt ki sem az agyam a fülemen, sem más, de még a szemem sem esett ki a helyéről. - Zagdrath azért pár dolgot elmesélt, például azt is, hogy egy nő vette át az uralmat a Pokol felett. Előtte pedig valami fura pszichikus pasas irányította. - folytattam, csak hogy értse, azért tudok egyet s mást, figyeltem én a rohadékra, még akkor is, ha sokszor nem akartam és inkább fülhallgató üvöltette a fülembe a rock számokat. Valahogy jobban a frászt hozta a tény, hogy egy nő parancsolgat odalent mindenkinek, hiszen sokkal ravaszabbak voltak nálunk. Bizonyára egész nap azon agyal, miként tehet tönkre életeket, vagy miként zúzhat porrá lelkeket. Attól a Cade-től is egészen biztosan a lehető legmesszebb akartam volna kerülni, de Katherine valahogy veszélyesebbnek tűnt, talán azért, mert Zagdrath olyan megvetéssel beszélt róla. Nem feleltem a kérdésre, legalábbis nem szavakkal. Helyette koncentrálni kezdtem, majd az előttem lévő üres pohár néhány centivel megemelkedett az asztaltól. Eközben egyik kezemet a magasba emeltem, s tenyeremet lángok kezdték nyaldosni. Viszont ahogy megidéztem a tüzet, a másik képességem megszakadt, így a pohár egy kisebb koppanás után az asztalra esett. - Az alapokat ismerem, de mint látod, a koncentrálás nehezen megy. Egyszerre két dolgot nem tudok csinálni, így harc közben valószínűleg nem tudnék semmit bevetni. - Vallottam be, hiszen szüksége volt ezekre az információkra, ha segíteni akart. Nagyon reméltem, tényleg ez volt a célja, s nem szalad a cimborájához, amint csak megteheti, hogy beáruljon. Nem olyan típusnak tűnt, de... nagyon nehéz volt kiismernem őt, nem is sikerült. Az újratöltött italból kortyoltam, sőt, legurítottam az egészet, nagyon is szükségem volt rá. Ami rám várt, ahhoz tömérdek alkohol kellett.
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Vas. Szept. 20, 2020 12:25 pm
- Tulajdonképpen igen, a több milliót is lehet így jellemezni. Kellemetlen, hidd el nagyon kellemetlen társaság. De, hé! Féldémonként ez olyan, mintha hazatérnél. Halálod pillanatában levetheted hús testedet és visszatérsz az tieid közé. A segítségem nélkül Zagdrath ezzel nyerne is, nem lennél más, mint egy ijedt kisfiú, aki két kézzel szorítaná össze farpofáit. Hehehehe! - nevetek egy jót a saját szó viccemen. Ez a férfi számára talán annyira nem vicces, de hát éppen most közöltem vele a jó hírt. Elvégre az a tény, hogy össze akadt velem és hajlandó vagyok kézen ragadni őt és kivezetni a fényről a sötétbe ... vagy fordítva? Mindegy is, fölösleges szófordulat, szóval azáltal, hogy hajlandó vagyok vezetni őt és megtanítani olyan dolgokra, amelyekre apucija nem volt hajlandó, ezzel, csak nyerhet Derick.
- Fegyverekkel kereskedsz? Az sajnos nem ugyanaz, mintha katona is lettél volna, szóval majd gatyába rázlak. - azonnal eszembe jutott, hogyan fogom a harapni való popsival megáldott unokahúga képében megfuttatni Dericket. Bizony-bizony futni fog utánam. Ebből sajnos nem engedhetek, a mágia nem gyerekeknek való bűvészmutatványok tárháza. Azt sajnos nem áll módomban, sem szándékomban elújságolni neki, hogy még valószínűleg így sem fog semmire semmire menni apukája ellen, egy esetleges mágiapárbajban. Kivéve, ha megtudja, annyira lepni a suhancot, hogy beletörjön annak a bicskája a dologba. Ezt azonban kétségbe kell vonnom. - A Mennybe kerülni? Hát, valóban egész nap csak számolgathatnád, hogy mennyi jót tettél és mennyit kell még tenned. Aztán lehet, hogy hoppon maradnál, hiszen olyan görcsösen számoltad a jó cselekedeteid, hogy elfeledkeztél róla, mennyire is önző indok vezérelt, hogy jót tegyél. - biccentek neki egyet, jelezvén, hogy nekem erről a témáról ez a véleményem. A mennyekbe kerülni, hát elég távoli és lehetetlen elképzelés nekem legalábbis az.
- Hidd el, hogy oda lenn is lehetnek haverjaid és csapathatsz elképesztő bulikat. Félvérként, erre sokkal jobb esélyeid vannak, mintha közönséges halandó lennél. Nem kell attól félned, hogy egy hozzám hasonló rém, felfalja a lelked. - mondom, majd újabb pohár italt töltök magamnak, majd neki. A kérdésére, hogy a pokol királynőjének a palotáját láttuk-e, csak megrázom a fejemet. - Amit láttál, az a restség fődémonának, Lothrinnak palotája. A ti fogalmaitoknak, megfelelő szó a birodalmak kifejezés. Bár az egész fölött egyetlen személy uralkodik, ki rosszabb mindannyiunknál is. A nevét ki se mondom, mert a füleiden keresztül kifolyna az agyad, elméd pedig azonnal a tébolyba süppedne.
- De félre a rémisztgetéssel és a borzalmak bemutatásával. Igyunk újfent az egyezségünkre és az egészségedre! - felhörpintem az italom, de csak azután, hogy Derick is megitta a magáét. Oldalra billentem a fejem, egy pár pillanatig figyelem a férfit, majd megszólalok. - Mit tanított neked Zagdrath vagy kérdezzem inkább úgy, hogy mit lestél el? - a kérdés ingen fontos, elvégre ez alapozza majd meg, hogy mit kell megtanítanom neki, hol kezdjem az egészet. Ha nagyon az alapoknál kezdem, mikor már ismeri azokat, unalmasnak fogja tartani, ha pedig azonnal a portálok nyitásával kezdeném, belehalna a dologba. Figyelmesen hallgatom a férfi válaszát és próbálom magamban összefűzni az általa elbeszélteket, hogy letisztuljon a kép, hogy hol tart. Közben töltök egy újabb pohárral. Körvonalazódik bennem gonosz tervem és tréfám, de egyelőre még semmi olyasmit nem teszek, amivel elijeszthetném újdonsült "barátomat". Elvégre a pokolban, Indrát róni az idők végezetéig, elég unalmas. Amikor befejezte a beszámolót, sóhajtok egyet. - Meglátod, ráncba szedlek egy-kettőre.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Pént. Aug. 28, 2020 6:34 pm
To: Esotephres
Men who fear demons see demons everywhere.
Először Elora tör rám a saját klubomban, majd Zagdrath a démon haverjával... Utóbbival viszont jól jártam, pedig egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy ilyesmi elhagyja a számat, vagy hasonlóra gondolok. Jobban belegondolva, értettem, az a féreg miért nem tanított meg jobban mindenre, hiszen nem akarta, hogy felvegyem vele a harcot. Ő akart támadni, ő akart győzedelmeskedni, elnyomni engem, kínozni, s ehhez hasonló dolgok. Nyilvánvalóan nem bírta volna a hatalmas egója elviselni, ha egy kicsit is vissza tudok vágni neki. - Nyilván arra célzol, hogy ennél kicsit több démon tartózkodik odalent, de a több ezer elég sokat lefed, ha jobban belegondolsz. A milliót is definiálhatjuk több ezerrel. - vigyorogtam, mert már nem igazán tudtam mit kezdeni az abszurd helyzettel. Egy mocskos démonnal társalogtam egy olyan helyen, ahol magányra vágytam, ahová úgy kergetett egy angyali lény. S ebben semmi hízelgés nincs, hiszen a lányt azért teremtették, hogy végezzen velem. Talán csak az odafönt lakó nagyfiú torz játéka voltam, semmi több. - Világos. Úgy kell tennünk, mintha kínoznál. - bólogattam, majd felvont szemöldökkel néztem rá, mint aki hirtelen ráébred valamire. - Ó, várj csak! Ezt nem kell majd megjátszanom. - mértem végig féloldalas mosollyal, oldalra billentett fejjel. Az egész lénye szenvedést jelentett a számomra, a jelenléte kínzás volt, a szavait hallgatni pedig fájdalmasabb a halálnál. Pipa. Talán hálátlannak tűntem, de remélem, érzi a szarkazmust a hangomban, s észreveszi, hogy a személyiségemhez hozzá tartozik, hogy mindenből vicces csinálok, amiből csak lehet, avagy amiből nem is kéne. Védekező mechanizmusnak definiálná egy agyturkász, egészen biztos, lehet, hogy az is volt, vagy csak rohadtul utáltam az életemet a fajomból kifolyólag. - Ez logikusan hangzik. Tehát lényegében nem csak a mágiám fejlesztésében akarsz segíteni. Az állóképességem elég jó, de gondolom nem árt még jobbá tenni. - vontam vállat, mert elvoltam én a magam módján, viszont más egy emberi világban boldogulni kambionként, s más démonokkal megküzdeni. - Nem voltam katona. De fegyverekkel kereskedem, ha ez számít. - Egy horkantás és nevetés közti hangot hallattam, szokás szerint elviccelve a dolgot. Sokkal jobb volt így, mint komoly válaszokat adni neki, plusz ő sem volt éppen a komolyság mintaképe. Kicsit para volta fickó, nem olyan összehugyozom magam szinten, de ha mindent tudtam volna róla, ha látom a valódi énjét, talán féltem volna tőle. Így viszont a helyes megfogalmazás az volt, hogy óvatos voltam vele. Az évek alatt megedződtem, s az életem megkeserítőjének köszönhetően sok borzalmas dolgot láttam, illetve éltem át. - Nézd... ha meghalok, a pokolra jutok, tehetek bármit. Ez nekem úgy tűnik, nem az enyém a lelkem, mert ez nem szabadság. Ha ember volnék, s egész életemben csak jócselekedeteim lennének, ott végezném. - mutattam az égre, jobban mondva a bár plafonjára, amit egy újabb vállvonás kísért. Ilyenformán nem volt "szabad" a lelkem, mert nem volt választási, vagy döntési lehetőségem. Odalent végeztem mindenképp, ennyi, pont. - Bár az azért jó hír, hogy nem eheted meg szó nélkül a lelkem. - néztem rá összevont szemöldökkel, mert... hiába tudtam, hogy a démonok lelkeket esznek, furcsa volt ilyesmit kiejteni a számon. Leültem az egyik asztalhoz, a démon pedig kikért egy üveg piát, két pohárral, s néhány másodperc múlva már ő is ott volt. Nem tudtam, normális dolog-e, hogy iszogatok vele. Talán hazugság volt mindaz, amit Zagdrath mondott, s mégis képes bárki könnyedén az elmémbe mászni, irányítani, megváltoztatni a véleményem... Ám ha így is volt, inkább nem akartam tudni róla. Megemeltem a poharamat, biccentve egyet felé, mindezt anélkül, hogy egyetlen szót is szóltam volna. Egy húzásra leküldtem a kitöltött italt, a nap történései után szinte meg sem éreztem. Vártam, mivel áll még elő, emésztgettem a szavait, próbáltam elraktározni, megérteni, elképzelni. Nem kellett sokáig a képzeletemre hagyatkozni, élő adásból pillanthattam meg, milyen is az említett Indra. Vagy legalábbis magát a helyet megnézhettem, még ha az emlékeiből is hozta elő a képeket, vagy tudja a franc, hogyan csinálta. Láttam már hasonlót a féregtől is, persze akkor halálra voltam rémülve tőle. Oké, az asztalnál ücsörögve, üres pohárral a kezemben sem érintett túl jól a dolog. Csak reméltem, ha egyszer oda kerülök, nem Indrába jutok, mert... nagyot nyeltem a látvány, s a hangok miatt. Egy kicsit azért a frászt hozta rám. - Szóval... - kezdtem, megköszörülve a torkom, összeszedve a gondolataim és saját magamat. Nem voltam benne biztos, valaha képes leszek-e azzal megbirkózni, hogy félig a pokolból származom, s oda is kerülök majd vissza. - A pokol birodalmakból áll? Ez új. És azt mondod, Indra a legrosszabb.. Amit az előbb mutattál, a királynő kastélya? Nem fogok hazudni, nem túl bizalomgerjesztő hely. - néztem rá, szinte kérdőjelekkel a szememben, vagy talán a fejem fölött voltak, de egészen biztosan látszott rajtam, mennyi kérdés van még ott, ahonnan ezek jöttek.
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Pént. Aug. 28, 2020 5:05 pm
- Több ezer? Neked barátom tényleg gyors talpaló kell a démoni entitásokról. Csak amióta, én magam démon vagyok, több száz elkorcsosult, önmagát démonnak képzelő fattyút faltam fel. De egyébként igazad van! Jobb, ha kettő lohol a nyakadba, de inkább egy, mintha egy egész pokolnyi akarna a "legjobb barátod lenni." - mondtam mosolyogva, de most nem azért, hogy a férfit bosszantsam vagy bántsam, hanem mert megmosolyogtatott a tény, hogy több ezer démonban reménykedik, mikor valószínűleg, ha népszámlálást tartanánk, ennél a számnál jóval több lenne az eredmény. Persze, ha figyelembe vesszük azokat a nyápic, semmirekellő férgeket is, akik alig fiatalabbak, mint Derick...
- Mit várok el tőled? Látod, ez egy okos kérdés! Nem kell semmiféle fekete misét celebrálnod, fekete kakas vérét innod vagy ilyesmi marhaságot csinálnod. A mágia, a pokoli mágia szikrája, ott lobog benned. Bőven elég lesz majd kezdetnek, ha elregéled, hogy attól az ütődöttől mit tanultál és lestél el. Jut eszembe, ha már arról a félnótásról van szó. Időnként, a kényszerűségből adódóan, meg kellene, hogy hajtsalak kicsit. Tudod, Ő még mindig úgy tudja, hogy én azért ücsörgök a nyakadon, hogy bosszantsalak. - ez bizony sajnos tény, Zagdrathnak egyáltalán nem lenne jó, ha tudomására jutna, hogy bizony-bizony a fiacskájának kiokosítása történik és nem a halálba meg őrületbe kergetése.
- Naponta? Nem, nem arról szó sem lehet. Ha ezzel próbálkoznék, félvérséged ellenére beleőrülnél és az agyad végül kifolyna a füleiden keresztül. Meglátjuk, hogy milyen ütemben fejlődsz és hogyan boldogulsz majd a feladatokkal. Megtudnád védeni magadat egy pokolkutyától? Mert erre kell majd számítanod. A lakásban biztosan nem fogjuk a kiképzésedet folytatni. Megmutatom majd neked a varázslatot, begyakorlod és vizsgaképpen rád uszítom a pokol valamely alacsony rangú förmedvényét. Fél-démonként elméletben nem jelenthet majd akadályt. Aztán ott van a fizikai állóképességed fejlesztése ... voltál katona? Én voltam! Menetelni a sivatagban, az aztán a próba. A fizikai állóképességed azért kell fejlesztened, mert a mágiába el lehet fáradni ám.
Hagytam egy kicsit, hogy emésztgesse a hallottakat, még a végén megvádol azzal, hogy belé fojtom a szót, meg nem hagyom szóhoz jutni vagy, hogy túlon-túl imádom a hangomat és azért beszélek ilyen sokat. Ja, tényleg! Aztán megüti valami a fülemet, egy komoly téveszme, ami úgy tűnik, hogy kissé megkeserítette a fiú életét. - Derick, fiam, te figyeltél rám? A lelked a tiéd! Tény és való, ha meghalsz, a pokolra jutsz. Ez féldémonként, sajnos eléggé prognosztizálható. Ezért istápollak és mentorállak, haver! Ha nem kötsz egyetlen démonnal sem alkut, amelyben a megszabott ár a lelked lenne, úgy szabad lélekként kerülsz a pokolra, félvérségedből adódóan. A te nyelvedre lefordítva, az körülbelül annyit jelent, hogy a többi démonhoz képest egy nulla vagy, de senki, még én sem csámcsoghatok a lelkeden. Kivéve, ha összeváglak, mint a répát és utána erőszakot teszek a lelkeden, amíg te magad nem könyörögsz, hogy inkább zabáljalak föl. A pokolban pedig jobban mennek a mutyizások, mint egy közép-európai ország kormányában! Az a segg azért küldött rád, hátha megnyúvasztod magad. Akkor a pokolra jutsz és ott mást nem ismerve, előbb-utóbb az ő csicskájává állnál. Mert bizony-bizony a pokolban is mennek a dac- és érdekszövetségek. De szerencsédre felbukkantam én, aki tisztességes férfiút nevel belőled.
Megint kissé bővebbre engedtem mondanivalómat, de úgy imádom szegényt összezavarni és legfőképpen az apja ellen fordítani. Micsoda buli lesz majd, ha az a barom ráeszmél, hogy mégis mit is művelt. Jót fogok szórakozni a kialakult helyzeten különösképpen akkor, ha Derick feleszmél arra, hogy lényegesen gyengébb egy démontól. Szegénynek esélye sincs arra, hogy képességeink tekintetében lenyomjon bennünket, egy esetleges párbajban. De hát, ezért leszek majd ott én, mint a mentor, aki segítőjobbot nyújt. Psssszt, ne olyan hangosan.
Derick végül kezet ráz velem, amivel megpecsételi a kettőnk közötti alku érvényességét. Bár próbálkozik némi erőfitogtatással, ahogyan számoltam, ezt sikerült szerelnem. A lakhely bemutatása helyett inkább az italozást választja és ekkor lep meg a legjobban. Kíváncsi a Pokolra. Mielőtt utána indulnék, rendelek egy üveg whiskyt és két tiszta pohárral, meg az üveggel a kezemben utána indulok. Leteszem az asztalra a két poharat és az üveget, könnyed mozdulattal kibontom. Először neki töltök, majd magamnak. - Érdekes kérdés, megleptél, ezt nem vártam tőled. Elég összetett témába kérdeztél bele. - mondom, majd leülök az asztalhoz, felemelem a pohár italt, először a folyadékra, majd a férfire pillantok. - De először igyunk az egyezségünkre!
Miután felhörpintettük az italunkat, mert én bizony megvárom, míg megissza a sajátját, csak utána kortyolok az égető nedűbe, hozzá is kezdek a bevezetőbe. - Nos, ha elég paraszt voltál az életed során, akkor elsőre Indrába kerülsz. A Purgatórium, Indrához képest, fullextrás luxus nyaraló, wellness központtal. De ahelyett, hogy dumálok neked, mit szólnál hozzá, ha engednék egy kis bepillantást abba, hogy hol is lakom? Rajtunk kívül senki sem látja és hallja, szóval ne üvölts és ne pánikolj. Azzal mutatóujjammal, egy többszörös, egymásba fonódó spirált és kört rajzolok, az asztallapra, ami lassan hullámzani kezd és pár pillanattal később Derick saját szemével láthatja a pokol legsötétebb és talán legszörnyűbb birodalmát. Hallani vélheti a lelkek és a veszett démonok sikolyát, láthatja a sötétségbe burkolózott kietlen pusztaságot, a távoli romos tornyot és Lothrin palotáját. Egy halandó félvér számára, egy fődémon palotájának a látványa, valószínűleg mindent leír, mennyire is visszafogott volt Zagdrath beszámolója. - Ez Indra. Ezt a birodalmat járom, egy picivel több, mint kétezer éve. Konkrét kérdés, mit is szeretnél tudni?
Most először valami teljesen más csillogást láthat a szemeimben. Nem az elpusztítására, megnyomorítására vágyó ősöreg lélek tekint rá.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Kedd Aug. 25, 2020 6:36 pm
To: Esotephres
Men who fear demons see demons everywhere.
Borzasztóan elegem volt a démonokból, de lássuk be, leginkább azért, mert én is egy voltam közülük. Nos, részben. Úgy nőttem fel, hogy tisztában voltam vele, ha meghalok, pokolra jutok, elég hamar meg kellett tudnom az igazat. Ezek után miért féltem volna tőle? Attól jobban féltem, hogy egy nap olyanná válok, mint ő, attól viszont nagyon. Reszkethettem volna, vagy el is menekülhettem volna előle, de azzal nem érek el semmit. A félelmemet, avagy önutálatomat meg már érezhette messziről. - Talán nem akarok idő előtt meghalni, hiszen elvileg elég sok időm van idefent. De ha állandóan a nyakamban lohol egy közületek, akkor már majdnem mindegy. Bár talán egy-két démon jobb a több ezernél. - morogtam, mert kezdtem ráébredni, hogy nem, én nem akarok még odalent időzni apuval és a haverjaival, bárki is legyen az említett szülő. Idefent legalább csak néha botlottam beléjük, viszont a pokolban... a pokolba is! Nyüzsöghetnek ezek a dögök, amiből kösz, még nem kértem, s valószínűleg soha nem is fogok, bár elkerülhetetlen volt. - Azt hiszem tudom miért. - utaltam arra, miért nincs senki, aki meghallgassa. Így már érthető volt, miért kúszott a felszínre. Így én lettem a célpontja, amiben mondanom sem kell, mennyire örültem. Ja, mégse. Nem mondott hülyeséget, még ha azt is akartam, hogy ne legyen igaza. Tanított pár dolgot Zagdrath, de leginkább csak ellestem tőle néhány varázslatot, amire én magam is képes voltam, s amit le tudtam utánozni egyedül. Ezenfelül... igazán jól jött volna néhány trükk, amivel meg tudom védeni magam. Először meghallgattam, mit tud még hozzátenni, mit felel a kérdésemre, aztán felsóhajtottam, majd szemeimet forgatva fordultam felé. - Oké, jó. Kivételesen nem mondasz baromságot. Tegyük fel, hogy benne vagyok. Mit vársz el tőlem a kipofozásom közben? Naponta akarsz kiképezni, pontosan mire számítsak, egyebek..? - a hangom bizonytalan volt, nem is egyeztem még bele, amíg nem tudok mindent. Felelőtlenség lett volna, totális őrültség. S én pontosan tudtam, mennyire kell vigyázni ezekkel a lényekkel. - Jól van, jól van! - szabadkoztam feltartott kezekkel, tényleg kezdett fogyni a türelmem, le akartam ezt tudni, mielőtt még behúzok neki egyet. Abból aztán nem jönnék ki élve, ebben biztos voltam. - Ennyit megér az egész. - vontam vállat, bár éreztem már akkor, hogy nem szabadna belemennem ebbe. Semmi sem ér annyit, mint a szabad akarat. S talán ha nem bukkan fel a vörös a múltamból, nem is rázok kezet a démonnal, képletesen sem, de így minden megváltozott. Meg akartam óvni magam a haláltól, ameddig csak lehet. Elutasítom a cigit, jobban mondva mozdulatlanul állok, le sem véve a szemem a démonról. Újra a szemeimet forgattam, s kicsit értettem, miért akadt ki az elrablóm rám annyiszor gyerekkoromban. Zagdrath sem tudta soha elviselni, ha valamiről önálló gondolatom volt, ráadásul születésem óta roppant makacs voltam, plusz utáltam, ha kioktatnak. Mondjuk, ha nem akar egy démon koloncot a nyakába, ne raboljon el egy gyereket se... - Persze, megjegyeztem. Mondjuk... amúgy is tiétek a lelkem, vagy az ördögé, vagy mi. Ezzel csak megelőzném mindazt, ami a későbbiek során vár rám. De igazad van. Nem kívánok több ezer démon között szenvedni, még nem. - Taktikát váltottam, inkább megpróbáltam amolyan leszarom módon hozzáállni a dologhoz, magához a démonhoz. Egyszerűbb volt, hamarabb túleshettünk az egészen. - Megfelel. - Csak ennyit mondok, de azért tartok egy kis kézfogós mutatványt, hogy biztos legyen benne, engem nem vehet hülyére, s ha bele is döglök, akkor sem adom fel harc nélkül. Meglepődtem, ahogyan visszatartott attól, hogy elrántsam a kezemet, de válaszul kihívóan néztem a szemébe, már-már dühösen, talán némi őrület is csillogott benne. Egy részem már most megbánta az alkut, míg egy másik lelkes volt tőle. Határozottan nem tetszett a fenyegető hangszíne, de talán tényleg őrült voltam, mert nem rettentem meg tőle. Valami egészen biztosan nem stimmelt velem, hiszen félig az ő faját erősítettem, ez viszont mindennél jobban megrémisztett. - Az ivás jobban hangzik. Közben talán mesélhetnél egy-két dolgot a lakhelyedről. Zagdrath nem sokat beszélt róla, csak apró részleteket, amivel halálra tud rémíteni egy gyereket. De azt hiszem itt az ideje szembenézni azzal, honnan származom. - sóhajtottam, s elindultam az egyik hátsó asztal felé, hogy annyira ne legyünk szem előtt, vagy hallótávolságon belül.
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Szer. Aug. 05, 2020 10:15 am
Ezzel a félvérrel, egyetlen egy probléma van. Az apja alaposan elrontotta nevelését és most mélységesen csalódnom kell Zagdrath munkájában. Tény és való, hogy Derick fajtájának egyetlen tagja sem szívleli különösebben a démonokat, különösen nem azt, aki elrabolta, hogy a maga eltorzult, infantilis módján nevelje. A megbízom azonban elkövetett egy igen komoly hibát, a fiacskája ritka bosszantó módon képes ellenkezni. Ez a férfi szempontjából jó, elvégre könnyű zsákmány lenne, ha bármelyikünknek beadná csak úgy a derekát, az én szemszögemből, azonban mérhetetlenül bosszantó. - Igen, Démon vagyok. Pont emiatt kellene kétszer is meggondolnod, hogy mennyire lehetsz biztos abban, hogy nem öllek meg. - profi színészi tehetségről árulkodván, balom tenyerét homlokomra helyezem, mint a filmekben szereplő nők, amikor az elájulást akarják megjátszani, csak én, Derick nagy örömére, nem omlok a karjaiba. - Kételkedik a szavamban! Szavamra, botrány! Pedig egyszer kétszer már bizonyítottam, hogy igazat mondok, például nem öltem meg az embereket, ez neked smafu?
- Rengeteget beszélek, tudod ez az egyik különleges képességem. Oda lenn, kevés igaz barátom és megfelelő társaság akad, akik hajlandóak meghallgatni engem, így többnyire magamban beszélek. Hehehe, ne túlozz még a kedvemért sem, mert úgy maradsz. Örömmel hallom, hogy Zagdrath legalább arról felvilágosította, hogy kicsoda micsoda, csak azt felejtette el megemlíteni neki, hogy ő az apukája. S mindazt, hogy mennyi mindenre lehet képes és legfőképpen azt, hogy miképpen érheti el mindazt, amiről szó van. Arról, hogy miképpen tudja megvédeni magát. - Igen felvilágosult vagy, most mégis heves ellenállással viseltetsz az iránt, aki felajánlotta neked a segítséget. Pont az olyanokkal szemben, akik rémálommá tették az egész életedet. Igen, magam is démon vagyok, igen valahol a megbízóm ellen dolgozom, amikor felajánlottam neked a segítséget, de talán pont emiatt kapaszkodhatnál két kézzel a lehetőségbe.
A következő kérdése, már sokkalta érdekesebb, hogy miért is akarok neki segíteni. Ezt ugyan korábban már kifejtettem neki, de most kérőd pillantást vetek rá, majd karba font kezekkel, mintha csak én lennék az, akinek joga lenne felháborodni, még egyszer neki szaladok a dolgoknak. - Figyelj, Derick, ezt korábban kifejtettem neked. Szimpatikus krapek vagy, többszörösen bizonyítottad, hogy elég értelmes vagy ahhoz, hogy ne zúgj bele azonnal a meszes gödörbe, amikor egy démon felbukkan és elhúzza előtted a mézesmadzagot. Akár hiszed, akár nem, de pocsékolásnak tartanám, ha szimplán az agyadra mennék. Hidd el, sokkal elviselhetetlenebb lennék, ha az eredeti megbízatásomat hajtanám végre és nem változtatnék egy kicsit a terven. Zagdrathtól cseppet sem félek, vannak olyan kapcsolataim, amelyekkel Ő nem rendelkezik. Ezért ... hatalmas poén lesz látni a vöröslő fejét, amikor rájön, hogy a Vén Esotephres, a Tébolyult, a Pokol Veszett Kutyája képes volt arra, amire ő nem. Tudod mire? Mágiát verni abba a csacsi öszvér, makacs fejedbe! Hidd el, hogy fergeteges buli lesz.
Derick egyáltalán nem viseli jól a válaszomat, amikor kitérek neki arra, hogy majd a távoli jövőben, egyszer a szívességet akarok kérni tőle. Határozottan rosszul érint vonakodása és ellenállása, még rosszallóan is nézek rá, mint egy apa a fiára, ha éppen meg akarja dorgálni valami csínytevésért. Mutatóujjamat megfedésképpen megrázom. - Nonono! Én idetolom a képemet, meghívlak egy pohár italra, olyan üzletet kínálok, amire bármely sátánista marha azonnal ugrana, sőt! Még a lelkedet sem kértem cserébe és mit kapok?! Bántó ez a bizalmatlanság, pedig abba a kőkemény kobakodba beleférhetett volna már, ha tényleg valami csicskát akarnék csinálni belőled, akkor teljesen máshogyan állnék a dologhoz. Egyre jobban kezdek kételkedni abban, hogy mennyire lenne jó ötlet beavatni a tervembe Dericket. Túlzott ellenállása és önálló gondolatainak megléte arra int, hogy ez a férfi, bár félvér, de megbízhatatlan. Végül zsebemből előkotrok egy doboz cigarettát, először felé nyújtom, majd akár kér, akár nem, kiveszek egy szálat és a fülem mögé helyezem. - Rettenetesen kemény alkudozó vagy, tudsz róla Derick? S nagyon is igazad van, soha semmi sincs ingyen, különösen akkor nem, ha az üzlettársad egy démon. Sajnálom, hogy nem hiszed el, hogy nem akarlak a csicskámnak. Viszont a helyedben, óvatosan ajánlgatnám a lelkemet egy démonnak, akiben fele annyira sem bízol, mint a saját apádban. Ez elhamarkodott dolog, sőt! Meglehetősen dőreség! - a fülem mögül lekapom a cigit és a földhöz vágom, majd dühösen rátaposok. Ugyanis egy sokkalta durvább és merészebb ötletem támadt, amire bizony Derick nem fog számítani. - Tegyelek a kirakatba, te démonszomorító, suhanc. Igazad van, egyetlen démonnak sem kellene túl kapzsinak lennie. Bőven elegendő, hogy azt kamuzod az embereknek, ismerőseidnek, hogy az unokatesód vagyok Európából s el kell viselned. Nem kell mással fizetned az egészért, csak azzal, hogy figyelsz majd arra, amit mondok neked és nálad lakom, amíg kitanítalak. Ez az alku! Minden más, egy új alku része lesz, ha lesz. Ennyi, így megfelel? Miután befejeztem az alku részleteit, kezet nyújtottam neki, amit ő meglepő mozdulattal fogadott el. Elkapta kezemet némi habozás után, majd közel húzott magához. Mindössze annyi ellenállás van bennem, hogy ne essek a nyakába az erőszakos mozdulatra.
- Nincs több trükk, ezt megígérem! Öngyilkos alku? Ebben sem volt semmi öngyilkosság. - remélem egy kicsit elbízta magát, hogy könnyedén közel tudott rántani magához, amikor azonban kiakarja rántani a kezét a kezemből, alaposan meglepődhet. Ugyanis, nem hagyom neki, olyan könnyedén a dolgot, amelyre ő kemény tekintettel és kellő magabiztossággal válaszolva állja a sarat. Helyes, erre a magabiztosságra szüksége is lesz, mert a poklok poklát fogja átélni. - Megígérem, hogy remekül fogunk szórakozni.
Magam sem tudnám megmondani, hogy az volt részemről fenyegetőbb, hogy nem engedtem el a kezét vagy ahogyan mondtam záró akkordomat, Ő majd úgyis eldönti. De végül elengedtem a kezét, még a végén azt hiszik, hogy valami meleg találkozót készülünk rendezni. - Mit szólnál hozzá, ha leinnánk magunkat a nagy stressz kezelése céljából, megpecsételvén egyezségünket? Megígérem nem teszek Ginát az italodba és a vagyonodból sem iszlak ki. Vagy jobban szeretnél hazakísérni és megmutatnád, hogy hol fogok aludni? - széles, imádni való mosolyt villantok rá, még úgyis, hogy pontosan tudja, mennyire egy rohadék vagyok.
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Kedd Aug. 04, 2020 1:20 am
To: Esotephres
Men who fear demons see demons everywhere.
A férfi megtestesítette mindazt, amit gyűlölök a démonokban. Azt gondolják, bármit megtehetnek, s tulajdonképpen így is van... csakhogy ők élnek is a lehetőséggel, tényleg bármire képesek, főleg a céljaik elérésében. De... ezzel még akkora probléma nem is lenne. Ellenben a legtöbbször szórakozásból tesznek kegyetlen dolgokat, vagy mert ők úgy akarják, mindenféle ok nélkül. Unalomból például. Hiszen egész életemben azt próbáltam megtudni, miért szállt rám Zagdrath, s mivel nem sikerült megtudnom, feltételeztem, nem is volt soha semmiféle oka rá. Csak megtette, mert megtehette. Féltem, hogy én magam is ilyenné válok, teljesen démonivá, talán nem is kell meghalnom hozzá, ahogy idősödöm, egyre inkább magába szippant a sötétség, míg már én magam válok azzá. Ez volt a legnagyobb félelmem, s akárhányszor összefutottam egy démonnal, ez járt a fejemben. - Ó, abban biztos voltam, hogy nem ölsz meg. Aki felbérelt, bizonyára azt akarja, szenvedjek minél tovább. Hogy aztán a pokolban még jobban megkínozzon. Nem újdonság. Abban már kevésbé lehetek biztos, hogy be is tartod a szavad neki, nem teszel keresztbe. Démon vagy. Azt se hiszem el, amit kérdezel. Bocs. - tettem hozzá, de nem sajnáltam, csak a formalitás kedvéért kértem elnézést, s azt is kifejezetten epésen. Ráadásul a mondandóm egyik részével azt is érzékeltetni próbálom, rohadtul nem hiszem el, hogy segíteni akar. Ha azt akart volna, nem kínoz meg embereket a pszichikus képességeivel, mint egy igazi szociopata. - Mindig ennyit beszélsz? Kezdesz kicsit az agyamra menni. - sóhajtottam, közben azért emésztgetve a hallottakat. Végül felsóhajtva megforgattam a szemeimet. - Tudod, semmi újat nem mondtál. Tudom, mi vár rám, mi a sorsom, ahogyan azt is, mi a guardianom célja. De... valaki tett róla, hogy rémisztő gondolatok kísérték a gyerekkorom. - feleltem gúnyosan. Természetesen igaza volt, évekkel később, érettebb fejjel már tudtam, miért voltak furcsa gondolataim, miért akartam olyan dolgokat megtenni, amiktől valójában irtóztam vagy féltem. Értettem, tisztában voltam vele, csak nem akartam tudomást venni róla. Nem változtatott a tényen, félig démon vagyok, vagy azon, úgyis pokolra jutok. Teljesen mindegy volt, mit tettem, vagy mit sem. El volt döntve a születésem pillanatában. Ahogyan Elora sorsa is. De az egészen más volt. Nem tudtam, hogyan érzek ezzel a démonnal kapcsolatban. Az eszem azt súgta meneküljek, de közben érdekesek voltak a szavai. Ő nem hódolt meg Zagdrathnak, nem a szolgája volt, közel sem. Önálló gondolkodása volt, céljai, tervei. Oké, a gondolkodása egy kicsit még az életem megkeserítőjénél is torzabb volt, emiatt nagyon óvatosnak kellett lennem. Viszont... nem lenne jó valami olyat tanulni, amivel árthatok a másik démonnak? Amivel a földbe tiporhatom, vagy legalább több esélyem lesz rá. Egy próbát megért, meg aztán úgyse hagyott volna békén ez a pokolfajzat sem. - Nézd, nincs szükségem magyarázatra. Kiskorom óta terrorizál az a korcs, tudom, mire képes. Azt is, hogy az összes fajtátokbéli ugyanarra éhezik, mindent tudok. Legalábbis mindent, amit tudnom is kell. Viszont egy valamit nem értek. Miért akarsz nekem segíteni? Csak azért, hogy utána a megbízód orra alá dörgöld, hogy a te műved az egész? - Nem nagyon vártam komoly választ tőle, azt se értettem, miért álltam le vele. Talán mert nem akartam, hogy ártatlan embereknek essen baja. Annyira még én se voltam rossz ember, nem. - De van egy ezeknél is fontosabb kérdésem. Mit kérsz cserébe? - Nem voltam idióta, sőt. Mindent tudtam a démonokról amit a túlélésem érdekében tudnom kellett. Alkudoztak, hobbiból vagy kényszerből, megszokásból, kötelességből, talán ez volt a munkájuk és ha nem tették meg, kirúgta őket a góré, avagy elpusztította őket. Nem is érdekelt. Hamar meg is válaszolta a kérdésemet, valószínűleg akkor is elmondta volna, ha nem kérdezek, de ez... na nem. Elment az esze? Megráztam a fejemet és hátrébb léptem egy lépést, feltartva magam elé a kezeimet. - A segéded legyek? Ha ebbe belemegyek, téged nem tudlak majd levakarni. Belementem, hogy segíthetsz, nálam lakhatsz, bár a gondolattól is borsódzik a hátam, hadd ne mondjam el, legszívesebben mit csinálnék veled. A csicskád viszont nem leszek. Találj ki valami mást, vagy ne segíts, kússz vissza a pokolba, az se érdekel, ha elragadod a lelkem. - vágtam rá hevesen, s komolyan is gondoltam. Nem érdekelt az örökkévaló szenvedés, az volt a sorsom mindenképp, a pokolba vezetett az utam, bármit teszek. - A guardianom szem előtt van. Kézben tartom a helyzetet, nem kell aggódnod miatta. - nevettem fel keserűen. Úgy se érdekelte, ahogyan a másik démont se, vagy bármelyiket. Ahogy kezet nyújt, ismét a fejemet ingatom, ugyanazzal a sötét nevetéssel. Először nem akarom elfogadni, de végül közelebb lépek, megragadom a kezét, erősen rászorítok, és amennyiben nem tiltakozik, lép arrébb, veti be az erejét, vagy bármi hasonló, a kézfogás által húzom közelebb, kissé erőszakosan magam felé. Ha ellenáll, akkor csak arrébb lépek és vállat vonok. - Nem félek tőled, Esotephres. Ne gondold egy percig se, hogy sakkban tarthatsz bármivel is. Ha segíteni akarsz, hogy kicsessz egy másik démonnal, legyen. Mást ne várj el tőlem, mert nem fog érdekelni még egy olyan trükk, amit az előbb bemutattál. Ha embereket fogsz ölni, mert nem megyek bele egy öngyilkos alkuba, csak rajta. A te kontódra megy, nem az enyémre. - Amennyiben magamhoz tudtam rántani, úgy arrébb léptem tőle, erős mozdulattal rántva el a kezemet, ha pedig megakadályozta a mozdulatomat valahogy, akkor csak mozdulatlanul álltam vele szemben, kihívóan. A legijesztőbb és legborzasztóbb az egészben az volt, hogy tényleg komolyan gondoltam. Többet ért a saját életem, mint holmi idegeneké. Számomra legalábbis fontosabb volt.
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Szomb. Júl. 11, 2020 12:49 pm
Derick ugyan nem a várt reakciókat produkálja, de be kell, hogy valljam ez a kis tréfa, ezért így is az én malmomra hajtotta a vizet. A pokoli zene, szép lassan elhalkul, végül szertefoszlik és az emberek elégedetten befejezik a pokoli karneválra való próbájukat. Mindenki olyan nyugodtan, könnyedén és ártalmatlanul folytatja, amit korábban csinált, mintha semmi sem történt volna. - Mire bérelt fel? - kérdezek vissza, kíváncsi pillantást vetve a férfira. Még mindig a fiatal tinilány álcám van rajtam, ami szép lassan, a környezetünk számára észrevehetetlen módon hámlik le rólam és ismételten korábbi, bohóc jelmez nélküli alakomban vagyok jelen. - Be kell, hogy valljam, szimpatikus figura vagy nekem. Őszinte leszek hozzád, csak azért, hogy jelezzem: nem kívánok az életedre törni. Segíteni akarok neked és segíteni is fogok.
Bolhafarknyi hatásszünetet tartok, hogy kissé emésztgesse a hallottakat, majd hozzákezdek az én elképzelésemnek. - Tudod, drága barátom, a ti tragédiátok, hogy bár hosszú életűek vagytok, korán haltok. El fog jönni az a pillanat, amikor az idő lelassul majd számodra, mert nem fogsz öregedni. Az ereidben csörgedező vérnek köszönhetően sokáig, nagyon-nagyon sokáig élhetsz. Ugyanakkor pont emiatt az örökség miatt, folyamatosan ólálkodik a sarkodban a sötétség és a korai halál réme. Kínzó és rémisztő gondolatok kísértek gyermekkorodban, ugye? Szintén az örökségednek köszönheted. Néhányan megőrültök és elkezdtek mindenféle gonoszságot és borzalmat művelni, aminek egyenes következménye, hogy a Guardianod egyszerűen elmetszi életed kínzóan vékonyka fonalát. Ez bizony így igaz, semmi másért nincs az életedben, csak azért, hogy örökkön figyeljen, mint egy szem. S amikor belekezdesz tébolyult ámokfutásodba, megadja neked a kegyes és gyors halál nyújtotta megváltást. Ezzel azonban van egy aprócska gond. Tekintve, hogy származásunkból adódóan, mondhatni rokonok vagyunk ... halálod pillanatában, a lelked azonnal elkárhozik és a Pokolra jutsz. Az öngyilkossággal szintén ez a helyzet, származásod miatt és mert önnön életed ellen követtél el halálos bűnt, szintén azonnal a Pokolra vetik lelkedet. Zokszó nélkül.
Újfent némi várakozási idő múlva, hogy az agya legmélyebb zugába is eljusson és tudatosodjon benne az információ folytatom a kis bevezetőmet, amely igazán lelkes és csodás jövőképpel ajándékozza meg. Én már csak ilyen kedves vagyok, hogy osztogatom a halandók jövőjükkel kapcsolatos derűs meglátásokat. Hahaha. - Ha pedig ez bekövetkezik, Zagi bácsi lesz az első, aki két kézzel kapálózni fog a lelked után. Mert nagyon erre teper és hajt. Jobbik esetben az örökkévalóság végeztéig kielégítheted minden vágyát, mint személyes bejáratú csicskája. S hidd el, egy démonnak, - jelképesen magamra mutatok. - rendkívül torz és számtalan kreatív ötlete van arra, hogy a markába jutott lelkeket hogyan egzecíroztassa. Igen, arra bérelt fel, hogy maga helyett most én dolgozzam rajtad egy kicsit, hogy közelebb taszítsalak a céljaihoz. Egy valamiről elfeledkezett, hogy én vagyok a Pokol Veszett Kutyája! Kikötötte, hogy nem ölhetlek meg, mert akkor a lelkedet én falnám fel. Nem tartana sokba, hidd el nekem. Nekem viszont, sokkalta jobb ötletem támadt. Gatyába rázlak egy kicsit, hogy amikor ismét felüti a fejét az a mocsok, pofán verhessed úgy, ahogyan még sohasem tehetted. Erre jelenleg nem sok esélyed lenne, annyi hatalommal se bírsz, hogy Ő Falánkság Förtelmessége seggét kitörölhessed. Pedig időnként ráférne. Hahahahaha.
- Jogos a kérdés, hogy: nekem mi hasznom származna abból, hogy téged kikupállak? Egyszerű barátom, nagyon egyszerű. Nekem is megvannak a magam vágyai és céljai, mint minden normális vagy éppen nem normális démonnak. Ez jó kis vicc volt, ugye neked is tetszett? Az én célom eléréséhez pedig arra van szükségem, hogy itt a felszínen, az élők között is legyen egy pribékem. Feltárom előtted a démoni mágia kapuit, amellyel nem csak arra lehet majd lehetőséged, hogy megvédd magad a sötétség többi rémétől, de az életedben is elérhetsz számos dolgot, sokkalta könnyebben, mint most. Nem kell cserébe embereket áldoznod, kecskéket mészárolni vagy hágni a kert végében, se pentagrammákat rajzolni az ágyad alá. Nem kívánok tőled ilyesmit. Ha ilyesmire kérnélek, akkor felkeltenéd a Guardianod figyelmét és nyissz... - jelzésképpen elhúzom a torkom előtt az ujjaimat. - S még valami apróság ... a guardianod ellen is kiötlünk valamit. Nem ajánlom, hogy megpróbálj végezni vele, nem fog sikerülni, olyanok ezek, mint a piócák. Levakarhatatlanok. Ráadásul, ha megpróbálkoznál egy ilyen manőverrel, akkor jogalapot formálsz számára, hogy végezzen veled és azonnal az Omen expressen találod magad, VIP belépővel a pokol legmélyebb bugyrába. S akkor kezdhetsz a segged formájára farigcsálni egy parafadugót, mert rútul szükséged lesz rá.
- Jut eszembe, mielőtt jobban belekezdenénk a dologba, csak a formalitás kedvéért. A nevem Esotephres. - azzal kezet nyújtok neki és az arcomra kiül egy meggyőzően kedves, barátságos mosoly. Tudom, tudom nem vagyok kedves és szemernyit sem vagyok barátságos. Ugyanakkor egy másik démon által nemzett Kambiumot elhappolni annak orra elől és kiképezni az Én céljaimra .. mi lehet ennél nagyobb csínytevés és fricska? Előbb érhetem el a céljaimat, ha egy hozzá hasonló félvért dolgozok meg, hogy nekem gürizzen, mintha egy totálisan idióta, semmirekellő lelket kellene betörnöm az együttműködésre. A konkurencia ügynökének orra alá borsot törni ...? Ohh az meg aztán külön élvezet lesz. A Guardianok túl sok félvérrel végeztek és az esetek többségében mindig ők nyernek. Hát most benyújtom neki a számlát, még az anyjuknak is. Időigényes lesz ez a meló, de a terveimhez tökéletes alapanyagot gyúrhatok. - Van esetleg még valami kérdés, óhaj sóhaj, kívánság, mielőtt hozzákezdünk a kemény munkához?
Vendég
Vendég
163
C szint: Kalmithil
Szomb. Júl. 11, 2020 1:34 am
To: Esotephres
Men who fear demons see demons everywhere.
Néha kifejezetten gyűlöltem az életemet, a mai nap különösen ilyen volt. Gyerekkoromban rengeteget agyaltam rajta, milyen lenne újra a családommal élni, milyen lenne, ha nem felejtettek volna el, erre megtudom, hogy nem így történt? Vagy mégis. Nem tudtam, ki a megbízhatóbb, a démon, aki megkeseríti az életem, vagy az én vörös próféciám, aki a halálomat akarja? A szívem természetesen Elora felé húzott a közös múltunk, valamint bizonyára a kötődésünk miatt, az eszem viszont mindkét lehetőségtől irtózott. Zagdrath szörnyű alak volt, ugyanakkor mindig őszinte volt velem, túl őszinte. A nő valamikor a legjobb barátom volt, de már nem ismertem. Egyik opció sem volt jobb, valaki át akart verni, s kezdett elegem lenni ebből, nem akartam egyikükkel sem foglalkozni. Egyik rosszabb volt, mint a másik, hiszen valamilyen szinten mindkettő el akarta venni az életemet. A démon ráadásul idióta módszerekhez is folyamodott rendszeresen, a bohóc is egy ilyen volt. Talán ő maga nem ért rá az idegeimre menni, ezért elküldte az egyik cimboráját, valószínűleg a legőrültebbet. Vagy a bohóc dolog csak improvizáció volt? Az is benne volt a pakliban, a démonok furcsa dolgokat műveltek, nem csoda, ha gyűlöltem önmagamat, hiszen egy részem ezek szerint olyan volt, mint ők. Förtelmes. Suhanc. A szó nem sok jót sejtet. Ezek szerint egy idősebb démonnal van dolgom, de... azt sem tudtam, Zagdrath hány éves, sosem mondta, tulajdonképpen magáról nem sokat beszélt. Pedig sokat járt a pofája, az egyszer biztos. A szemeimet forgattam, mert minél tovább él valaki odalent, valószínűleg annál zakkantabb. - Igazad van, nem volt nehéz kitalálni. Az a féreg mindig is efféle kellemes meglepetéseket okozott. - felelek a szavaira gúnyosan, bár talán jobban tenném, ha befognám. Hamarabb vége lenne az egész nemkívánatos dolognak. - Hidd el, démonok társaságában lenni elég nagy kiképzés. - Csakhogy nem bírom megállni, hogy ne kommentáljak mindent szarkasztikusan. Ez olyasmi, amit az átkozott seggfej mellett vettem fel, mint valami páncélt. Nem értem az egészet, ez valami idióta vicc? Fogadni mernék, hogy Zagdrath nem ezért küldte ezt a figurát, hogy pesztráljon, mégis úgy viselkedik, mint valami mester. Nem akarok semmit sem tanulni sem tőle, sem más démontól, ha tehetném, elfelejteném a származásomat, hátat fordítanék a pokolnak, s élném az átlagos kis életemet. De hogyan mondasz nemet egy démonnak anélkül, hogy a fejedet venné? Tényleg gyűlöltem sokszor az életemet, a halált mégsem vágytam, csak a nyugalmat. - Mi a jó francot művelsz? Ezek itt nem bábok... - Igaz, nem kifejezetten érdekel az a néhány ember, aki itt tartózkodik, de tudom milyen, mikor valamire kényszerítenek, mikor valamit akaratod ellenére kell megtenned. Annál borzalmasabb pedig nincs. - Nem tudom miért küldött az a szarházi, de nyugodtan megmondhatod neki, hogy kapja be. - morogtam, s természetesen nem engedelmeskedtem. Csak nem mészárol le ennyi embert nyilvános helyen, szabad egyáltalán neki? Szabályokról nem sokat mesélt a démon, így nem igazán tudtam, mit szabad a démonoknak és mit nem. - Várj, nem is egyeztem bele semmibe. Nem kényszeríthetsz azzal, hogy idegen embereket táncoltatsz. - Másom meg nem igazán volt, jóformán semmim és senkim. A klubom talán, amiről tudhatott is akár, azért talán megtennék pár dolgot. No de együtt lakni egy kicseszett, őrült démonnal? Azt már nem! Elkerekedett szemekkel meredek rá, majd még inkább, ahogyan alakot vált, és egy ismerős, fiatal lány alakját veszi fel lángvörös hajkoronával. Elorára hasonlít, de mégsem, ráadásul jóval fiatalabb nála, talán még tizennyolc sincs. Aztán hirtelen beugrik a képzeletem szüleménye, hiszen kamasz koromban néhányszor próbáltam elképzelni, milyen lehet Elora, hogyan nézhet ki, mert emlékeimben és álmaimban még mindig csak kislányként szerepelt. Ez a lány pedig a pontos mása volt a képzelt Elorának, bár a mai nap után már tudom, hogy nem volt túl jó akkoriban a fantáziám. A démon terve nem éppen úgy sült el, ahogy tervezte, biztos az volt a cél, eszemet veszítsem a szerinte dögös lány láttán, de valójában inkább csak felhúzott vele. Nem vagyok már amúgy sem tizenöt, hogy lázba jöjjek egy csinos forma láttán, ahhoz sokkal több kell. Ökölbe szorultak a kezeim, s csak ekkor vettem észre, hogy már nem ülök, sőt, valamiféle dühös állást vettem fel, egyfajta harci pózt, mintha neki akarnék ugrani a dilinyósnak. Ahogy az agyam kapcsolt, rögtön ellazítottam a testtartásom, csupán az ujjaim simultak még mindig szorosan egymáshoz. Aztán dühösen toltam el magamtól a női alakot, akitől inkább undorodtam abban a pillanatban, majd szintén dühösen felcsattantam. Gyűlöltem ezt a képességet, az életemet megkeserítő démon párszor bevetette, nem épp kegyes célokból. - Elég ebből! - Szinte fújtattam, mint egy dühödt vadállat. - Rendben. Lakhatsz nálam, ha ettől függ egy rakás idegen élete. - adtam be a derekam kelletlenül, roppant idegesen. - Csak áruld el, miért csinálod ezt. A megbízód nem azt kérte, hogy kergess az őrületbe... vagy a halálba?
Some people survive chaos and that is how they grow.
And some people thrive in chaos, because chaos is all they know.
Vas. Május 17, 2020 11:55 pm
Mindig is tudtam, mindenféle önimádat és önmagam túlbecslése nélkül, hogy karizmám ellenállhatatlan, még az olyan szerencsétlen halandók számára is, mint amilyen ez a szerencsétlen féldémon. Mert valljuk csak be; normális, halandói szemmel nézve az a helyzet, amelybe Derick került, akaratán kívül, igen kellemetlen, sőt ... mondhatni eléggé szaglik ahhoz, hogy bárki halandó fia, aki nem nézné hülyének a meséjétől, azonnal érezné, hogy büdös. Mert Derick helyzete roppant kellemetlen, azt tekintve, hogy egy Démon nemzette és egy angyali teremtés akarja végül fejét venni. Persze azért jó hírek is vannak Derick számára. Mindjárt elsőre én, aki aki elég öreg és agyafúrt ahhoz, hogy a kedves papa megbízatását, miszerint kicsit bosszantsam a pici fiát, kiforgassam és valami teljesen őrült dolgot műveljek szegénnyel. Egy szó, mint száz, még csak az elméjét se kellett megturkálnom ahhoz, hogy végül felhörpintse a neki rendelt italát és az asztalomhoz üljön. Persze kicsit még mindig ellenséges, de hamar feltudom vázolni neki a lehetőségeket, hogy bizony-bizony nincs még egy olyan haverja, mint Én! Mert ki is vagyok Én? Derick szemszögéből egy újabb bosszantó démon, szegény fiú, fel sem éri, hogy mekkora veszélyben van ő és az itt lévő emberek. Ha az a nyomorék nem kötötte volna ki, hogy véletlenül sem szabad megölnöm, már komoly bajban volna a fiú. Elvégre, csak félig démon, bizony-bizony, szegényke életének vékonyka fonala, igen csak véges. De hé! Nem azért vagyok itt, hogy magamban diskuráljak Derick életének hosszáról. Engem azért küldtek, hogy pesztráljam egy kicsit a fiút.
- Hahaha. Az a kis nyomorék suhanc igen jól mondta. Vág az eszed, mint a borotva, okos és értelmes férfi vagy. Egyből rájöttél, hogy ki küldött, ugyanakkor, hogy teljesen őszinte legyek veled: szemernyi vágy sem lakott bennem, hogy tagadjam, vagy elkendőzzem a megbízóm kilétét. - mikor a kiképzésre kérdez rá, oldalra billentem a fejem, akár egy cirkuszi bohóc, aki nem érti, hogy most éppen mi történik és lassan elkezd teszetosza ügyetlenségeket és marhaságokat csinálni. Végül rákacsintok. - Nem nevezném kiképzésnek, a Megfeszített Megváltótok előtt, úgy közel nyolc évszázaddal... na az volt a kiképzés, haver. Ezt inkább ezoterikus és okkult oktatásnak nevezném, ami veled fog történni, ha elég figyelmes leszel és pontosan azt csinálod, amit mondok. Kezdjük is kapásból az alapoknál.
- Peches egy csávó vagy mondhatom. A lelkedre leselkedő Guardian fenyegetése valós. Előbb utóbb megunja, hogy kérleljen arra, hogy bízz benne és azt tegyed, amit Ő mond. Bosszantó egy kullancs, de! Ismervén származásod, nyitva áll előtted a mágia útja. Más módon meg sem tudnád védeni magadat. A mágia azonban számos lehetőséget, ajtót, kiskaput és ablakot nyithat meg előtted. Példának okáért: tömegpszichózis, a kedvencem. Hallgasd csak! - furcsa, a Jazz clubban bizarr és nem oda illő csönd borul a teremre. Élőzenekar vagy zenegép szolgáltatja a muzsikát teljesen egyre megy. Derick lassan figyelmes lehet a stílustól teljesen elütő zenére, ami pedig furcsább lehet számára, hogy az emberek csodálkozás nélkül elkezdenek táncolni rá. Mintha ez lenne az élet legtermészetesebb dolga. Egyre szélesebb mosollyal figyelem a táncparkett egyre több és több önjelölt ördögét. - Így van, helyes a következtetés, varázslat. Nem kell hozzá hókusz-pókusz, kakas vére vagy kecske hágása a hátsó udvarban. A kulcs az elméd, a kreativitásod és a beállítottságod, hogy mire akarod rávenni az embereket. Próbáld meg leállítani őket! Kérd meg őket, hogy hagyják abba.
Bármivel is próbálkozna Derick, márpedig próbálkozni fog, mert ha ellenáll, akkor közlöm vele, hogy halálra táncoltatom az embereket, ha nem teszi azt, amit mondok neki, semmire sem reagálnak az áldozataim. A varázslat természete már csak ilyen, vagy csak démoni mivoltom nyilvánul meg eme gonosz tréfában. Az emberek jól érzik magukat és táncolni akarnak. A zene pedig csak szól és szól, mintha az lenne számukra hipnotizáló. Odalépek Derickhez. - Ez a hely alkalmatlan arra, hogy gyakorolj és tanulj! Szóval arra gondoltam, hogy beköltözöm hozzád egy kicsit. - ohh, azért az eredeti felkérésnek is eleget teszek. Játszok egy kicsit Derick elméjével. Apukája a lehető leggonoszabb és legördögibb démont választotta a feladatra. - Ne aggódj, majd az európai unokahúgodnak adom ki magam. - azzal Derick elméjének, legmélyebb, legeldugottabb szegletéből, tökéletesre szabott, feszes fenekű, a legvadítóbb tinilányról szőtt, szexuális vágyálmára formálom alakomat. - Rick bácsi! Ezen ártatlan emberek életéért és lelkéért cserébe, ugye az elkövetkező napokban, nagyon jól fogunk szórakozni? Ígérd meg nekem! Kérlek!! - szívszaggatóan csábító pillantásokat vetek a srácra. Rohadék módjára a legeltitkoltabb szexuális vágyálmára formáltam magamat, ha ez nem lenne elég, egy tucat ember életével és lelkük üdvével zsarolom. Lenne szíve nemet mondani? Kénytelen belemenni és ekkor átölelem a derekánál, friss és üde tinitestemet az övéhez préselem és fejemet a mellkasára hajtom. - Úgy imádlak, tudtam, hogy benne vagy a buliba!! Meglátod, nem bánod meg, hogy befogadsz és szeretsz és gondoskodsz rólam. Elvégre Dj Zagdrath, hozzám képest ártalmatlan. - tündérien ártatlan szemkontaktus felvétel. Utál? Gyűlöl? Ki kérte tőle, hogy szeressen?
Kezdőlap
