+18

Sötétített szoba, éles fejfájás, sivatag a számban. Egy újabb reggel, egy újabb tipikus vasárnap. Nem igen tudom, hogyan kerültem haza és azt sem, hogy ki ez mellettem. Erőt vennék magamon, de félek ha megmozdulok hamis gulyás esik alkalmi alvópartnerem nyakába, most pedig igencsak erős támadás lenne a fejem ellen egy vonyítás hullám. Leszarom és nem mozdulok, kell még az alvás.
Fura dolog az álom. Néha csak lányokról álmodok, néha az életről, néha egy jó buliról, de egy fura. Tele furcsa lényekkel, vérfarkasokkal, vámpírokkal. Mindig is valami több akartam lenni, kisgyerekként sem épp Micimackó érdekelt, nekem az esti szórakozást Drakula gróf történetei adták anyukám ajkaiból. Talán egy mocskos, eldugott rész bennem gonosz. De egy másik eldugott pont a jó. Néha Drakula grófként képzelem el magam, néha annak aki rá vadászik. De csak stílusosan, számszeríj és karók, hatalmas szerencse mellé és így halott a vámpír. Persze baromság az egész, most tuti, hogy egy AK47-el felszerelkezve mennék az ellennek, legyen az bármi. Nem vagyok se Superman, se gazdag, mint Batman.
Órák eltelnek, de nem zavar a család – már jól ismernek -  a leányzót elküldöm, még a neve sem rémlik. Előttem megy végig a szégyenúton, ami a nappalin át vezet a kijáratig, mindenki látja, nem lehet elbújni. Valahogy sírni tudnak, hogy ezt meg kell tenni, de az ablakon kiugrani már derogál. Hasogat a fejem, így a fürdőben a gyógyszerszekrényhez lépek.
- Jó étvágyat seggfej. – mondom magamnak, ahogy az aspirin csúszik le a torkomon, a hideg víz akár az éltető manna hoz vissza a jelenbe. Baszki, megint jól benyomtam. A telefonért kapok, már megy is az üzenet pár barátnak, hogy mi a fene történt.
Lecsekkolom az üzeneteim, mint azt ilyenkor szokás. Mindig megfogadom, hogy telefon nélkül kéne leinni magam, mert csak hülyeségeket csinálok és írok magának. Vanessa az élen, esküvői meghívás ment neki egy egész hétvégére. Bazdmeg. Beleverem a fejem a tükörbe, hogy lehetek ekkora seggfej. Egy normális lány van az életemben aki nem a családom, de én gyakorlatilag felajánlom neki magam. Micsoda egy idióta vagy Seth!
Anyám újraházasodik, milyen kár, hogy nem gyerektelen faszit vesz el. Mindegy végül is csak nem zavar sokat a csaj, talán még használhatom is erre-arra, meg már megszoktam a női dominanciát a lakásban.
- Jól sikerült a buli? – mosolyog anyukám, ahogy a hűtőhöz lépek, hogy valami hideget találjak, amit az arcomhoz nyomhatok.
- Nem igen emlékszem… - summázom az estét, nagy piros pont neki, hogy nem is kérdez többet. A legjobb anya a világon. Keltem már arra haveromnál, hogy a szülei kirobbantották a harmadik világháborút, mert a gyerek kicsit benyomott, örülök, hogy anya emlékszik még arra, hogy ő is volt fiatal.
- Jó lenne, ha látnám kétszer ugyanazt az arcot kimászni az ágyadból. – kontráz is rá egy fekete pontért, hát szerintem is marha jó lenne, de nem vagyok a szende szűz típus. És akkor ha tudná, hogy még másokkal is volt ez-az este. Mondjuk mindig is laza felfogása volt, ha nem már réges-rég kivágott volna innen a francba. Nyomok egy puszit a homlokára, hogy lássa mennyire hálás vagyok azért amiért nem majrés. Néha komolyan elgondolkodok azon, hogy bírja, a húgaim éles ellentéteim, szorgalmasak, jól viselkednek. Esetemben az a csoda, ha nem hívják fel egy héten háromszor a suliból. Legutóbb Mrs. Vade miatt akartak kirúgni, mert véletlenül rárúgtam a wc-t, de hát a fene se nézi, hogy melyikbe szalad be mikor a kedves barátai hashajtóval itatják meg az embert. Azt azért megjegyeztem a fiatal tanerőnek, hogy nem kell úgy kiabálni, elvégre annyira nem rossz bőr. A vége persze eszméletlen visítozás meg részemről egy eldobandó alsógatya lett, egy két órás ez az utolsó esélyed Silver fejmosás mellett.
Ledőlök a kanapén és újra elnyom az álom. Most a vámpír nyer én pedig üvöltve ébredek, ahogy a képzelet fogai marcangolják a torkomat. Felugrok és körbenézek, már este van, átaludtam az egész délutánt, de sehol egy lélek. Valami a pince felé hív, csak alkoholért szoktam oda lemenni, de a lábaim saját életre kelnek, nem is értem magam. Leérek és a borospincéből fény szűrődik ki a kicsit nyitva hagyott ajtó résén át. Olyan halvány, hogy a szemem kétszer is meg kell dörzsölnöm mire tudatosul bennem, hogy tényleg ott van. Halk zörejek jönnek ki, de valami megszólal bennem, hogy legyek óvatos. Anyám az és az új hitvese, a hangjuk megismerem. Óvatosan benézek, fegyverek hevernek mindenütt, valami fadarabok is akadnak, olyan mintha valami háborúba készülnének.
- Aztak*rva. – csúszik ki a számon a helyzet tömör és precíz összefoglalása meglepődöttségemből kifolyólag. A szám már mozgott mire kapcsoltam, hogy okosabb lett volna a szobámban megvitatni magammal a dolgot, de hát sose volt önkontrollom mindig csak utólag vagyok marha okos. Mint a hülye gyerekek a büntetés elől a lábam már mozdul is, hogy itt bizony a legjobb megoldás elhúzni a csíkot, mielőtt rajtam próbálnak ki valamit. Átsuhan az agyamon, hogy hogy a fenébe nem tűnt fel, hogy ezek pszihopata gyilkoló gépek, meg amúgy is hol rejtegetnek ekkora készletet. Annyira hülyék nem lehetnek, hogy a borospincében, hiszen gyakori vendég vagyok én itt.
- Ne menekülj kisfiam. – szól utánam anya de most valamiért olyan komoly a hangja. Azt még azért megjegyzem magamban, hogy kicsi a tudod mi,hiszen már tudok egyedül pisilni, de a helyzetre való tekintettel most inkább befogom. Elvégre fegyver van náluk!
- Ülj le és jól figyelj. – kapom az utasításokat mostoha apucitól.
Órákkal később érek el a szobámba, a fejem jobban fáj, mint reggel, fehér vagyok, mint a vakolat, de közben egyszerre játszik fogócskát a gerincem mentén a hideg és a meleg is. Az ágyamba dőlök, biztos csak álmodom, vadászok, csak ez a szó visszhangzik a fejemben, míg újra nem győz a fáradtság és elalszok.