Day 1.

Hol az anyám picsájában vagyok?! Egyáltalán hol van mindenki? Az előbb még Sissyvel álltam az erdő lágy ölén, meghitt magányban a koven körének közepén – ne szójjá' be, meghitt volt és magányos, ha mondom… –, készen arra, hogy megmérkőzzem vele és elszívjam minden erejét, hogy aztán átvegyem az egész nyívedék Gemini koven vezetését, aztán meg hopp, mindenki eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. Egy fia lélek, annyi sincs a környéken, de már vége lett a Napfogyatkozásnak és ez rohadtul nem okés. Basszus, EZ ROHADTUL NEM OKÉ!!! Hol a faszomban van mindenki???!!!

Day 122.

Újabb unalmas nap a Pokolban. Ma konkrétan érfelvágással próbálkoztam és nem jött be. Miután végighasítottam mindkét alkaromat és megvártam míg szó szerint kivérzek, mint valami disznó a vágóhídon, aztán meg arra vártam, hogy végre itt a szabadulás… és utóbb végül rájöttem, hogy rohadtul nem. Magamhoz tértem és élek-virulok, mint akivel semmi sem történt. Állítólag van valahol egy működő guitoune, az a lefejezős izé, szerkezet vagy mi. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Hátha a fejleválasztás a testemtől bejön. Egy próbát mindenesetre megér.

Day 129.

Nem jött be. Kipróbáltam. Komolyan lefejeztem saját magam, ami nem kis erőfeszítést és kreativitást kívánt a részemről egyébként, de senki ne is fárassza magát, hogy akár egy kicsikét is belegondoljon abba, ezeket a szerkezeteket nem arra tervezték, hogy bárki önállóan képes legyen véghez vinni általuk azt, amire egyébként tervezték őket, mert EGYÁLTALÁN NEM ÍGY KÉSZÜLTEK!!! Már, ha érdekel. Ha nem, akkor is elmondom, hogy kötelezően számoltak legalább egy hóhér jelenlétével, ami nekem itt… meglepetés és spoiler következik! ...NINCS!! De, ha lenne sem jártam volna nagyobb sikerrel. Mert élek. Még mindig élek…

Day 1567.

Újabb izgalmas nap. Baromira nem valójában. Megint egy Napfogyatkozás, ami direkt vigyorog a képembe és emlékeztet mindarra, amit a saját kovenem – a saját családom – vett el tőlem. Bármit megadnék azért, hogy egy Bennett boszi vérét vehessem. Jó, rendben, szinte bármit megadnék ezért. Megtaláltam azt az átkozott szerkezetet, ami a kiutat jelentheti innen. Ehhez pedig nem volna másra szükségem, csupán némi vérre. Bennett vérre, hogy egészen pontos legyek.

Day 6771.

Annyi hiábavaló nap és elvesztegetett Napfogyatkozás – meg persze hiábavaló halálozási kísérlet – után végre úgy tűnik, hogy itt a lehetőség a szabadulásra. Egy Bennett boszorka, meg valami nyomorék idióta tévedt a világomba. A Poklomba, hogy szakszerűen fejezzem ki magamat. Előbbinek a vére kell, utóbbi felőlem ott rohadhat meg, ahol akar. Az egyetlen probléma, hogy a kis boszorkány azt hiszi, nincs már meg a varázsereje, ami okozhat néminemű problémát, de semmi olyat, amit ne tudnék helyrehozni egy kis erőfeszítéssel. Kezdjük a dolgot egy iciripiciri kis verbénával, aztán meglátjuk...