Képtelen voltam feldolgozni Damon halálát. Az, hogy elment, ráadásul örökre, olyan volt, mintha kiszakítottak volna belőlem egy jókora darabot. Azt hiszem, valahol a józan eszemet is elvitte magával. Legalábbis így éreztem, amikor először Luke Parkerhez fordultam, hogy segítsen. Szükségem volt arra, hogy Damonnel kapcsolatban maradjak. Újra magam mellett akartam tudni. Habár visszahozni nem tudtuk, sőt, Luke nem is próbálta, de egy bizonyos boszorkány gyógyfüvet tudott adni. Ezzel pedig elértem azt, hogy Damon velem legyen. Noha tudtam, hogy ez a Damon nem a valódi. De pontosan ugyan úgy nézett ki, mint Ő, pontosan ugyan úgy nézett rám, ahogyan Ő. Meg tudtam érinteni, beszélni tudtam vele. Ez pedig… enyhített a fájdalmamon. Legalábbis elértem vele azt, hogy ne éjjelt nappallá téve sírjak és belefulladjak a gyászba. Így… könnyebb volt elviselnem a valóságot. Még ha nem is tarthatott örökké, még akkor is, ha csupán hazugság volt az egész. Szükségem volt rá. Senki nem tudta Lukeon kívül, hogy mit művelek már hónapok óta. Még Caroline sem, sőt… mindenki előtt azt mutattam, hogy túl vagyok Damonön. Nem akartam, hogy aggódjanak miattam. Mindig én voltam a figyelem középpontjában és ezúttal nem akartam ezt. Mindenkit ért veszteség, nem csak engem. Mindenki a maga módján próbálta feldolgozni Damon és Bonnie gyászát. Én úgy, hogy naponta néhány óra boldogságba, hallucinációba menekültem. Így volt ez ma is. Miután véget értek az óráim a fősulin, újra Lukehoz mentem, hogy még több gyógyfüvet kérjek tőle. Összevesztünk… - …nem vagyok drogdíler, Elena! – Vágta a fejemhez, de közbeszóltam és megemeltem a hangomat. - Nem, te a barátom vagy, annak ellenére, hogy a barátom a másik oldalon ragadt, mert Te úgy döntöttél, hogy megszakítod a varázslatot, ami visszahozhatta volna őt. A barátom vagy, aki tartozik nekem! - Nem! Egy barát, aki törődik veled, Elena. És aki látja, hogy tagadásban vagy. – Szinte nem is figyeltem a szavaira, mert közben a szobáját kezdtem feltúrni. Kerestem, kutattam, mert tudtam… - Tudom, hogy van még! – Hallottam, hogy azt kéri, nézzek magamra, mi lett belőlem, de nem foglalkoztam vele. Vámpírsebességgel suhantam elé és kaptam el a mellkasánál a ruhát, majd löktem a falnak. - Hol van?! Látnom kell Damont és ez nem kérés volt! – Vérszomjas voltam, de persze nekem erről fogalmam sem volt. Luke végül adott még egy adagot, valószínűleg azért, mert megijedt a haragomtól. Ezután sikerült lenyugodnom és kocsiba szálltam. Ekkor vettem be csak a gyógyfüvet, hogy magam mellé hallucináljam Damont. Máris sokkal jobban éreztem magam abban a tudatban, hogy Damon itt volt. - Össze akarom hozni Ricet Joval… ő a kórházban dolgozik. – Meséltem, miközben vezettem. – Te is tudod, hogy Ric mennyire szereti a szexi doktornőket. – Damonre néztem egy nagyobb mosollyal, majd elgondolkodtam. – Vajon mennyi időnek kell eltelnie az első randi előtt, miután az ember feltámadt? – Ingattam a fejemet.
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
.•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
Kezdőlap
❀ 
