Vas. Ápr. 01, 2018 12:50 am
| - Kai Parker:
Malachai Parker Do you think I'm crazy? Becenév: Please, call me, Kai. Titulus: Psycho Killer. Születési hely, dátum: 14. Apr. 1972. Portland, Oregon. Faj: Dead Heretic or The Devil. Beállítottság: Heterosexual. Play by: Mr. Chris Wood. Átváltozás: Most az a kérdés lényege, hogy hogyan is lettem ennyire csodálatos? Hm, hát ez igazán nehéz kérdés, tekintve azt a rengeteg tényezőt, amelyet magába foglal. De ettől elnézve... Na jó, srácok, csak viccelek! Persze, nyilvánvalóan szexi vagyok, és van egyfajta vonzerőm, de... jelen esetben nem ez a kérdés, nem igaz? Egykori kedves barátom adta a vérét e remek művelethez, aki nem más, mint a Salvatore-k anyja, azaz Lily. Persze, hangozhatna úgy, hogy Adam párjáról szónokolok, de nem... koránt sem. Ily' bibliai fordulatokban még nem volt részünk, és a későbbiekben sem lesz, úgy hiszem. Ha pedig mégis, akkor lehet, miként el kellene kezdenem olvasni... olvasni a bibliát. Váó! Nem! Még álmaimban sem! * Suttog.* Természetesen nem mondanám, hogy kedvességből tette ezt, és átnyújtotta számomra fiolában a vérét, de meg volt a kellő motivációja, hogy megkaparintsam. S miután megígértem neki a hőn ámított családját, nem éppen ellenkezett az ajánlat ellen, sőt mi több.. Vicces egyébként, miként is vezethetőek meg mások! S aztán tessék, itt vagyunk... itt voltam. Meghaltam, amint eretnekké váltam, de drága hulla ismerősöm is követett. Mindenki megleli a végső sorsát, nem igaz? Mintsem én magam! Kaptam egy esélyt, s erre BonBonetti bedugott egy újabb börtönvilágba. Hm, rossz kislány. Hát szabad ezt?! Szóval, tudjátok, hogy megy ez... vér, halál, és vér! Tádám, eretnek vagyok! Család: Húú, ez a kedvenc témaköröm! S hogy eltaláltad! Tiéd az e heti lottó nyeremény jutalma: azaz én és a kis mesém! Hát mond csak, nem örülsz neki? A család az egy nagyon fontos dolog, ugye? Főként egy gyermek életében, aki a szülői szeretetre vágyik és megannyi tesóra. Nekem bezzeg volt bőven. Sok kis idegesítő vakarcs: folyton a fülembe duruzsoltak, és rohangáltak, és... egyszóval: az idegszálaimon táncoltak. De... egészen addig élvezhető volt a dolog, amíg ki nem derült, hogy elnyelő mágiával áldott meg a sors. Micsoda véletlen! Egyik pillanatról a másikra én voltam a torzszülött, a korcs, s a hasznavehetetlen hulladék.. Nem igaz? Jah, már nem tudnak ellenkezni, majd elfelejtettem.. néha kihagy a memóriám. Sajnálom. Sokszor megesik. De hát ezzel együtt kell tudni élni, főleg, ha már az ember lassan ötven éves.. és közben öregszik. Jöhet a megérdemelt nyugdíj, a kellemes kis nyaralás, az unokák, és... Oh, várjunk! Hogyne! Hát eretnek vagyok, és egy börtönvilág édes székéhez láncolva ülök. Így nehéz bárminek is megtörténnie az iméntiekből. Na de... a család: az szent és sérthetetlen. Főként nekem, aki mindenkit megölt, de aztán szó szerint. Kivételt képeznek az unokahúgaim, de ők... éljenek. Élhetnek.. Ideig-óráig. Tudjátok, hogy megy ez: tik-tak, tik-tak, és tik-tak, míg el nem jön az adott pillanat, szépen kiszabadulok, aztán kaszabolok, és hoppá leesik a kis fejük. Oké, tudom, ez nagyon gonosz, de hát.. nem én kértem tőlük, hogy szülessenek meg! Chh! Esetleg soroljam fel a haláluk, vagy rájössz magadtól is? Oh, nézd vissza a részeket, tudod TVD, meg minden... * Ad neki egy kis popcornt.* Jó szórakozást, hiszen úgy is én vagyok az egyetlen értelmes dolog benne! * Kacsint.* Ez az én történetem It's only been a lifetime Yeah One, two, princes kneel before you That's what I said, now Princes, Princes who adore you Just go ahead, now One has diamonds in his pockets That's some bread, now This one, said he wants to buy you rockets Ain't in his head, nowTudod milyen felemelő érzés nem érzékelni az időt, miközben szép lassacskán megőrülsz? Sejted milyen édes gondolat, ugyanazt az idegesítően utált számot hallgatni a háttérben? S vajon elképzeled-e, miként milyen kellemes egy helyben ülni az örökkévalóságon át, gyönyörű láncsorral díszítve? Nekem is tetszik a gondolat... vagyis tetszene, ha nem éppen magamat kellene látnom időről-időre ugyanabban a pozícióban. Persze, nem panaszkodhatok, hisz' újabb remekművet kaptam: egy tökéletes személyes poklot. Oh, igen, magamnak! Minő' megtiszteltetés, miszerint ennyire magukénak érzik a sorsomat egyesek, és ilyen nagyszerűen törődnek velem. Még sosem... esküszöm, sosem kaptam ajándékot, s főként nem rendkívüli módon páratlant. Ennyi érzelemmel átitatva, ilyen gondosan felépítve, és... efféle személyességgel megtöltve. Egyszerűen egészen megható, nem hittem volna, hogy törődik velem Bonnie. Nem, hiszen... az a sok tett, az a rengeteg árulás, és mégis szeret. Mily' remek büntetést kaptam! Érzem az ereimben folyva az igazi értékeket, melyeket képvisel e hely, és meg kell hagyni imádni valóak. Ez a látvány, ez az effekt, ez az akkord, ez a sor, ez az... erőteljesen ismétlődő hangzás. Mennyei! Könnyezve mondom, miként isteni szólam! Ennél már csak az lehetne jobb, ha itt volna velem, és... imádatom jeleként megfojthatnám! This one, got a princely racket That's what I said, now Got some big seal upon his jacket Ain't in his head, now You marry him, your father will condone you How 'bout that, now You marry me, your father will disown you He'll eat his hat, now Hallom újra és újra felcsendülni azt az idegesítő számot, amely ellen igazából nem tehettek semmit. Sőt a gyűlöletem érzete is kevés ahhoz, miszerint benyomódjon az a bizonyos 'stop' gomb. Sohasem fog megállni, lefagyni, vagy elromlani.. Unom, idegesít, megőrjít... Felrúgnám az égig, ezernyi darabra vágnám azt a retkes hangszórót, miként soha többé ne halljam azt a vacak zenét. Oh, annyira elegem van! Utálom teljes szívből minden egyes sorát: az elejétől kezdve a végéig bezárólag. Hiszen csak arra emlékeztet, hogy megbuktam. A számításaimat keresztül húzta BonBonetti, és most itt ülhettek, míg világ a világ -, avagy üdv. drága örökkévalóság! Egyetlen ments várként a képzeletem szolgál, amelyben ezerszeresen lefuttatom ugyanazon gondolatsort, persze egyre élénkebb elméleti menettel, és ki nem hagyva semmilyen részletet. Tudom, tudom, messze van még a szabadság édes érzete, de amint kijutok e pokolból: szétcincálok mindenkit. Apró darabkáik töltik majd ki Mystic Falls egész területét, és minden kedves emlékük foszlányként távozik a feledésbe. Mily' szórakoztató lesz látni a bukásuk, az elnyomásuk, és a nyomorult sorsuk. Mindannyian azt kapják, amit megérdemelnek, és ők, a szenvedést váltják ki jutalmukként, avagy legalábbis elméleti síkon ezzel tartom magamat életben. Megfeledkezvén a kényszeres éhség érzetéről, eltörölve a lassacskán beállt kiszáradás tényét, és kizáró dologgá varázsolván a háttéri dallamot, amelytől egyre inkább feláll a hátamon a szőr. Marry him or marry me I'm the one that loves you baby can't you see? I ain't got no future or a family tree But I know what a prince and lover ought to be I know what a prince and lover ought to beA percek olyanok, mint egy kínzó pokol. S miért ne lennének azok? Amikor is minden egyes körülöttem lévő dolgot utálok: a láncokat, a széket, a tehetetlenséget, a kivetítőt, a dalszöveget, avagy csak magát az épületet. Elértem ugyanarra a szintre, mint az 1994-es börtönvilágban: átkozom e jelenlétet. De a helyemben hányan maradnának meg épnek? S ki volna az a személy, aki ebbe nem őrülne bele? A folytonosság, a leírhatatlan gyötrelem, és az ellenszenves meglétek kellege.. Azt hittem, miként elég edzett vagyok, hiszen már vagy harmadjára kerültem egy ilyen helyre, de mostan ráébredtem, hogy mégsem. Sőt... súlyosabb a helyzet. Egyre nagyobb a téboly a fejemben, és az idő előre haladtával, mintha... mintha csak még jobban őrültté válnék. Lehetséges ez? Emlékszem sok mindenre, amely ezidáig befolyásolt, de ez minden eddiginél rosszabb. Azaz utált Spin Doctors szám, mint egy végtelenül megállíthatatlan muzsika, vagy, mint egy beragadt lemez. Igen, pontosan az, hiszen nem szűnik meg. Tízezredjére hallom ugyanazt a kornyikáló hangot, ugyanazzal a borzalmas lármával effektelve. Van ebben logika? Nincs... Minden egyes pillanatban, ott motoszkál az elmém soraiban az a kis nőszemély. Csak jöjjön ide, csak nyisson be, csak vigyen ki, és megtudja a pokol előérzetét.. Mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy aztán nagyot nyelek, kiszáradt ajkaim vérért sóvárognak, míg szinte alig moccanok, mégis ékesen hallatszik fel a lánc zöreje. Csörög eszeveszettül, hangosan, de mégis fülsüketítően. Vagy csak a paranoiám idézi elő. Nem vagyok biztos semmiben sem. Azt sem tudom, hogy egyáltalán álmodok, vagy ez az igazi reál finomságom. Önkényes kényszer, vagy önkénytelen szenvedés. Pislogok néhányat, a fény olykor bántja az íriszeimet, de nem adom meg azt a tiszteletet egyetlen pillanatra sem, hogy tükröződjön a tekintettemben a sérelem. Jól vagyok, élvezem, és minden remek.. Hogyne... Minden klasszikus élmény! Said, if you want to call me baby Just go ahead, now And if you like to tell me maybe Just go ahead, now And if you wanna buy me flowers Just go ahead, now And if you like to talk for hours Just go ahead, now Egy pillanatig lezárom a szemhéjaimat, miszerint sikerüljön összeszednem magam. Néha muszáj.. kezdek kiesni az ütemből. Egyre nehezebb elviselni az éhséget, s azt a mérhetetlen poklot, amelyben vagyok. Aztán mire kinyitom... egészen érdekes dologgal találom szemközt magam. Ezer és egy személy közül is felismerném Őt. Pontosan a sötétebbik tónusú részen áll, és lassacskán közeledik felém. Látom mozogni a lábait, egyre előrébb és előrébb jönni a testét. Megköszörülöm a torkomat, mintha csak vízre vágynék, de igazából az ereiben csörgedező vér esne jól. Hallom a szívének apró dobbanásait, érzem az ereiben folyó vért... annyira vágyom rá. - Azt hittem... - Nagyot nyelve tekintek a szemeibe. - ...hogy ez az örök börtönöm. - Nevetek fel erőtlenül. - Erre itt vagy... pontosan itt: előttem. - Ravasz mosolyra húzódnak az ajkaim. - Valamit akarsz, ezt biztosra veszem.. mond csak ennyire rossz kint a helyzetkör, BonBonetti, miként az én segítségemre szorultok rá? Sosem hittem volna, hogy megélem e pillanatot. - Ártatlanul pislogok. - Persze, mondanám, hogy igen... ezer örömmel, de... nehéz. Ezekkel a láncokkal, meg aztán főként.. de ha.. esetleg leszeded, nos meghallgatlak. Mit szólsz hozzá? - Döntöttem jobb oldalra a fejemet, ahogy egy hatalmas vigyorral tetéztem az helyzetet. but tonight you're a stranger or some silhouette
Gratulálunk, elfogadva It's only been a lifetime Kai Parker Kedves Kai! Vagyis, nem ez a legjobb szó. Minden vagy, csak nem kedves. Sőt, a legfőbb jelző, mely rád illeszthető, az az őrült. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy rettenetesen örülök neked! Annak, hogy itt vagy. Ismerlek már, meg a stílusod, így pontosan tudom, hogy Kai a te karakter típusod és nálad jobban aligha tudja vinni más. Régebben is a fejemben volt, hogy ha netán felszabadulna a karakter, kinek ajánlanám fel, és hát, te voltál a legelső gondolatom. Nem hiába. Egy remek karakterlapot hoztál össze, bemutatva a sötét, őrült elméd zeg-zugát, valamint a jelen helyzetkörét. Nos, ami egyelőre a többieknek ugyebár rejtély, avagy titok: hiszen Te jelen pillanatban abban a börtönvilágban sínylődsz, ahová Bonnie zárt. Ez pedig a sorozat utolsó évadához köthető. Ez szépen előrevetíti az oldalunk fordulópontját is, ami azt illeti. Remélem, még egy kis ideig hajlandó vagy elviselni azt a csodálatos muzsikát, ami a háttérben szól nálad nap, mint nap, hiszen van még teendőnk, mielőtt kikerülsz onnan, s nekiláthass végrehajtani a bosszúidat. Kai egyébként az a fajta karakter, akit egyszerre lehet szeretni és gyűlölni. Avagy sajnálni, megvetni. Hiszen a gyerekkora, a családja... nos, nem épp irigylésre méltó. Egyáltalán nem csodálom, hogy az vált belőle, ami. Egy őrült szociopata. Talán, ha a szülők másképp bánnak vele, akkor Kai sem vált volna azzá, amivé végül lett. (Mellesleg a magam részéről nagy rajongója vagyok a karakternek. ) Az ET-d minden sorát imádtam! :<3: Annyira átadja magát a stílust, a karaktert, azt a Kai-féle humort... egyszerűen pazar. Kritikusságra kértél, de őszintén, mibe tudnék belekötni? Semmibe! S nem csak a karaktert köszöntöm az oldalon, úgy mellékesen, hanem téged is. Örülök, hogy ismételten velünk vagy! A foglalókat intézd el, avagy be is írhatod magad, ha úgy tartja kedved. Aztán várom, hogy kijuss a játéktérre, Kai!
| | Elena Gilbert Vámpír a legsötétebb rémálmod
C szint:
Molar Ez az én történetem : Az életem ennyi titkot rejt : 129
Titulus : .•° Warrior Princess
Másik felem : A lelkem zárt ajtói mögött : .•° Kedves naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "Hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.
Ennyi éve vagyok a világon : 32
Lejátszási listám : Akinek az arcát viselem : .•° Nina Dobrev
Tartózkodási helyem : .•° Mystic Falls
℘ ℘ ℘ : Az álarc mögött : .•° Eliffe
|