Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég


A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásSedrick Delgado EmptyVas. Nov. 25, 2018 5:12 pm

Sedrick Delgado
Everything happens for a reason.


Becenév:
Sed, Rick
Titulus:
Black Soul
Születési hely, dátum:
1927. július 7.
Faj:
Eretnek
Beállítottság:
Demiszexuális
Play by:
Wentworth Miller

Átváltozás:
Sosem akartam átváltozni, s azzá válni, ami lettem. Sosem akartam szörnyeteg lenni, de nem volt beleszólásom. Sage tette, mikor 35 éves voltam. Megitatott a véréből, s nyakamat törte, hogy majd az örökkévalóságig vele lehessek. Azonban, mikor az átváltozás befejeződött, megöltem őt.
Család:
Egy letűnt évszázad homályába vesztek, sok-sok évvel ezelőtt. Szerető szüleim voltak, mindketten boszorkányok, s én, elszívóként azt hiszem, sok fájdalmat okozhattam nekik. Mindenesetre, már nem élnek, a múltam ezen része már teljességgel mindegy...

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

A Hős, aki a fényben élt,
s életébe beköltözött a sötétség.


Már hetek óta dolgoztak egy ügyön, mire végül nyomra bukkantak. Úgy tűnt, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, s rájöttek, ki is lehet valójában a következő célpont. Mintha egy önjelölt igazságszolgáltatóval álltak volna szemben, olyan érzés volt. Ugyanis csak olyan embereket ölt meg, akikre a rendőrség eleve vadászott. Persze nem úgy. Nem öltek. Sedrick sem húzta meg egyszer sem a ravaszt; tudta a szabályt. Ő és a többi rendőr azért felelt, hogy az embereket biztonságban tudja és a rosszfiúkat a rács mögé juttassa. Az, hogy ki érdemelt halált, s ki nem; nos, nem az ő feladata volt elbírálni. Sosem szegte meg a rendőrség ezen szabályait. Ezúttal sem akarta.
- Maradj kint, Sam. Ez parancs. – Szólt rá az egyik társára, aki igencsak fiatal volt a szakmában. Igen, egy újonc, s Sedrickre bízták, aminek annyira nem örült. Nem akart felelősséget vállalni Sam iránt. Sam értetlenül bámult vissza rá.
- De hát mégis miért? – Kezdett bele, mire egy rosszalló pillantás volt a válasz a férfitől. Volt köztük néhány év, sőt. Míg a lány 25-26 év körül volt, addig Sedrick már a 30-on is túl volt.
- Mert ez a parancs, Sammy. – Morogta, majd ott hagyta. Kibiztosította a fegyvert, majd szabad kezével a zsebébe nyúlt, hogy egy tárgyra csúsztassa a kezét. Az felizzott fényesen, s mágiát szívott el belőle. Tudta, hogy szüksége lesz rá, hiszen ez volt az ő titkos fegyvere. A varázslat, mely egykor csak mese volt a számára. A varázslat, mellyel bármire képes lehet.
Gondolkodás nélkül lépte át a küszöböt és lépett be a raktárépületbe, oda, ahol a gyilkos volt. A fegyvert maga előtt tartotta, immár két kézzel, s így haladt előre, a falhoz lapulva, halk, s nesztelen léptekkel. Aztán meghallott valami szürcsöléshez hasonló hangot. Összevonta a szemöldökét és a hang irányába fordult, arra haladt tovább. Igen, a gyilkos. Csak ez járt a fejében. Az is megfordult a gondolatai közt, hogy ezúttal megöli. Elég embert gyilkolt már le ez az akárki, s végre pontot akart tenni a végére. Azonban ahogy megpillantotta a nőt… várjunk, nőt?! – kissé lefagyott. A nő ellépett az áldozattól, aki holtan esett össze előtte. Ijedt volt, a tekintetéből riadtság sugárzott, míg arca, szája csurom vér volt, ahogyan a kezei is. Sedrick szíve a torkába ugrott, ott dobogott tovább.
- Mi a pokol…?! – A férfi nem hitt a szemének. Az oké, hogy boszorkányok léteznek, de… mi ez a lény? A nő még egy lépést tett hátra, szabadkozni kezdett.
- Én nem akartam, én csak… - Tekintetét ide-oda futtatta, kiutat keresve. Végül pedig kihasználva Sedrick lesokkolódását, elsuhant mellette. A lendülettől a férfi a falnak csapódott, majd egyből utána fordult, elsütve a fegyvert. A nő oldalát találta el, így megtorpant, s a falnak esett. A férfi varázslattal igyekezett visszafogni a nőt, hogy ne tudjon elmenekülni, míg oda nem ért. A fegyvert egyenesen a fejére szegezte, a halántékához, miközben másik kezével a hajába markolt erősen.
- Mi vagy te?! – Kérdezte feszülten. Válaszokat akart, méghozzá azonnal. Soha, hozzá hasonlót még nem látott. A nő csillogó szemekkel bámult fel rá, riadt őzikeként.
- Vámpír… vámpír vagyok. Nem tudom kontrollálni magam. Éhes voltam. – Suttogta szinte, miközben az oldalára csúsztatta a kezét. A sebe már begyógyult, de Sed ezt kiszúrta.
- Vámpír? – Ráncolta a homlokát. Az említett remegni kezdett, majd eltolta a fegyvert, amit a fejéhez szegezett a férfi.
- Mégis kinek hiányozna az a gyilkos, aki meghalt miattam? – Kérdezte halkan, mire Sedrick gondolkozóba esett. Aztán komoly tekintettel kezdte bámulni, újra rászegezve a fegyvert.
- Mégis miért hagynék életben egy másik gyilkost? – A szemeit fürkészte. Tekintetük egy hosszabb pillanatra találkozott.
- Mert nem vagyok rossz. – Suttogta a nő, a férfi pedig elhitte.  Talán ez volt a veszte. Futni hagyta a vámpírt, akiről azt hitte, sosem látja újra. Az ablakon át távozott.
- Mi történt?! Hallottam a fegyverdördülést… - Futott be lélekszakadva Sam, majd zihálva, a fegyvert feltartva bámult körbe.
- Megszökött. – Válaszolta Sedrick nyugodtan, miközben azt figyelte, hogy az ablakon át befúj a szél néhány falevelet.

Hónapokkal később Sedrick boldognak tűnt. Volt mellette valaki. Méghozzá egy nő. Egy nő, aki már nem volt ember, sokkal inkább vámpírként élte a napjait. Oh, hogy ez a vámpír az a gyilkos-e, akit futni hagyott? Igen. Sage a férfi mellé szegődött, s lassan kibontakozott köztük valami különleges kötelék. Szövetség. Segítették egymást, ahol tudták. A nő előkerítette a rosszfiúkat, miután képes volt kezelni a vérszomját, a férfi pedig menedéket, otthont nyújtott a nő számára, sőt, olykor a vérét adta neki. Oda-vissza alapon működött a kapcsolatuk, azonban a nő többet kezdett érezni. Akarta a férfit, méghozzá testestül és lelkestül. Vágyott a szeretetére. Nem akart csak egy eszköz lenni, egy tárgy. Egyszóval többre vágyott. Szerelemre. Arra, amit Sedrick nem adhatott meg. Sage abban a hitben volt, hogy a férfi azért nem mer vele komolyabb kapcsolatba kezdeni, mert ő halandó. Nem lehetnének együtt örökké… s pont ebből az okból kifolyólag támadt egy ötlete. A vérét csempészte a férfi reggeli kávéjába, majd megitatta vele.
- Fura íze van. – Vonta fel a szemöldökét Sed néhány korty után, ami pont elegendő vért juttatott a szervezetébe ahhoz, hogy Sage véghez tudja vinni a kis tervét.
- Fura? Talán csak több cukrot tettem bele a kelleténél, vagy… - Sejtelmesen elmosolyodott, majd a férfi mögé suhant. A pillanat tört része alatt csúsztatta a férfi nyakára a kezét, majd törte ki egy laza, ám annál kecsesebb mozdulattal. Sedrick meghalt.

A Gyilkos, aki a sötétségbe veszett,
s onnan el nem menekülhet.


Sedrick visszatért az életbe. Az ágyán feküdt, mellette pedig Sage ült, aggódó, mégis halvány mosollyal az arcán. A férfit nézte. Várta, hogy magához térjen, hiszen tudta, hogy így lesz. Nem lehetett másképp.
- Hogy vagy? – Simította meg a férfi arcát, mire Sed finoman félrecsapta a kezét.
- Mit tettél velem?! – Emelte meg a hangját, miközben felült. Idegesen meredt a nőre, aki… aki megölte. Kitörte a nyakát. Mégis hogyan lehet most itt? A nyakához nyúlt, végigtapogatta, de semmi sérülést, sebet nem talált.
- Most már együtt lehetsz velem. Ez tartott vissza, nem igaz? Az, hogy halandó voltál, Sedrick… de most már olyan vagy, mint én. – Magyarázta mosolyogva, mi több, elégedetten. Sedrick szemei elkerekedtek.
- Mi? Vámpírrá változtattál?! – Idegesen csengett a hangja, mely az egész szobát belengte.
- Nos, még nem. Még innod kell… ebből. – Eddig észre sem vette, hogy a földön, közvetlenül az ágy mellett ott hevert egy nő, aki nem volt magánál. Sage az ölébe húzta, majd a csuklóját megfogva felsértette a bőrét. A vér kiserkent belőle. Ezt tartotta oda a férfi felé.
- Micsoda? Nem, én ezt nem… - Eltolta magától. Nem akart szörnyeteggé válni. Semmiképpen sem. Sage viszont nem hagyott menekülési útvonalat neki, vagy ellenkezésre időt. Az ismeretlen nő csuklója a férfi ajkaihoz tapadt, a vér pedig lefolyt a torkán, ezáltal az átváltozást befejezve. Sedrick megfogta a nő karját és úgy itta a vért, mintha csak a reggeli kávéját szürcsölné. A vadállat, a szörnyeteg ezzel felébredt benne. Vámpír lett. Azaz, mégsem. Hiszen elszívó boszorkányként született meg, s az ereje, a boszorkány ereje nem tűnt el. Ám nem volt szüksége többé mágikus tárgyakra. Önmagából tudta elszívni az erőt. Miután szárazra itta a nőt, Sagere pillantott. Közel sem volt olyan barátságos az arca, vagy épp a tekintete, mint egykor. Egy gyilkos, egy vadállat nézett vissza Sage-re, s ez még őt is megrémisztette.
- Sedrick…? – Felállt mellőle és hátrébb lépett. A férfi pedig odasuhant elé, a falhoz nyomva őt erőszakosan.
- Miért tetted ezt velem?! – Kiabálta, majd a keze automatikusan a nő mellkasa felé mozdult. Átszakította a ruháját, a bőrét, majd a húsát, egészen addig, míg el nem ért a szívéig. Rámarkolt. Sage mozdulni sem bírt, avagy nem mert.
- Mert szeretlek. – Sziszegte halk válaszként, miközben a könny kicsordult a szeméből. Sedrick tekintetét vizslatta, de nem látott mást, csak egy szörnyeteget. Ezt Ő tette vele. Tudta és gyűlölte magát érte.
De a jó hír, hogy nem tartott sokáig. Sedrick kitépte a nő szívét, majd ellépett tőle. Sage élettelenül hullott a földre, míg néhány pillanattal később a szíve is mellette landolt. A vér beterítette a szoba padlóját.
Sedrick ezen az éjjelen vált egy kezelhetetlen szörnyeteggé. Képtelen volt gondolkozni, vagy úgy cselekedni, ahogyan helyes volna. A sötétség martalékává vált és úgy érezte, semmi esélye kijutnia onnan. Hiszen, mégis hogyan? Sage halálát számtalan más ember halála követte. A rendőrségen felmondott, hiszen így nem dolgozhatott tovább ott: méghozzá az „igazság nevében”. A rossz oldalon állt. Már nem volt Jófiú. Sokkal inkább tartozott a rosszfiúkhoz… de talán ezt nem is bánta annyira. Felszabadultabb lett. Őrültebb is talán a maga módján. Az, hogy eretnekké vált, valójában számtalan lehetőséget tárt fel előtte. Megnyílt előtte egy új világ, mely a sötétségen kívül nem tartogatott mást a számára. De abból jó sokat.

Hol van a Fény?
Szükségem van rá.


S most jön a találós kérdés. Mi van, ha a hősben ott él a gyilkos, s a gyilkosban a hős? Lehetséges-e ez egyáltalán? Vajon van-e remény annak a gyilkosnak, aki egykor hős volt? Van-e számára boldogság, vagy már nem érdemel kegyelmet? Mit szán neki a Sors? Még több halált, még több vért, mely a kezéhez tapad, vagy valakit, aki kivezeti a fénybe újra?
Szeretnék ezekre választ kapni, hiszen ez a történet rólam szól. Én vagyok az, aki egykor a mindennapok hőse volt, manapság pedig csak egy szörnyeteg, aki kíméletlenül legyilkol bárkit, aki az utamba kerül.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Sedrick Delgado Empty
TémanyitásSedrick Delgado EmptyCsüt. Nov. 29, 2018 4:58 pm

Gratulálunk, elfogadva!
It's only been a lifetime

Sedrick Delgado

Kedves Sedrick!
Tudnod kell rólam, hogy nem igazán szeretek elfogadókat írni, a tiédet viszont kifejezetten élveztem, és ennek több oka is volt - lásd alább.
Egyrészt nem emlékszem, hogy láttam volna bárhol máshol ezt a PB-t, pedig Wentworth mennyire jó ötlet! :o Nagyon szerettem az alakítását A szökésben, úgyhogy külön nagy öröm számomra, hogy én fogadhatok el egy ilyen egyedi úriembert. A többiek nevében is: üdvözöllek az oldalon!
Bevallom, nem sokat tudok az eretnekekről, legalábbis ők képviselik azt a fajt, akik talán a legtávolabb állnak tőlem, így izgalmas volt olvasnom, mit hozol ki a karakteredből. Meglepett, hogy E/3-ban pötyögtél, amivel természetesen semmi probléma nincs, csak szokatlan volt tőled ezt a stílust olvasni - igazi felüdülést jelentett a PB választásoddal és a fajválasztásoddal együtt. Szóval, még csak az első bekezdésnél járok, de máris levettél a lábamról Very Happy
Szegény Sedricknek nem volt könnyű élete :\ Sajnálom, hogy Sage az akaratán és a tudtán kívül változtatta át, de azt jobban, hogy a halála a fiad emberségét is megölte - talán nem végleg, de attól még szívszorító volt olvasni, hogyan kallódik a sötétségben. Kívánom, hogy mielőbb találjátok meg a fényt!
Nagyon tetszik a történet, amit Sed köré fontál. Kíváncsi vagyok, mit szánsz neki a jövőben, kik szegődnek majd mellé, és mi vár rá egész pontosan a városban. Remélem, erre mielőbb választ adsz majd, így hát nem is tartalak fel tovább.
Örömömre szolgált, hogy én fogadhattalak el, és remélem, nagyon jól fogod érezni magad itt nálunk! Azért, még mielőtt túlságosan nagy ámokfutásba kezdenél, én a helyedben óvatos lennék - a vadászok mindenhol ott vannak ;)
Irány a játéktér, jó játékokat kívánok!


Larissa Blackwell
Leadott karakter
Egy árny vagyok a múltból
Larissa Blackwell



163
C szint:
Kalmithil
Sedrick Delgado 1RFOY0K
Az aktív résztvevő
Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
121
Titulus :
[ az Ötök egyike ]
Másik felem :
Ennyi éve vagyok a világon :
34
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
[ Alicia Vikander ]
Tartózkodási helyem :
[ Denver, Colorado, USA ]
Az álarc mögött :

Sedrick Delgado Empty
 

Sedrick Delgado

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sedrick Delgado
» Shaelyn Delgado
» Shaelyn Delgado
» Shaelyn Delgado