– Kérlek, Esther, engedj el, ennek semmi értelme – próbáltam megtörni a figyelmét, mivel ez volt az utolsó lehetőségem, ugyanis elvenni a varázserejét képtelen voltam. Nem tudom, hogy ő csinált-e velem valamit, vagy csak képes volt elzárni előlem, mindenesetre esélyem sem volt. Megkötözve vergődtem egy pentagramma közepén, a szobában gyertyák sorakoztak, félhomályba borítva a teret, a nő pedig valamilyen végestelen varázsigék mormolt. Fogalmam sem volt, mit akar tenni velem, aztán valamilyen sűrű, fémes ízű folyadékot tuszkolt le a torkomon. Utána azt hiszem, megszűntem létezni, legalábbis egy időre biztosan. Mikor újra kinyitottam a szememet, kapart a torkom, Esther felettem állt, és csak annyit mondott, hogy ezt meg kell innod, majd újabb adag folyadékot öntött a számba, amit ezúttal felismertem. Vér volt. A nő ugyan beszélt hozzám, de képtelen voltam felfogni teljes egészében, bármit is mondott. Vérszívókról beszélt és valami átkozott feladatról, amit az új formámban el tudok neki végezni. Háttérzajjá torzult a hangja, meredtem magam elé, semmit sem láttam. Tompán éreztem, hogy eloldoz. Újra képes voltam ugyan mozogni, mégsem mozdultam. Végül talpra rángatott. Vérzett a tenyere. Emlékszem, hogy nem bírtam másra gondolni, csak a keskeny vérpatakra, amely végig folyt Esther kezén.

Néhány napba vagy talán hétbe telt, mire megértette velem, mit tett és egyáltalán miért. Onnantól fogva gyűlöltem, hogy halandó lényemet feláldozta, csak mert neki úgy volt kényelmes. Akkoriban azt sem fogtam fel teljesen, hogy saját gyermekeit akarta velem kivégeztetni. Hosszú ideig tompult voltam, ez volt az egyetlen oka, amiért nem hagytam el azonnal Esthert. Tulajdonképpen ő volt az, aki minden borzalom előtt törődött velem. Még ha önzőségből tette is, de tényleg ezt tette. A vérszerinti szüleimről ezt nem lehetett elmondani. Ráadásul kizárólag egy dolog érdekelt igazán, mégpedig a vér. Ezt pedig a nő mellett könnyebb volt megszereznem.
Hónapok teltek el, majdnem egy teljes év. Rengeteg mindent megtanított nekem, és nem csak az új életformámmal kapcsolatban, hanem a kiteljesedett mágiámmal kapcsolatban is. Életemben először nem kellett elvennem valaminek az erejét, mert én magam voltam a mágia. Idővel kaptam egy amulettet is Esthertől, amely lehetővé tette, hogy ismét a napfényben járhassak. A függőségi viszonyom a teremtőmmel azonban innentől rövidre lett szabva. Nem teljesen önszántamból hagytam el végül, de kénytelen voltam megszökni. Saját bevallása alapján még nem készített fel a gyermekeivel való találkozásra, amikor megtudta, hogy hol vannak jelenleg. Azonban nem véletlenül lehetett ilyen könnyen a nyomukra bukkanni. Ők is megtudták, mit tervez az anyjuk. Elég nyilvánvaló volt számomra, hogy ha tehetik megölnek, és én nem akartam eldobni az életemet.

Esther ezekután sohasem keresett fel. Megváltoztattam a nevemet, hogy a gyermekei ne akadjanak olyan könnyen a nyomomra. A világ az enyém volt és csakis az enyém. Persze tudtam, hogy talán megpróbálnak majd megölni, hiszen ezért teremtettem, de néhány kínos esetet eltekintve épp bőrrel megúsztam mindent. Kalandok, szeretők, kihívások, halottak és lehetőségek szegélyezték hosszú életem során az utamat. Sok mindent kipróbálhattam, még több mindent megtanulhattam. Bár Esther nem fejezte be az okításomat, kitanultam minden csínját-bínját a boszorkányságnak és a vámpírlétnek is. Könnyen vegyültem halandókkal és az egyre inkább elszaporodott halhatatlanokkal.
Újjászületésem helyszínét messzire elkerültem. És úgy tűnt az Újvilág déli része csodás lehetőséggel kecsegtet, ezt nyilvánvalóan nem csak én láttam így. Az Ősiek megjelentek, és ezúttal nem kerülhettem el a találkozást Esther kreatúráival. Így hát gondoltam megpróbálom azt, amit végül is mindannyiunk teremtője rám bízott. Ám elronthattam valamit a varázslat során, vagy csak nemes egyszerűséggel Esther nem avatott be mégsem mindenbe. Kis híján visszakaptam a karót, amit az egyiküknek szántam. Menekülnöm kellett messze északra. Nem hagy nyugodni azóta sem, mit vétettem el akkor.

Hosszú ideje nem jártam Mystic Fallsban. Nem is terveztem a visszatérést, de úgy hallottam, a környék végre megnyugodni látszik. És hát… oly sok minden kötött ehhez a kisvároshoz. A környéken telepedtem le, McKinleyben, ott pedig beiratkoztam a főiskolára, hiszen senki nem mondaná meg rólam, hogy majdnem ezer évet leéltem már. A fotográfia minden is érdekelt, talán pont azért, mert egészen más módon rögzíti a pillanatot, mint ahogy Esther mágiája rögzített huszonéves mivoltomban.


℘ Képesség ℘ D szint ℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.

℘ Képesség ℘ C szint ℘ Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból. Képesség kifejtése, másolva a fajleírásból.