Egy álomban élünk
pillanatkockák


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
You saw light in me when
all I saw was darkness
Isaac Lestrange
Alapítóadmin
Larissa Blackwell
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Sierra


A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Klaus & Camille - It's good to see you again{Franciaország}

Oltár - Page 2 EmptyKlaus Mikaelson
Today at 2:52 pm



Virágoskert

Oltár - Page 2 EmptyRuby Jacqueline Hale
Today at 2:25 pm



Néhány hete; New Orleansban ~ Liv & Raleigh

Oltár - Page 2 EmptyRaleigh Blair
Today at 12:44 am



Sétálóutcák

Oltár - Page 2 EmptyCelian Darveaux
Yesterday at 10:15 pm



Cedric Sutton

Oltár - Page 2 EmptyRuby Jacqueline Hale
Yesterday at 9:55 pm



Elkészültem!

Oltár - Page 2 EmptyCedric Sutton
Yesterday at 8:40 pm



Wickery Híd

Oltár - Page 2 EmptyAlways and Forever
Yesterday at 8:06 pm



Nothing else matters - Drezera

Oltár - Page 2 EmptyDrezath
Yesterday at 6:31 pm



Játéktér felszabadítása

Oltár - Page 2 EmptyDrezath
Yesterday at 5:53 pm



I am your nightmare

Oltár - Page 2 EmptyKatherine Pierce
Yesterday at 3:38 pm
Ennyien vagyunk
létszámunk
Fajok Lányaink Fiaink
Vámpírok 5 6
Boszorkányok 8 4
Vérfarkasok 3 5
Hibridek 0 2
Tribridek 1 0
Eredetiek 0 1
Eretnekek 2 0
Szirének 2 0
Démonok 2 3
Vadászok 2 2
Emberek 4 4
Összesen 30 27

Share
 

 Oltár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Oltár   Oltár - Page 2 EmptySzomb. Júl. 13, 2019 9:45 pm




Lizzie & Raphi

"It's inside me, like the tide; always falling and rising"

Ahogy a padok magasabbra emelkednek, lehetőségem nyílik jobban szemügyre venni a lányt és annak szórakoztató reakcióját. Azt még egy gyengeelméjű is könnyedén megállapíthatja, hogy boszorkány, vagyis tulajdonképpen ugyanazon az oldalon áll, mint én. New Orleans boszorkányain szeretnék segíteni, ezzel a céllal érkeztem a városba, ám nem érzem úgy, hogy ezt itt és most fel kéne fednem minden jött-ment idegen előtt. Igazából nincs rá semmi okom, hogy barátságtalanul közeledjek felé... Valami mégis azt súgja, egy kis játék belefér. A lányka pont olyasvalakinek látszik amúgy is, akit nem tör derékbe, ha mások kóstolgatják egy kicsit.
- Te mondtad, nem én - Szerénykedőn széttárom a kezem, bár fogalmam sincs, mit lehet szerénynek nevezni a mozdulatomban. De hát miért tagadnám le, hogy erős vagyok? Az arckifejezéséből ítélve úgysem hisz nekem.
- Őszintén sajnálom, hogy nem sikerült megfelelnem az elvárásaidnak. Nem akartam, tudod, felvágós lenni - vigyorogva feltápászkodom a földről és leporolom a nadrágomról a padló porát. Amilyen ritkán jár erre bárki is - főleg takarítani -, van mit kiráznom a farmeremből.
- Persze, ez a hobbim. Elhagyatott templomok padjai közt fetrengek. Te? Bélyeget gyűjtesz? - gúnyolódom, miközben lustán kimászom a padsorok közül, így végre egy folyosóra kerülünk. Nem megyek közelebb, a világért sem szeretném, ha fenyegetve érezné magát miattam és valami butaságra adná a fejét. - Akkor ez szívás. - Ennyivel kommentálom csak enyhe célzását azt illetően, hogy le kéne lépnem, mert útban vagyok. Mint a korábbi megjegyzése, úgy mélységesen megráz ez a tény is, természetesen. Épp csak a vigyorgásst nem sikerül elfojtanom.
- Egyébként meg ezért vagy ilyen szerencsétlen. A mágia nem egy kémia dolgozat, nem tudod egyedül beseggelni a szobádban - De komolyan, ennyit sem tudsz?, toldom még hozzá egy felsőbbrendű pillantással, ám ahelyett, hogy magára hagynám, ahogy kéri, az oltár felé indulok és kényelmesen ledobom magam az első sorba. Lábam felpakolom a pad tetejére, ujjaimat lazán összefűzöm a tarkóm alatt, csak előtte még nagylelkűen az oltár felé intek.
- Parancsolj! Miattam ne zavartasd magad. Nem fogok beleszólni. - ígérem, két ujjammal képzeletbeli cipzárt húzva a számra. Elég nehéz lesz megállnom, főleg, ha elkezd nekem bénázni, de a pados mizéria után még van egy kis hitem abban, hogy tehetséges. Elvégre magától megemelte az összes padot, egyszerre. Igaz, hogy rondán, mégis sikerült neki. Zavar a sok fény, így a tenyerem végighúzom a felém eső falfelületen sorakozó gyertyákon, így azok fele sisteregve kialszik, enyhe félhomályba vonva be a padsort, ahol ücsörgök. Így kényelmesebben rálátok a vibráló kanóclángok fényében úszó lányra.
- Szóval, mit fogsz ma gyakorolni? - Máris megszegem a "nem szólok bele" szabályomat. Borzasztóan kényelmetlen a pad, még csak hintázni sem tudok vele, így kénytelen vagyok állandóan fészkelődni, hogy jól üljek.


©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oltár - Page 2 Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Oltár - Page 2 Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Oltár - Page 2 Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oltár   Oltár - Page 2 EmptyCsüt. Júl. 04, 2019 12:30 am


Raphi and Lizzie
welcome to my crazy life, handsome

Elismerem, épp egy templomban elvonulni varázslást gyakorolni kicsit különös ötlet lehet, de ez nem akármilyen templom. Sokat hallottam róla, érdekes történeteket, egyik szerint még Hope is itt született. Biztos van valami ezzel a hellyel, ami ide vonzza a természetfelettit, és távol tartja azt, akiben csupán emberi vér csörgedezik. Talán engem is ez a valami vonz ide, vagy csak a puszta kíváncsiság, illetve az is, hogy nem ismerem jól a várost, ezért inkább nem csatangolnék naphosszat azért, hogy egy jó helyet találjak magamnak, ahol elrejtőzhetek, amikor a lehetőség már adott.
Mikor besétálok az ajtón, és végigsétálva a sorok között találomra mágiát szívok el a falakból és a környezetemből, hogy feltöltődjek, meg sem fordul a fejemben egy percig sem, hogy akár más is lehet a közelben. Azt hiszem, ezt írhatjuk a tapasztalatlanságom számlájára. Ha már párszor szembesültem volna a lebukás veszélyével, biztosan óvatosabb lennék. De egy varázssuliban nőttem fel, akár Harry Potter, amit a szüleim direkt azért alapítottak, hogy ne kelljen mindig a hátam mögé nézni... vagy épp a padok közé, attól tartva, hogy valaki megláthat. Így csak akkor veszem észre, hogy társaságom van, amikor az ülőalkalmatosságok már mind a levegőben lebegnek, a srác pedig megszólít.
- Mi a franc?! - szalad ki a számon a döbbent és kissé ijedt felkiáltás, és a „bűvészmutatványomat” majdnem valóban el is rontom, a padok hirtelen zuhannak vagy tíz-tizenöt centit, mielőtt megállítanám őket, és újra magasabbra emelném. Azt azért hamar levágom, hogy nem egy a látványtól sokkos halandó. Olyan lazán heverészik tovább a padlón, mintha ez itt mindennapos program lenne. De ha őt talán nem is lepte meg az érkezésem, és a jelenet, ami elé tárult, én azért nem tudok ilyen gyorsan napirendre térni afelett, hogy ő itt van. Arra számítottam, hogy egyedül leszek, és akármennyit is bénázok, arról csak én fogok tudni. Na már most, itt már csak azért is gond van, mert le is kéne varázsolnom a padokat úgy, hogy őt kerülgetem, miközben izgulok, hogy elszúrom, ami miatt még nagyobb az esély rá, hogy elszúrom. Szóval néhány pillanatig meg sem tudok mozdulni, mintha lefagytam volna. Pedig alapból azért nem vagyok ennyire izgulós típus. Viszont amikor már a beállásomat kritizálja, végre sikerül kicsit magamra találnom.
- Nem értem, mi bajod van ezzel a pózzal... de gondolom, te biztosan sokkal jobban csinálod – jegyzem meg egy édesen gúnyos mosollyal. És a következő pillanatban már sorakoznak is a fejem felett a padok, amelyeket az imént még én irányítottam. Pedig a srác közben szinte meg sem mozdul. Na jó, elismerem, most kicsit leesett az állam. - Felvágós – mormogom magam elé. Remélem, azt azért nem akarja rajtam megmutatni, hogyan is kell a másik fejére ejteni valamit.
- Na, már vége is a műsornak? Azt vártam, hogy mindjárt keringőzni is fognak odafenn. Bevallom, most egy kicsit csalódott vagyok – ingatom a fejemet sóhajtozva, miután minden egyes darab visszakerül a helyére.
- Te gyakran bujkálsz itt a padsorok között? Csak mert... azt mondták, ez a templom régóta elhagyatott, nem jár ide senki. Azt hittem, tudok egy kicsit egyedül gyakorolni... - tárom szét a karjaimat kissé tanácstalanul. Nincs ötletem, hová máshová mehetnék. Vajon ez a pasas meddig akar itt maradni? Talán veszi a lapot. Bár az a sejtésem, tőle is tudnék mit tanulni...

Wonderland

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Oltár - Page 2 Tumblr_inline_plin1y3IFW1ricaxd_540
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
42
Népszerûség :
1

Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oltár   Oltár - Page 2 EmptySzer. Júl. 03, 2019 11:03 pm




Lizzie & Raphi

"It's inside me, like the tide; always falling and rising"

Nem kis munkámba került védővarázslatot vonni az egész templom köré, hogy az egyszerű, unalmas halandók még véletlenül se tehessék be ide a lábukat. Ha már Aria ebben a városban bujkált, kellett egy hely, ahol megpihenhettem és feltöltődhettem kicsit anélkül, hogy lebuktattam volna a legújabb gazdatestem a nagyérdemű városlakók előtt. Mégsem kezdhettem el csak úgy varázsolni az utca közepén, márpedig azt éreztem, egyszerűen megőrülök varázslat nélkül. Így hát ez a templom lett a bázisom, noha azzal nem számoltam, hogy a megemelkedett mágikus energia idevonzza New Orleans természetfelettijét. Általában nem különösebben zavartak, amúgy is csak megpihenni jártam a templom falai közé, mint most is.
A padok közt fekve pihentem, élvezve a hátamnak nyomódó, hűvös követ. Elmerültem a körülöttem izzó mágiában, töltődtem és pihentem egyszerre és persze folyamatosan terveztem közben. Szükségem volt a húgomra a tervem utolsó fázisához. Tőle függött minden, ő tette rá a pontot az i-re, ő lett a kanóca a gyertyámnak, a lelke testem élettelen vázának. A tökéletes alkalomra vártam, hogy kapcsolatba léphessek vele. Napok, talán órák kérdése, és...
Kinyílt a templom ajtaja. Épp csak a fejem emeltem a dörrenés forrása felé, de a padoktól és a falak közt uralkodó, gyenge félhomálytól nem sokat láttam az alakból. Vállat ejtve visszahajtottam a fejem a kőre és tovább bámultam a mennyezeti freskókat, mikor egyszer csak világosság gyúlt körülöttem. Oh, egy kis boszorkány... Nem kívántam felfedni magam, egyrészt nem vágytam társaságra, másrészt kíváncsi voltam, mit keres itt ilyenkor egymagában. Ha szeretett volna megmártózni a mágiában, nos, miattam igazán ne zavartassa magát.
Hirtelen megemelkedtek körülöttem a padok, mire keresztbe font lábfejem dobolása megtorpant a térdemen. Szívbajt nem kaptam ugyan, de arra késztetett a nem várt manőver, hogy lassan, vontatottan felemeljem ismét a fejem, szemügyre véve a varázslat tulajdonosát. Te jó ég, ez egy gyerek...
- Nagyra értékelném, ha nem ejtenél egyet sem a fejemre. - Hangom talán váratlanul érhette, így felkészültem rá, hogy varázslattal hárítsak, ha ijedtében mégis rám óhajtana ejteni valami nehezet. De ha uralni tudta a varázslatát, akkor egy képzeletbeli pirospont elkönyvelése után visszadőltem a kőre. Nem terveztem zavartatni magam a jelenléte miatt.
Na jó, az egész templomban padok táncoltak...
Fáradt sóhajjal ismét a lányra néztem, ezúttal alaposabban végigmérve őt. Felhorkantam, arcomon leplezetlenül terjeszkedett szét egy gunyoros vigyor.
- Mi ez a póz? Miből tanultál varázsolni, anyu képeskönyvéből? - elfojtottam a nevetésem, majd mielőtt reagálhatott volna, a magasba emeltem mindkét tenyerem. Érezhette, hogy megszűnik a kontrollja a padok felett, ugyanis egyetlen erős csuklómozdulattal elvettem tőle. A magasba emeltem az összes padot egyszerre, együtt mozgatva őket, egyre feljebb és feljebb, míg végül a feje fölé nem értek, egészen a plafonig nyújtózva. Nem fáradoztam közben megmozdulni, kényelmesen elfetrengtem a hátamon a padlón, épp csak az ujjaimat mozgatva, hogy egyensúlyban tartsam őket. Vetettem egy kíváncsi oldalpillantást a lány felé, aztán vadul legyintettem a két tenyeremmel, mire a padsorok egymás felé reppentek, majd egymás mellett szépen áthúzódva helyet cseréltek egymással, így helyeztem őket vissza végül a padlóra. Igen, meglehet, hogy az elmúlt ezer év kissé felvágóssá tett...

©

Seraphim Scamander
Boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oltár - Page 2 Tumblr_nnzjuvGZAO1qehsoxo7_250

i've become so numb
i can't feel you there
i've become so tired
Kapcsolatban :
Oltár - Page 2 Tumblr_pwulnj1YY81s3x641o9_250

alone is my favorite word
...but only
for now...
Play by :
luke mitchell
Keresem :
Oltár - Page 2 Tumblr_mwt0c8TcRZ1qfg9xxo5_250

dear sister, i know where y'are
Léptek száma :
13
Népszerûség :
1

Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oltár   Oltár - Page 2 EmptySzomb. Jún. 29, 2019 3:57 pm


Raphi and Lizzie
welcome to my crazy life, handsome

Nem mondom, hogy pont így terveztem volna a nyaramat... Mármint New Orleans szép hely, és amúgy is bármi jobb, mint Mystic Fallsban, vagy épp a suli falai között gubbasztani még nyáron is, de normális esetben azért talán valami változatosabbat terveztem volna. Mondjuk Floridában valahol egy tengerparton, de mivel már lassan felnőtt korba lépek, lehet kialkudtam volna a szüleimtől egy európai utat is. Talán jövőre összejön. Ha addigra sikerül megszabadulnunk a drága nagybácsitól. Addig meg... úgy vélem, tényleg így a legjobb. Nem vagyok annyira szem előtt Kainak, legalábbis amíg nem tudja, hová is utaztam, de így nem csak előle, hanem anyáék elől is könnyebb elrejtenem, mi mindent csinálok. Így például ha Denverben lenne dolgom, és át kéne ruccannom, hogy találkozzak a vadászokkal, és újabb edzéseket vegyek, azt is könnyebben megtehetem. Kétlem, hogy Mikaelsonék nyomkövetőt tennének rám, vagy hogy folyton a sarkamban loholnának. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy a szüleim elleneznék, ha tudnának róla, miben mesterkedem, de nem kockáztathatok. Stefan annyiszor elmondta, nehogy bármiféle magánakcióba kezdjek, és hülyeséget csináljak, hogy szerintem inkább bezárnának egy aranykalitkába, mint hogy hagynák, hogy az ötök testvériségével szövetkezzek, vagy egyéb módon önállósodjak. Bár azt legalább senki nem ellenzi, hogy Freya Mikaelsontól leckéket vegyek. Amúgy valahol szerintem ez épp így fair, tekintve, hogy mennyi időt tölt apa Hope edzésével. Így legalább én is tanulhatok valamit Hope nagynénjétől.
Egyébként ez szerintem elég érdekes dolog... Valójában azelőtt sem voltam lusta a tanulásra és magam tovább képzésére, és bár nem vagyok egy zseni, sem iskolaelső, de azért fontosak voltak a jegyeim, és a magam módján mondhatjuk, hogy szomjaztam a tudást. Ám amióta Kai felbukkant az életünkben, majdnem megölt, a családom elleni bosszúval fenyegetett, és régi családi átkokat emlegetett fel, szinte másra sem tudok fókuszálni, mint hogy mindenből egyre jobb és jobb legyek. Varázslás, puszta kezes harc, de akármi más is... Erősebb, okosabb, gyorsabb akarok lenni. Elég erős ahhoz, hogy ne kelljen rettegnem senkitől, vagy a szeretteimért aggódnom folyton. És egy pillanatig sem feladni annak a lehetőségét, hogy megtörjem az említett Gemini átkot. Mert az nem történhet meg, hogy nekem meg kelljen ölnöm Josiet, vagy neki engem. Még a gondolattól is kiborulok.
Amúgy, bár ezt nem hangoztatom azért túlzottan, nem bánnám azt sem, ha az ittlétem alatt közelebb kerülnénk egymáshoz Hope-pal. Néha úgy érzem, úgy látom, hogy az időként felmerülő ellentéteink oka valójában abban keresendő, hogy sokkal inkább hasonlítunk egymásra, mint gondolnánk. De azért annyira nem sietem el, hogy a társaságát keressem, a szükségesnél többet is. Egyelőre még mindig a tanulás és a gyakorlás áll nálam első helyen. Ezért úgy döntöttem, hogy ma egy kis városnézéssel egybekötött kiruccanást teszek St. Anne templomáig, amiről már olyan sokat hallottam, és megnézem magamnak azt a helyet. Úgy tudom, arra már főképp csak helyi természetfeletti lények járnak, a turisták is messze elkerülik az ijesztő történetek miatt – vagy mert valaki védőbűbájjal vonta körbe –, és az a sejtésem, annyi minden történt ott már, hogy könnyen magamba szívhatok egy nagy adag mágiát is a gyakorláshoz.
Megérkezve rögtön az oltár felé indulok, útközben végighúzva a kezem a falakon, a padsorokon, és hamar rájövök, hogy nem tévedtem. A varázserő vörösen izzik a tenyerem alatt, ahogy előre haladva folyamatosan feltöltődöm. Aztán sikerül is egyetlen csettintéssel meggyújtanom az összes gyertyát. A látvány izgalmasan horrorisztikussá válik. Kedvem lenne rögtön fel is emelni az égő gyertyákat egyszerre a levegőbe, de tartok tőle, ha valamit elszúrok, véletlenül felgyújtom az egész helyet. Még szoknom kell kicsit a jelenleg bennem burjánzó mágiát. Így végül a padokat emelem fel sorban, és hogy mindet a levegőben is tartsam, igényel is némi koncentrációt, ami pont jó arra, hogy ráérezzek a dologra.

Wonderland

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖


DON'T UNDERESTIMATE THE ALLURE OF DARKNESS.
Even the purest hearts are drawn to it.


Elisabeth Saltzman
Elszívó boszorkány
vagyok
Szintlépési fázis :
Egy értékes tag
Ez az én történetem :
Oh, she's sweet but a psycho
Oltár - Page 2 Tumblr_inline_plin1y3IFW1ricaxd_540
That's the thing about magic;
you've got to know it's still
here, all around us, or it just
stays invisible for you.
Kapcsolatban :
✩ there's a crazy warlock in my future
Play by :
✩ Shelley Hennig
Léptek száma :
42
Népszerûség :
1

Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Oltár   Oltár - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 15, 2017 9:45 pm

Oltár - Page 2 Vo106l10

Always and Forever
Értetek
vagyunk
Szintlépési fázis :
Az oldal szíve
Ez az én történetem :
Oltár - Page 2 Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro3_250
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Oltár - Page 2 Tumblr_ou84bwSpS91r9xerro4_250
Keresem :
Léptek száma :
557
Népszerûség :
0

Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oltár   Oltár - Page 2 Empty

Ajánlott tartalom


Oltár - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Oltár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette in the Darkness :: Színterünk, amit bejárhatsz :: New Orleans :: St. Anne's templom-
^
ˇ