Silhouette FRPG* 2017
Üdvözlünk az oldalon!

Egy The Vampire Diaries, illetve The Originals témájú szerepjátékos világba keveredtél. Nézz szét, olvass el mindent és csatlakozz! Sok sorozatos karakter vár gazdára, de akadnak canonok is, valamint egyéb keresett karakterek is. Biztos, hogy megtalálod a neked megfelelőt, de akár saját karaktert is alkothatsz!

2017. április 14-én nyitottunk meg.



A Staff;
Elena, Hayley é& Stefan



 
The devils on your shoulder...
silhouette frpg

A veszteséget feldolgozni nagyon nehéz. A gyász, a fájdalom felemészti az embert, de még egy vámpírt is. Hogyan bírkózik meg valaki a testvére halálának gondolatával? És ha az elválás örökre szól? Ha vámpír az illető, akkor az "örökké" nagyon hosszú.
A történetünk a hatodik évad elejétől indul, bár vannak változások. Azonban egy valami biztos: Damon és Bonnie meghaltak (minden jel erre mutat, de a lány nagyija elhintette, hogy mindent előre elrendezett), így a szeretteiknek meg kell birkózniuk az elvesztésükkel. A kérdés csak az, ki hogyan éli meg, hogy a szeretett személy nincs többé. Stefan elég rosszul, hisz még a városból is képes lelépni. Elena pedig gyógyfüvekhez fordul és elhiteti magával, hogy minden rendben - egészen addig, amíg ki nem találja az igazi megoldást.
Mystic Falls már nem mágiamentes övezet, így minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba, azonban kérdés, hogy ez mikor és hogyan fog sikerülni.
New Orleans világában a fogaskerekek működésbe léptek. Míg a vámpírok és a boszorkányok, illetve Klaus és Marcel hatalmi harcukat vívják a Francia negyed uralmáért, Hayley pedig gőzerővel harcol a mocsárba kirekesztett, átokkal sújtott vérfarkasok felemelkedéséért, addig a külső erők egyre nagyobb seregekben gyülekeznek a határoknál: az Ötök Testvérisége visszatért, és egyetlen céljuk az Ősi vámpírok kiirtásával megtisztítani a Földet a vámpíroktól. Még szerencse, hogy az egyetlen fegyver, a misztikus fehértölgy karó, Klausnál van, igaz? Mi van azonban, ha az Ötök testén kirajzolódó tetoválások olyan helyre vezetnek, ahol százával, ezrével nő a fehértölgy? Az összes vadász, aki csak él és mozog, tucatjával rendelkezne a veszedelmes fegyverrel, s összefogva talán elhozhatják a vámpírok korszakának végét... Hacsak New Orleans vámpírjai és mindenki, akinek kedves a leszármazottak élete, össze nem fognak, hogy megállítsák a Testvériséget - ha kell, bármi áron.

Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Mystic Grill
silhouette frpg


2017. július 20. - Jelölj te is! 2017* nyár díjai



Nyomatékosan megkérünk minden játékost, hogy helyszínt önmaguktól ne hozzanak létre! Hamarosan bevezetésre kerül egy reag számláló és ne okozzon kavarodást, hogy az üres hozzászólást is hozzáadja. Használjátok bátran a Helyszínkérő topicot!
Köszönettel; a Staff

SFamily
silhouette frpg

Oldalunk nem csak itt, hanem a facebook-on is elérhető! Ha tagja vagy a családunknak, akkor csatlakozz! Admini közlemények, csevegések, ilyesmik várnak rád.

Utolsó bejegyzéseink
silhouette frpg
Maffia tagok

Today at 2:29 pm


Erdő

Today at 11:53 am


Cedric Sutton

Today at 12:03 am


VIP terem

Yesterday at 11:51 pm


Dolgozószoba

Yesterday at 11:49 pm


Dolores "Lola" Cortez

Yesterday at 9:32 pm


Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (119 fő) Kedd Ápr. 25, 2017 11:20 pm-kor volt itt.
Information
silhouette frpg

Téma: The Vampire Diaries & The Originals FRPG
Főadmin: Elena Gilbert
Társadminok: Hayley Marshall, Stefan Salvatore & Damon Salvatore
Megnyitott: 2017. április 14.
Elérhetőség: e-mail (ha írsz, jelezd a chatben!)


Share | 
 

 Kávézó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó   Hétf. Május 29, 2017 7:20 pm


Josette & Alaric

Nem kellett sokat várnom Jo-ra, talán még a megbeszélt időpont előtt is ért ide, legalább nem kellett sok időt idegeskedésre pazarolnom. Ahogy megpillantottam, rögtön lerítt róla hogy ő is feszült és fáradt, bár egy doktornőről beszélünk, így egyáltalán nem lepett meg. Nem véletlenül kértem ki ennyi kávét, no meg a tegnap esti rémálmok engem is fáradttá és nyúzottá tettek. A kávé segített, a testhőmérsékletemen is, ennél jobban már csak az alkohol segített rajtam, de mégsem részegedhettem le az első randin... már ha ezt egyáltalán a nő annak vette, nem csak egy baráti találkozásnak. Nem lepne meg ha pórul járnék, már hozzászoktam a dologhoz. - Igyekeztem nem elkésni. - feleltem zavartan és egy nevetésfélét is megeresztettem, pedig egyáltalán nem volt vicces amit mondott. Zavarban voltam, na. Amikor láttam hogy ő nem ül le, felkeltem a helyemről és egy puszit nyomtam az arcára, üdvözlés gyanánt. - Szia. - Komolyan olyan voltam, mint egy első-randizó, aki nem tudja mit kezdjen magával egy csinos nő közelében. Tényleg szükségem volt alkoholra, amit igyekeztem kiverni a fejemből. Lehet hogy alkoholista lett belőlem a sok halál és szörnyűség miatt, ami történt velem és a többiekkel? Nincs kizárva. - Akartam hozni virágot, de úgy gondoltam a kávénak jobban fogsz örülni, ezért... rendeltem egy egész kancsóval. Remélem fáradt vagy. - kezdtem el hadarni és csak miután kiejtettem a számon ezt a baromságot, akkor tértem észhez hogy valójában mit mondtam. - Mármint... ó, istenem, nem úgy értettem. - Ültem le inkább és töltöttem neki is a másik üres bögrébe, aztán magamnak is még egy adaggal. - Nagyon ideges vagyok. Ez az első olyan randim, amit más szervez. Általában nem bízom a szerelmi életem egy egyetemista lányra, remélem nem gondolod hogy ennyire szánalmas vagyok. - nevettem fel ismét zavartan. - De Elena... egy nagyon kedves lány, akire saját lányomként tekintek. Remélem nem fenyegetett meg túlzottan. Mert ez esetben el kell beszélgetnem vele. - Szokásomhoz híven megint próbáltam elviccelni a dolgot, mintha ugyan Elena képes lenne a zsarolásra meg a fenyegetésre. Szó szoros értelemben nem, de talán Caroline kicsit rossz hatással volt rá. A nők bármire képesek rávenni az embert, én mondom... Ha arra kértek volna, hogy fogadjak örökbe egy kiscicát, mert az boldoggá tenne, még azt is szó nélkül elhittem volna nekik, pedig nem úgy képzeltem el magam tíz év múlva, mint valami macskás hölgyet. Nem, csak egy nyugdíjba vonult vadász akartam lenni, aki whiskyt kortyol és vicces, izgalmas, olykor rémisztő történeteket regél a gyerekeinek. Viszont ehhez előbb egy nőt kellett találnom, akit szeretek, s akivel eltöltök némi időt, mielőtt belevágunk a baba-projektbe. Ez pedig csak az első randim volt, hálát adtam az égnek hogy Jo nem hallotta mindezt a kusza elmefuttatást, különben homlokegyenest futott volna az ellenkező irányba.

zene: #mostnem ■ megszoksz vagy megszöksz(?)   
■■


avatar
Ősi vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
Josette
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó   Szer. Május 24, 2017 4:00 pm




Alaric & Josette


Nem nagyon vagyok a megrendezett randik híve, sőt randizni sem randiztam már egy jó ideje. Most mégis belementem a játékba. Nem tudom miért. Talán csak mert amúgy sincs jobb dolgom mára, vagy csak mert olyan nehezen tudok nemet mondani az embereknek. De az is lehet, hogy esetleg felkeltette valami az érdeklődésemet Mr. Saltzman iránt. Nem is tudom. van benne valami különleges, valami vonzó. Bár ha valamit megtanultam az életem során az az, hogy ami kívül gyönyörű, nem biztos, hogy belül nem romlott. Mégis úgy vélem, hogy megérdemel ez a nap egy esélyt. Elenáért. Meg egy kicsit magamért... azt hiszem. Felakasztom fehér köppenyemet a fogasra, majd belebújok a kabátomba és az órámra pillantok. Pontosan 10 percem van a megbeszélt helyre érni. Bezárom magam mögött az ajtót, majd sietősen indulok útnak. Orvos vagyok, megszoktam, hogy nem késhetek. Még akkor sem, ha egy randin úgy illik, hogy a nő késsen, a férfi pedig várjon. Nevetségesen hangzik az egész. Miért hívom randinak? Hiszen csak egy egyszerű baráti találkozás lesz, aminek semmi köze nincs a randihoz. Csak egy egyetemista lány által szervezett találkozó. Ma egyébként is hosszú napom volt, ha nem adtam volna szavamat, talán el se megyek. Úgy érzem magam, mintha valami 17 éves kislány lennék, akinek a barátnői most szerveztek egy találkozót valami idegennel. Ez talán azért van, mert a fiatalságom valami sokkal másabbról szólt. Nem volt időm sem a barátaimmal lógni, sem randizgatni jóképű férfiakkal. Jobban lefoglalt a családom és a problémáink.
Megrázom a fejemet a rossz gondolatokra, majd a kávézó elé érve a telefonomra pillantok. Pont időben vagyok. Mielőtt belépnék azonban veszek egy mély levegőt, hogy kitisztuljon az agyam. Nem akarom elrontani ezt a napot azzal, hogy a múltamon tengődök, amit már amúgy is rég lezártam. Egyenlőre csak reménykedek abban, hogy nem én értem ide előbb, vagy, hogy nem fognak felültetni. Fogalmam sincs, hogy melyik lenne a kínosabb. Talán az utóbbi. Belépve a nem túl nagy, de barátságos kávézóba körbe pillantok, és még csak nem is kell sokat keresgélnem a partneremet, aki valószínűleg pont olyan hülyén érzi magát, mint én. Egy barátságos mosolyt erőltetek magamra, és úgy indulok meg az ablak melletti asztalhoz, ahol Alaric vár.
- Piros pont jár azért, amiért nem én értem ide előbb. - szólalok meg, amint közelebb érek hozzá,de nem ülök le, csak zavartan pillantok a nagy kancsó kávéra. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy mit kéne neki mondanom, vagy hogyan kéne vele viselkednem. Eddig mindössze egyszer találkoztunk, és azt hiszem, hogy nem mondtunk egymásnak két mondatnál többet. Ez pedig épp elég ok ahhoz, hogy kínosan érezzem magam.

megjegyzés ● zene ● egyéb
Vendég

avatar
Vendég

Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó   Kedd Május 23, 2017 1:46 pm


Josette & Alaric

Nem terveztem nagy fába vágni a fejszém - és a randizás nálam annak számít -, de Elena meggyőzött, ha pedig ő valamit a fejébe vesz, nincs megállás. Kénytelen voltam beleegyezni, különben tovább traktált volna a kerítőnős szövegeivel, amiket mintha betanult volna. Köztük volt a "te megérdemled a boldogságot", aminek ki tudna ellenállni? De én nem teljesen értettem egyet vele, főleg azok után, hogy ősvámpírként tértem vissza a halálból, nem akartam egy nőt sem a közelemben tudni, sőt, úgy általában az embereket sem szerettem túl közel engedni magamhoz, féltem, hogy valakinek ártok. A vérszomjat nehéz volt uralni, inkább ő uralt engem mintsem fordítva és nagyon megszenvedtem az első néhány hónapot. Sokkal nehezebbnek tűnt, mint amire emlékeztem, s Elena rengeteg erőt adott nekem, ő és Jeremy tartották bennem a lelket annyira, hogy küzdjek és ne adjam fel. Nélkülük valószínűleg már feladtam volna, s vagy kikapcsolok vagy eldobom magamtól az életem. Mindennek ellenére a randizást félig-meddig jó ötletnek tartottam, mert abban igaza volt Elenának, hogy nem kuksolhatok örökké magányosan a kampuszon vagy a lakásomban és rajtuk kívül más társaságot is keresnem kell. Nos, én nem pont a randizásra gondoltam első körben, de ebbe is belementem. Új lehetőséget kaptam Bonnie-tól és ha nem használtam volna ki, úgy éreztem volna hogy értelmetlen a halála. Meg akartam tisztelni azzal, hogy élem az életem és igen, ebbe a randizás is beletartozott. Miután az óráimnak vége volt, hazamentem átöltözni, egy lazább inget és farmert vettem föl, egy tasak vért is elfogyasztottam a biztonság kedvéért és egy pohárka whiskyt is legurítottam a torkomon, baromira aggódtam a vérszomj miatt. Utoljára megnéztem magam a tükörben, nem festek-e idiótán és miután úgy-ahogy meg voltam elégedve magammal, útnak indultam. Elena egy kávézóba szervezte le nekünk a randit, én kértem meg rá, mielőtt még ő és Caroline összedugják a fejüket és valami drasztikusabb helyszínt választanak. Meg akartam ismerni a doktornőt, habár már összefutottam vele a kórházban mikor Elenát látogattam, de néhány szónál többet nem váltottam vele, Elena mégis úgy gondolta, hogy remek páros lennénk. Női megérzés vagy csak valamiféle reménykedés volt... őszintén nem számított. Belementem és épp a kávézó felé tartottam, visszatáncolni nem nagyon lett volna lehetőségem, de nem is akartam. Kész voltam belevágni, bár az idegességem le se tagadhattam volna. Azon kaptam magam hogy vigyorogva sétálok végig az utcán, a tenyerem pedig izzad, úgy éreztem magam mintha életem első randevújára készülnék. Az órámra pillantottam, ahogy beléptem a kávézó ajtaján, s ekkor vettem csak észre hogy legalább negyed órával előbb érkeztem a megbeszélt időpontnál. Letelepedtem az egyik asztalhoz az ablak mellett és rendeltem egy egész kancsónyi kávét, azzal a tudattal, hogy bizonyára Jo fáradt a sok bevállalt műszaktól, nekem pedig eleve szükségem volt a napi koffein adagomra, legalább egy kis hőmérséklet is költözött a testembe általa. Egy adag kávét kitöltöttem a bögrébe, és lassan kortyolgatni kezdtem amíg várok.
zene: #mostnem ■ hm, lesz ez jobb is
■■


avatar
Ősi vámpír vagyok
✦ Keresem ✦ :
Josette
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. May. 08.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Kávézó   Hétf. Május 22, 2017 11:09 pm

***

avatar
Egy sziluett vagyok
✦ Keresem ✦ :
✦ Megérkezés időpontja ✦ :
2017. Mar. 03.
✦ Hozzászólások száma ✦ :
345

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kávézó   

Sponsored content


Vissza az elejére Go down
 

Kávézó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Silhouette FRPG* 2017 :: Silhouette PRESENT :: McKinley :: Belváros-
^
ˇ