Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 39 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 39 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 12:52 pm

Szabad játéktér.

Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Always and Forever



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Belsõ udvar - Page 2 99b4938c245b0cd431ace7968390674e0ee9f16a
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belsõ udvar - Page 2 F97377f1957c2499834fa8de31fda3cd119039ef
Az életem ennyi titkot rejt :
1120
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
℘ A body without a soul
A fiók mögött :

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 1:35 am




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

- Ha nem számonkérés volt, akkor elég rosszul fejezed ki magad… - Jegyeztem meg, de nem vitát akartam szítani, csak épp a stílusában akadt némi kivetnivaló, legalábbis számomra. Végül bólintottam. – Máskor használni fogom, becsületszavamra.
Határozott voltam és tényleg komolyan is gondoltam a dolgot. Aztán a további szavaira a szemeimet forgattam. Nem tudtam, hogy most hülyének néz-e vagy csak tényleg ennyire érdekes a stílusa, de… az, hogy aki embernek béna, az vámpírnak pompás, ez rohadt nagy vicc volt. De ezúttal nem igazán akartam visszaszólni, ráhagytam. Úgy tűnt, ő olyan fajta „főnök”, vagy „király”, akinek tényleg tilos nemet mondani, különben karóval a szívedben végzed. Ez nem éppen tetszett, bár maga az a tény sem, hogy valakinek konkrétan az „alattvalója” lettem. Komolyan, kellett ez nekem? Nem hiszem. Sóhajtottam egy aprót, átgondoltam a szavait.
- Megpróbálok nem feltűnést kelteni, bocs. Nem igazán volt olyan, aki elmagyarázta volna ezt az egész kialakult helyzetet a városban… mondjuk érdekes, itt élek évek óta, sőt, itt születtem, mégsem tudtam arról, hogy itt konkrétan megbújik egy vámpírokkal teli társaság. Pazar. – A fejemet csóváltam. Mondjuk esélyes, hogy pont ez volt a céljuk. Az, hogy senki se tudjon róluk és valljuk be, ezek szerint nagyon jól csinálták. Nem akartam én lenni az, aki elintézi az álcájukat, avagy keresztbetesz nekik.
Ahogy közölte, hogy ismeri Rebekaht, nyeltem egyet. Kissé aggódni kezdtem, hisz nem akartam bajba keverni a szőkét, csak már elegem volt a folytonos kérdezősködésből. De nem úgy tűnt, mintha problémát okozna ez az infó ennek a Marcelnek, sőt… mintha túlzottan elgondolkodott volna rajta. Néhány pillanatra még Rebekah története is beugrott, vagyis történet-részlete. Azt mondta, önmagát látta meg bennem, mikor elmeséltem, milyen szerencsétlen is vagyok, legfőképp a szerelmi életemet illetően. De végül nem akartam kombinálni, legalábbis nem hangosan, így nem kérdeztem rá, mi a fene közük van egymáshoz.
- Nem a hobbija. Rajtam kívül úgy tudom, senkit sem változtatott át… nekem csak segíteni akart, azt hiszem. – Vagy legalábbis valami olyasmi. Egy „második esélyt” adni, ami nem úgy sült el eddig, ahogyan akarta.
- Nem kell a fenyegetőzés, oké? A végén még fellázad ellened az egész társaság, ha mindig azzal jössz, hogy leölsz mindenkit, aki megszegi a szabályaidat. – Morrantam már egy kissé ingerülten, hisz azért nem egyszer rejtette el a szavaiban, mondandójában azt, hogy megöl, ha feltűnést keltek vagy tönkreteszem az álcájukat. Nem állt szándékomban, épp ezért volt sértő ez az egész. Végighallgattam mindent, amit mondott, a szabályokról és egyebekről, majd megbiccentettem a fejemet felé.
- Nos, akkor megyek. Akad bőven dolgom. – Szusszantam, aztán még elnéztem Marcel társa felé. Ha pedig nem állított meg, akkor fogtam magam és végre távoztam a helyről.

428 szó ◆  köszönöm a kört, King Belsõ udvar - Page 2 241513313   ◆ zenecredit



Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Damien Blanchard



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
83
Titulus :
✘ Bad Vampire
Másik felem :
You are my love
always and forever
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Tartózkodási helyem :
✘ Denver
Keresem :
℘ ℘ ℘ :
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_pvaaktsr8Q1w6izr9o1_400
Az álarc mögött :
Elif fe

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyPént. Szept. 15, 2017 2:22 pm

Elég heves és intenzív érzéseket látok a srácon. Bizonyára a friss vámpír lét miatt van, hiszen az érzelmeink felhevülnek, és bizony eleinte nehéz uralkodni rajtuk. A fő, erős érzések pedig a vérszomjban koncentrálódnak, ezért lehet, hogy ez az új vámpír egyszerűen kiszívta az életet abból a fiatal lányból. Nem hibáztathatom érte, de tudnia kell, hogy hol van és hogy itt milyen szabályok érvényesek. Ha minden vámpír azt csinálná, amit akar, akkor itt káosz lenne, és nem ez a kellemes vámpír közösség, ami jelenleg van. Sajnos a belsőhangom azt suttogja, hogy az Eredetiek megjelenésével nem biztos, hogy ez sokáig így megmarad, de bízom benne, hogy Klaus nem akar semmit, amivel elcseszheti ezt az egész közösséget, amit létrehoztam magunknak.
Damien érdeke srác, ahogy látom, egyelőre még nem nagyon birkózott meg azzal, ami vele történt. Persze, ha tudnám az elmúlt hónapja részleteit, jobban megérteném, ebben biztos vagyok. De mivel nem tudom, így a jelenlegi információkból kell táplálkoznom és kiderítenem, hogy ki ő és mit is akar. Úgy tűnik, hogy a vámpírlétet, és azt, hogy irányítsák semmiképp nem, úgyhogy kiemelt figyelmet fogok rá fordítani. Hallom az apró megjegyzését, amire csak kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet, de nem szólok rá egy szót sem. A kérdéseimre válaszol, úgy tűnik, hogy a nem erőszakos beszélgetést ő is jobban preferálja. A kifakadására lassan felemelem a kezemet tenyérrel a srác felé:
-Oké, nyugi haver. Nem számonkérés volt, csak kérdeztem. Az jó, ha már tudod használni. Hogyha valakiből iszol, utána ki tudod törölni az emlékeit, így nem fog emlékezni rád, vagy arra, hogy megharaptad. – magyarázom el a kérdésem okát és kicsit megnyugszom, hogy már nagyjából tudja a dolog csínyját-bínját. Így talán a figyelmeztetésem után már nem lesz vele probléma. A kis depresszív megjegyzésére elmosolyodom.
-Aki béna embernek, vámpírnak pompás. Majd megtalálod a helyed. Csak arra kérlek, hogyha nem tetszik, ami lettél, máshol próbálj megbékélni vele. Itt már van egy kiforrott vámpírközösség, és nem szeretnénk, hogyha ezt bármi, vagy bárki tönkretenné. Remélem elég érthető vagyok. – nézek mélyen a srác szemébe, most egy kicsit fenyegetőbben. Nem akarom bántani, de nem fogom hagyni, hogy egy újszülött elrontsa a közösségünket. Rákérdezek, hogy ki tette vámpírrá és, mikor közli, hogy egy szőke nő volt, megdobban a szívem. Rebekah. Ha Klaus itt van, talán a húga is… De persze nem akarom magam hiú ábrándokba ringatni, és naiv sem akarok lenni. Azonban a következő mondata után döbbenet suhan át az arcomon. Látom Thierry-n is, hogy kérdőn néz rám, így rendezem az arcvonásaimat. Kihúzom magam és úgy nézek a srácra.
-Igen, ismerem. Nem tudtam, hogy itt van a városban. És hogy az új hobbija az új vámpírok létrehozása. Köszönöm Damien az információt. És bocsánat, hogy így iderángattunk, de remélem megértetted, hogy itt egy kialakult vámpír közösség van. Ha ide akarsz tartozni, tartsd be a szabályainkat. Ha nem, hagyd el a várost. A kettő között egy út van csak… Remélem világos voltam. – igyekszem nyugodt hangot megütni, holott ha lenne szívem, olyan hevesen verne, hogy a torkomban érezném. Rebekah tehát itt van, New Orleansban. Az agyam pörög, folyamatos kérdések záporoznak, de egyelőre Damient kell letudnom. Igyekszem lenyugtatni magamat, hogy kívülről valóban nyugodtnak, és érzelemmentesnek tűnjek. Elmondom a szabályokat a fiatal vámpírnak, majd intek, hogy távozhat, ha nincs több kérdése. Remélem nem lesz vele probléma, de az biztos, hogy egy darabig még figyeltetni fogom őt.

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyKedd Szept. 12, 2017 1:53 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

Nem mondanám, hogy ez az alak olyan megnyugtató lett volna. Feszülten méregettem, majd idegesen sóhajtottam.
- Remek, még egy nagyfőnököt is a nyakamba kaptam azzal, hogy egy túlméretezett szúnyog lettem. – Morogtam inkább magamnak, mintsem neki, aztán elfordultam tőle.
A férfi felé fordultam már egy fokkal higgadtabban, hogy bemutatkozzak és némi infót adjak magamról. Bár nem volt ínyemre, de tényleg be kellett látnom, hogy ha túl akarom élni, akkor nem szabad akadékoskodnom. Bár magamban azért szitkozódtam, nem is keveset. Még hogy tartsam be a szabályait. Mi ő, ki ő, hogy megmondja, ki mit csináljon? De abban igaza volt, hogy a halottakat nem kellett volna szem előtt hagyni. Sőt. De túlságosan éhes voltam ahhoz, hogy át tudjam gondolni a következményeket. Ha az embert, akarom mondani vámpírt egy hónapon át kínozzák és mondhatni, éheztetik, akkor kissé elveszti a fejét. Megbocsátható bűn, nem? Biccentettem, jelezve, hogy értem, a kérdésre pedig válaszoltam.
- A teremtőm elmagyarázta, hogyan kell és egyszer-kétszer alkalmaztam is, de… az istenért, még nem igazán értek ehhez, oké? – Fakadtam ki, majd a hajamba túrtam. – Nem vagyok jó vámpírnak, sőt, embernek is csapnivaló voltam. – Tettem hozzá, majd a földre pillantottam. Aztán a hangjára lassan vissza rá és a kezemet magam mellé engedtem. Gyanakodva mértem végig, azon gondolkodva, miért akarja tudni, ki a teremtőm.
- Nem mindegy, hogy ki tette, Marcel? – Érdeklődtem, de mielőtt újból a halállal fenyegetett volna, folytattam. – Egy szőke lány, kb. ekkora. – Mutattam a kezemmel, aztán rájöttem, hogy egyszerűbb kimondanom a nevét. Hazelnek nem akartam egy pillanatig sem elmondani, de Marcel másnak tűnt. Olyannak, aki tényleg fontos szerepet tölt be a város vámpírjainak életében. – Rebekah volt az. Rebekah… Mikaelson, azt hiszem. – Gondolkodtam el a vezetéknevén, majd vállat vontam. – Nem tudom pontosan, mit értesz az alatt, hogy mondott-e nekem valamit… Azért változtatott át, mert megérintette a szánalmas kis történetem és akart adni egy új esélyt az életre. Meg hogy bosszút állhassak, meg ilyenek. – Újabb vállvonás következett a részemről és kíváncsian néztem Marcel arcát. – Netán ismered őt? – Tettem fel a kérdést, ami egy ideje foglalkoztatott.

332 szó ◆  :<3:  ◆ zenecredit



Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Damien Blanchard



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
83
Titulus :
✘ Bad Vampire
Másik felem :
You are my love
always and forever
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Tartózkodási helyem :
✘ Denver
Keresem :
℘ ℘ ℘ :
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_pvaaktsr8Q1w6izr9o1_400
Az álarc mögött :
Elif fe

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyCsüt. Szept. 07, 2017 8:47 pm

Thierry szerencsére még nem járt messze, így megállította a fiatal vámpírt. Láttam, hogy ideges, hogy a tekintete ide-oda járt. Nem akartam bántani - ha nem szükséges. Egyszerűen csak el akartam mondani neki az itteni szabályokat, például azt, hogy ne hagyjon holttesteket a kukák mögött, illetve meg akartam tudni, hogy kihez tartozik. Érdekes, hogy az átváltoztatója nem említette a nevemet. Furcsa, hiszen ha az itteni vámpír közösségből változtatta valaki át, akkor ő ismer engem, illetve a szabályainkat. Ezért is sejtem, hogy a teremtője valaki olyan lehet, aki nem ismeri a város szabályait és nem rég érkezett. A Mikaelsonok. Bizonyára valamiért fontos lehet ez a srác, habár egyelőre még nem tudom, hogy kicsoda és hogy mit jelenthet Klausnak. A gyors eszmefuttatásom hamar véget ér, és valóban teljes figyelmemmel a fiúra összpontosítok. Bemutatkozom neki, és teljes nyugalommal és bizalommal magyarázom el neki, hogy mi is fog történni. A megjegyzésére felvonom a szemöldökömet.
- Most már te is közéjük tartozol, ne feledd. És igen, aki nem tartja be a szabályaimat, az vagy elhagyja a várost, vagy... - biccentek, jelezve, hogy igen, jól gondolja: meghal. Méghozzá a kezem által. Nem fogom hagyni senkinek, pláne egy újszülött senkinek, hogy tönkre tegye a városomat.
Valóban nem akarok erőszakot, egyszerűen csak információt akarok kapni és adni ennek a srácnak. A kérdéseimre végre rendes és normális választ kapok. Mennyit számít az erőszakmentes kihallgatás, nemde? A szőke csajra felvonom a szemöldököm és kérdőn nézek Thierry-re afféle "Van közöttünk szőke csaj?" kérdéssel, de ő is hasonlóan tanácstalan, mint én. A válaszai után végül úgy tűnik, hogy igyekszik kicsit lenyugtatni magát, és be is mutatkozik.
- Üdv Damien! Nos, azzal van probléma, hogy még nem ismerede a szabályainkat. A legfontosabb, hogy nem iszunk az itteniekből, csak a turistákból. És őket sem szívjuk halálra - lehetőleg, és nem rejtjük el a hullájukat kukák mögé. Ha véletlenül megölsz valakit, akkor égesd, vagy ásd el. Szemtanúkat sem hagyunk. Tudsz már igézni? - vázolom fel gyorsan a legalapvetőbb szabályokat, miközben az agyam hátsó szegletében egy kérdés villódzik: összekötöm a szőke csajt és azt az infót, hogy egy ismeretlen hozta létre ezt az újszülöttet, és ezek a Mikaelsonok lehetnek...
Rebekah!
- Mesélj a teremtődről! Hogy néz ki? Mondott neked valamit? - lehet, hogy kicsit sürgetőek a kérdéseim, és a hangom, és az arcom is elkomorodik. De tudnom kell, hogyha Rebekah volt az...

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyKedd Aug. 29, 2017 9:05 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

A tippem nem vált be. Azt hittem, ez a nagyképű alak fog utánam jönni, de ehelyett a kis csatlósa állított meg. Azaz előttem termett, így felszegtem a fejem és úgy néztem rá. Sarokba szorítva éreztem magam és tekintetem ide-oda vetült, hogy keressek valami fegyvernek minősülő tárgyat. Aztán odaért hozzám a férfi, aki végül bemutatkozott. Marcel… igen, ezt a nevet hallottam tegnap. Elnéztem felé érdeklődve, de ettől függetlenül a bizalmamat nem nyerte el néhány szótól.
Ah, szóval tényleg van egy „királya” New Orleansnak… és ő az. Fantasztikus, hogy pont nála kötöttem ki. Nekem, akinek fikarcnyi kedve sem volt ahhoz, hogy belefolyjak a vámpírok dolgaiba. Eltekintve attól az apró ténytől, hogy már én is közéjük tartoztam. Hunyorogva bámultam hol Marcelre, hol Thierryre, majd a tekintetem a „királyon” állapodott meg.
- Tehát, aki nem tartja be a szabályaidat… meghal? Gondolom. A vámpírok ilyenek, nem? Barbár népség. – Jegyeztem meg egy fokkal halkabban, némileg morogva. Nem volt ínyemre, hogy egy vámpír társadalom része legyek. Tényleg nem. Inkább a saját utamat akartam járni, egyedül, távol ezektől a lényektől.
Azt azért értékeltem, hogy nem akartak erőszakoskodni velem. Vagy legalábbis még nem. A kérdésekre újra Marcelre pillantottam, de egy kisebb sóhajjal azért hátrébb léptem. Kellett a tisztes távolság, hogy ne érezzem frusztráltan magam.
- Egy szőke csaj változtatott át anélkül, hogy kikérte volna a véleményem. A városban élek születésem óta. Egyéb kérdés? – Vetettem oda barátságtalanul, de azért tisztában voltam vele, hogy vissza kellene vennem a stílusomból. Morrantam, idegesen a hajamba túrva, majd megráztam kissé a fejem. Oké, Damien, nyugi. Kicsit… lazíts. Mondogattam magamnak. Még nem voltam túl a kínzásokon, avagy a rossz élményeken és ezért nem voltam túl barátságos.
- Damien Blanchard a nevem és hidd el, nem vagyok annyira rossz, mint elsőre látszik. – Marcelt fürkésztem, kicsit megpróbáltam elmosolyodni, de ez egyelőre grimaszba fulladt. Azért a pohár felé, amiben a vér volt, elnéztem. Jólesett volna, de nyilván a nem túl kedves stílusom után nem akartam kikönyörögni, hogy megkapjam… így hát elszakítottam róla a tekintetem és újból a férfira pillantottam. Gyanítottam, hogy régóta vámpír, ha ekkora közösség élén van, épp ezért… talán illett volna… nos, behódolnom neki?

348 szó ◆ ne egyél meg Belsõ udvar - Page 2 2909147992zenecredit



Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Damien Blanchard



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
83
Titulus :
✘ Bad Vampire
Másik felem :
You are my love
always and forever
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Tartózkodási helyem :
✘ Denver
Keresem :
℘ ℘ ℘ :
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_pvaaktsr8Q1w6izr9o1_400
Az álarc mögött :
Elif fe

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyKedd Aug. 29, 2017 8:41 pm

Az ifjú vámpír igencsak morcos és nem túl befogadó hangulatban van. Még szerencse, hogy Thierry nem ment olyan messze, ugyanis ahogy Damien megindul, az idősebb vámpír már ott is áll az ajtóban, és megragadja a karját, mélyen a fiatal srác szemébe nézve. Kicsit megköszörülöm a torkomat, és lehúzom a saját adag véremet, majd a másik poharat lerakom az asztalra és lassú léptekkel a sráchoz sétálok.
-Elnézést, azt hittem, hogy már eljutott hozzád a hírem. Marcel vagyok, a francia negyedben lévő vámpírközösség vezetője. Ő pedig kedves barátom és balkezem, Thierry. Nos, azért hívattalak ide – habár ez egy kicsit erős kifejezés, lévén, hogy Thierry egyszerűen ide vonszolta őt – hogy elbeszélgessünk kicsit az itteni szokásokról. Nem láttalak még itt, sejtem, hogy új vagy. Vagy helyi, vagy csak ide tévedtél, teljesen mindegy. A lényeg, hogy a vámpírközösségünkben minden vámpírnak helyet biztosítunk, aki betartja a szabályainkat. – nézek mélyen a srác szemébe. Egészen idáig barátságos hangon, lágy mosollyal beszéltem hozzá. Nem akarok balhét, egyszerűen csak azt szeretném, hogyha a srác bízna bennem, és elfogadná az itteni dolgokat. Amennyiben ez nem történik meg… Nos, a mondatom végén kicsit elkomorodom és mélyen nézek a srác szemébe.
-Szóval elmesélnéd, hogy ki vagy, honnan jöttél és ki változtatott át? Normális, kulturális keretek között. Nem akarok balhét. – biccentek Thierry felé, aki szintén jelez, hogy nem. Tényleg nem akarunk. Pláne, hogy van most nagyobb problémám is, mint a kósza újszülöttek. Remélem, hogy az őszinte, bizakodó hangnemem meggyőzi a srácot, hogy mondjom magáról pár szót. Beszélünk néhány mondatot, aztán mehet is a dolgára. Feltéve, ha megértette a szabályokat. Ha nem… Nos, a szíve elég közel van immár üres kezemhez, így…

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyKedd Aug. 29, 2017 6:54 pm




to New Orleans's King

tökéletes terv nem létezik, de ez nem ok arra, hogy feladjuk

Alig néhány órája, nem, talán napja szabadultam ki Hazel fogságából. Elengedett, habár nem értettem, miért tette. De a lényeg, hogy az éhségem kibírhatatlan nagyságúra nőtt. Az elmúlt egy hónapot úgy töltöttem el, hogy szinte nem is ettem. Hiányzott a vér és muszáj volt ennem. Azaz innom. Szomjaztam rá és képtelen voltam leállni. Az áldozatom egyszerűen meghalt, nem tudtam időben elszakadni a csinos nyakától. Múltkor még kétségbeestem volna, de most valamiért nem így volt. Azt hiszem, elfogadtam, hogy mi vagyok és ez mivel jár. Az élettelen testre meredtem a karomban, majd a földre fektettem. Egy sikátorban voltunk, szóval úgy gondoltam, itt nem igazán fogja senki sem keresni.
Nem jutott eszembe Rebekah egyik intelme, sőt, Hazel szavai sem, hogy mindig el kell tüntetni minden nyomot. Hazel például felégette a holttestet, amit nem akart, hogy a hatóságok kezébe kerüljön.
Mikor kiléptem volna a sikátorból, egy számomra ismeretlen alak fogadott. Mielőtt azonban bármit szólhattam volna, megragadott a karomnál fogva. Közölte, hogy vele kell mennem és hogy ő is olyan, mint én. Azaz… vámpír. Persze, sejtettem, hogy többen is vannak a városban, de nem hittem, hogy egy majd pont engem talál meg. Azonban mire felfoghattam volna, mi történik, már egy ismeretlen házban találtam magam. Oké, mi ez a hely és kinél vagyunk? Kérdeztem inkább magamtól, majd a vér szagát érezve egyből a kikészített poharak felé pillantottam. Ugyan nem rég ettem, de ismét úgy éreztem, innom kell. Nyeltem egy nagyot, majd arra az alakra néztem, aki megszólalt. Aztán kimondta a nevem, mire én összehúztam a szemem.
- Elnézést, de ismerjük egymást? – Kérdeztem rá gyanakodva. Azt hiszem, tegnap hallottam az egyik szórakozóhelyen, miközben New Orleans királyáról beszélnek, de nem igazán figyeltem rá. Sőt, hamar elhessegettem a gondolatot, miszerint ő lehet az. – Nem hinném, hogy bármiről van megbeszélnivalóm egy olyannal, akit nem is ismerek. Szóval, ha megbocsátasz… most mennék. – Biccentettem felé, majd az ajtó felé indultam a vámpírsebességemet használva, ha nem volt elég ügyes, akkor pedig kimentem.
Mindenképpen le akartam lépni, hisz eléggé vészjósló volt ez a „márpediglen velem jössz és nem ellenkezhetsz” dolog, aztán ez a fura alak, aki szerint bármi megbeszélnivalónk van. Nos, ha én nem akarok vele beszélni, akkor nem fogunk. Elegem volt abból, hogy mások bábuként rángattak ide-oda… kezdve az ex-barátnőmmel, aztán Rebekah, Hazel és most ez a két ismeretlen… a sarkamra kellett állnom, csak ez lebegett a szemem előtt.

386 szó ◆ ne egyél meg Belsõ udvar - Page 2 2909147992zenecredit



Damien Blanchard
Informátor
az ötök ölebe
Damien Blanchard



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_o4i11vLRwg1v6l8b2o1_250
D szint:
Milk tooth

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
83
Titulus :
✘ Bad Vampire
Másik felem :
You are my love
always and forever
Ennyi éve vagyok a világon :
31
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
✘ Mr. Perfect Matthew Daddario
Tartózkodási helyem :
✘ Denver
Keresem :
℘ ℘ ℘ :
Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_pvaaktsr8Q1w6izr9o1_400
Az álarc mögött :
Elif fe

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyKedd Aug. 29, 2017 6:20 pm

Egy újabb fiatal vámpír. Újabb problémák. Tele van a fejem a Mikaelsonok visszatértével és még ilyen kicsi, aprócska dolgokra is ügyelnem kell. Hiszen ügyelnem kell rá, nem bukhatunk le. A francia negyed a miénk, de a megállapodásunk szerint csak turistákból iszunk. Iszunk. És nem megöljük őket, hogy aztán egy elhagyatott sikátor egyik kukája mögött hagyjuk megrohadni a holttestüket, amíg a hatóságok meg nem találják és el nem kezdenek találgatni. Csak ez hiányzott…
Mert hogy egy hasonló eset miatt várakozok most egy üveg whiskey-vel a kezemben. Lassan rászokok a szivarra is, ha így folytatom. A belső udvar gangján várakozom, hogy Thierry megérkezzen a delikvenssel. Damien. Nagyon új lehet, hogyha még nem is hallottam róla, de talán helyi. Azt hiszem. Bosszant, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez az új gyerek, és hogy ki is változtatta át. Nem szeretem, hogyha a hátam mögött ténykedik valamelyik vámpírom. Márpedig itt minden vámpírt a figyelmem alatt tartok és ezt nem is bánják, hiszen egy közösség vagyunk, aminek én vagyok a vezetője. És ezt elfogadják, hűségesek és megtűrik a szabályainkat. Hát persze, hiszen a legtöbb szabály a mi védelmünket és a mi előnyünket segíti elő. Az új vámpírral kapcsolatban természetesen egyből Klaus neve merült fel bennem elsőként, hogy ő változtatta át, csupán a bosszantásomra. Bár nem értem, hogy neki ez miért jó, miért akarja megzavarni a város békéjét. Talán ez a célja, hogy lerombolja azt, amit eddig felépítettem, majd tovább áll. Tökéletesen beleillene a képbe.
~Na de Marcel… Egy kis bizalmat!~pirítok magamra gondolatban, hiszen elvileg fegyverszünetet kötöttünk. Elvileg, bár szinte biztos vagyok, hogy Klaus sem bízik bennem 100%-osan, ahogy én sem benne. Minden esetre igyekszem valóban bizalommal fordulni „apám” felé. Éppen az utolsó kortyot húzom le, amikor nyílik az ajtó és Thierry mellett belép az eddig ismeretlen ifjú vámpír. Eléggé megviseltnek tűnik, és látom, ahogy a pillantása a két pohár, előre kikészített vérre villan. Egy másodperc alatt előttük termek, majd Thierry felé bólintok.
-Köszönöm, menj, odafent vár téged is egy. – jelzem a vérre, majd az egyik poharat a fiatal srác felé nyújtom.
-Üdv Damien! Azt hiszem nekem nem kell bemutatkoznom, de… El kell beszélgetnünk néhány dologról. – kortyolok bele a vérbe, és figyelem a reakcióját. Fogalma sincs, hogy megijed-e tőlem, vagy egyáltalán tudja-e, hogy ki vagyok. Bár ha nem tegnap óta vámpír, és ismer még néhány fajtársat, akkor már bizonyára tudja, hogy kinek a fennhatósága alatt öldösi az itt élőket. Ha nem, akkor elég hamar felvilágosítom a kilétemről és a szabályokról.

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 08, 2017 10:22 pm



Dear Elijah


A kis kiruccanásom után a városban kész voltam hazatérni, s nagyon kíváncsi voltam rá hogy Hayley előtt érek-e haza, vagy sem. Veszekedni nem volt kedvem, így húztam egy kicsit az időt, lassan sétáltam vissza a csöndes utcákon. Az éjszakát mindig is szerettem, könnyebb volt olyankor szembenéznem a bennem lakozó sötétséggel, a démonokkal, amik minden áldott nap kísértettek. Rémálmom ugyan nem volt az utóbbi napokban, de minden egyes ébren töltött pillanat maga volt a horror. A nagy Klaus Mikalson gyermeket nemzett, egy röhejesen apró emberi lényt, aki még születése előtt sem volt biztonságban. Minden erőmre szükségem volt eleinte, hogy ne én magam tekerjem ki a kis farkas nyakát, de idővel beletörődtem, hogy az enyém a gyermek és nem szándékozom többé ártani neki. Ettől függetlenül nem nyugodtam meg, minden egyes idegszálam pattanásig feszült, csak egy kicsin múlott hogy nem veszítettem el a józan eszemet... bár sokak szerint egy tébolyodott ál-király voltam pszichopata vonásokkal. Hibáztassam őket? Néha én magam is így vélekedtem, különösen a szent Elijah, mindenki kedvenc Mikaelsona közelében. S ha már az ördögöt emlegetjük... Ahogy beléptem a ház belső udvarába, rögtön az ő látványa fogadott, s azonnal magamra öltöttem a "legbájosabb" arckifejezésem. Hogy konkrétabban fejezzem ki magam, egy unott, morcos képpel meredtem rá. Homlokomra ezer barázdát festett a feszültség, tekintetemmel - ha képes lettem volna rá - felnyársalom a kedvenc fivérem. Szívesen fordultam volna eme nem épp udvarias szokáshoz, de ezúttal nem akartam bántani Elijaht, nos, megölni legalábbis nem. Egy tőr mindig megoldja a problémát, legalább elhallgattatná a szentbeszédeket kedvelő bátyámat, de azt még én is beláttam, hogy szükségem van rá. Beláttam... a lelkem mélyén, azonban nem egészen vállaltam fel. Nehezemre esett kimutatni az érzéseim, bár jobban belegondolva nem volt semmi bajom a kinyilvánítással, egyszerűen csak... szerettem, amikor mások féltek tőlem és a szívtelen, kegyetlen király gondolata jobban vonzott. Egy pillanatra megálltam az udvar közepén és elgondolkodva meredtem fivéremre. - Meg se próbálj a lelkemhez szólni, Elijah. Most nem vagyok vevő a szentbeszédekre. Bár jobban belegondolva ezentúl mindig kímélj meg tőlük. - meredtem rá néhány pillanatig oldalra billentett fejjel, aztán stílusosan hátat fordítottam neki és a lépcső felé indultam, azonban félúton a mozdulat közepette megálltam, egyik kezemet a korláton pihentetve. - Gyanítom Hayley ma is elhagyta a házat, s mostanra már visszaért. - szóltam hozzá újra és igyekeztem bosszús arckifejezéssel nézni magam elé, kisebb-nagyobb sikerrel. Ma egyáltalán nem voltam dühöngő őrült üzemmódba kapcsolva, de a látszatot fenn kellett tartani. Még akkor is, ha Elijah mindig átlátott rajtam. Rebekah-n kívül ő ismert egyedül, talán még jobban is mint önnön magam.

scars ■ my favorit brother Belsõ udvar - Page 2 165619248
■■

ex-Klaus Mikaelson
Ősi hibrid
a legelső hibrid
ex-Klaus Mikaelson



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 TdDMjaj
D szint:
Half-blood of the Ghost Moon

Ez az én történetem :
△ In the end we're left
infinitely and utterly alone

Belsõ udvar - Page 2 Tumblr_p7gmlxQQvO1vuv9bpo2_250
i'm entirely bonkers. but i tell you a secret. all the best people are.
Az életem ennyi titkot rejt :
76
Titulus :
△ I'm the greatest bastard, love
Másik felem :
△ with my demons
Ennyi éve vagyok a világon :
1033
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
△ joseph 'bloody' morgan
Tartózkodási helyem :
New Orleans
Keresem :
Elijah & Rebekah & Kol & Marcel

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 08, 2017 5:13 pm

***

Always and Forever
Örökkön-örökké
a legtöbbet birtokló
Always and Forever



163
C szint:
Kalmithil
Belsõ udvar - Page 2 Nui9OmD
Legfelsőbb szint:
The Survivor

Ez az én történetem :
Belsõ udvar - Page 2 99b4938c245b0cd431ace7968390674e0ee9f16a
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Belsõ udvar - Page 2 F97377f1957c2499834fa8de31fda3cd119039ef
Az életem ennyi titkot rejt :
1120
Ennyi éve vagyok a világon :
7
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
℘ A body without a soul
A fiók mögött :

Belsõ udvar - Page 2 Empty
TémanyitásBelsõ udvar - Page 2 Empty


Ajánlott tartalom
163
C szint:
Kalmithil

Belsõ udvar - Page 2 Empty
 

Belsõ udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next