Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 49 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásRaymond Nelson EmptyVas. Szept. 03, 2017 2:11 am

Raymond Nelson
I have killed no men, that, in the first place, didn’t deserve killing


Becenév:
Ray
Titulus:
The hand of the boss
Születési hely, dátum:
New Orleans, 1986. szeptember 22.
Faj:
Ember
Beállítottság:
ide
Play by:
Tom Felton

Család:
Utcagyerek, aki azt sem tudja, kik igazán a szülei. Általában ezt szoktam válaszolni, ha valaki a származásomról érdeklődik. Ami végül is majdnem igaz is. Persze ha valaki nagyon erőltet, elárulhatom, az anyámat ismertem, persze. Vele éltem tizennégy éves koromig. Egy bordélyban. Merthogy az anyám ott lakott. Épp ezért a szeretetteljes gyerekkor, na az nekem kimaradt. Tulajdonképpen sokáig azt sem értettem, az anyám miért tart maga mellett, mikor érezhetően csak kolonc voltam a nyakán. Szeretetnek a legkisebb jelét sem adta soha irányomba. Később állt csak össze a kép. Természetesen „pénzszagom” volt neki. Jó ideig azt gondoltam, ha már az anyám egy útszéli ribanc (merthogy az volt nyilván), valószínűleg azt sem tudja, ki az apám. Kiskamaszként aztán egy-két dolog felkeltette az érdeklődésem, így jutottam el Paulóhoz, az akkori maffiavezérhez, a későbbi főnökömhöz. Az anyám ugyanis az ő külön bejáratú luxusprostija volt az én fogantatásom idejében. Aztán persze kiesett a pikszisből. Gondolom Paulo egyszerűen megunta, talált helyette jobbat. Mondhatni szerencséje volt, hogy épp jókor esett teherbe velem. A régi életszínvonalából így is engednie kellett, de Paulo, ki tudja, milyen megfontolásból, de fizetett neki valamennyit, csak hogy befogja a száját. Kellemetlen, hogy az anyám veszte az lett, hogy nem elégedett meg semmivel. Túlfeszítette a húrt, hogy egyre többet és többet kért tőle arra a gyerekre hivatkozva, aki én voltam és aki a drága Dont igazán sosem érdekelte. Végül tizennégy év után egyszerűbb volt örökre elhallgattatni azt a telhetetlen asszonyt a föld alatt. Ki is keresett volna különösebben egy lecsúszott prostit, mikor eltűnt? Hazudnék, ha azt mondanám, én sírtam utána. Beálltam inkább Paulo bandájába. Megoldottam, hogy felfigyeljenek rám és rövidesen már hozzájuk tartoztam. Anélkül, hogy valaha is felfedtem volna Paulónak, ki is vagyok én neki valójában. Lényegtelen volt. Ezért nem tud róla Patrick a mostani főnököm, mondhatni testvéri jó barátom sem. Minek is komplikálnám a viszonyunkat egy olyan egyébként teljesen lényegtelen információval, hogy valójában az előző, általa meggyilkolt maffiavezér törvénytelen gyereke vagyok? Jobb, ha nem tudja ezt rajtam kívül senki.

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Még mindig nem tartom túl jó ötletnek ezt az egész fogvatartósdit. De természetesen teszem a dolgom, hisz bár elmondtam Patricknek a főnökömnek és egyben legjobb barátomnak is az aggályaimat, ellenvetéseimet, de végül is a beosztottja vagyok, teszem, amit mond, még ha nem is értek egyet a döntésével ezúttal. Ezt még a többi beosztottja előtt sem mutatom. A jobb keze vagyok, nem tudnánk egyben tartani a szervezetet, ha széthúzást mutatnánk. Egyből elkezdenének a többiek is lázongani, ezt pedig nem engedhetem meg. Végtére is nekem ez a családom. Megteszem, amit meg kell, hogy egyben tartsam a bandát, hogy teljesítsem a felettesem utasítását. Ha kell, ölök, ha kell, a saját életemet kockáztatom. Akkor is így tettem, mikor Paulo volt a főnököm. Nekem ez a család. Sokkal inkább, mint a sajátom valaha volt. Már ha azt lehetett valaha annak nevezni. Életem első tizennégy évét ugyanis egy bordélyban töltöttem. Az anyámmal. Vagy legalábbis azzal a nővel, aki megszült. Mert kétlem, hogy egy igazi anya így viselkedne. Sosem tűnt úgy, mint aki szeretett volna. Inkább csak nyűg voltam a nyakán. Amit megtanultam ott, az mindössze annyi volt, hogy magamon kívül másra nem számíthatok. Illetve a testiségről, a szexről lényegében mindent, amit lehet. A prostituáltak nem épp szégyenlősek, sosem érdekelte őket egy kisfiú, aki ott cirkál, mit lát vagy nem lát éppen. Meg tizenkét-tizenhárom évesen már tanítgattak is egy-két dolgot. Anyám halála előtt nem sokkal még a szüzességemet is elvesztettem ott. Szeretőnek merem állítani, ezért vagyok első osztályú. Meg tudom különböztetni a megjátszottat a valódi orgazmustól és pontosan tudom, hogy kell bánni egy nő testével. Ugyanakkor eszközként tudok csak rájuk tekinteni, érzelmi kötődést nem váltanak ki belőlem, valószínűleg ez is ezeknek az éveknek, tapasztalásoknak köszönhető. Az én szememben csak a férfi igazán ember, a nőtől csak el kell venni, ami kell, az érzéseivel felesleges különösebben törődni. A maffia pedig csak megerősítette bennem ezt az elgondolást.

Akkor is úgy gondolom, idetartozom, ha a jelenlegi főnököm, a legjobb barátom, akit már szinte testvéremnek tekintek ölte meg az apámat. Vagy legalábbis a férfit, aki nemzett. Merthogy soha nem volt igazából kíváncsi rám, az nem épp apára vall. Még akkor sem, ha évekig a beosztottja voltam. Bár sem ő, sem Patrick nem tudhatott a köztünk lévő rokoni kapcsolat létéről. Nem éreztem soha közel magamhoz, még akkor sem, mikor mindennapi kapcsolatom volt vele. Kegyetlen, igazságtalan főnök volt, aki semmibe sem nézte az embereit. Hogy miért maradtam mégis a „család” tagja? Nem azért, mert vérségi kötelék volt köztünk (ami valójában kimerült annyiban, hogy feltehetően anyám zsarolására tizennégy évig fizetett utánam, de soha nem érdekelte még a nevem sem, nemhogy az, mi van velem vagy ki vagyok egyáltalán), hanem mert jólesett tartozni valahová. Nem beszélve arról, hogy Patrickkel az első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös hangot, mintha mindig is ismertük volna egymást. És valahol hálás voltam neki, mikor megölte az apámat. Ott voltam, végignéztem. Ha nem ő teszi meg akkor ott, talán egy nap nekem kellett volna. Én pedig nem biztos, hogy együtt tudtam volna élni a felelősséggel. Nem azzal, hogy megöltem egy embert, arra volt is, lesz is példa. Azzal, ami ezután így Patrickre, mint főnökre várt. Én nem áhítozom ilyesmire. Ezért sem fedtem fel sem akkor, sem korábban, kije is vagyok én a néhai Paulónak. Nem akartam előjogokat, de problémákat sem miatta. És ha már eddig nem tettem meg, ezután sem fogom. Csak a gond lenne vele. Szétszakíthatná a szervezetet és azt a már-már testvéri kapcsolatot is, ami köztem és Patrick között van. Tartok tőle, aláásná a már-már testvéri viszonyunkat. Az is, hogy eddig visszatartottam tőle ezt az információt és talán félreértené, miért is tettem.

Inkább csak teszem, amit Patrick elvár tőlem. Minden helyzetben. Jelenleg a vámpírok a mániái, mindenáron ki akarja ismerni őket és kapcsolatokat kialakítani velük. Állítása szerint ezért tartja fogva azt a lányt, Charlotte Greyt is. Én már az elején sem értettem, minek és felhívtam rá a figyelmét, hogy sok gondja származhat még ebből, de ő makacsul kitartott az elhatározása mellett. Úgyhogy ez a lány már vagy egy hónapja itt van a házban, zárt ajtó mögött és nem beszél. Legalábbis semmi lényegeset válogatott szitkokon kívül. Most is magam nézek rá, színtelen hangon érdeklődöm, szüksége van-e valamire, mit szeretne enni (mert igen, Patrick kiadta, hogy lehetőség szerint mindent adjunk meg neki, amit kér), ő szokás szerint elküld melegebb éghajlatra, én pedig, miután leteszem az ebédjét az asztalra, távozom. Néha nézek csak rá személyesen, ez nem az én dolgom. Nem tudom megérteni, ez a nőszemély mivel tartja a hatása alatt Patricket. Mert hogy sokszor a plafonon van miatta, azt bármennyire próbálja is leplezni, látom. Kezdem úgy érezni, hogy ez valahol már nem is a vámpírokról szóló információkról szól. De ha valamibe, ebbe aztán végképp nem akarok beletenyerelni. Még akkor sem, ha a testvéri jó barátomról van szó. Amíg a szervezet hátrányra nem válik ez a kis passziója, jobb távol tartanom magam tőle, azt leszámítva, hogy olykor óvatosan megpendítem Patricknek, hogy értelmetlen így a dolog, hisz nincs semmi előrelépés. Patrick erőskezű, jó vezetője a családunknak, de a nőket nem tudja a helyén kezelni. Túl finom velük. Pedig egy erősebben megragadott csukló, egy-két jól irányzott pofon még nem a világ vége. Sőt, én többet is adnék az ilyen asszonynépnek, hogy megeredjen a nyelve, de a főnök szava természetesen szent. És nemcsak a potenciális büntetés miatt, inkább az egységért, az olajozott működésért. Bár azért remélem, nem jutunk el addig, hogy ha csak közvetetten is, de ez a Charlotte parancsoljon. Azt hiszem, a következő adandó alkalommal el kellene beszélgetnem Patrickkel a nőkről és az őket illető bánásmódról. Mert van egy olyan gyanúm, hogy nincs igazán tisztában, mivel is lehet igazán megtörni őket. Velem ellentétben.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Raymond Nelson Empty
TémanyitásRaymond Nelson EmptyVas. Szept. 03, 2017 12:59 pm

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Mr. Nelson

Drága barátom, nagyon vártalak már!  Raymond Nelson 3808243726
Szuper lapot hoztál össze, ami nem is meglepő, tőled, mint jobb kezemtől nem is várnék mást. A történeted egy érdekes csavarral fűszerezted, amit lehet tényleg jobb, ha nem tudok, a végén még a kapcsolatunk rovására menne ez a hatalmas erejű titok. Megöltem az apádat. Wow. Ez még nekem is sok egy kicsit, ha egyszer kiderül, nehéz lesz megemészteni, mert hát, minden titokra fény derül egyszer, ezzel te is tisztában vagy, a maffiában ez is az íratlan szabályok közé tartozik. Charlotte esetét mindenképp kitárgyaljuk még, bár tudom, te megmondtad... :P Ahogy a jó apád is, a nőkkel csak a gond van Very Happy


Patrick Joseph Reynolds
Maffiavezér
vigyázz, nagy a befolyása
Patrick Joseph Reynolds



163
C szint:
Kalmithil
Raymond Nelson 3vnikOQ
E szint:
Enlightened Mortal

Ez az én történetem :
Az életem ennyi titkot rejt :
44
Titulus :
head of the mafia
Másik felem :
with crime only
Ennyi éve vagyok a világon :
41
Lejátszási listám :
Akinek az arcát viselem :
the amazing Robin Lord Taylor
Tartózkodási helyem :
new orleans
Keresem :

Raymond Nelson Empty
 

Raymond Nelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal