Silhouette in the Darkness
Whoever enters here

give up all hope
Karakter neve ℘
Jelszó ℘
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
We're broken souls
in the darkness
Jelenleg 46 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 46 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (133 fő) Pént. Feb. 02, 2024 5:51 pm-kor volt itt.
It always seems impossible
until it’s done
Hesperus
Csüt. Márc. 16, 2023 1:09 am


Always and Forever
Vas. Dec. 12, 2021 10:34 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:53 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:52 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:48 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:40 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:39 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:37 pm


Always and Forever
Pént. Dec. 10, 2021 1:36 pm



Megosztás
ÜzenetSzerző
TémanyitásGillian Isgar EmptySzomb. Szept. 23, 2017 11:54 pm

Gillian Cora Isgar
Nothing is true, everything is permitted...


Becenév:
Call me, please, Gill
Titulus:
The Psychopath Witch
Születési hely, dátum:
New York, 1989. Március 1.-én
Faj:
Boszorkány, illetve rögtönzött vadász
Beállítottság:
ide
Play by:
Miss Emeraude Toubia

Átváltozás:
Minek is lennék vámpír, ha boszorkányként ezerszer jobb?!
Család:
Igazából, említésre sem méltó a család szó a könyvtáramban, ugyanis maradandó módon az őrületbe kergettek. De hát nem panaszkodhatok, hiszen élvezem az tébollyal járó előnyt. Mond csak, kérlek, szeretnéd megtapasztalni?

Ez az én történetem
It's only been a lifetime

Azt mondják, miszerint a család szó oltalom, hogy a gyermekkor a legszebb emlékeink közé sorolható, s minden boldogságunk innen idéződhet fel. De a valóságban komplikáltabb a helyzet, ugyanis nem minden az, aminek első pillantásra tűnik. Persze, te magad esküdni mernél, hogy már pedig így van, hiszen két szülővel nőhettél fel, és sok testvérrel, akik mindig melletted voltak a legrosszabb pillanatban. Számíthattál rájuk otthon, az iskolában, sőt magában a szabadidődben is, mintsem egyféle őrangyalokra. Nyilván a mai napig kijöttök, de... Figyelj, kérlek, én azt mondom neked, hogy mindig is lesznek kivételek. S csupán addig vagy szerencsés, míg nem tapasztalod meg az árnyoldal okozta kétségbeejtő érzést..

Az erdő egy igencsak sötét hely, s főként az éjszaka kellős közepén. Rémisztő, hátborzongató, és veszélyes.. Egyik épeszű gyermek sem futkározna errefelé, sőt... még csak játékból sem. Az idő lassacskán éjfélt üt, elhozva a boszorkányok óráját, ezáltal teret adva a sötétség lényeinek. A Hold ékesen tűnik fel az égbolt peremen, míg a megannyi apró kis csillag hálózatként kötődik össze. A lombokról néha lehullik egy-egy kósza levél, a hidegség betölti szinte a teret, és csak néhány állatka az, mely ilyenkor zajongni vél. Mégis valami nem stimmel... A tájat felveri egy éles üvöltés hangja, s az eddig hangtalan környezet immáron zajossá válik. Rémült állatok ugranak le a fákról, s szélednek tova, bújnak el, és húzódnak össze. Rohamos futóléptek adnak hangot, falevelek zörögnek, s bomlanak szerteszéjjel. Levegő kapkodás, iramos szívverés, és folytonos hátrafelé nézés. Szinte életre menő harcnak tűnhet a mostani jelenet, nos külső szemmel tekintve..
- Állj meg! - Hallatszik fel a távolból, egy férfi hang. Szinte felbőszülten üvölt. Érződik, hogy mérhetetlenül haragos, és mérges. - Állj meg a hétszentségit, te kis... - Folytatja, nem adva fel. Ugyancsak rohanó tempóban halad, de nagyobb előnnyel rendelkezik, mint a tapasztalatlan kislány.
Az idő lassan telő intervallumként szolgál, ahogy a pillanat egy rémület képévé változik. S hiába minden lépés, sietés, avagy száguldás... Egyetlen egy figyelmetlenség, amely hibának számító, és máris a földön kötök ki. A falevelek alatt rejtőző nagyobb kődarabban megbotolva, ugyanis előre esek. A térdeim csattannak a kemény földön, ahogy a kezeimmel megtámasztom önmagam. Már éppen felállnék, amikor nyilalló fájdalom fut végig a lábamban. Halkan sziszegve csúszok előrébb, de a férfi - a saját apám - utolér. Elkapja a lábfejemet, és teljes erővel ránt visszafelé. Időm sincs reagálni, s nem hogy védekezni. Túl gyenge vagyok ellene.
- Ha egyszer azt mondom neked, hogy az enyém leszel, akkor az úgy is lesz. - Beteges szavak, egy őrült ember szájából. - Nem ellenkezhetsz. - Erősen maga alá kényszerít, ahogy a mocskos szájával csókokat hint a nyakamra. Remegve ellenkezem, de mindhiába. Elakartam kerülni, ami már előtte is megtörtént, de nem lehet...
A sorsom örök pecsét.

Általában minden rosszban van valami jó, nem de bár? Hiszen az élet büntetései után következnek a nyerő szériák, míg az a sok balszerencsétlen emlék köddé vész. Milyen egyszerű is a sors maga.... bűnhődj azért, hogy a legjobbat kapd.

Az elhagyatott terület sivár, omladozó épületekkel telt, s megannyi ürességgel átszelt. Talán még, nos tökéletesen meg is felelne egy temetőnek, már ha az volna a funkciója. Halk nyöszörgést hallat a szánalmas kis áldozatom, miközben a csörtetések közepette, magam után húzom. A láncot erősen rántom, és minden egyes mozdulat a nyakát sérti, hiszen mindezen jelenet olyan illusztráció, mintsem egy pórázhoz kötött eb. Milyen szép kis megfogalmazás..
- Tehát... - Rántom fel a lányt a hajától fogva. - ...hol is tartottunk, kérlek? - Cibálom magammal egy kihalt raktárhelyiségbe. - Áh, igen... - Mosolyodom el ördögien. - ...ott jártunk, miszerint elárulod nekem, hogy merre is találom meg Kirk Wood-ot. Persze, nem lenne nehéz tippelgetnem, ugyanis itt van a közelben. - Elmélkedem félúton, ahogy a földre lököm. - Csak tudod egyszerűbb lenne a meglepetés erejével felköszönteni... mondjuk egy haláli élménnyel, nem gondolod? - Vonom fel a szemöldökömet, ahogy leguggolok vele szemben. - Általában ti egyszerű kis senkik... azt valljátok, hogy mennyire nemes a családi összetartás, de a fenéket... gyűlölök mindenkit, és addig nem nyugszom, amíg sorban meg nem halt minden egyes családtag. Vörös rubinkő? Még mit nem... kell a fenének. Azt akarom, hogy könyörögjenek az életükért, miközben szétcincálom darabokra az életüket. Te pedig... semmire sem vagy jó. - Rázom meg a fejemet unottan, ahogy előveszek egy gyufát, majd lazán meggyújtom. - Jó égést, te szuka... - Dobom a hajára, míg nem kell sok, és már lángra is kap, főként azért, mert előtte szépen megöntöztem egy kis benzinnel.

S hogy a történetem hol is kezdődik el, avagy miként fejeződik be? Nos... azt hiszem, édes mindegy.

but tonight you're a stranger or some silhouette

Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Gillian Isgar Empty
TémanyitásGillian Isgar EmptyHétf. Szept. 25, 2017 1:22 am

Gratulálunk, elfogadva
It's only been a lifetime

Ms Gillian Isgar

Kedves Gill! Nem is tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak azért, amiért megérkeztél… Na jó, csak viccelek (nem). Nagyon örültem annak, hogy a másik keresettemet is ilyen, viszonylag gyorsan elvitte valaki, így végre teljes lehet a szál, amit kitaláltam ehhez a csoda famíliához. Mert hát, mást rólunk nem is lehet mondani, nem igaz? Very Happy Na de akkor lássuk is az előtörténetedet.
Nagyon-nagyon tetszett az az extra, amit hozzá adtál Gillianhez, tehát, hogy ő nem a rubinkő megszerzése iránti ellenállhatatlan vágy miatt fordult ki önmagából ennyire, hanem egy teljesen más okból kifolyólag. Ugyanakkor szomorú is azt látni, hogy a család fogalma mennyire eltorzult a számodra már – olyannyira, hogy a még élő rokonaidat is le akarod vadászni. Érdekes, hiszen pont, hogy a családot szokás az egyik legszentebb, legerősebb köteléknek mondani, számodra pedig mégis olyan, mint egy átok. Egy átok, ami addig nem szűnik meg, amíg minden rokonodat el nem tetted láb alól, de mondd csak, biztos vagy benne, hogy ez a megoldás a problémádra? Nem gondolod, hogy a szeretet lenne inkább az, amely begyógyítaná sebzett lelkedet, és nem a még több vérontás és fájdalom? Biztos vagyok benne, hogy ha adnál egy esélyt nekem és Kirknek, hogy megmutassuk, milyen egy igazi család, az önzetlen szeretet és örök hűség, akkor te is belátnád, hogy nem kell minket feltétlenül megölnöd. A kérdés csupán az, hogy te hajlandó vagy-e megtenni ezt a lépést? Vagy annyira félsz az újabb csalódástól, az újabb fájdalomtól, hogy inkább eldobnád az esélyedet arra, hogy igaz családra lelj? Bárhogy is hozza a sors, egy dolgot ne feledj: minden döntésnek megvan az ára, és ha túl későn választod a boldogság ösvényét az utálat és fájdalomé helyett, akkor már nincs visszaút…
Nem találtam semmilyen hibát az előtörténetedben, úgyhogy utadra is engedlek, menj, és hódítsd meg a játékteret, és persze ne feledj engem és a bátyámat sem elrabolni egy-két játék erejére  Gillian Isgar 3575419701


Vendég
Vendég
avatar
163
C szint:
Kalmithil

Gillian Isgar Empty
 

Gillian Isgar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal