@Isaac Lestrange, @Larissa Blackwell, @Hazel Rhian Wallace - mi hárman tutira várunk, mint az Ötök testvériségének vezetői. Te is egy vagy közülünk, míg van egy ötödik tag is, aki szintén nem érkezett meg. Kialakíthatsz egyéni kapcsolatokat, szövetkezhetsz démonokkal, amit csak óhajtasz. @Kai Parker az egyik ellenséged. @Elisabeth Saltzman a tanítványod. S majdnem kifelejtettem: @Raleigh Blair a bátyád, akiről azt hiszed, halott. Hiszen a szemed láttára halt meg... a másik testvéreddel együtt.
Reagan Blair! Avagy, ahogy én hívlak: Blair! Hol a fenében vagy, mondd? Elindult köztünk valami, elkezdett kialakulni egy törékeny kis baráti viszony, s te most hagysz faképnél? Remélem, hamar visszatalálsz ide, a fórumra, pajti! A viccet félretéve. Szeretném megtartani mindazt, amit elkezdtünk az előző userrel. A törékeny baráti kapcsolatot, azt a félénken megnyílós szálat, amink volt. Te is, s én magam is zárkózott vagyok, mégis... talán mi vagyunk azok, akik képesek egymásnak segíteni, Blair! Ha megnyílunk egymásnak... akkor nem kell egyedül cipelnünk a terheket. Habár számodra ott van Larissa, akihez bármikor fordulhatsz, s olyan, akár a testvéred lenne, de... azt hiszem, csatlakoznék ehhez a belső kis körhöz. Ha őt közel tudtad engedni magadhoz valamennyire, akkor engem is talán, nem igaz? Az új user figyelmébe ajánlanám az elkezdett játékunkat: gyakorlótér. Valami ilyesmiről lenne szó. Nyilván nem azt várom el, hogy az új user lemásolja az előző stílusát, vagy bármi egyéb... inkább csak egy alapot nyújtok, ami szabadon változtatható. Ha a baráti szálat dobnád velem, azt is megértem, egyelőre úgy játszok most, minrha Blair kissé elzárkózott volna Isaactől. Aztán ha megérkezel, megbeszéljük, mi merre.
A helyzet az, hogy én a Te keresetted voltam. Szóval vázolom röviden a történetünket: Igazi vadász család voltunk. Volt hírnevünk, legalábbis a szüleinknek igen. De a lényeg... Az ikertestvéremmel kimentünk vámpírra vadászni, te kilógtál utánunk, s a vámpír téged akart végül elkapni. Mi a testvéremmel elkezdtünk hibát-hibára halmozni, mivel téged védtünk, megzavarodva, félve... s végül mindennek az lett a vége, hogy Te túlélted, míg mi ketten meghaltunk. Ezt tudod Te. Aztán amiről nem tudsz, az az, hogy én vámpírvérrel a szervezetemben haltam meg... így vámpírként visszatértem. S figyeltelek téged, a szüleinket. Láttam, hogyan bánnak veled. Téged okoltak mindenért. A halálunkért. Egy gyermeket... semmiről sem tehettél! S ezért... álltam én magam bosszút. Először apánkra küldtem egy vérfarkas társaságot, elhintve nekik információkat, gyengepontokat róla. Anyánkkal én magam végeztem. Mai napig nem tudod, ki volt a valódi tettes. Nem tudod, hogy Én voltam. Aztán én most, néhány hónapja hallottam arról, hogy mi lett Belőled. Egy lettél a híres Ötök testvérisége vezetői közül - olyan hírnévre tettél szert, amiről én csak álmodhattam gyerekként. Olyan híres, elismert vadász akartam lenni, akit megillet egy olyasféle titulus, mint téged... Vezető. Nem hiszem, hogy ok nélkül lettél az, habár semmit, tényleg semmit nem tudok még a szervezetetekről. Egy dolog viszont biztos: féltékeny vagyok rád. Az én álmaim a porba hulltak kvázi azért, mert kilógtál utánunk... s vámpír lettem... Vadász akartam lenni. De ennek vége. Nem tudom, hogyan alakul a kettőnk viszonya. Lenne mit megbeszélnünk. De ha elmondom, hogy megöltem a szüleinket, vajon hogy reagálsz majd? Mit fogsz tenni, ha felbukkanok az életedben? Sok a kérdés, s a válaszokat egyelőre nem látom.
Én meg fogok neked bocsátani mindenért. Talán nem is haragszom rád.
Mindenesetre, az előtörténetemet ajánlom a megalkotó figyelmébe, mert ott igazán részletesen ki van dolgozva a családi múlt, s minden, ami fontos lehet a két karakter kapcsán!
Na jó, ez nem is lehet kérdés. Démon vagyok, már csak ez is egy hatalmas nagy ellentét közöttünk, nem de bár?! De komolyan. Nem is ártottam neked, még csak hozzád se szóltam! De tudod, mit? Ártani fogok. Méghozzá nem is keveset Neked, Mr. Hunter! ... Nem, ez túl jó név neked. Hogyan nevezzelek? Ó, Rómeó.... miért vagy te....? Ez nem az a szöveg. Szóval... én leszek az, Mr., aki belekavar a fejecskédbe idővel. Erről viszont nem mesélek itt bővebben, mert ez "this is secret, sweeety'". Ha majd megjöttél, idetoltad a kis popódat, írj rám twitteren! Itt ni: @CobraKAi1972 Aztán visszaírok és dumálgatunk, mint a nagyok.
Viccet félretéve, volt néhány tervecske Kai és Blair kapcsán, szóval, ha a leendő user benne van, akkor ezt a szálat lehet bizony folytatni, avagy igazán kibontani. Erről bővebben majd pmben mesélnék.
Nekünk nem volt konkrét szálunk kidolgozva, sőt, játékunk sem volt. Azonban... mit szólnál hozzá, ha Te és Én...? Egyszer, együtt...? Nincs kőbe vésve az ötlet, de örülnék, ha benne lennél. Beavatott vadász vagyok, azaz alattad és a másik négy vezető alatt ténykedem. Jelenleg mindannyiótokra haragszok, mert azt hiszem, hogy az előző vezető (aki Isaac előtt volt), Zack halála a ti hibátok, de... idővel talán lecsendesedik bennem ez a vihar. Tovább akarok lépni, nem a múltban élni. Ő meghalt, el kell engednem, nem csak nekem, de nektek is. Egyelőre nem kerültem hozzád sehogyan sem közel, mivel a zárkózottság mintapéldája vagy - de áttörném lassan a falaidat... idővel. Eleinte lehetne arról szó, hogy edzel engem, mivel annak ellenére, hogy évek óta a szervezetben vagyok, még mindig kezdőnek számítok. Tőled akarnék tanulni... már ha a tanítványoddá fogadsz.
Amint megérkeztél, beszéljünk, hogy hogyan döntöttél! Én várok rád, hátha...
Néhány éve ismerjük ugyan egymást, számomra mégis olyan, mintha gyerekkorom óta mellettem lennél. Te vagy a bátyó, aki után minden karácsonykor nyafogtam, te vagy a legjobb barát, akivel együtt beszélhetjük ki a csajokat (igen, nálam a kenyér mindkét oldala vajas), no nem mintha akkora csajozógép lennél, ezért is kell odafigyelnem arra, hogy mindig megpróbáljam felhívni a figyelmed valakire. Nem hagyhatom, hogy életem végéig a nyakamon maradj, nem igaz? De viccen kívül, komolyan aggódom érted. Amikor meséltem neked az öcsémről (és az Ötök közül egyedül csak te őrzöd a titkom), önként vállaltad, hogy segítesz felállítani számára a védelmet. Shawn is legalább annyira bátyjaként szeret, mint én. Tudom, hogy a múltad miatt nincs szükséged családra, de velünk és a Testvériséggel igenis nyertél egyet - és ez a család nagyon aggódik érted. Látjuk, hogy rossz úton mész, de úgy érzem, az én szavam már kevés, hogy megállítson. Pedig itt vagyok és minden erőmmel feléd nyújtom a kezem. Hallod, ahogy érted kiáltok?
Ó, egyébként Isaac meg én... Izé, ráérsz valamikor leülni egy sörre? Történt pár dolog, amiről jó lenne beszélni. Majd személyesen elmondom...
"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."
Kezdőlap
