2001. májusa. Ekkor találkoztam édesanyáddal, mikor... nos, miután megszöktem a saját apámtól, de ez hosszú történet és nem tartozik most ide. Megismertem Angela Wardot; őszintén szólva azt az estémet nem pont úgy terveztem, ahogyan alakult. Én 15 éves voltam, ő a 20-as évei elejét taposta; gyönyörű volt és megakadt rajta a szemem, de nem óhajtottam bármit is tenni az irányába. Megtette ő. Egész este velem volt, egy csomó dolgot elmeséltem neki magamról; iszogattunk... végül pedig az ágyában kötöttem ki. Nem részletezem, mi is történt pontosan.
Később rájöttem, hogy Angela nem csak velem, de másokkal is lefeküdt pénzért. Egy prostival hozott össze a Sors. Vele voltam együtt először (S jelen pillanatig utoljára is. Sosem voltam egy nagy élv-hajhász). Nem kért tőlem fizetséget, azt mondta, megsajnált és akart szerezni nekem egy jó estét. Ezt pedig megkaptam.
Másnap elváltak az útjaink és én azóta nem is láttam. Nem kerestük egymást, s őszintén szólva, nem is lett volna rá okom, hogy visszamenjek hozzá. A saját lábamra akartam állni, még akkor is, ha 15 évesen ez nagyon is nehéz volt.

A mai napig nem vagyok tisztában a ténnyel, hogy 2002. februárjában megszülettél. Hogy mégis hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Angela kénytelen volt megtartani téged. A körülmények nem adtak lehetőséget neki arra, hogy elvetessen Téged. Drága volt, ráadásul félt is attól a műtéti beavatkozástól. Szóval megszülettél... viszont az életmódjával nem hagyott fel. Te pici baba voltál, s ő továbbra is felvitte magához a kuncsaftjait. Te ebben nőttél fel. Szinte minden nap más pasival láttad az anyádat, de mégsem tudtál rá soha haragudni, mert... neked mindent megadott, amit tudott. Legalábbis pénzt, ételt, s ilyesféle dolgokat mindenképp. Amire képtelen volt, az a szeretet. Sosem ült le veled beszélgetni a gondjaidról. Sosem segített a fiú ügyeidben. Sosem segített valójában semmiben.
De egy dolgot sosem titkolt el előled. Azt, hogy az apád kicsoda... habár nem volt fényképe rólam, vagy bármi kézzel fogható tárgy, de a nevemet tudta, s a történetem egy részét is. Tudott a családi hátteremről, a fogadott húgom haláláról, tehát mindarról, amiért el kellett végül szöknöm otthonról. Nem tudom, mai napig nem tudom, miért meséltem neki. Ki voltam bukva minden miatt. Talán azóta a nap óta soha, senkinek sem öntöttem ki így a szívem.

17 évesen adtad arra a fejed, hogy megkeress engem. Miért? Két okod lehet, avagy két ötlet vert szöget a fejembe:
1.) Első verzió. Szimplán csak rájöttél, hogy anyád mellett semmi jó nem vár, s Én adok neked egyfajta reményt a normális életre, holott Angela elmesélte, miféle életem volt. Mégis bízol bennem, így, látatlanul, hogy talán azóta összeszedtem magamat és boldog vagyok, s ezt a boldogságot neked is tovább tudom adni. Abban bízol, hogy szerethetlek téged... és otthont nyújthatok.
2.) A második verzió kicsit véresebb. Angela-t megölte egy vámpír, s te pontosan ezért keresel fel engem. Meg akarod találni az anyád gyilkosát és azt kéred, hogy öljem meg. Angela tisztában lehetett azzal, hogy vadásszá váltam - legalábbis hallhatott róla, így ezt az infót is továbbíthatta neked.

Ha valaki bevállalja, hogy még inkább felforgatja az életemet, akkor állok elébe! Amint megérkeztél, dobj meg egy üzenettel és ötletelünk, mi-merre-hogyan. Egyedül a PB és a kor kötött, a névvel rugalmas vagyok, bár szerintem Angelának volt humora, ha hasonló nevet adott a gyereknek, mint ahogyan az apját hívják.