A kezdet kezdete, valamint útmutató szerény személyemhez:

Valamikor réges régen, a pokol létrejöttekor megszületett a mi fajtánk is. Összesen nyolcan voltunk, én és Hikaru mint ikrek. Róka alakban léteztünk, ebből kifolyólag az idők folyamán később rókadémonoknak kezdtek hívni minket. Nyolcunk közül mindig is én voltam a legszenvedélyesebb és legtüzesebb. Hatalmas gyűlölet és sötétség lakozik a szívemben, megvetek mindent és mindenkit aki nem teljes odaadással viseltetik a pokol és annak törvényei iránt. Az egyetlen aki meglepően jól viseli a heves természetemet az a fivérem, Hikaru. Kettőnk kapcsolatát úgy a legegyszerűbb elképzelni, hogy én vagyok a pusztító tűz, aki eltökélte hogy felégeti a világot, drága bátyám pedig rohan utánam egy tűzoltótömlővel és menti a menthetőt. Persze őt sem kell félteni, de neki és a többi fajtársunknak nincsenek irreális méreteket öltő dühkezelési problémái. Ebből kifolyólag nem ajánlom hogy bárki is át akarjon verni vagy keresztbe tenni nekem, vagy azoknak akik közel állnak hozzám, mert az illető azt fogja kívánni, bár meg se született volna fejében ilyen gondolat (vagy ő maga).

Napjainkban:

Semmi sem olyan már mint régen. Ahogy világ, úgy a pokol is fenekestül felfordult az elmúlt években. Utóbbiról egyes-egyedül egyetlen személy tehet. Katherine Pierce. Már a nevének a gondolatától is feláll az összes szál szőröm, pedig a testemre és külön az összes farkamra leosztva ez elég sok szőrszálat jelent. Undorító módon befészkelte magát Arcadius mellé, ami egyúttal a vesztét is jelentette, ez a szipirtyó pedig önkényesen átvette a helyét. Namármost, jelen kialakult helyzet nekem rohadtul nem tetszik. Félreértés ne essék, mindig is totálisan hidegen hagyott hogy hogy ki ül a trónon. Semmilyen vezető felé nem tartozok elszámolni valóval, csakis magát a poklot szolgálom teljes mellbedobással. Arcadiussal semmi bajom nem volt soha, semleges volt számomra, bár gúnyosan mindig az "urunk és parancsolónk" titulussal illettem.
Az viszont, amit Katherine művel, számomra teljesen elfogadhatatlan. Persze a szabad átjárás a Földre nem egy rossz dolog, de nem is minden. Maradinak tűnhetek, de majdnem másfél évezrede ugyanazon értékek szerint élek, és nem egy ilyen nőszemély miatt fogom őket feladni. Törvényeinket és legtöbbünk életkorát figyelmen kívül hagyva próbál uralkodni fölöttünk. Szívem szerint azonnal széttépném, lehetőleg apró darabokra, de sajnos túl sokan védik ahhoz hogy egymagam nekiessek. Fajtánk többi példányával ellentétben fivéremmel képesek vagyunk a hazugságra, amit ebben a szituációban reményeim szerint az előnyömre fordíthatok. Olyan pletykák is a fülembe jutottak, miszerint az egyik démon társunk lázadást akar szítani a királynő ellen. Azt hiszem ideje lesz előbújni a barlangomból és felkeresni pár személyt.